Lőrincz Katalin: ÚTI CÉL ÉS ÉLETTÉR • A fenntartható városi turizmus kézikönyve
›
1. fejezet: Városi terek, városi turizmus
›
1.2. A fenntartható turizmus értelmezése

1.2. A fenntartható turizmus értelmezése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felelős és fenntartható turizmus egyfajta válasz lehet a jelenkori kihívásokra. A fenntartható turizmusra vonatkozóan az elmúlt húsz évben számos meghatározás született; maga a madridi székhelyű Turisztikai Világszervezet, az UNWTO (2024. januártól UN Tourism) is kidolgozta saját definícióját: „A fenntartható turizmus fejlesztése oly módon elégíti ki a mai turisták és vendégfogadó régiók igényeit, hogy egyben megóvja és fejleszti a jövő lehetőségeit. […] gyakorlása az erőforrásokkal való gazdálkodás olyan formáit segíti elő, amelyek révén kielégíthetők a gazdasági, társadalmi és esztétikai igények, párhuzamosan a kulturális integritás, az alapvető ökológiai folyamatok, a biológiai sokféleség és az élővilág rendszereinek fenntartásával.” (UNEP–UNWTO 2005: 11)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenntartható városi turizmus kézikönyvben a felelős és fenntartható turizmus keretrendszerének gondolatára építünk, amely szorosan köthető a következő tényezőkhöz:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • A turizmushoz köthető fogyasztás, a turizmusszektor a pozitív hozadékok mellett jelentős negatív hatással jár, amely – analógiában a fenntarthatóság pilléreivel – gazdasági, társadalmi és környezeti jellemzőkre bontható.
  • A turizmus felelős és fenntartható fejlesztése a döntéshozók oldaláról megköveteli a hosszú távú gondolkodást; a tudatos, adatvezérelt és körforgásos alapokon nyugvó tervezést; illetve hatástanulmányok és monitoringjelentések készítését.
  • A totális turizmus korában kiemelt jelentőséggel bír a helyi és térségi szint, annak kapcsolódása a fenntarthatósági törekvésekhez. A korlátlan növekedés és fogyasztás helyett a turizmus életminőségre vonatkozó hatásai, maga az ember kerüljenek a középpontba.
  • Új, időben és térben összehasonlítható mérőszámokra, nemzetközi fenntarthatósági szabványokra és az optimalizált látogatóforgalom menedzselésére fókuszáló kutatásokra, stratégiákra van szükség.
  • Maga a fenntarthatóság átültetése a gyakorlatba a turizmusszektor hálózatba rendezett szereplői részéről – a kereslet, a látogató utazó, illetve a kínálat, a fogadóterület – a szükséglet és az „igény” közötti arány helyes megválasztásáról szól.
  • A turizmustörténet legújabb korszakában továbbra is meghatározó szerepet játszik a helyváltoztatás, a térbeli mobilitás (Michalkó 2016). Ebben a dinamikus rendszerben a tér megjelenik küldőterületként, fogadóterületként vagy a kettő közötti úgynevezett tranzitzónaként. Az úti cél (fogadóterület) megközelíthetősége, elhelyezkedése, természeti és kulturális vonzereje megalapozza a desztináció sajátos termékkínálatát, kreatív élményterét, fenntartható megoldásait.
  • Jelenleg a világ lakosságának nagyobb része városlakó, így a várossal mint települési kategóriával, valamint a városi turizmus ökoszisztémával (élettér és úti cél) érdemes kiemelten foglalkozni. Az élettér-funkció hangsúlya fontos, hiszen a látogatók, a turisták egy olyan helyre, fogadóterületre érkeznek, ahol osztozniuk kell más szereplők – például a helyi közösség tagjai – igényeivel, fogyasztásával és életmódjával is. Az urbánus térben kiemelt szerepet játszik maga a helyi társadalom, amely egyszerre több szerepben (helyi lakosság, a turizmusszektor munkavállalói, befektetők, turisztikai szolgáltatók), különböző motivációkkal (vendégszeretet, kultúra, szabadidős szolgáltatások) és időbeli eltéréssel (állandó lakos, ideiglenes városhasználó) jelenik meg fogyasztóként.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sokan osztják a nézetet, miszerint a fenntartható turizmus ellentmondásos kifejezés, tudományosan fogalmazva egy oximoron, azaz ellentétes fogalmak összekapcsolása. Mások felhívják a figyelmet arra, hogy a mobilitáson, helyváltozáson és fogyasztáson alapuló turizmusszektor komoly társadalmi-gazdasági hatással bír, ami az adóbevételeken és a munkahelyteremtésen túl hozzájárul a kulturális különbségek megértéséhez, a mentális egészséghez, valamint az utazásból nyerhető boldogsághoz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A turizmus hatásai összetettek, több nézőpontból is értelmezhetők. Egyrészt számos érv szól amellett, hogy az utazási döntés meghozatalának pillanatától fogva beindul a túlfogyasztás, amely egy másik, átmenetileg használt térben (úti cél, desztináció) való tartózkodást jelent. Lenzen és szerzőtásai már 2018-ban leírták, hogy a turizmus az ötödik legszennyezőbb ágazat; a szektor a klímaváltozásért, globális felmelegedésért 12,5 százalékban, a szén-dioxid-kibocsátásért pedig 8 százalékban tehető felelőssé (Lenzen et al. 2018). Másrészt a globális problémák megjelenése, a klímaváltozás problematikája nem szűkíthető le a turizmuságazat felelősségére – ugyanakkor mindent meg kell tenni az érintett célterületek, útvonalak és a lakókörnyezet megóvásáért a fogyasztásra vonatkozó szükséglet és igény közötti egyensúly megteremtése érdekében.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenntartható turizmus fogalma
A fenntartható turizmus olyan keretrendszer és utazási forma, amely figyelembe veszi a környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokat is annak érdekében, hogy minimalizálja a negatív következményeket, és maximalizálja a pozitív következményeket. A fenntartható turizmus célja, hogy hosszú távon is élvezhetővé tegye az utazást mind a turisták, a helyi közösségek, mind pedig a turizmusban dolgozók számára. Ennek érdekében a fenntartható turizmus több elemre koncentrál.
  • Környezeti szempontok: a természeti erőforrások védelme, a hulladék csökkentése, az energiahatékonyság növelése és a környezetszennyezés minimalizálása.
  • Társadalmi szempontok: a helyi kultúra és hagyományok tiszteletben tartása, a közösségek bevonása a turizmusba, a helyi lakosság bevételeinek növelése és a társadalmi igazságosság biztosítása.
  • Gazdasági szempontok: a helyi gazdaság támogatása, helyi termékek és szolgáltatások vásárlása, a helyi vállalkozások fejlesztése és a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése.
 
A fenntartható turizmusnak számtalan előnye van, mint például (1) a környezetvédelem (a természeti erőforrások megőrzése és a környezetszennyezés csökkentése); (2) a helyi lakosság/közösség erősítése (a helyi lakosság bevételeinek növelése, a bevételekhez és erőforrásokhoz való hozzáférés, a társadalmi jólét javítása); (3) a gazdasági növekedés (a helyi gazdaság fellendítése és a turizmus fenntartható fejlődésének biztosítása); (4) a kulturális örökség megőrzése (a helyi kultúra és hagyományok megőrzése, továbbadása), valamint (5) az élményszerűbb utazás (a turisták, városlátogatók számára minőségi és autentikus élmények nyújtása).
A fenntartható turizmus megvalósítása során előtérbe kerülnek a turizmus szereplői (maguk a turisták, a turisztikai vállalkozások, a helyi közösségek és a kormányzat). A gyakorlatban ez az egyéni felelősségvállalást (a turisták felelőssége, a tudatos utazás és a környezettudatos fogyasztói magatartás); a turizmusból élő munkavállalók, vállalkozások felelősségét (a turisztikai szolgáltatók felelőssége a fenntartható gyakorlatok bevezetése, megvalósítása során); a kormányzati szerepvállalást (a fenntartható turizmus támogatása jogszabályokkal és ösztönzőkkel) és a helyi közösségek bevonását (a helyi közösségek aktív részvétele a turizmus tervezésébe és megvalósításába) jelenti.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tudományos élet szereplőit, gyakorlati szakembereket és döntéshozókat, stakeholdereket egyaránt érdeklő kérdés adott: mi az élményszerzés ára? Másként fogalmazva: hogyan oszlik meg a turizmus (negatív) hatásának költsége az érintettek között? Mekkora részt fizet ebből a (felelősségteljes) turista, az utazó, és mit jelent ez a fogadóterület, a desztináció (helyi lakosság, szolgáltatók, települési/térségi szereplők) számára? A (felülről jövő) nemzetközi vagy állami szabályozórendszerek, a teherbíró képesség érdekében bevezetett mobilitási korlátozások vagy tiltások, az erőforrás- és energiahatékonyság ürügyén megjelent ösztönzők (turisztikai szolgáltatók megoldásai) mellett kiemelt feladat a felelős turisztikai jó gyakorlatok megismerése és elsajátítása. Maga a turista – a kiránduló, városlátogató kategóriát is beleértve –, a „homo turisticus” része a turizmus rendszerének, az ökoszisztémának, ezáltal a viselkedési normák megfogalmazása, a természeti és kulturális környezet körültekintő használatát elfogadó fogyasztás fontos lépések a fenntarthatósági törekvésekben. A mindennapi térpályáiról letérő, a kíváncsiság mellett nyitottsággal jellemezhető turista sokkal fogékonyabb a fenntarthatóságot célzó jó gyakorlatokra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Turizmustörténeti korszakokban gondolkodva jelenleg a totális (3.0) korszakot éljük, amely alapvetően a turizmus kiterjesztésére fókuszál (Rátz–Michalkó 2019). Ugyanakkor a totális turizmus korában a siker mennyiségi mérőszámok helyett (például nemzetközi/belföldi turistaérkezések száma, vendégéjszakák száma, kereskedelmi szálláshelyek árbevétele) minőségi mutatókkal (elégedettség, környezeti fenntarthatóságot priorizáló megoldások, közösségi közlekedés, társadalmi pillér) jellemezhető; az úti cél és a turista fogalmának újragondolása történik, és helyettük egyre inkább az élménytér és a látogatógazdaság kifejezések használatával találkozunk (1. táblázat).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az újturizmus (a turizmus paradigmaváltása; lásd 1.1. fejezet) és a totális turizmus között a kapcsolódási pontok elsősorban a turizmus elérhetőségének és a résztvevők körének kiterjesztésében, valamint a technológia integrációjában érhetők tetten, ugyanakkor markáns különbségek is megfigyelhetők a hangsúlyok és a célok tekintetében. A totális turizmus – ahogyan az 1. táblázat is mutatja – a turizmus földrajzi és társadalmi kiterjesztését jelenti, ahol a turisztikai tevékenység a világ bármely pontján, a társadalom szinte minden rétege számára elérhetővé válik. Ezzel párhuzamosan az újturizmus is a diverzitást és a befogadást hangsúlyozza, de a tömegturizmus kritikájaként a minőségre, az autentikus élményekre és a helyi közösségek bevonására fókuszál.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindkét megközelítésben fontos szerepet játszik a technológia. A totális turizmusban a kommunikációs csatornák széles körű használata (közösségi média) segíti a tájékozódást és a tapasztalatok megosztását. Az újturizmusban pedig a digitalizáció a fenntarthatóság, a neuromarketing és a védjegyrendszerek népszerűsítésének eszköze.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat. A turizmustörténet jelentősebb korszakai és a fogadóterületek (úti célok) megváltozott szerepe
Tényezők
Kontinentális (1.0)
Globális (2.0)
Totális (3.0)
Időszak (kb.)
Thomas Cook – a hidegháború lezárásáig (1841–1963)
A hidegháború lezárásától a New York-i ikertornyok lerombolásáig (1963–2001)
A New York-i ikertornyok lerombolásától napjainkig (2001–)
Célterület
Európa, fürdővárosok, vízparti és hegyvidéki üdülőhelyek
Fejlett országok, egzotikus országok, városok, tengerparti üdülők
A világ bármely országa, a Déli-sarktól az Északi-sarkig, a Mariana-ároktól a Himalájáig, a centrumtól a perifériáig
Közlekedési eszköz
Vasút, hajó
Autó, repülőgép, autóbusz
Teljes járműpark (ideértve a kerékpárt, az evezős és vitorlás hajókat, űrrepülőgépet stb.)
Utazók
Jómódúak
Középosztály
Teljes társadalom (a hajléktalanoktól a milliárdosokig)
Társadalmi környezet
A szolgáltatásban résztvevők
A turisztikai gettók (turistanegyedek) lakói
Teljes társadalom
(a desztináció lakossága)
Információáramlás
Útikönyv, térkép, utazási iroda
Útikönyv, térkép, utazási iroda, média, honlapok
Minden kommunikációs csatorna (közösségi média)
Kockázatok
Közlekedési eszköz (műszaki biztonság)
Tolvajok, zsebtolvajok (közbiztonság)
Komplex biztonságértelmezés
Forrás: Rátz–Michalkó 2019
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes turizmustörténeti korszakok eltérő jellemzőkkel bírnak a területi aspektusok szempontjából, így az elméleti keretbe új tényezők illeszthetők. A turizmus 3.0 korszakban átalakulóban van a turizmus térbeli megjelenése, amely változás érinti a turisztikai fogyasztás fókuszát, a turizmuságazat kulcsszereplőit és a desztinációmenedzsment-szervezetek feladatait is. A 2. táblázat a turizmustörténeti korszakokhoz (kontinentális, globális és totális) kötődően, a desztinációmenedzsment-szervezetek és a fogyasztók nézőpontjából mutatja be a fontosnak tartott tényezők (térbeli megjelenés; turisztikai fogyasztás fókusza; a turizmus kulcsszereplői; desztinációmenedzsment-szervezetek feladata) változását, napjaink turizmusának főbb jellemzőit:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a fogadóterületek szerepköre megváltozott – a desztinációk egyszerre töltenek be úti cél és élettér szerepet;
  • a mobilitási jellemzők és a demográfiai átalakulás, a munka–szabadidő aránya és helyszíne kapcsán szabadidőiparról, élménytérről beszélünk;
  • szolgáltatások helyett a látogatók történeteket és élményeket fogyasztanak, fontos számukra az edukáció;
  • a hosszú távú, hatékony működésben érdekelt desztinációk törekszenek a turisztikai élménytér optimalizált menedzsmentjére, a nemkívánatos mértékű turizmus (overtourism) megfékezésére;
  • a turizmus gazdasági hatásai helyett/mellett a fókusz a látogatógazdaságban érintett szereplők (helyben élők, látogatók, turizmusban dolgozók) életminőségének javítására tevődik át.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. táblázat. A turizmustörténeti korszakok a desztinációmenedzsment-szervezetek és a fogyasztók nézőpontjából
Tényezők
Kontinentális (1.0)
Globális (2.0)
Totális (3.0)
Térbeli megjelenés
Idegenforgalom – üdülő- és fürdőhelyek, kulturális csomópontok felkeresése
Turizmus – desztináció
Szabadidőipar – élménytér
Turisztikai fogyasztás fókusza
Termékek fogyasztása
Szolgáltatások fogyasztásának széles spektruma
Élmények és az azokat megformáló történetek fogyasztása; edukáció
Turizmus kulcsszereplői
Utazó – szolgáltató
Stakeholder/érintett: turista, turisztikai szolgáltató, civil szervezet, döntéshozó
Látogatógazdaság érintett szereplői: a helyben élők, az odalátogatók és a turizmusban dolgozók
Desztinációmenedzsment-szervezetek feladata
Nem értelmezhető a szervezeti szint; a turizmus–vendéglátás szolgáltatóiról beszélünk
Desztinációmarketing és -menedzsment; a köz- és magánszféra turizmussal kapcsolatos tevékenységének összehangolása
A turisztikai élménytér (élettér és úti cél) optimalizált menedzsmentje; az érintett szereplők életminőségének javítása
Forrás: Rátz–Michalkó 2019 gondolatának továbbfejlesztése, saját szerkesztés
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave