Lőrincz Katalin: ÚTI CÉL ÉS ÉLETTÉR • A fenntartható városi turizmus kézikönyve
›
2. fejezet: A városi terek hozzájárulása a fenntartható fejlesztési célokhoz (SDG11)
›
2.1. A fenntarthatóság és a Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs)

2.1. A fenntarthatóság és a Fenntartható Fejlődési Célok (SDGs)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ENSZ 2015-ben tartott közgyűlésén a tagországok tizenhét pontból álló fenntartható fejlődési célrendszert – Agenda 2030 – fogadtak el, amely támogatja azt a törekvést, hogy egy egészségesebb és konfliktusmentesebb világban élhessünk. Az Agenda 2030 dokumentumban a 2015–2030-as időhorizontban megfogalmazott tizenhét fenntartható fejlődési célhoz (Sustainable Development Goals, SDGs) 169 alcélt társítottak, és 231 indikátort rendeltek. Napjainkban a legtöbben erre a cél- és indikátorrendszerre hivatkoznak a fenntartható fejlődés kapcsán, kiemelve a globális, a nemzeti és néhány esetben a települési, városi szintű összehasonlíthatóságot, időbeli változást, előrelépést.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenntartható fejlődés és a fenntarthatóság fogalmának változása
A Fenntartható Fejlődési Célok elfogadását (ENSZ 2015) számos tudományos, közéleti és politikai lépés előzte meg, és ebben az időszakban folyamatosan változott magának a fogalomnak az értelmezése is. A következőkben a fenntartható fejlődés és a fenntarthatóság terminusok megközelítésének, globális szintű értelmezésének legfontosabb változásait mutatjuk be.
  1. A gazdasági termelés és a környezet állapota között fellépő konfliktusokat az 1950-es évektől megjelenő környezetvédelmi mozgalmak már felismerték. A Néma tavasz (1962), A közlegelők tragédiája (1968), A túlélés tervrajza (1972), A növekedés határai (1972) vagy A kicsi szép (1973) című nagy hatású művek a 20. század második felében láttak napvilágot.
  2. A Brundtland-bizottság munkája nyomán 1987-ben megszületett a fenntartható fejlődés ma is elfogadott értelmezése, amelyet a Közös jövőnk című jelentésben rögzítettek (Brundtland 1987). A fenntartható fejlődés „a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől” (ENSZ Közös jövőnk jelentés).
  3. 1992-ben Rio de Janeiróban rendezték meg az ENSZ „Környezet és fejlődés” elnevezésű konferenciáját, amely megadta azt a lendületet, aminek köszönhetően a fenntartható fejlődés fogalma mára beépült a nemzeti és a globális szakpolitikák közé. 1997-ben Kiotóban, 2002-ben Johannesburgban ültek össze, és határoztak meg kötelező irányelveket a témával kapcsolatban.
  4. A 2012-es Rio+20 konferencia fő témája a zöld gazdaság, valamint az intézményrendszer fejlesztése volt; a konferencia végén elfogadták a „Jövő, amit akarunk” című záródokumentumot.
  5. Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait 2000-ben fogadták el a tagállamok. Ez a világszintű célrendszer elsősorban a fejlődő országok problémáira, ezen belül is a társadalmi problémákra koncentrált.
  6. Ennek egy továbbfejlesztett változata a 2015-ben az ENSZ 193 tagállama által elfogadott Agenda 2030 (The 2030 Agenda for Sustainable Development) dokumentum, amely tizenhét Fenntartható Fejlődési Célt mutat be (ENSZ 2015). Az új globális fenntartható fejlődési keretrendszer – a környezeti, társadalmi és gazdasági problémák globalizálódó jellegére tekintettel – már nem csupán a fejlődő, hanem a fejlett országok szempontjait is figyelembe veszi.
  7. Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezmény (UNFCCC) konferenciáján, 2015 decemberében új, globális, jogilag kötelező érvényű éghajlatváltozási megállapodás született. Az úgynevezett Párizsi Megállapodás legfontosabb célja a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2 °C alatt tartása, törekedve arra, hogy ez az érték ne haladja meg az 1,5 °C-ot.
  8. Az Európai Unióban fontos mérföldkőnek számít az Európai Bizottság (EB) által 2019-ben új növekedési stratégiaként elfogadott Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal), amellyel az EB politikai kötelezettségvállalást tett az SDG-k megvalósítására (Lafortune et al. 2019). A dokumentum két legambiciózusabb célja a klímasemlegesség, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentése nettó nullára 2050-ig, illetve a gazdasági növekedés függetlenítése az erőforrás-felhasználástól (Európai Bizottság 2019).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt évtizedekben a fenntarthatóság fogalmának értelmezése és jelentősége igencsak megváltozott. Míg a nyolcvanas években elsősorban az ökológiai lábnyom csökkentését és a természeti erőforrások kimeríthetetlenségének biztosítását tartották a fenntarthatóság kulcsfontosságú elemének, addig a következő évtizedben a gazdasági fejlődés és a társadalmi jólét biztosítását is beemelték. Ehhez képest a 2000-es években a fenntartható fejlődés fogalmát tágabb értelemben kezdték el használni, hangsúlyozva a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok egyensúlyát. Az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem is (Fási 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Napjainkban széles körű tudományos és társadalmi diskurzus folyik arról, hogyan lehetséges és kívánatos a fenntarthatóság irányába vezető átmeneteket létrehozni (Brand 2016, Hickel 2020, Raskin et al. 2010). Ezekben a diskurzusokban közös, hogy mindenképpen szükség van a fogyasztási és termelési szerkezet megváltoztatására. Éppen emiatt a vállalatok elköteleződése és szerepvállalása nélkül elképzelhetetlen egy fenntartható fejlődési pálya létrejötte (Köves–Király 2022).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vállalatok társadalmi szerepvállalása
Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget kap a vállalatok társadalmi felelősségvállalása (corporate social responsibility vagy CSR), amelynek célja a környezetvédelmi vonatkozás mellett a vállalatok önkéntes hozzájárulása (Commission of the European Communities 2001) a jobb társadalomhoz (munkavállalók tisztességes jövedelme, megfelelő munkakörülmények biztosítása, esélyegyenlőségi intézkedések, felelős márka és kommunikáció) és a tisztább környezethez (a környezet kizsákmányolásának csökkentése, tisztább termelés, energiaracionalizálás, ökohatékonyság, környezettudatos vállalati irányítás). A vállalati társadalmi felelősségvállalásnak számos neve és arca ismert: egyszerre jelent vállalati adományozást, de egyúttal a vállalat versenyképességét támogató stratégiai eszközt is (Braun 2016).
A „felelősségvezérelt vállalati modell” 21. századi elterjedése Magyarországon is tetten érhető. A vállalatok részéről legtöbbször a környezet védelme és a közvetlen lakókörnyezetről való gondoskodás a CSR kommunikáció legfontosabb tárgya (Piskóti 2016). Kifejezetten a turizmus negatív hatásainak csökkentése érdekében egyre több turisztikai vállalkozás épít be valamilyen CSR tevékenységet mindennapi működésébe. Ezek fő motivációja a környezetvédelem és a zöld megoldások által realizálható költségmegtakarítás (Hajmásy 2019). A zöld megoldások azonban a fogyasztók és a munkavállalók tekintetében is szerepet játszanak: egyrészt növekvő trendet mutat a környezettudatos utazók számának emelkedése, akiknek fontos, hogy utazásaik során megtapasztalhassák a felelős turizmus nyújtotta lehetőségeket, amelyek utazási döntéseik meghozatalakor is szerepet játszanak (Li et al. 2017). Másrészt a CSR alkalmazása versenyelőnyt jelent: egyaránt hozzájárul a vendégelégedettség és az alkalmazotti elégedettség növeléséhez (Kim et al. 2017).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiekkel összhangban – az ökológiai közgazdaságban (transzdiszciplináris, pluralista, értékvezérelt tudomány, amelynek fókuszában az ökoszisztéma és a gazdasági rendszerek kapcsolatai állnak), a téma holisztikusabb megközelítésében – gyakran hangsúlyozzák, hogy a fenntarthatóság és jelenkori fogyasztási szokásaink egyre kevésbé férnek meg egymással. Annak érdekében, hogy összeegyeztethessük saját életmódunkat az ökológiai korlátokkal és a társadalmi igazságossággal, több szinten (döntéshozói, szabályozói, fogyasztói szinten) is kívánatos lenne átértékelni a szükségleteinket, az igényeinket és a vágyainkat (Köves 2025). A sikeres fenntarthatósági átmenet – amely a lassulás, szolidaritás, egyéni és társas jóllét fogalmakkal írható le – egyik lényeges eleme a társadalmi innováció. Másként fogalmazva: olyan újszerű válaszok kidolgozása a társadalmi alapok megteremtésére (Zöld Egyenlőség 2024), amelyek (a városokban is) az ökológiai eltartóképességen belül maradnak (3. ábra).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. ábra. A társadalmi innovációk jelentősége a fenntarthatósági átmenetben – a lehetséges normatív jövőkép néhány eleme
Forrás: Köves 2025
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Köves (2025) a társadalmi innovációk jelentőségét hangsúlyozza a fenntarthatóságra való átmenetben, kiemelve, hogy a jelenlegi fogyasztási szokások összeegyeztethetetlenek az ökológiai korlátokkal (3. ábra). Az életmód és az ökológiai korlátok, valamint a társadalmi igazságosság összehangolása érdekében a hazai ökológiai közgazdászok, regionális tudomány kutatók (Bajmóczy et al. 2020, Antal 2021, Gébert 2023, Kocsis 2023) többsége javasolja az igények többszintű (döntéshozatali, szabályozási és fogyasztói) felülvizsgálatát. A sikeres fenntarthatósági átmenet kulcsfontosságú elemei a normatív jövőképek különböző aspektusait foglalják magukban. Ezek közé tartozik

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a glokalizáció (olyan folyamat vagy jelenség, amikor globális trendek vagy termékek alkalmazkodnak a helyi sajátosságokhoz, kultúrához vagy igényekhez);
  • az erős decentralizáció (a hatalom, a döntéshozatal vagy az irányítás nem egy központi helyen vagy szervezetben összpontosul, hanem több helyen vagy szereplőn keresztül oszlik el);
  • a méltányos újraelosztási rendszerek (olyan gazdasági vagy társadalmi mechanizmusok, amelyek célja a jövedelmek, vagyoni erőforrások igazságosabb elosztása a társadalom tagjai között; hozzájárulhat a társadalmi egyenlőtlenség csökkentéséhez és a társadalmi igazságosság növeléséhez);
  • a részvételi demokrácia (olyan politikai rendszer vagy folyamat, amelyben a polgárok nemcsak szavaznak vagy választásokon vesznek részt, hanem közvetlenül is részt vesznek a döntéshozatalban; például népszavazások, közvetlen közösségi döntések, a városokban részvételi költségvetés útján);
  • az ügyek mentén együttműködő gazdasági szereplők (olyan vállalkozásokat, szervezeteket vagy partnereket jelöl, akik közösen dolgoznak egy adott témában vagy problémán, hogy közösen érjenek el eredményt. Ez az együttműködés nem feltétlenül szigorú üzleti versenyen alapul; az ilyen típusú együttműködés erősíti a hatékonyságot, segíti a tudásmegosztást, illetve a közös ügy elérését helyezi előtérbe);
  • a profit mint értékmérő (a kifejezés arra utal, hogy a vállalatok és a gazdasági szereplők sikerességét vagy értékét leginkább a profit, azaz a nyereség mérőszámával mérik. Másként fogalmazva: a gazdasági tevékenységek hatékonyságát, eredményességét, az adott vállalkozás vagy rendszer értékességét általában a profit szintjével határozzák meg. Ez a gazdasági eredmény fókuszú nézőpont nem mindig tükrözi például a társadalmi értékeket, fenntarthatóságot vagy közösségi jólétet);
  • a szolgáltatói gazdaság (olyan gazdasági modell, amelyben főként szolgáltatásokat – egészségügy, oktatás, pénzügyi szolgáltatások, turizmus, szórakoztatás, közlekedés – nyújtanak a termékek helyett. Ez lehetőséget ad arra, hogy az emberek inkább élményeket, kompetenciákat vagy személyre szabott megoldásokat vásároljanak);
  • a körforgásos gazdaság (olyan gazdasági modell, amelyben az erőforrásokat hosszabb távon újra és újra felhasználják, javítják vagy újra feldolgozzák, minimalizálva a hulladék keletkezését. Célja, hogy a termékeket hosszabb ideig használatban tartsák, és a hulladékot csökkentsék. Például: újrahasznosítás, javítás, a szét- és újraépítést megkönnyítő terméktervezés, környezetbarát anyagok használata);
  • a közösségi gazdaság (célja a köz javának növelése; például: közösségi kertek, közösségi autóhasználati rendszerek, megosztáson alapuló platformok vagy helyi termékeket áruló helyi vásárok);
  • a magántulajdon helyett hozzáférés (bizonyos erőforrásokat, termékeket vagy szolgáltatásokat nem kizárólagos tulajdonként, hanem inkább hozzáférési jogként kezelünk. Ez azt jelenti, hogy az embereknek nem kell saját tulajdonként birtokolniuk például autót, lakást vagy egyéb eszközöket, mert hozzáférnek azokhoz szükség szerint, például a megosztó (sharing) vagy közösen használt rendszereken keresztül. Ez a szemlélet támogatja a fenntarthatóságot és a hatékony erőforrás-gazdálkodást, mivel csökkenti a tulajdonlás szükségességét, és inkább a közös használatra, megosztásra helyezi a hangsúlyt);
  • az értelmes munka (a munkának jelentősége, haszna vagy értéke van; hozzájárul a munkavállaló személyes fejlődéséhez, a közösség vagy a társadalom jólétéhez. Egyszerűbben fogalmazva: ez a munka nemcsak pénzt hoz, hanem érzelmi, szellemi vagy társadalmi értéket is teremt, ösztönöz, motivál, és megfelel a munkavállaló értékrendjének vagy érdeklődési körének).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave