Lőrincz Katalin: ÚTI CÉL ÉS ÉLETTÉR • A fenntartható városi turizmus kézikönyve
›
5. fejezet: #Listen2Cities – Fenntartható, reziliens és inkluzív városok a nagyvilágban
›
5.3. Kisvárosok nagy álmai

5.3. Kisvárosok nagy álmai

Téralkotási megközelítés (placemaking)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Richards és Duif Kis városok nagy álmokkal című könyve (Small Cities with Big Dreams. Creative Placemaking and Branding Strategies) a kisvárosok kihívásait és lehetőségeit mutatja be a globalizálódó világban (Richards–Duif 2018). A szerzők hangsúlyozzák, hogy a kisvárosoknak – ahelyett, hogy egyszerűen lemásolnák a nagy(obb) városok stratégiáit – holisztikus megközelítéssel és az érdekelt felek bevonásával érdemes kidolgozniuk a városi közterek megújítására, használatára vonatkozó téralkotási megközelítéseket (placemaking).1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hollandiai ’s-Hertogenbosch esettanulmánya jól szemlélteti, miként használhatók fel a kulturális programok a kisvárosok globális hálózatokhoz kapcsolására, valamint a gazdasági, kulturális, társadalmi és kreatív településfejlődés ösztönzésére.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

’s-Hertogenbosch – Egy város márkaépítése kulturális örökségén keresztül
’s-Hertogenbosch egy 150 ezer lakosú holland város, amely a globalizált, nagyvárosok uralta 21. században kulturális örökségén keresztül kívánt kitűnni. A város kreatív márkaépítéssel, helyteremtési stratégiával vívta ki a figyelmet, kihasználva történelmi kapcsolatát a késő középkori Németalföld híres festőjével, Hieronymus Boschsal. Bár a város nem rendelkezett eredeti Bosch-művekkel, 2016-ban, Bosch halálának 500. évfordulójára összpontosítva sikeresen „Bosch városává” pozicionálta magát.
A kreatív stratégia révén – amelynek elkészítésébe és megvalósításába bevonták a helyi közösséget –, valamint a Bosch Kutatási és Restaurálási Projekt segítségével ’s-Hertogenbosch egy globális hálózat középpontjába került. A város partnerségeket hozott létre különböző múzeumokkal, majd a kiemelt évben megrendezte a több, mint 400 ezer látogatót vonzó „A zsenialitás látomásai” című kiállítást. A Bosch500 program anyagi forrást biztosított a turisztikai ismertség- és imázsfejlesztésre, megerősítette a város kulturális életét, és pozitív hatást gyakorolt a helyi lakosság büszkeségére, az összetartozás érzésére.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a kisvárosok növekedést és jólétet – azaz társadalmi és kulturális előnyöket – érhetnek el azáltal, hogy megragadják a figyelmet, és kreatívan használják a rendelkezésre álló úgynevezett puha infrastruktúrát (oktatás, kultúra, egészségügy, kereskedelem). A városokról szóló akadémiai és szakértői kutatások, tudományos eredmények jelenleg erősen nagyváros-fókuszúak. Ezt a nézőpontot érdemes felülvizsgálni, és a kisebb területű, lélekszámú városok kihívásaira, erőforrásaira, valamint integrált és fenntartható fejlesztésére koncentrálni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenntartható turizmus szempontjából a kis- és középvárosokra vonatkozó legrelevánsabb javaslatok és intézkedések a következők.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Holisztikus stratégiák alkalmazása és az érdekelt felek bevonása a városfejlesztésbe. A nagyobb városok/helyek stratégiájának másolása helyett érdemes bevonni a helyi szereplőket, mobilizálva a kreatív, teremtő energiákat, a közösségi hálózatokat, a szellemi erőforrásokat, a vállalkozói elképzeléseket, illetve a kis méretből fakadó rugalmasságot. A holisztikus elvek alatt a területi és ágazati megközelítések egységbe kovácsolását, a hivatalos (önkormányzat, kormányzat) és rugalmas (városlakók és érintettek véleménye, részvételi tervezés) irányítási eszközök alkalmazását, az együttműködést és a célkitűzések összehangolását értjük.
  • Az új, megosztáson alapuló (kollaboratív) gazdaság által teremtett lehetőségek hangsúlyozása. Az utóbbi évtizedekben a városok immateriális erőforrásai (városok szellemi élete, emberi erőforrásai) sokkal fontosabbá váltak a települések pozicionálása és sikere szempontjából. A „kollaboratív gazdaságban” többé nem szükséges erőforrásokat birtokolni; a szükséges eszközök nagy része kölcsönvehető vagy együttműködés révén kifejleszthető.
  • „A kicsi is (lehet) szép és sikeres” szemlélet. A várakozásokkal ellentétben egy város mérete (lakosságszáma) nem determinálja a kultúra és a kreativitás terén nyújtott teljesítményét. A kis- és közepes méretű városok sok esetben jobban teljesítenek a nagyobbakhoz képest, különösen a kulturális pezsgés és az inspiráló, támogató környezet tekintetében.
  • Az intelligens és fenntartható megoldások integrálása. A városfejlesztés során az okos (smart) és fenntartható megoldásokat érdemes adaptálni. A különböző projektek és programok vonzzák a tehetségeket, emellett a lakosság nagyobb arányára tudnak pozitív hatást gyakorolni.
  • A közterületek szerepének és használatának újragondolása. Kulcsfontosságú, hogy a közterületek megtervezésekor elsősorban a sétáló, kerékpározó, ott tartózkodó emberek érdekeit vegyék figyelembe, azt ösztönözzék, miközben fenntartják a biztonságot, növelik az élhetőséget, táplálják a város pezsgését.
  • A társadalmi célokra érdemes koncentrálni. A fogyasztáscentrikus, kizárólag a gazdasági hatásokra koncentráló várospolitika helyett a társadalmi, közösségi célokat kell előtérbe helyezni. A más városokkal (és városlakókkal) való versengés helyett fontosabb az együttműködés és az erőforrásokhoz való hozzáférés megteremtése, a hálózatosodás a megosztó/közösségi/osztozó gazdaság (sharing economy)2 révén. Másként fogalmazva: a kis- és középvárosoknak a mennyiség helyett a minőségben kellene növekedniük.
  • Az egyedi, „városi DNS” jelentősége és értelmezése. Sokszor felmerül a kérdés: mitől lesz egy település „jó hely”, ahol jó élni, amelyet érdemes meglátogatni? Amennyiben a kis- és középvárosok különlegesek, egyediek és sikeresek szeretnének lenni, érdemes megteremteniük a saját képüket és identitásukat, a saját DNS-ük alapján – nem pedig valaki másét kölcsönözni. A vonzó élettér és úti cél összhangja itt is érvényesül: amennyiben egy várost élhetőbbé tesznek a helyi lakosság számára, az vonzóvá válik a kirándulók, utazók, turisták, azaz mások számára is (Richards–Duif 2018).
1 A placemaking olyan közös munkát jelent, amikor együtt tervezik és töltik meg a közterületeket élettel, fellendítik a város kulturális és társadalmi életét. Jan Gehl, a híres dán várostervező „az épületek közti életről” írt. Arról, hogy a közterületek minősége köti az embereket ahhoz a térhez, amelyet közösen használnak, ezek jó minősége fokozza a boldogságukat, egészségüket, jólétüket. A téralakításhoz szükség van a hardware javítására, parkosításra, közvilágításra, növényzet telepítésére, utcai művészetre, valamint software-re, akciók, rendezvények szervezésére, hogy az emberek kötődjenek a területhez, és életre keltsék a környezetet.
2 A hagyományos piaci modell a magántulajdonra épül, a piaci adásvétel során a felek általában egy termék tulajdonjogát cserélik ki egymás között. Ezzel szemben az osztozó gazdaság a termékek használatának megosztására épül, amelynek során a fogyasztó lemond a termék tulajdonlásáról, és kizárólag a használatot vásárolja meg. Azaz osztozunk a terméken. A kifejezésnek nincs igazán jó magyar fordítása; néha megosztó gazdaságnak vagy közösségi gazdaságnak nevezik, gyakran használják a sharing kifejezést is (Gébert 2023).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave