[itt feltehetően hiányoznak oldalak a kéziratból, majd:] ha egész gondolkodásunk fel fog emelkedni erre az igazán emberi magaslatra – mert hiszen <az> egész emberségünket, magasabb mivoltunkat: a természetestől való elszakadás, önmagunknak a természeti erők (önzés) durva <materialis kényszer-szerű> kényszeritése alóli felszabadítása jellemzi – <ekkor> akkor <mas> a művészetekben is <egy> új korszak kezdődik. <, amelyben> Nem lesz többé tabu az életnek egy jelensége sem és az irodalomban kifejeződéshez fognak jutni az étkezési impressziók és a finomabb minóciozusabb sexualis élmények <– amiket komikum nélkül csak elő[…]be lehet elmondani – tehát az összes érzékszervek területei. Kifejezéshez kifejeződéshez jutnak.> egyaránt. Mert <igazában> eddig a sexualitás az irodalomban és a képzőművészetekben is csak <kifejeződőtt [?]> az álszemérem diktálta korlátok között mozoghatott. Az álszemérem, mint igen gyakran itt a szemérem védőjeként szokott szerepelni. Persze teljesen jogtalanul [itt korrektúrajel, melyhez a töredéken nem tartozik folytatás] <A szemérem A szemérem [olvashatatlan sor] szemérem nevében szerepelt [olvashatatlan sor]> Mert az a helyes és logikus hogy a művészetekben is ugyanazon arányokban jelentőségben legyenek képviselve <legyenek> a <szaglás> látás, hallás, szaglás, izlés és tapintás, amilyenben az életünkben szerepelnek.