Arany Zsuzsanna: Csáth Géza hagyatéka
›
Tanulmányok
›
A sokoldalúság átka

A sokoldalúság átka

Csáth Géza identitáskeresése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Bele kell nyugodnom, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek mutatkozik. Csáth Géza, kiben egy volt a zene és az értelem, a szín és a világosság, a költészet és a tudomány, csonka pályát mutat. Tizenkilenc éves korában, mikor nálunk még nem is álmodoztak modern irodalomról, egy vidéki lapban egymás után jelenteti meg novelláit. Nyelveket nem tudott, egy magyar kisvárosban elszigetelten minden hatástól, önnönmagának mélységes mélyeit búvárolta és a lidércnyomás, melyről álmodott, később valósággá vált. Gyönyörűen rajzolt, festett, hegedült, zongorázott, zenét szerzett, akárcsak lelki rokona, akit nem ismert, E. T. [A.] Hoffmann. […] Utolsó akarata az volt, […] hogy agyát, szívét és máját vegyék ki a testéből és vizsgálják meg a klinikán. Ezzel a rendelkezésével az életén túl is az igazságot kereste, mivoltának a titkát” – foglalja össze gondolatait Kosztolányi Dezső sokoldalú unokatestvéréről, Csáth Gézáról annak halálakor írt nekrológjában.1 Kosztolányi egyszerűen csak „hármas művésznek” nevezte őt, s meglátása szerint az eredetileg ifj. Brenner József néven született rokon volt családjuk legtehetségesebb tagja.2 Csáth zenei, képzőművészeti és írói talentuma több ponton megmutatkozott, de orvos-pszichiáterként is közölt komolyabb, értekező jellegű szövegeket. 1910-ben például már Carl Gustav Jung olvasásáról számol be naplójában,3 1912-ben pedig kötetben is napvilágot látott komplexelméletét leíró, Az elmebetegségek psychikus mechanismusa című disszertációja.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Brenner-házat, ahol az orvos-író felnőtt, összművészeti közeg jellemezte. Csáth édesapja, id. Brenner József szintén több irányban mutatott tehetséget, így a pályaválasztás dilemmájával ő is szembesülhetett. Bár a család szorgalmazta, hogy a fiatalemberből orvos legyen, Brenner a jogi pályára lépett. 1877-ben érettségizett a Szabadkai Főgimnáziumban, majd a Budapesti Királyi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta tanulmányait. Jogtudorrá avatását követően Szabadkán kapott ügyvédi, később ügyészi állást, és sokáig az ügyvédi kamara elnöki tisztét töltötte be. Zeneértő és -kedvelő emberként 1888-ban létrehozta a Szabadkai Dalegyesületet, melynek tagjai között sógora, id. Kosztolányi Árpád is szerepelt. Később Lányi Ernővel társulva ugyancsak Brenner alapította meg a Filharmóniai Társulatot, melynek sokáig alelnökeként és első fuvolásaként tevékenykedett.5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csáthhoz hasonlóan a kamaszodó Kosztolányi Dezső szintén kísérletezett zenei és képzőművészeti alkotásokkal. Noha zenét nem szerzett, nyolc éven keresztül tanult zongorázni, s még felnőttkorában is gyakran leült otthonában Bachot, Beethovent vagy Mozartot játszani.6 Unokatestvére inspirálhatta a rajzzal és festészettel való kacérkodásra: „Sokszor csúfolták, amiért festő akart lenni. Unokaöccse, a kis Brenner Józsika szépen rajzolt, festegetett. Dezsőkének – így mondták a családban – semmi tehetsége sem volt a festészethez, de rengeteg színes ceruzát, vízfestéket elkoszpitolt.”7 A gyerekkori kudarcélmény ellenére a képzőművészettel sem hagyott föl teljes mértékben. A húszas évek végétől (illetve a harmincas évek elején), amikor többször meglátogatta öccsét, ifj. Kosztolányi Árpádot és annak családját Ludaspusztán, előszeretettel rajzolgatta unokahúgait és a tájat, de fönnmaradt egy – a szóbeli hagyomány szerint neki tulajdonítható – szélmalmot ábrázoló festmény is.8

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kosztolányi és Csáth levelezéséből az is kiderül, hogy folyamatosan foglalkoztatta őket (főleg utóbbit) a művészi identitás kérdésköre. Csáth számára nemcsak sokoldalúsága volt problémás (a polihisztorság számos esetben szétforgácsolódással fenyeget), hanem azzal kapcsolatban sem tudott határozott állásfoglalásra jutni, hogy a bohém művészlét vagy a tisztes kenyérkereső foglalkozással bíró polgári életforma való-e neki igazán. Kőváry Zoltán mindehhez hozzáveszi a művészet vs. tudomány problematikáját is, párhuzamot vonva egyrészt Csáth és a költő-filozófus Friedrich Nietzsche (illetve részben az ugyancsak művészi ambícióiról ismert pszichoanalitikus professzor, Sigmund Freud) sorsa között, másrészt a romantikus hagyomány és a Doppelgänger-motívum – mint pszichés/mentális probléma irodalmi reprezentációja – között: „Az azonosságtudat eme kettőssége akár a romantika által olyannyira kedvelt Doppelgänger-motívum modern reinkarnációjának is tűnhet. E különleges állapot sajátos, eredeti művek megteremtésére sarkallhat, fenntartása azonban pszichológiailag nem egyszerű feladat. Nietzsche és Csáth példája azt bizonyítja, hogy a hasadtság, a fragmentáltság érzése hosszú távon hozzájárulhat a szellemi egyensúly megbomlásához.”9

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kosztolányi szerint unokatestvére nem pusztán akkor követett el hibát, amikor a zenész vagy épp az írói hivatást részben feladta, és az orvos-pszichiáter pálya mellett tette le voksát, hanem Csáth egész sorstragédiáját (morfinizmus, feleséggyilkosság, majd végül öngyilkosság) identitásválságként értelmezte. „Vajon meg lehetett volna-e valamiképp menteni? – teszi föl a kérdést a nekrológban. – Alig hiszem. A fizikai elkülönítés, a szer föltétlen megvonása csak a testi épségét mozdította volna elő talán és az utolsó véres tragédiát gátolja meg, de semmi esetre sem lelkibetegsége kifejlődését, melyet a morfium eltakart pár évig, a maga forró és sűrű ködfátyolával. A morfinizmus mindig okozat és nem ok. Mikor ő ehhez a méreghez nyúlt, öntudatlanul is tudta, hogy [a] kisebb veszélyt választja a nagyobb helyett. Menekülni próbált a melankólia elől, mely túlvilágian édes dallal zengett írásaiban. […] Egy darabig átmenthette ezt a művészetébe, aztán már sok volt, a befogadó közeg nem vette át és összeroppantotta a testét. Különben a tragédiája messze visszaágazik az életébe. Az, hogy elmeorvosnak készült, talán öntudat alatti kirezgése volt annak a megismerésnek, hogy beteg és magán akar segíteni.”10

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem véletlen ez az érzékeny léleklátás, hiszen a két unokatestvér nagyon szoros kapcsolatban állt egymással: közös gyermekkorukon túl érdeklődési körük is összefűzte őket. Megosztották olvasmányélményeiket, megmutatták egymásnak írásaikat, szellemi partnerként kölcsönösen inspirálták egymást újabb művek alkotására. A két fiú közösen járt színházba is, drámai szerzeményekre és zenés színpadi előadásokra egyaránt kíváncsiak voltak. Előfordult azonban, hogy a két kamaszodó unokatestvér nem annyira a színdarabra, mint inkább egy-egy színésznő bájaira volt fogékony, ez irányú benyomásaikat is megosztva egymással.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A két „démonian mulatságos cimbora” – ahogyan Kosztolányi fogalmaz Csáthtal kapcsolatban – olykor kegyetlen játékokat is játszott, többek között állatkínzással kísérletezett: „Öccsével, Árpival és unokaöccsével, Brenner Jóskával békákat, egereket boncoltak […] Grószi és Apuska kedvenc macskái tünedeztek el kegyetlen kezük alatt. Érdes kamaszcsínyeket műveltek. Csúfolták a lányokat, kővel, hógolyóval dobálóztak veszélyesen és mindent, mindenkit kigúnyoltak. Még az addig bálványozott kisnagymama orra alá is borsot tört társaival. Titokban megtépázták féltett kaktuszait.”11 Bár életrajz és szépirodalmi szöveg nem olvasható össze teljes mértékben, e ponton érdemes utalnunk a két szerző műveiben megjelenő, állatkínzással kapcsolatos motívumokra is. Kosztolányitól leginkább A rút varangyot véresen megöltük… kezdetű költemény említhető – mely elsőként 1911-ben a Vasárnapi Újságban látott napvilágot, A szegény kisgyermek panaszai című kötetnek pedig csak a negyedik kiadásába került be –,12 Csáthtól pedig olyan közismert novellák, mint az Anyagyilkosság vagy A kis Emma.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem függetleníthetjük Csáth identitásválságától kora gyerekkori traumaélményeit sem. Édesanyja, az 1861-es születésű Decsy Etelka – aki énekelt a szabadkai dalegyesület vegyeskarában is – komoly szívbillentyűzavarral küzdött, ami abban az időben gyógyíthatatlan rendellenességnek számított. 1895-ben hunyt el, árván hagyva lányát és két fiát: Etelkát, Dezsőt és Józsefet.13 A megözvegyült ügyvéd apa másfél év múlva újranősült, Budanovits Antal iskolaigazgató és Sturcz Jusztina tanítónő lányát, Ilonát vette el.14 Nem meglepő, hogy a pszichoanalízisben jártas Csáth is hangsúlyt fektetett az ödipális jellegű epizódra, amikor végrendeletében arra kérte Kosztolányit, írja meg életregényét: „Hangsúlyozandó a degenerált születés. Illúziók a megholt anyára. […] a fiút elhagyta az apa.”15 Öccsének, Brenner (Jász) Dezsőnek ugyancsak hosszasan részletezte saját életét elemző gondolatait, analízisét adva gyerekkorának, különös tekintettel az édesanya halála után újranősülő apa viselkedésére.16 Noha bírálta őt szülői mulasztásaiért, „meglehetősen kétértelmű kapcsolatba került mostohaanyjával, Budanovits Ilonával”.17

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az idősebb Brenner új házasságából végül még két gyermek született, Ilonka és László. A kislány azonban 1903. március 20-án meghalt agyhártyagyulladásban. A tragédia nemcsak a Brenner fiúkat rázta meg, hanem Kosztolányi Dezsőt is, akinek a „Kis Ilonkának” becézett gyermek az első komolyabb plátói szerelme is volt. „Oh, mily kedves, mily édes kis gyerek ez! Kis aranyos orczája olyan, mint egy tejbe ejtett rózsa, ábrándos kék szemeit örökös mosoly köríti, álmodozik tündérországról, tündér-királynékról… s különös szeretettel viseltetik a férfiak iránt” – írja naplójában.18 Kosztolányi Dezsőné állítása szerint a mindössze ötévesen elhunyt kislány nemcsak „szenvedélyesen ragaszkodott” rokonához, hanem kacéran utánozta is a nagyok szerelemféltését: „ha észreveszi, hogy jön, izgatottan súgja egyik vagy másik bátyjának, vagy Dide öccsének, Árpinak: / – Vegyél fel, gyorsan, vegyél az öledbe és szoríts magadhoz, csókolj, csókolj, ahogy csak birsz. Hadd lássa!”19 A feleség életrajzi könyvéből azt is megtudjuk, hogy Kosztolányi az eset után papnak akart menni.20

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A sokoldalú tehetséggel bíró Csáth középiskolai tanulmányai végeztével eredetileg a Zeneakadémiára jelentkezett, ám onnan elutasították. Ekkor döntött, komoly belső vívódások után az orvosi pálya mellett. Elhatározásában édesapjának is nagy szerepe volt, felmerült ugyanis a jogi és a tanári pálya lehetősége is, miután az ügyvéd Brenner stabil egzisztenciát nyújtó, megbecsültségnek örvendő, tisztes polgári foglalkozást javasolt fia számára. Meglátása szerint még Chopin és Wagner is nyomorogtak, pedig ők a fiatal Csáthnál – akinek szerzeményeit az összhangzattan alapos ismeretének hiányát mutató, hibáktól hemzsegő zsengéknek tartotta – sokkal tehetségesebb művészek voltak. „Neked mint egészen szegény fiúnak csak az legyen most szemed előtt, hogy választandó pályád megélhetésedet biztosítsa; úgy fogj bele, mint aki tudja, hogy sehonnan jövő segítségre nincs kilátásod az életben. […] Neked hát az élet nem élvezetek élvezése, hanem küzdelem a létfenntartásért lesz” – jegyezte meg egyik levelében.21 Csáth pedig kétségkívül „szerette az életet”, fontos szerepet töltött be nála a pénz és a jólét. Megfelelő anyagi háttérre volt szüksége ahhoz, hogy passzióinak élhessen, melyek között a házi kamarazenélés mellett például az elegáns öltözködés is szerepelt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az unokatestvér azonban határozottan a művészvonalat igyekezett erősíteni Csáthban, és őszintén fájlalta, amikor értesült az orvosi pálya melletti döntésről. „Nem bolondság volt e ilyen lépést tenni neked, mely valószínűleg elrontja egész életedet, megzápítja kedvedet, el veszi minden idődet, ambíciódat, attól, amihez legtöbb tehetséged van: a zenéhez? Nem okosabb lett volna akár csak találomra beiratkozni valamilyen képző zenedébe s várni, míg a tehnikát elsajátítod s nem üzérkedni, lócsiszárkodni, hasznossági szempontokból cselekedni s kockáztatni azt, hogy a hármas-művészből semmi művész légy? […] Tanácsolom tehát, (fatálisan lépek fel az egykori fogadást tekintve, mely szerint egymást a zülléstől meg kell védenünk) boncolj, izomszövetezz, chemiázz és – uram bocsá! – fizikázz, de szimatolj ki minden zugot s keress magadnak jobb alkalmazást, addig míg nincs késő” – fejtette ki véleményét Kosztolányi ekkor írt levelében.22

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szülői tekintély és az egzisztenciális félelmek mellett a döntés meghozatalában alapvető szempont volt Csáth hipochonder hajlamainak „orvoslása” is, de naplóiból arra szintén fény derül, hogy idegenkedett a sok tanulástól és nem utolsósorban a boncolástól. Titkon abban reménykedett, hogy látásproblémája miatt nem minősítik alkalmasnak az orvosi pályára, s így mégis tanárnak vagy jogásznak kell állnia. A későbbi életút ismeretében „megállapítható, hogy végzetes hibát követett el”, jegyzi meg Szajbély Mihály, amikor arról beszél, hogy Csáth az orvosi praxissal párhuzamosan a professzionális művészlétről sem akart lemondani.23

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kettősségre (vagy inkább többes identitásra?) felfigyeltek az író orvosbarátai is. Schuszter Gyula például – akit Csáth megnevezett végrendeletében, hogy ő vizsgálja majd meg a holttestéből kimentett szerveket a budapesti Elme- és Idegkórtani Klinikán – az alábbiakat jegyezte le egy visszaemlékezésben: „Dr. Csáth Géza érdekes ember volt. Nappal fehér kabátjában orvosi munkát teljesített az idegklinikán Moravcsik tanárunk mellett, – éjjel pedig művészi adottságának élt. […] Naponta találkoztunk mi öten a kis Üllői úti Potzmann-vendéglőben […] Kosztolányi már ez időben, 1906-tól 1910-ig rendkívül sokat dolgozott. […] Összejöttünk józsefvárosi albérleti kis szobájában a petróleumlámpa világában. Kosztolányi a verseit szavalta, Csáth Géza novelláit olvasta fel, Lányi Viktor muzsikált…”24

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csáth Géza 1919-es halála rendkívül megviselte Kosztolányit, aki a tragikus végkifejletet Szabadka első világháború utáni szerb megszállásával is összefüggésbe hozta. Csáthnak címzett versében ugyancsak szerepel az otthontalanság motívuma,25 de nekrológjában is kiemelte: az addigra már súlyosan drogfüggő unokaöccse nem kapta meg Budapestre az utazási igazolványt, s ezért nem számíthatott klinikai segítségre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végezetül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Csáth már a modernitás gyermeke, így a modern társadalmat általában jellemző identitáskrízis szerepe sem elhanyagolható, amikor sorstragédiáját – értve ez alatt nem pusztán morfinizmusát és felesége megölésének tettét, illetve öngyilkosságát, hanem tehetségének szétforgácsolódását is – elemezzük. Szajbély Mihály Niklas Luhmann német szociológus írásaira, valamint Cornelia Bohn és Alois Hahn közös munkájára hivatkozva állapítja meg, hogy a modern társadalom létrejöttével, amikor a központilag irányított és hierarchikusan felépült rendszer bomlik, s önálló részrendszerek lépnek működésbe, az egyéni szerepkörök is megsokasodnak, és az identitásnak új formája kezd kialakulni.26 Csáth kezdetben megfelelően tudta uralni szerepeit (nem véletlen, hogy például orvosi szakcikkeit saját néven, míg szépirodalmi alkotásait írói álnéven publikálta, ezáltal is erősítve e szerepek elkülönülését és megfelelő kezelését), idővel azonban – a freudizmus és a pszichoanalízis hatására – személyisége egységesítésére törekedett. Miután morfinizmusa hosszabb távon gátolta írói teljesítményét, és ő lényegében ezáltal kívánta identitását meghatározni, ezek a kudarcélmények befolyásolták személyisége egészét, s élete végén szándékosan fordult – bár már csak műkedvelő szinten, de – a zene és a képzőművészet felé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szajbély Mihály vonatkozó életrajzi fejezetének konklúziójával zárhatjuk rövidebb áttekintésünk gondolatmenetét: „A képzőművész, a komponista, az előadóművész úgy alkothat, hogy közben nem kell átélnie a szavak művészének, az önleleplezéstől viszolygó írónak a félelmeit. Mindez azonban Csáth számára nem jelentett valódi kárpótlást. Sokfelé irányuló tehetségét korábban az írásra koncentrálta, a művészeteknek arra a területére, ahol nem volt szüksége olyan előismeretekre, amelyeket rendszeres képzés útján, festő- vagy zeneakadémiákon kellett volna elsajátítania. Váltani már nem tudott, játszadozásai a többi területen nem kompenzálhatták azt, amit írói kudarcával elvesztett.”27
 
1 Kosztolányi Dezső: Csáth Géza betegségéről és haláláról. Nyugat, 1919. dec., 1108.
2 „Józsi unokaöcsém gyönyörűen fest és rajzol. Józsi csodálatosan hegedül, remekül zongorázik, zenét szerez, nagyszerű író, kitűnő orvos, pompás emberismerő, démonian mulatságos cimbora – ezt leggyakrabban emlegette – Józsi sokkal szebb, mint én, bár hét hónapra született, még nálam is magasabb, vállasabb, roppantul elegáns, érdekes ember, a legkedvesebb rokonom, anyám is nagyon szereti. Brenner Jóska családunk legtehetségesebb tagja.” Kosztolányi Dezsőné: Emlékezés Csáth Gézára. MTAKK, Ms4629/32.
3 1910. febr. 12. In ifj. Brenner József: Napló. 1906–1911. S. a. r.: Beszédes Valéria. Szabadka, 2007, Életjel, 147.
4 Dr. Brenner József: Az elmebetegségek psychikus mechanismusa. Budapest, 1912, Eggenberger.
5 Lásd id. Brenner József: Emlékiratok. Emlékeim. 1943. márc. 3. [?] Kézirat, magántulajdon.
6 Lásd bővebben Kosztolányi Dezső: Vojtina uj levele egy fiatal költőhöz. A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1934. márc. 11., 4.
7 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1938, Révai, 26.
8 Lásd Magyar László: Kosztolányi Ludason. Üzenet, 2001. 1. sz., 242–245. A festmény (emlékezetem szerint akvarell), melynek szerzősége nem bizonyított (esetleg Kosztolányi Máriáé, de a családi hagyomány szerint Kosztolányi Dezső alkotása), magántulajdonban található.
9 Kőváry Zoltán: Morfium, matricídium és pszichoanalízis. Témák és variációk Csáth Géza és Kosztolányi Dezső életművében. Thalassa, 2009. 2. sz., 7–8.
10 Kosztolányi: Csáth Géza betegségéről… I. m. 1108.
11 Kosztolányiné: Kosztolányi… I. m. 29.
12 Kosztolányi Dezső: [A rút varangyot véresen megöltük…]. Vasárnapi Újság, 1911. szept. 17., 754. Lásd még uő.: A szegény kisgyermek panaszai. Békéscsaba, 1913, Tevan.
13 Volt még egy lánya, a mindössze egy évet élt Aranka (1891–1892).
14 Ilona testvére Budanovits Mária (1894–1976), az Operaház örökös tagja volt.
15 Csáth Géza: Jegyzetek D.-nek. In uő.: Napló 1912–1913. Lektorálta: dr. Töttős Gábor – Vágó Zsuzsanna. Szekszárd, 1989, Babits, 133.
16 „Dezső átkozott légy ha minden iratot amit erre szántam, nem közölsz Desirével és könyvet nem íratsz erről”; „Desirének azonban részletesen beszéld el a dolgokat.” Csáth Géza levelei Brenner Dezsőnek, [Regőce, 1919. júl.]. In 1000×ölel Józsi. Családi levelek 1909–1912. S. a. r.: Beszédes Valéria. Szabadka, 2008, Szabadegyetem, 217., 221.
17 Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső. Pozsony, 2010, Kalligram, 323.
18 Kosztolányi Dezső: Napló. 1901. jan. 11. In Kosztolányiné: Kosztolányi… I. m. 77.
19 Kosztolányiné: Kosztolányi… I. m. 99.
20 Lásd Kosztolányiné: Kosztolányi… I. m. 100. Könnyen előfordulhat, hogy a kislány alakja ihlette a „Kisilonka” elnevezésű szerepjátékot, amit Kosztolányi később feleségével játszott. Lásd bővebben Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete. Budapest, 2017, Osiris.
21 Id. Brenner József levele Csáth Gézának. Szabadka, 1904. szept. 8. Magántulajdon. Idézi Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái. Régimódi monográfia. Budapest, 2019, Magvető, 98.
22 Kosztolányi Dezső levele Csáth Gézának. Szabadka, 1904. szept. 16. In Kosztolányi Dezső Levelezése I. 1901–1907. Szerk.: Buda Attila. Pozsony, 2013, Kalligram, 210–211.
23 Szajbély: Csáth Géza élete és munkái… I. m. 100.
24 Dr. Schuszter Gyula: Kosztolányi és az orvosok. Magyar Hírlap, 1936. nov. 15., 26.
25 „Szíved még egyszer megszakad tán, / ha hosszan bolygasz a cirillbetűs Szabadkán / s nem értenek. // És űznek majd tovább idegen, bús hazádban, / zsákutcán és közön, idegen és hazátlan / kísértetet.” Kosztolányi Dezső: Vers. Csáth Gézának. Nyugat, 1920. máj., 511–512.
26 Lásd bővebben Szajbély Mihály: Csáth Géza (1887–1919). Egy kudarcos értelmiségi karriertörténet kórrajza. In Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások. Szerk.: Biró Annamária – Boka László. Budapest–Nagyvárad, 2014, Reciti–Partium Kiadó, 231–240.
27 Szajbély: Csáth Géza élete és munkái… I. m. 240.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave