Az egyes tételek leírásánál következetességre törekedtünk, így mindenhol ugyanazokat a szempontokat vettük figyelembe. Feltüntettük az adott tétel könyvtári jelzetét, a szerző nevét és a dokumentum címét. Töredék esetén, ahol a cím nem volt olvasható, az azonosító kezdősort emeltük ki. Jeleztük a terjedelmet, a dokumentum jellegét (pl. „grafitceruzával írt autográf”), majd megadtuk a műfajt, a kezdősorokat/-mondatokat a könnyebb azonosítás végett, valamint a megjelenési adatokat (az első nyomtatott megjelenésre és/vagy közlésre összpontosítva), amennyiben már publikált dokumentumról volt szó. E helyütt tüntettük fel azt is, ha a jelen kötet közli elsőként az adott szöveget.

A Megjegyzés rovatban egyrészt a kéziratos anyag materiális jellemzőire tértünk ki (pl. vízjellel ellátott papírlap, sérült papírlap), illetve a vonatkozó filológiai tudnivalókat igyekeztünk röviden összefoglalni. Szakirodalmi hivatkozás esetén csak az adott tételen belül éltünk a rövidítés lehetőségével.

Az azonosító kezdősorok/-mondatok rögzítésénél egyszerűsített szövegkritikai jeleket alkalmaztunk, megmaradva tehát a forrásközléseknél és a kritikai kiadásoknál használatos betűhű átírásnál. Jeleztük az áthúzásokat (pl. „Édes <behatások> benyomások hatották át forró bőrét és mindenütt ismeretlen kellemes csiklandozást érzett.”), valamint a szövegbe való hozzátoldásokat („Másfél év előtt történt, jól emlékszem rá |:hogy:| milyen nagy izgalomban jött hozzám Ernő.”). Ezen túlmenően – miután kiadványunk szempontjából irrelevánsnak ítéltük a szövegkritikai munkát – nem jelöltük külön az alulról, illetve felülről történő betoldásokat, valamint az írás közbeni és az utólagos áthúzások közötti különbségeket. A kiemeléseket ellenben szintén megkülönböztettük, méghozzá kurzív szedéssel („Novellatöredék. / Olvassa el a psychiater, aki biográfiát ír és fejlődési motívumokat keres, mik jelzik előre a tragédiát. / B[renner ]D[ezső] / [keret alatt:] Nem kiadható.”). A szerkesztői megjegyzéseket szögletes zárójelben jeleztük, akárcsak az olyan eseteket, amikor nem sikerült kiolvasni az adott szót vagy szótagot („<Veronka és az unokatestvére [olvashatatlan szó]> Egy szép szeptemberi napon érkezett meg Budapestre Veronka.”).