Bevezetés

A valóságérzékelés és vallásos meggyőződés irányultsága, valamint tartalma kultúránként változott, miként a pedagógiai nézetek és célok is, de a nevelésfilozófia világnézeti meghatározottsága rendületlen maradt. Mahoney (2001 In. Pusztai, 2020) kutatásában rámutatott, hogy a vallásos rendszerű nevelés nyomatékosabban közösségi értékorientáltságú, míg a nem vallásos nevelésben erősebben érvényesül az egyéni szabadság, illetve az individualista vonás4. A tanár tehát viselkedése, személyes és szakmai kompetenciái, önazonossága, az általa képviselt értékek, világrend és meggyőződések által erősen meghatározva tanít és nevel, a pedagógiai módszer, eszköz és értékrend sok esetben vallásosságának eredője5. A pedagógus nem tekinthet el vallásos meggyőződésétől, hiszen ez professzionális identitásának egyik aspektusa6, amely felismerés azt eredményezte, hogy egyre több kutatás fókuszál a pedagógus személyes hite és nevelési elvei közötti összefüggések feltárására7.

Kokas Klára (1929-2010) zenepedagógus, karvezető, zenepszichológus, neveléskutató komplex művészetpedagógiai módszerének összefoglalását, bemutatását több kutató elvégezte már8, jelen írás alapját neveléstudományi doktori kutatás, illetve értekezés képezi9, emellett Kokas-tanfolyamot végzett pedagógusok, gyógypedagógusok alkalmazzák, a Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány szervezésében jelenleg is folynak a továbbképző tanfolyamok. A biztató eredmények mellett azonban a Kokas-pedagógia és az ahhoz kapcsolódó nevelésfilozófia nem megfelelő hangsúllyal van jelen az iskolai művészeti nevelésben, Deszpot szerint máig sem történt meg „Kokas Klára pedagógiájának széleskörű elterjesztése, rendszerszerű beemelése a közoktatásba és annak pedagógusképzésébe”10.

A Kokas-módszer egyediségének, sajátosságának körvonalazását a kokasi vallásosság, nevelő- és gyermekkép megértése mentén bontjuk ki az ő pedagógiai koncepciójának új szempontok szerinti összefoglalásával: Kokas életművének, jellegzetességeinek megállapításával, majd összehasonlító elemzéssel kíséreljük meg elhelyezni a zenés Kokas-foglalkozásokat a 20. századi alternatív- és reformpedagógiai irányzatok művészetpedagógiai térképén. Ez a komparatív elemzés és összevetés hiánypótló jelentőségű, az összefüggések feltárása után ugyanis Kokas neveléselméleti meggyőződésének, azaz Isten-képének, vallásosságának és gyermekképének rekonstrukciójára törekszünk. Kokas írásaiban minderről szétszórtan, olykor egyértelműen, máskor csupán utalásszerűen van szó. Kokas maga személyes hitéről, a keresztyén hit Istenéről, illetve a nevelőkről-gyerekekről vallott nézeteit, gondolatait sohasem foglalta egységes rendszerbe. Életművében – azon belül leginkább könyveiben, illetve a vele készült interjúkban – elegendő utalást, illetve információt találunk ahhoz, hogy a kokasi transzcendenciatan, illetve antropológiai felfogás jellegzetességeiről megállapításokat tegyünk. Szemlélődésünk kontextusa az európai művészetpedagógia legfontosabb képviselőinek és irányzatainak elvei és elképzelései, kiemelten hat iskolakísérlet. A Kokas-életmű elemzése során nem törekszünk sem gyógypedagógiai, sem pszichológiai, sem diszciplináris lehatárolására, sokkal inkább arra, hogy a különböző módszerek és koncepciók gyakorlatát párhuzamba állítsuk oly módon, hogy azok sajátosságai megragadhatókká váljanak, ugyanakkor kirajzolódjanak a Kokas-módszerrel való kapcsolópontjaik és különbözőségük. Ennek eredményeként lesz megállapítható az a vallásosság és gyermekkép, amely Kokast és módszerét sajátos módon jellemzi és megkülönbözteti más pedagógusoktól, illetve művészetpedagógiáktól.

Bár méltó és időszerű lenne a teljes Kokas-életmű összefoglalása és többszempontú mélyreható elemzése és értelmezése, erről jelen írásban kényszerűen leteszünk, és nem térünk ki sem a megjelent vagy kéziratos formában maradt Kokas-írások szépirodalmi jelentőségére, sem az egykori tanítványok és munkatársak személyes és szakmai életében megnyilvánuló kokasi hatások méltatására. Ehelyett a szövegkorpusz kiemelt darabjainak tartalmi elemzésére térünk ki, ám ezeket sem teljes egészében vizsgáljuk majd, hanem csak a Kokas-pedagógia alapjának felfejtését segítő releváns részleteket elemezzük. Ezek figyelmes és kritikus elemzésétől, a sorok és szavak mögött megsejtett és megragadott kokasi világszemlélet rezüméjének megfogalmazásától azt reméljük, hogy Kokas gondolkodásának és meggyőződésének egészét segítik megérteni.

Ennek értelmében Kokas életének és pályaképének összefoglalása után korképet kapunk Kokas felnőttkorának kulturális ideológiájáról, valamint a pedagógiai újítások lehetőségeiről, illetve azok korlátairól. A Kokas korában újszerűnek számító zenés-mozgásos-képzőművészeti gyerekfoglalkozások sajátos vonásait emeljük ki, hogy ezek révén hangsúlyossá váljanak a hét kiválasztott művészetpedagógiai koncepció mellett a Kokas-módszer jellemzői. A módszertani összevetés, azaz a hasonlóságok és különbségek egyértelműsítése fog segíteni elhelyezni a Kokas nevéhez fűződő módszert a művészeti nevelés nemzetközi iskolakísérletei mellett. Mindezt annak érdekében tesszük, hogy kirajzolódhasson Kokas Klára nevelésfilozófiájának és pedagógiájának kvintesszenciája.