<A víz a lehető legmélyebb pont felé igyekszik – mert ez az igyekvés az ő mozgási optimuma az ő mozga élet-optimuma. Ez azok egysejtű amoeba táplálékért nyújtogatja ki> Csak néhány példát említünk. (<Mert> A tételünk rendszeres <bővebb> és részletes <és> kifejtése, demonstrálása, külön munkánk tárgya lesz. <kell, hogy legyen.>)

1. A <víz> cseppfolyós testek pl. a víz a legmélyebben fekvő pont felé törekszenek. Ez a törekvés <adja> képviseli számukra <a> az élet optimumot <mozgási optimumot>, ami fizikai testeknél (hogy úgy mondjuk: nem-organikus lényeknél) egyenlő a mozgási optimummal, a lehető legnagyobb azaz leggyorsabb mozgással.

2. A különböző <concentráci> sűrűségű folyadékok az elválasztó hártyán keresztül is arra igyekszenek, hogy <egyenlő sűrűségűekk> sűrűségüket kiegyenlitsék, azaz egyenlő <concentrációjuvá legyenek> concentráltságúakká legyenek. Ez a mozgás amelynek közben létre kell jönnie: <az adott> képviseli a folyadékban oldott molekulák mozgási optimumát – az adott körülmények<nek viszonyai> között.

3. Az Archimedesi törvény szintén a folyadék<nak>oknak és a légnemű testeknek <a> mozgási optimumra való törekvéséről számol be. Arról, hogy a folyadékrészecskék (gőzrészecskék, gázrészecskék) igyekeznek minden lehető teret betölteni, és kénytelenek igy cselekedni: Ez az állapot ez a törekvésük <hogy t. i. igyekeznek minden teret betölteni azok [olvashatatlan 2 szó] tárgyakat mennyire> amely által a bennök lévő tárgyakat a <felszinükre> felszínre igyekeznek hajtani – vagy fel is hajtják, <(ahol t. i. vannak> (miáltal <azok> a tárgy egy része a levegőbe jut, azaz a vizből <viztől> kevesebb helyet foglal el) ez az ő mozgási optimum-uk.

[külön kéziratlapon, korrektúrajellel felvezetve: (a fizika és chemia összes törvényei szabályai, megállapításai hasonlóképen kivétel nélkül mind arra az egyetlen kérdésre adnak feleletet: hogy hogyan keresi és hogyan éri el az anyag <(az atom,> a <(a szervezett> (a nem szervezett anyag: az atom, és a szervezett anyag: azaz <a molekulától felfelé> minden képzelhető nem organikus, – nem élőnek mondott – anyagrendszer, a legelemibb anyagrendszertől a molekulától felfelé), az ő mozgási optimumát, más szóval hogyan akar élni – abszolute és <hogyan él relative> az adott viszonyok közt relative hogyan él.]

<4. A felületi feszültség törvénye a kinetikai gázelmélet törvénye, de minden fizikai és>

4. <[olvashatatlan szó] Darwin <tétele> tanitásai a fajok kiválasztódásáról, <és> az ivari kiválásról <ugyanezt mondják.> ugyanennek a törvénynek a speciális megfogalmazásai. A fajok <az egyedek> törekszenek a fennmaradásra, a minél tovább való [itt szakadt a kéziratlap] maradásra és úgy [itt szakadt a kéziratlap] fino[…] <[olvashatatlan 2 sor]> erősödnek, hogy ezt a az előttük ismeretlen és tudattalan célt elérhessék. Törekszenek az élet optimumra. A fajnak ez a törekvése nyilvánul meg a nemi kiválásban is, amely mindig úgy intéződik, hogy a fajok <érd> fennmaradásának érdekét szolgálja. A hímek és nöstények elsősorban a saját egyéni élet-optimumuk eléréséért (az optimalis sexualis kielégülés szempontjából) válogatnak <a nőstények> az ellenkező neműek között: <és a nöstények akik akik> ugyanekkor a faj <érdekeit az elé a faj élet-optimumát is szolgálja> élet-optimum<áért>a érdekében is cselekszenek. A Darwin féle megállapitások <a tehát> végeredményben <szintén> így foglalhatók össze: a fajok (amelyek speciális szerkezetű anyagrendszerek) az életoptimumra törekszenek, amint ezt a fajok fejlődése és az ivari <kiválás> kiválasztás egyaránt <ezt a> igazolja.

5. Az <egyén> ember <törekvését az> életoptimumra való törekvését illusztráljuk az összes <elet> életmüködések <és> a szervek müködésének korrelációja, azoknak a lefolyása és minden szakasza. Cselekedeteink és összes ténykedéseink nem egyebek mint <sok lehető ilyen ésszerü [?] az> optimumok: <kiválasztása> amelyekre úgy <jutottunk> jutunk, hogy a sok kínálkozó eshetőség közül ugyszólván pillanatról pillanatra automatikusan vagy <öntu> tudatosan kiválasztottuk azt, <amiket mondok [?]> amelyik az adott időpontban és körülmények között <a> legjobbnak látszik. <látszott>. <Felemlítésre méltó, hogy az öntudatlan, gépies cselekedeteink sokkal kevesebb [?] ritkábban bizonyulnak utólag helyteleneknek, kedvezőtlenebbeknek sokkal ritkábban bizonyul rájuk, hogy az amit az adott esetben optimumnak>

Optimumra törekszünk amikor tanulunk, hogy tudjunk, mert az <igazság> élet és természet megismerése egyrészt megszünteti az ismeretlentől való aggodalmunkat és félelmünket, másrészt erkölcsi és anyagi boldogulá<sunkhoz lénye>sunkat lényegesen előmozdíthatja. Optimumra törekszünk, amikor igyekezünk reá, hogy a sajátmagunk és embertársaink becsülését megszerezzük. Optimumra törekszünk amikor <eszünk, alszunk> táplálkozunk, alszunk, levelet irunk, <családot alapítunk> állást <keresünk> vállalunk, <pé> pénzt <a> szerzünk, sportolunk <csalad> udvarolunk, flirtelünk, <sportolunk> táncolunk, <csal> házasodunk, gyermeket nevelünk. A természet úgy rendezte be, hogy azokkal a ténykedéseinkkel, amelyekkel <nem csak a magunk hanem> a faj, a nemzet, az emberiség ama [?] tehát <azoknak a> nagy anyagrendszereknek életoptimumát szolgáljuk, amelyekben elemek vagyunk <(házasság, háboruskodás, tudományos kutatás)> egyuttal hathatósan kielégitjük <egyuttal> a saját <életoptimumunk érdekeit is hathatósan kielégitjük.> életérdekeinket is. Pl. a házasság a faj érdeke de a jó nemi <sexualis> élet, apai örömök révén az egyénnek is eminens érdeke. A katonáskodás a nemzet érdeke <(házasság)> de a család védelme <az> anyagi érdekeink védelme <(háború)> szempontjából épugy közvetlen érdekünk <Az erkölcsi és anyagi sikert érvényesülés (tudományos felfedezés.)> mint ahogy <például> a tudományos kutatással az egész emberiség érdekei mellett a magunk anyagi és erkölcsi érdekeit is szolgáljuk.

<Igen fontos [olvashatatlan 3 szó] Ugyanez az egyetemes törekvés az életoptimumra nyilatkozik meg a mi Az> Élet-optimumra való törekvés <az, az erő> az az erő, amely <benn> bennünket az élvezetek felé ragad. <És Másrészt Mert> A természet <sajátságosan> úgy rendezte be, <hogy> – vagy precizebben szólva: mindenütt azt <találjuk hogy> látjuk, <hogy> és úgy látjuk, <és> továbbá magunkon is tapasztaljuk, hogy mindaz ami a <létünknek> létünkre kedvező: kellemes érzésekkel jár együtt és <a> jó életérzést okoz, mig a létünkre nézve kedvezőtlen <dolgok> eseményeket, hatásokat: kellemetlen és szenvedést <rossz érzések> jelentő sensatiok kisérik. A berendezés praktikussága nyilvánvaló. Az <materia> anyag, amelyből vagyunk, amelynek alaptulajdonsága a mozgásra való törekvés, <alapintenciója> és így principialis intenció, hogy mozgás (élet) legyen mindenütt ahol csak anyag van, továbbá intenciója, hogy a mozgás minél hosszabb ideig tartson, és minél gyorsabb legyen – <olyan> szükségképpen úgy alkotja meg ami nem is képzelhető máskép – <azoknak az> a maga a mozgó <az>, élő <szervezetek> rendszerekét, hogy azoknak érdekük, óhajuk vágyuk <legyen> – ugyanaz legyen <a> mint magáé <vagyis a materiá átviszi reájuk azt az a tulajdonságát is> az alkotó elemeké, az atomoké. Tehát a <mo> törekvés a mozgási optimumra, ami egyenlő (pl. egy <emberi> állati organismusnál) <hord [?]> a szervezet<nem egységénél összetartozó> egységének, <együvé tartozó> anyagrendszerének együtt-tartásával. <Erre esetünkre> Miért? Erre vonatkozólag fel kell tételeznünk, hogy a szervezettség nagyobb és óhajtandóbb mozgási lehetőségeket nyújt az anyag számára, mint a szervezetlenség. <ami> Ez egyébként egy olyan állapot, amely a természetben <elő nem fordulhasson [?] elő állapot> nem fordul. Atom <mint ilyen> magában <nem> sehol nem található, <hanem le mint legegyszerűbb szervezettségben hármasá kettesével párosával legfeljebb a legegyszerűbb szervezettségben pl. hasonló atommal hanem társulva> hanem csupán szervezve, rendszert alkotva <egy második Például> Nem öntudatos intentiot kell gondolni, de nem is öntudatlant. A mozgó atom és az élő <emb> (mozgó) ember öntudata között csak fokozati különbségek képzelhetők <és nem> miután ami bennünk az öntudatot <alkotja az öntudat alkotja szeme> képviseli, alkotja, eszközli: az agysejt szintén csak anyag, mozgó atomok <sze> rendszere: <az agysejt> tehát atom. A legegyszerűbb anyag-rendszer a molekula. Példáúl az <az Arany-atomnak legegyszerűbb szervezettsége az> Arany-molekula, amely két Arany-atomot foglal magába. (A molekula szint két atomból álló rendszer csak mozgó rendszernek képzelhető. Az elméleti fizika <bizonyitó> bizonyitékai <nélkül> helyett elég <csak azt a> szemlét tartani az életről szerzett természettudományos tapasztalataink között, hogy ezt belássuk. <m reájussunk> A következőképen: minthogy nem látunk semmiféle anyagrendszert [itt beszúrva index-számmal: 1) (Ilyenek az állat, a növény, a <nemzeti vagy> faj vagy nemzet, a naprendszer stb.)], amelynek a léte élete <nem> más volna mint állandó szakadatlan mozgás – <[olvashatatlan szó]> eszerint <nem az elemi anyagi> a legegyszerűbb anyagi <szerkezeteknek> rendszereknek (a molekuláknak belsejében is a rendszert-alkotó atomok folytonos mozgását kell feltételeznünk.)

<Az anyag> Az élőlényeknek – mondjuk az embereknek – az a tulajdonsága, hogy szeretnek, kivánnak, akarnak élni, mert élni jó, és kellemes <jó> érzés<sel>ekkel jár <(vagy meg is fordithatjuk a tételt: élni (mozogni) jó, és kellemes és – tehát tehát és ezért akarunk és kivánunk élni, mozogni); és a megforditás jogos, mert ezt ezt az alapelvet tulajdonképpen egészen helyesen igy kellene mondani megfogalmazni: ez az a tétel mondanival, azt az princi élő lények élni akarnak és törekszenek rá, hogy életüket minél tovább fenntartsák mert annak megszünésével megszüntet

<viszont> továbbá mindazt, ami létüknek ártalmára van, elháritani igyekeznek <mert> – csakis az anyagnak az atomnak abban az alaptulajdonságában lelheti a magyarázatát, eredetét, hogy számára <(mindaz a [olvashatatlan 2 szó])> az optimalis mozgás <(tehát az oly gyors és tartós mozgás> (az a mozgás, amely oly gyors és tartós amilyen <csak> az atom tömegéhez viszonyitva [itt beszúrva index-számmal: 2) A mozgás sebessége arányos a tömeggel, ezt az astronomia mutatta ki, <ennek az […]nek a törvénynek és végesnek kell lenni itt is> Hogy ez a törvény ne lenne általános érvényű: az egyszerűen elgondolhatlan, eltekintve attól, hogy a tények is <ezt mondják> megdönthetetlenül bizonyítják.] egyáltalán lehetséges) <ugyanaz ugyanazért óhajtandó> szintén <egy> jóérzést, <[olvashatatlan szó]> életörömet jelent, míg a mozgás csökkenése <az életérzés> ennek az érzésnek a csökkenésével jár. Természetes hogy <ez az érzés> az atomnak ez az életöröme úgy viszonylik az ember életöröméhez mint az atom öntudata az emberi öntudathoz; de hogy a kettő között csak <fokozati és nem minőségi> quantitativ és nem qualitativ <differencia> különbségnek kell létezni, az minden logikusan gondolkodó <fő előtt szükséges> ember<nek> előtt egészen <vilá> világos <lehet His> kell, hogy legyen.

<Az öntudatunk tehát állandóan tudósit bennünket róla, hogy helyesen jár jártunk-e el, annak az anyagrendszernek az érdekében, amelyet a saját testünk a saját fennmaradásunk érdeke képvisel. Kellemes vagy kellemetlen érzésekkel kiséri a külső világ eseményeit a szerint, hogy>

<Ily> Minden ami egy adott időpontban az életérdekeinknek megfelel: kellemes érzéssel jár, minden ami ezeket sérti kellemetlen, aggodalmas érzést okoz; <(Ily módon gondoskodik az anyag a saját rendszereinek a fennmaradásáról)> ime <Igy> <Ily módon> így védi és örzi az anyag, <amaz> a fennebb említett alaptulajdonsága [itt beszúrva index-számmal: 1) Az anyagnak összes tulajdonságait tehát tökéletes mibenlétét mindezideig nem ismerjük. De tudjuk <még> róla, hogy tömege van és hogy <tömegével> tömegében rejlik, mert ezzel arányos: a vonzóereje, <Ez> ami <amely> tulajdonkép <mindenkép> és oka <és> feltétele <a> minden mozgásnak. A mozgásnak, tehát az életnek: <a mozgás> principiuma két elemi tömeg, két atom létezése. Egy atom magában nem <hozhat létre mozgást> mozoghat bármilyen nagy <le le> is a benne rejlő vonzóerő. Mozgás csak akkor <keletkezik> jöhet létre, ha legalább kettő <hat hat> hat egymásra.] révén, hogy t. i. <[olvashatatlan szó]> elemi öntudata és életérzése van – <arra [?]> azoknak a mozgó rendszereknek a fennmaradását amelyeket alkot. Miért? Ismételjük a feltevést: <a> mert a bonyolultabb és magasabb rendű anyagrendszerek <a az valószínűn> jobb <és>, tartósabb, nagyobb életérzéssel járó mozgásokat, magasabb mozgási optimumot tesznek lehetővé, mint az egyszerűbb rendszerek. <Magasabb> (Magasrendű anyagrendszer példája: az emberi organismus – a legegyszerűbb anyagrendszer mintája viszont egy <Arany> két atomból álló molekula pl. egy <amelyben két az azonos atom van.> Arany-molekula. Szintén igen egyszerű anyagrendszerek: a Viz-molekula amely<ben>et két Hydrogen és egy Oxygen alkot <foglal alkot> vagy a Sósav-molekula, <amelyet> amelyben egy Hydrogen és egy Clór atom <alkot.> van.

<2. Az élet alaptörvénye ugyanaz ami a müvészeté. Mindezt azért ismertetjük ilyen körül>

Ezekre az <alapgondolatokra> alapvető meggondolásokra azért van szükségünk, amikor a zenéről és a zene-értésről akarunk <beszélni szólni> szólni, mert mindenekelőtt a müvészetek <fizol> fiziologiai jelentőségét óhajtjuk hangsúlyozni. <Aki> Csak aki <ilyen látos> ebből a látószögből, <ebből ezzel> <az> egyetemes megértéssel nézi a világot, fogja helyesen megérteni a müvészetek igazi lényegét és magokat <a művészetek igazi […]tását igaz a müvészeteket és Emellett sokkal pontosabban [?], nyugodtabban> a műalkotásokat. Biztosan, nyugodtan áll szemben minden jelenséggel. Semmi sem lepheti meg, semmi sincs <amit be ne tudna illeszteni a> ami talány maradhatna előtte. <[olvashatatlan 2 szótag]> Rövidebb hosszabb gondolkodás után reájön minden<nek> jelenségnek a nyitjára.

Minden lelki történés, lelki jelenség az egyén életérdekeit szolgálja.

Ezt a törvényt <amelyet mi> a kisérleti psychologia új <uj> analytikus irányba <(Freud)> derítette ki és igazolta meggyőző világossággal. (Csak épen a tétel megfogalmazásával maradt adós. <szinte úgy, hogy azt a […]sorok írója cselekedte meg> Miközben az alapelvnek az összes tudományok <miközben az alapelvnek> területein való specialis megfogalmazását latoltuk: mi cselekedtük ezt meg, nem <több jo> kevesebb joggal és nem <több> nagyobb <intentióval> pretensivitással, mint amikor valaki olyasvalamit <mondunk> mond ki, amit már <úgyis> mindenki úgyis tud vagy legalább <tud.> sejt. <Nem kellett hozzá nagy merészség a> Hiszen a természettudományok minden <ágában> ága elkészült<ek> már <az alaptörvények> <a mozgási optimum speciális hogy> az élet fennebb ismertetett alaptörvényének <magya> speciális <megállapítása [olvashatatlan szó] megfogalmazásaival> megfogalmazásaival. Érdekes, hogy mindenütt csak nagy harcok és viták után. Az ember <azt hinné> végre is kénytelen azt hinni, hogy a legegyszerűbb dolgokat <a> belátni a legnehezebb. <belátni.> A tudományos előitéletek rettenetes kinai falat <épitenek mindenütt> épitettek mindenkor és máig is a <haladás> a megismerés utjába. Kopernikus <rendszerével> rendszere pl egy pillanat alatt <mindent megértett e az ég> megmagyarázta a bolygók járásának minden eddig érthetetlen és igen bonyolultnak látszó titkát és mégis 200 esztendőnek kellett elmulnia míg a hivatalos tudósok szenvedélyes és dühös cáfolatai elnémultak és a rendszert <elfogadták> mint az igazság pontos és teljes felismerését mindenütt elfogadták. Épen igy vagyunk <az új> a modern psychoanalytikai <analytikai> kutatásokkal is. <Mindent könnyen és> Általok jól és egyszerűen megmagyarázhatunk és megérthetünk mindent <vele> és a lelki életnek eddigi megmagyarázhatatlan jelenségei megszüntek talányok lenni számunkra <nincs többé titka előttünk, [itt beszúrva index-számmal: <1) Ez a az állitás talán egy kicsit nagyon elbizakodottnak vagy korlátoltnak is hat látszik – úgy első pillanatra. Pedig nem az. A tétel t. i. épúgy mint az alapelv t. i. nem magyarázat hanem csak konstatálás, öszefoglalás, leirás, magyarázási módszer s ép ezért [olvashatatlan 2 sor] ha azt mondjuk, hogy általa minden titkot megfejthetünk, tulajdonképen nem mondtunk többet mint, hogy minden az minden jelenségnek az egységes összefoglalására alkalmat ad. Épúgy mint, ahogy az psychologiai és psychopathologiai alapelv ezt az élet összes jelenségeire nézve lehetővé teszi ezt.>] ha elfogadjuk a tételt> ha elfogadjuk az <ki[…]lás> alapgondolatot, hogy t. i. minden lelki történés az egyén létérdekét szolgálja, – és mégis vannak, akik igazi érvek nélkül, kézzel lábbal meg akarják cáfolni ezt az egyszerű igazságot, anélkül, hogy jobbat, kielégítőbbet tudnának adni a helyébe, vagy csak egyetlen jelenséget is felhoznának, amely a thesisnek ellentmond <nem akik bele [olvashatatlan szó]>. <Persze, hogy [olvashatatlan 2 szó]> Erölködésük olyan, mint Tycho Brache-é [Brahe!], a dán csillagászé, aki, ismerte Kopernikus gondolatát s ahelyett hogy belenyugodott volna: ime itt ez <az> az igazsága <az az>, – <nagy és> hiábavaló erőfeszitéssel olyan rendszert <igyekezett> alkotott, amely újra a földet helyezte a mindenség központjába és amellett elég sikerülten magyarázta az összes <többi> látható égi jelenségeket. Elég sikerülten, de nem teljesen. És az a tény, hogy viszont Kopernikus systemája <is> mindent teljesen és hibátlanul megmagyaráz és <általa> segitségével minden égi jelenséget tökéletesen meg lehet érteni, nem volt elég neki, hogy <levon> levonja a konzekvenciákat és <beleegyezzen> belássa, hogy <nem> az valóban maga az igazság. <Ma> Mi azonban nem hallgathatunk a psychologia Tycho Braché-ira [Brahe!] – <hiszen> (illendő <hogy> volna, hogy ők tanuljanak nagy ősük esetéből) és reámutatunk, hogy milyen egyszerű és világos módon megérthetjük az összes ép és kóros elmeműködéseket, ha az összes lelki <minden> jelenségeket <tudjuk mindent> a következő meggondolással <is> vizsgáljuk: Mennyiben érthető meg ez és ez a tünemény mint olyan, ami az egyén életérdekeit fennmaradásának élet-optimum<á>ra <van> való kényszerű (öntudatos és öntudatlan) törekvését <akarják> szolgálja vagy szolgálni akarja.

A müvészetet, a müvészi alkotás összes módjait [itt beszúrva index-számmal: 1) Hogy az összes többi lelki jelenségek megértésére mennyire alkalmas <ez a psychologiai alapelv a foglalata> az alapelvnek ez a psychologiai <alkalmazása> formulázása: annak a <bizonyitására> demonstrálására e helyen nincs terünk, de a Galilei könyvtár egy későbbi füzetében visszatérünk még rá. is <igy> ebből a szempontból kell néznünk, így kell vizsgálnunk. <Minek[?] Mennyibe a> A müvészet az egész életoptimumra való törekvése. <és a törekvés> <Mi a müvészet szorosan véve? Mozgás.> Mit tesz a müvész elsősorban? <Kifejezi> Elmondja azt amit érez, amit lát. Leírja, hogyan gondolkodik az életről, ami körülötte folyik. <Kottába szedi és zenekarral, zongorával> Zenekaron, zongorán, énekhangon mondja el, hogy mit lát <hogyan hallja az életet amit érez,> mit hall, milyen <pozitiv és> kellemetlen <vagy kellemes> <de hatásai az életnek> vagy kellemes hatások foglalják el az <kép> öntudatát és <az öntudat alatti agy> a félöntudatos tudatát. [itt beszúrva index-számmal: 2) „Öntudat alatti” ezt a kifejezést mint nem precízet <nem> mellőzni óhajtjuk. A „félöntudatos” szó jobb, t. i. ugyanarra utal, de pontosabban amire az „öntudat alatti” megjelölés<nek> <is vonatkozik. Az olyan érzésekre, amelyek vagy akaratlagos gátlás miatt nem jutottak megfelelő associatiálásokhoz, mely associatiót képzetkapcsolások mint ezeket végeredményben egy megfelelő motoros akciót, cselekvést hoztak volna létre.>] [ismét beszúrva másutt, kiegészítve az előzőeket: (A 2)höz) is vonatkozik. Az olyan <érzésekre, amelyek vagy akaratlagos gátlás miatt nem jutottak> érzékelésekre és associatiokra amelyeknek – minthogy az egyén életoptimumára nézve fontosak voltak – megvolt a tendenciájuk, <nehogy az> hogy további associálásokba jussanak más képzetekkel s <vé> végre cselekvést eredményezzenek <miután minden újabb associatio elvileg a cselekvéshez viszi közelebb az érzést amelyeket a> amelyeknél azonban az egyén ezeket az <akk> associatiokat, épen azért mert a cselekvés az ő élet optimumára nézve már előre károsnak is mutatkozik <bizonyult már> akarattal ha <vagy autom> automatikusan is de szinte akarattal (gépiesen müködő akarattal) meggátolta. A másik fajtája a félöntudatos <érzéseknek> azaz tovább nem associált érzékeléseknek az, amely az <én> egyénre nézve annyira jelentéktelen, vagyis <az életoptimumára> az egész életére nézve <annyira nem> csak oly minimalisan fontos, hogy <azt automatikusan (ez az automatizmus sokkal tökéletesebb, mert ősibb mint az előbbi) az egyén> ezért nem associál<ja>tatik tovább. <Az> Itt nincsen semmiféle <Ez nem is> automati<kusan>zmus <történik>, mert hiszen <hogy> az <ingernek> inger <még> egyszerűen nem <is> keltett föl olyan associatiokat, amelyek miatt a további associálás (mindig motoros, azaz mozgási irányban) <sem ajánlatosnak> szükségesnek óhajtandónak mutatkoznék: azaz tényleg megindulna. Az „öntudat alatti” kifejezés <szemléltet és> durván <magyarázza> a „félöntudatos” viszont precizen magyaráz; tehát csak annyit mond, hogy olyan érzékelésekről van szó, amelyek fontosak voltak <amelyeknek megvolt> tehát megvolt a tendenciájuk, hogy tovább associáltassanak épen az életoptimum<ra való törekvés> elérése érdekében <(tehát egy szép> de a képzet<ek>-kapcsolás fonalat elvágta, (és nem elfojtotta:) felébe vágta az akarat gátlása, amely ugyancsak az életoptimum <miatt> elérése vagy megtartása miatt előre vetot kiáltott az associációkra következő mozgások kivitele ellen. (Pl. Egy szép <asszonyt látni> asszonnyal ismerkedünk meg. Ha nem tudnók, hogy a jó barátunk felesége <feltámadna bennünk a> gondolkoznánk róla (associatiók) hogy <hogyan> lehetne-e és hogyan lehetne őt magunknak meghóditani, igy azonban <az érzet> eleve meggátoljuk az összes ez irányú <kombinációinkat és> kombinációinkat. <Ez már az első pillanatban az életoptimumra való törekvés. Az életoptimumra való törekvées azt hozná magával, hogy nem> Az első pillanatban a szép nő érzékelése <azt> oly intenziven hat reánk, hogy optimumnak tekintjük <őt> bírni őt, a következő pillanatban gátat vetünk minden tervezés elé, <abban az optimum szempontjából fontosabb> ekkor már <magasabb> optimumnak – inkább érdekünkben állónak – azt <[olvashatatlan szó]> tekintjük, ha <barátunkat elvesztését meg> nem kockáztatjuk meg <(siker esetén)> barátunk biztos elvesztését, <a sike vagy nem kudarc esetén ugyanazt és még hozzá <az asszony az önmagunkra a saját [olvashatatlan szó]> szemben <bizonytalan> az <a vagy bizonyos eredménnyel> akár bizonytalan, akár valószínű, akár biztos sexualis eredménnyel.]

(Kellemetlen hatás<ok>: <[olvashatatlan szó]> minden ami az életoptimumtól eltávolít <elérésében gát elérését meggátolja>: tehát pl. szerelmi csalódás; <Ezen csak sexualis sérelem, a jóbarát halála szülő, gyerek> szülő, gyermek jó barát halála; nehéz betegség; anyagi veszteség; erkölcsi sérelem <az> pl. megaláztatás stb <stb>. Kellemes hatás: minden ami az életoptimumhoz közelebb visz: szerelmi boldogság, apai öröm, lábbadozás súlyos betegségből, anyagi eredmény <siker>, erkölcsi siker.) A müvész <a Képet> lefesti, lerajzolja hogy hogyan látja a természetet, a tárgyakat s eközben szintén <valloma> szükségképen vallomást tesz róla, hogy <[olvashatatlan szó] a természettel szemben tehát mindazzal szemben ami a világban nem ő> <mik az aspirációi> mik a vágyai, mi az ami tetszik neki (milyen forma, milyen szín) milyen <festék, milyen ecset> festéke van, milyen<nel> ecsettel szeret festeni, beleviszi tehát a képbe, szoborba, iparművészeti tárgyba, épületbe, sőt a ruhába is amelyet tervezett, az ételbe amelyet componált, a parfümbe, amelyet <kicomponált kifőzött és összeállitott> összeállitott vagy kifőzött az <egész> ízlését, <az egész születését> az összes veleszületett tulajdonságait (amilyen a látása, hallása, szaglása, ízlése, tapintása, izomérzése), azt ahogyan az <a> élet és a nevelői nevelték, ami valaha történt vele, azt, hogy mi tetszik neki és <mit> mit utál (mit kerül) mik hatottak rá, akár kedvezően akár kedvezőtlenül, mik a <vágyai> tervei, mik az öntudatos vagy félöntudatos aspirációi.

Minden müvészet <visszaadja> tehát külön külön nemcsak egy-egy érzékszerv által szerzett impressziókról számol be – például a festészet a <látásról látásról> látási, a zene a hallási benyomásokról – sőt tovább menve nemcsak arról a benyomásról <beszél> ad számot amelyről szó van, hanem egyrészt az actualis impressiokról közvetve pedig az összes benyomásokról amelyek az egyént valaha érték. Mert <hogyan> ha én <látok> valamit most <is látok> úgy látok <azt>, ahogyan látok, <és vele kapcsolatban csak akkor ehhez a látási képhez ez először és más szóval ez függ attól>, ez fel van tételezve attól, hogy olyan vagyok amilyen vagyok, ez viszont <attól> két dologtól függ: <amire nézve pedig befolyással van mindaz, amit eddig egész eddigi életemen át átéltem, érzékeltem, gondoltam. Ez azonban a különböző müvészetek pl a festészet, az iparművészet, a szobrászat, a [olvashatatlan szó] Minden müvészet, minden alkotó kombinál, mozgás sőt minden kifejező mozgás Minden mozgás, amelyben [olvashatatlan 3 szó] hírt adok az érzékeléseimről, minden alkotás valamit létrehozó (képet, szobrot, zenét hangot, mesét, drámát, épületet) létrehozó mozgás) amelyben [olvashatatlan 2 szó] kifejezem első sorban magamnak másodsorban mások számára – az én életemet.> először, hogy micsoda<testi tulajdonságokkal> testtel születtem másodszor, hogy <egész életemen át> a fogamzásom pillanatától kezdve <mit éltem át>, miket érzékeltem, miket gondoltam, miket álomdtam szóval: mi<t> mindent éltem át.

Minden <mozdulatunkban> szavunkban, cselekedetünkben szükségképen benne van az egész elmult életünk. <Még> Tehát még a tehetségtelen vagy közepes müvész alkotásában is, <benne rejlik a> akár akarja akár nem. <akarja> Minden ember egy egész világ, és <csaknem> e szempontból egyenlően érdekes az idiota és a genie.

Ami a nagy müvészt mindenki mástól megkülönbözteti az a mozgásainak, a kifejező mozgásainak szerencsés, tökéletes beidegzettsége. Ez születés dolga. <Sok embert> Ismerünk <mü> nagy müvészeket, akik <nem> egyáltalán nem <nagyszerű és nem> különleges, nem magas fejlettségű emberek, de ami bennök van, azt <toke> teljesen ki tudják fejezni. <, vagy hogy> <Miért? Mert> Mert az érzékeléstől a mozgásig vezető út (az associatios híd) <semmit sem> nálok <teljesen zavartalan> egyenes. <Zavart a kifejezés> Az ingerek <haladása> simán, mintegy megolajozottan haladnak a mozgásba<n> való <megnyilvánulásig> alakulásig: a kifejező mozgás létrejöttét semmi sem zavarja. <Mint> Mint müvészek tehát összehasonlíthatlanul többet érnek mint pl. az a magas kulturájú, <ember> finom és eredeti gondolatokban bővelkedő ember, akinél viszont az alkotás útja zavarva van, ahol a <kifejezés> mozgás <nem> (az alkotás) nem fejezi ki olyan teljesen (nem fejezi ki 100%-ra) a benyomásokat és az egész embert, <mint> mint az előbbi typusnál, a született müvész fajtájánál.

<Mert az ő> <Az érzéseinket kifejezni>

Az érzéseinket a gondolatainkat az életünket kifejezni, elmondani akár közönséges beszéd, akár <mondatban, gesztusban> <egy mindennapi> gesztikuláció, akár színészkedés, tánc<ban> vagy bármilyen <alkotó müvészet> mozgás (műalkotás) által: elsőrangú létérdek, optimalis életmüködés az életoptimumra való törekvésnek egyik <leghatható> leghathatósabb fajtája. <Egész> <Ha végignézünk szemlét tartunk az életünk emberi élet egész mibenlétén azt akkor azt rajta, hogy látjuk, hogy alkot[?] a mi testünket alkotó szervezett atomok mozgása és az állandó mozgásának fenntartása az organizmus és együtt-tartása, fenntartása az összes életmüködéseink>

Összes életmüködésünknek egyetlen célja van: a testünket alkotó atomrendszernek az együtt-tartása, fenntartása <az anyagnak az emberi érzékszervek és> Összes szerveink <agyunk> bonyolult idegrendszerünk, érzékszerveink <azért csak> azért és úgy fejlődtek, hogy <lehető> létezhessék, fennállhasson egy anyagrendszer, amelyben az atomok számára <egy egy> igen magas mozgási optimum van biztositva. <A táplálkozás, a szaporodás ez a két müködés az amely biztositja> Az organismus minél tovább való fennmaradását a táplálkozás biztosítja. A szaporodás pedig <biztositja hasonl új> azt <a célt amely> hogy a miénkhez hasonló új organismusok <keletkezését> keletkezhessenek amelyekben az anyag nak <ugyanazt> ugyanazon <a> maximalis mozgási lehetőségek<et találja meg>re lesz alkalma <mint a mi organismusunkban> mint a testünket alkotó rendszerben. <biztositja továbbá a saját testünk egy részének az örökös fennmaradását és sőt amelyekben ki fejlődik a szervezetnek mind magasabbrendűvé nagyszerűvé való válása még a maximum [olvashatatlan szó] emelkedés> Sőt biztositja a szaporodás még a maximum értékének a lassú, de biztos emelkedését is, ami az emberi szervezet folytonos fejlődésével, differenciálódásával következik be. <(Mindez nem feltevés, nem hanem egy a tények egyszerű rendszerbe állítása, logikus és t természetes átértése.)>

Összes egyéb müködéseinknek érzékeléseinknek és mozgásainknak a célja: a táplálkozás és a szaporodás. Az igazságnak a megismerésére, <a természet> a bennünket környező dolgok <megismerésére való> megértésére <vonatkozó> irányuló nagy erőfeszítéseink tulajdonkép mind a táplálkozás <érdekéb> előmozditása <(ami egyenlő az önfenntartással> és a megsemmisülés elhárítása azaz az önfenntartás érdekében történtek.

<A tudás célja, a halálfélelem lehetővé teszi, hogy a dolgok semmi se legyen el[…] Ha a dolgokat ismerjük nem kell félnünk többé, hogy halálba a halált> Az élő organismus <tulajdonkép> csupa <aggodalmas> életvágy, azaz csupa halálfélelem. Meg akar tehát ismerni mindent, <ne> hogy <a hal> bizonyos legyen, hogy itt se itt se nem kell félnie a megsemmisüléstől. Minden ismeretlen dolog halálfélelmet kelt, minden megismerés <reális> tudás: megnyugtató tehát és az életünk hátralévő szakaszára magasabb mozgási optimumot biztosit mint amilyenben a megfelelő tudás nélkül részünk volt. Ha nincs módunk a megismerésre, akkor magyarázatokat keresünk, azaz mégis: jól vagy rosszul de megértetjük magunkkal <a dolgokat amelyek [?]> a talányos dolgokat és tüneményeket. Az ősi vallások <gondolatok>, a természet <antropomorphistikus> antropomorfistikus magyarázatával tulajdonkép mind ilyen ideiglenes elméletek <magyarázatokból állanak>, <amiknek> amelyeknek közös célja a halálfélelem legyőzése, az <[olvashatatlan szótag]> aggodalmaskodó ember megnyugtatása. A lélek hallhatatlanságába [!] <hite> való hit <[olvashatatlan 2 szó]> amire szintén <minden ö[…]ás> gyorsan eljutott minden vallás (minden emberfaj) – gyökeresen <akarja> gyógyitja ezt <ezt ezt> a halálfélelmet, amelynek tulajdonképeni <ami abból> alapja annak a ténynek a megismerése volt <származott>, hogy minden óvatosság, vigyázat <hiába> aggodalmaskodás <tudás> (ismeretszerzés) dacára – az ember mégis csak meghal. <Egyszerűen> A tan egyszerűen kimondja <a tételt>, hogy az ember nem hal meg , hallhatatlan [!] <miután pedig a teste mégis csak nemet lát [?]> és a tényekkel amelyek az ellenkezőt bizonyitják <szemben> finoman számolva: <kész> kész a magyarázattal is: a lélek <amelyet nem látunk> a leglényegesebb részünk <amely> láthatatlan – és ez az, ami belőlünk <nem hal meg> örökké megmarad. <Az állitást megcáfolni> <Milyen> Kitünő megnyugtatás és öncsalás. Valósággal genialis. <Mert> Cáfolni lehetetlen, mert hiszen az <az> elmélet eleve kimondja, hogy <kinn [?]> a lélek érzékelhetetlen és ezzel minden vitát kizár. <Rendben van!> Ime <tehát [?]> világosan látjuk hogy a megismerés, a megismerhetetlennek a magyarázása <azaz a vallási gondola vallás, a> azaz a vallás, <azután a> és benne a legfontosabb gondolat, a lélek hallhatatlanságának [!] az elmélete: <egyaránt> ugyanazt a célt szolgálják <az élet-optimum elérését. Ugyanazt amit> mint a táplálkozás és a szaporodás, az élet-optimum elérését. <A gondolkozásnak [olvashatatlan 3 szó]> Egész lelki életünknek ez az iránya, ez a célja. Az agy, épugy mint az összes szervek, – e célra feljődött ki e szerint van berendezve. <Minden gondolat> A <fogalom> fogalomalkotás, a képzetek összefüzése, a képzetek elrendeződése, a komplikált lelki müködések, amilyenek pl. az összehasonlítás, <a coniugatio, a generalisatio>, az itéletalkotás: mind e szerint folynak le és csoportosulnak <rendeződnek>. Valamennyi <lelki> gondolatmenetünket, <müködésünket> associatiónkat föl lehet osztani a következőképen:

1) <Azok amelyek a> A táplálkozásra (önfenntartásra) vonatkoz<nak>óak, azaz táplálékszerzési <és önvédelmi> mozgásokat eredményezők.

2) <Azok amelyek a> A szaporodásra vonatkoz<n>óak, azaz szaporodási mozgásokat eredményezők

3) A halál<félelem> (és halálfélelem) <ellen> elháritására vonatkozóak, <(önfenntartás) (Minden megismerés> azaz önvédelmi <tudat> mozgásokat (többek közt: tudásszerzést és magyarázó elméletek kigondolását, ami a mozgással egyenértékű működés) eredményezők.

4.) Általában a legjobb életfeltételek, a legjobb táplálkozás <elérésére> és szaporodás<i lehetőség> elérésére vonatkozóak és megfelelő mozgásokat eredményezők. (E két utóbbi csoportba tartozik minden vallási, filozofiai, tudományos gondolat minden <tudásszerzés> tanulás, megismerés, <érzé> tapasztalat <össze> épités. Minden <törekvésre mozgásra tervre> mozgásra (cselekedetre) vonatkozó terv, gondolat, amely a kivitelben pénzt, <erkölcsi> elismerést fog hozni.)

<5) Az összes gondolatok>

<Például a jótékonyság haza>

Nincs egyetlen lelki müködés, gondolat, amelyet <egyikbe sem> ezen csoportok<ban> egyikébe vagy másikába beosztani nem lehetne, ami bizonyitja, hogy a felosztás teljes (egy területet sem hagy ki) és használható.

Sportolás – tartozik a negyedik csoportba. <Erős a test mozgatására [?]> A sport mint <kifejező> mozgás: már <magában> e réven is törekvés az életoptimumra, s minthogy célja a test erősítése, <mint kifejező mozgás is> <elő> szépitése tehát a <szepe> reá vonatkozó gondolatok és mozgási képzetek a negyedik csoportba tartoznak: a legjobb életfeltételek elérésére és a mozgási <optimumuk> optimum <fokozására> értékének fokozására vonatkozó <psychikum> lelki folyamatok közé.

A jótékonyság. <[olvashatatlan sor] az altruistának, tehát annak, akinek a mozgási optimum lelke olyan magasra finomult, hogy paradox> Mindig azon alapszik (ha egészen öntudatlanul is) hogy ha mi <jók adakozók vagyunk másokhoz, akkor ugyanezt várhatjuk azaz a saját életün törödünk másnak> elősegítjük másnak az életoptimumra való törekvését, akkor <viszonzásul> hasonlót várhatunk embertársainktól. <Egyszerűen ha [?]> A jótékony ember <a> tehát elöször elvileg saját önfenntartása érdekében cselekszik (első csoport) és másodszor praktikusan a saját élet<optimuma>feltételeinek javítását szolgálja azzal, hogy jótette által jó véleményt szimpatiát megbecsülést kelt embertársaiban abban, akinek adott, s azokban akik ezt látták vagy tudomásul fogják venni. (a Negyedik csoport.)

A művészet – az alkotásra vonatkozó gondolatok tervek és maga az alkotás mozgás-sorozata – mint kifejező mozgás közvetlen életérdek <de még inká> mint pénzkereset<i>nek és erkölcsi siker elérésének az eszköze <kö> pedig beletartozik mind a négy csoportba. Wagner <aki> amikor a Tristant megirta elsősorban a <egyrészt saját szerelmét, a szerelemről (a szaporodásra vonatozó képzeteikre) való érzéseit> <vonatkozó> sexualis érzékeléseit képzeteit és vágyait fejezte ki a drámában és a <hangokban> zenekar száz szólamú hangszövetében, másrészt egy gyönyörüséges, izgalmas, halálos szerelmet élt át, amilyenre mint szerelmi (szaporodási) életoptimumra bizonyára intenziven vágyott, de <amilyen szépet, nagyszerűt> amelyet az élet maga sohase adott neki, Ily módon azonban mégis elérte, <végigélte> ezt az optimumot is. Harmadszor: <egy történetet az egészet> az érzései<nk>t, a vágyai<nk>t, hogy annál jobban kifejezhesse azokat, <keretet adott>. Egy ismert történetbe foglalta össze amely symbolikusan [itt beszúrva index-számmal: 1) A symboli<kus>zálás a jelképes kifejezés mindig <a legkifejezőbb.> a legtökéletesebb a legerősebb kifejezési mód. Miért? Mert 1000 és 1000 speciális <eseményt vagy> képet vagy eseményt foglal össze <egybe itt> egybe <(amely képviseli> s ott azután mind az ezernek az összes közös tulajdonságait ábrázolja, megmutatja.] tehát igen <erősen kifejező> nagy mértékben kifejező módon <tart foglal> tartalmazta <azt a megismerést> azokat az érzékeléseket, <érzékelést [olvashatatlan 2 szó]> és associatiokat, amelyeket mindazok akik Tristan és Isolde történetet <is> fenntartották, feljegyezték: az életről, bizonyos emberek szép, optimalis szerelmi életéről és a maguk optimumra vonatkozó vágyairól alkottak, fűztek össze.

A Tristan és Isolde megirása eszerint a következő momentumokban képviseli Wagnernek <törekvését> az életoptimumra való törekvését.

1.) A szerelmi <é> érzékelések és érzések kifejezése: – Életérdek.

2.) Az élet <folyásáról val> gyönyörteljes és gyászos folyásának a megismerése (a régi történetben) <átértése (a valo) felismerése és azzal [?] részleges>, ami mint minden <mindennek ami törvényszerű> <igazságnak, jellemzőnek> törvényszerűnek, jellemzőnek, igazságnak a felismerése, <(hozzá még az átdolgozás, ami egyenlő)> életérdek. Ehhez <amihez> járul a mese átdolgozása azaz a felismert igazságoknak a Wagner szerinti még-jellemzöbbé, még-érthetőbbé való tétele – ami <mindig mind> szintén – életérdek.

3.) Az alkotással hírt becsülést, <pénzt> hallhatatlanságot szerezni – életérdek.

<4> 4.) Pénzt azaz jobb (táplálkozási és sexualis) életfeltételeket teremteni – életérdek.

Ezek után még <egyszer> csak arra kell visszatérnünk, hogy mennyiben tekinthető életérdeknek általában a kifejezés, a kifejező mozgás, <a kifejez> az alkotás – eltekintve attól, hogy az életfeltételeket is, (ha hírt és pénzt hoz) javítja. Mennyiben cselekszik a saját érdekében, mennyiben dolgozik a saját életoptimumáért az az iró, aki csak az asztalfiókjának ír? <vagy minden Elsősorban> Mindenek előtt az élet-ről való érzékeléseit, ismereteit <precizirozza>, teszi öntudatossá, rendszeresiti, precizirózza ezáltal, ami eminens <életérdek> önfenntartási érdek. Másodszor <pedig> az életoptimumának a sérelmeit, akadályait szóval mindennemű szenvedéseit fejezi ki <a szavak [?]> mondja el s ezzel a megfelelő mozgással az optimum <el könnyit> felé is mozog mert <[olvashatatlan szótag]> részben eliminálja a kellemetlen, sérelmes benyomásokat, könnyít magán. <A mozgás is épugy> <A> Harmadszor az eddig el nem ért, de a jövőben mindenesetre elérni óhajtott mozgási optimumát valósitja meg, amikor <addig> a hősét <abba> mindabban részesiti, amit ő maga szeretne. <[olvashatatlan szó]> Ily módon képzeletben eléri a mozgási optimumot sokkal inkább mintha csak fantaziálna róla – amint <azt> minden ember tenni szokta – mert a fantáziáláshoz megfelelő mozgás is járul.

Az élet chemiai lefolyásában: a táplálkozást követni kell a kiválasztásnak, az érzékelést követni kell a mozgásnak. Táplálkozás kiválasztás nélkül, érzékelés mozgás nélkül chemiailag elképzelhetetlen, abszurd valami. <Mozgást már maga a> Eszerint egy ágyban fekvő beteg aki csak érez, de nem mozog, nem beszél, nem ért [?] – élettani abszurdum volna? <Az. Mert ilyen egyén sohase> Az! <De> Mert valójában mozog. Mozgásnak kell tekinteni t. i. magát a gondolkodást, az álmodást, az <érzékelés> – érzékletek <associatioját> összekapcsolását a régebbi érzékletek<kel> emlékképeivel. [itt beszúrva index-számmal: 1) Helyesebben: emlékeivel>] <(helyesebben emlékeivel)> Ilyen müködések pedig még a <hónapokig> mély tompaságban heverő elmebetegben is lefolynak. Az élet legegészségesebb, optimalis lefolyását <pedig> az, <ha lehetőleg> adja meg ha minden érzékelés végeredményben <kifejező vagy megfelelő> akár önfenntartásra irányuló mozgásba (táplálék, nő-szerzés, <védekezés> a támadások elleni védekezés) akár pedig kifejező mozgásba megy át. <A kifejező mozgás egy csaknem egyenlő érték a lélek> A kifejező mozgásnak egyik legfontosabb rendeltetése, szerepe, hogy azokat az érzékléseket, amelyek az életünk <életoptimumnak> sérelmét jelentik <amikre tehát né> feldolgozzák. <Ily módon a védekező a mozgás vagy> Ezek a kifejező mozgások tehát egyszerűen védekező mozgások. Más kifejező mozgások: egyszerűen az életről való <ismere> megismerésünket képviselik és <mintegy> mintegy <hathatósan> saját tudtunkra <adja> adják. <ilyen> Céljuk tehát a megismerés tökéletesitése, <azaz> s e <tehát azaz> szerint nem negativ (védekező), hanem pozitiv önfenntartási actiot képviselnek. <Ezek közé Ide tartoznak a tudományos kísérletezések, az adatgyű (Ide tart (Pl. tudományos könyv értekezés megirása.) A harmadik fajta kifejező mozgás, amely nem felel meg pontosan az érzékleteknek, hanem csak nagyjából.> Ime világos tehát, hogy a müvész akkor is ha egyedül csak magának alkot – az élet optimumért dolgozik, ennek az eléréséért küzd. <Akkor is, ha e szempontból vizsgáljuk az összes műalkotások Az alkotása egészen gyenge vagy értéktelen, akkor is, ha>

<Nem szol gondoljunk itt a tisztán formalisztikus zenére, amilyennek Bach sok műve Mozart Haydn sőt Beethoven sok munkája tekinthető sok munkája tekinthető; amely zene Ez a művészet úgy viszonylik nem igazi primaer kifejező mozgás, nem az élet-optimumra való törekvés közvetlen megnyilatkozása, hanem a diszitő, dekorativ érzéknek, tehát a másodla egy távolabbi nem nem annyira közvetlen életérdeknek a müködése. Színes rajzokkal, cirádákkal diszíteni a lakásunk lakásoknak, palatóknak a falát, a gazdagok számára készült codexek nagy szines hang lapjait betűit, ez ugyanaz és, formás, szabályos mértani hangcirádákkal disziteni a templomnak és a fejedelmi paloták disztermeinek a csendjét – ez ugyanaz>

<Lássuk ez tehát ezek után részletesen, hogyan fejezi ki magát a zeneszerző, mi a zenének a nyelve, mi a zenei beszédnek az a szabályai>

<Ezek után> <Ezt> A zenét, ezt a bonyolult <tök> az élet teljességének kifejezésére képes müvészetet <[olvashatatlan szó]> nagyon meg kell becsülnünk. Mert amilyen fontos élet <optimum> érdeke volt a zeneszerzőnek elmondani<a> az érzékeléseit – <épen olyan optimum> az életről való <megismerését> megismeréseit életének örömeit, sérelmeit, lelkének érzéseit, gondolatait – épen olyan eminens érdekünk nekünk a hallgatóknak, hogy mi viszont meg tudjuk érteni az ő mondanivalóját, össze tudjuk azt hasonlitani a saját érzékeléseinkkel gondolatainkkal és érzéseinkkel. Ily módon abban az örömben, abban <az optimalis élet> élés-optimumban lesz részünk, hogy a saját <érzéseink életünk> egy agyunk <mi által is> száz és száz más ember (zeneszerző) agyának [itt megszakad a kézirat]