– Eh, erről szó se lehet! – mondtam félhangosan, amiből világosan következtethető, hogy a bukást teljesen kizártnak mégse tartottam. <Valóban nagyon is köze közel volt> Csak két esztendő előtt történt <ez [?]> a gimnáziumunkban, hogy Telkesi egy okos fiú <és>, jó tanuló <véletlenül valahogyan> valami átkozott balszerencsétől üldöztetve: megbukott a latin szóbelin. Sallustius-t kapott forditani és meg se tudott mozdulni. <A dolgozata elé> Hozzá nem is hasonlitható alig-elégséges fiúk szerencsésen átusztak <és> mig őt egy egész esztendőre „elnyomták”. Ha Telkesivel megtörtént, – kombináltam immár századszor vagy ezredszer – <miért ne ismétlődhetnék meg a dolog megismétlődhetik a dolog> megeshetik a baj velem is, annál is inkább <mivel én nem vagyok „jó” tanuló, hanem néhány permanens>, mert az én bizonyitványaimat két-három elégséges is tarkítja <a bizonyitványaimat a negyedik> – még pedig az ötödik osztálytól kezdve állandóan.

Miközben kimentem a fürdőszobába és gyorsan mosdáshoz láttam <állandóan> folyton ezek a kellemetlen esélyek jártak a fejemben. <Volt egy pill> Egy pillanat alatt végiggondoltam mindazokat a nehéz és számomra igen veszélyes kérdéseket, amelyeket <kis kék érettségi térning füzetem [olvashatatlan szó] vignettájára remek secessziós betükkel> mint ilyeneket belajstromozva nyilvántartottam, <s amelyeket bár minden nap úgy ahogy átismételtem még Ezeknek bármelyike valószinűleg> Bármelyiket húzom közülök máris a bukás örvényének a szélére kerültem. Furcsán voltam ezekkel a tételekkel. Mikor <elkezdődött> az érettségire való közvetlen készülés hónapja kezdődött egy kis kéktáblás füzetet vásároltam <negyven fillérért> a legfinomabb fehér papírból, vonalzás nélkül, félkemény fedéllel. (Minthogy mindig írva tudtam <valamit> legjobban <megtanulni megjegyezni> valamit bevésni az emlékezetembe, jó írószerekkel <és fiú vált>, különböző színű tintákkal és papirosokkal igyekeztem magamnak kedvet csinálni a tanuláshoz.) <Minden kérdésről hosszú közepes és pár szavas válaszokat készítettem, amely utóbbiban például ezek> Ebben a füzetbe<n> – amelynek fedelére piros tintával és tussal: a legmodernebb secessziós <betük> betüformát használva az „Érettségi tréning-könyv” cimet <irtam – azokat a> rajzoltam – följegyeztem az összes tárgyakra vonatkozó kérdéseket, <jegyeztem föl, amelyekkel> továbbá azokat, amelyeket <legkevésbé tudtam> csak felületesen vagy egyáltalán nem tudtam. <Számuk nem> Ez utóbbiak tömege kezdetben <igen lekente [?]> majdnem ijesztő volt. Később napról-napra <fogytak> fogyott, csökkent, de tizenöt-húsz kérdés még az utolsó napra is maradt. Ezeket kellett most hat órától kilencig úgy-ahogy átnéznem.