Farkas Jácint: Vizsgálódások az utazástudomány komplex természetéről
›
Emberképek az akadálymentesség-természet tükrében
›
Mi, avagy hogyan van az ember?

Mi, avagy hogyan van az ember?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Karl Jaspers egzisztenciálfilozófiai téziseinek összefoglalása gyanánt Mi az ember? címmel jelent meg egy szemelvénygyűjtemény, amely az ember meghatározhatatlan és befejezetlen mivoltát taglalja. Jaspers azon európai filozófusok egyike volt, aki az egzisztenciális kiteljesedést gyakorlati útként értelmezte, olyan útként, amely mindannyiunk potenciális életcéljaként és lehetőségeként is felfogható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azonban az egzisztálásba történő belehelyezkedés nem egy örök és visszafordíthatatlan állapot, inkább egy folyamatosan fenntartott, nyitott, befogadó, rendkívül ön- és világkritikus létezésmód is egyben (Jaspers 2008). Ha a tudatállapot kibillen ebből az egyensúlyi helyzetből, az egzisztenciális, avagy a tudatos létezés aktualitása „átlép” a lét alapvetően potenciális természetébe, tehát az ember fejlődése megtorpan, ahogy Bergson (1987) fogalmaz: megreked.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kevéssé ismert tény, hogy Jaspers élénken érdeklődött a buddhista ürességfilozófia iránt (is) és ennek nyomán az indiai Nágárdzsuna mester bölcseletének és gyakorlatának külön fejezetet szentelt könyveinek egyikében (Jaspers 1975).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Arra a kérdésre, hogy „mik is vagyunk?”, már a mitikus gondolkodás „történelem előtti” korában is keresték a választ. Majd a filozófia jó része is ezt az egyszerűnek tűnő kérdést igyekezett és igyekszik megválaszolni (Platón 2005; Epiktétosz 2014; Harari 2014).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megjegyezzük, hogy hermeneutikai és filoszkópikus jellegű vizsgálódásunk során – tehát a górcső alá vett jelenségek megértésére és értelmezésére törekszünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Jaspers és Heidegger nevéhez köthető bölcseleti alaptézist fogjuk követni dolgozatunkban, amely nem explicit és tudományosan igazolható válaszok megfogalmazását tűzi ki célul, hanem megvilágító erőjű kérdések megfogalmazására törekszik. Az emberről kevés dolog jelenthető ki egyértelműen, de az mindenképpen mondható róla, hogy tisztában van a halandóságával és ez a tudástöbblet mindenképpen megkülönbözteti – legjobb tudomásunk szerint – a Föld legtöbb ismert nememberi életformájától (Aristotelés 1992; Schopenhauer 2007).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A végességünk felismerése és az azzal való szembenézés az ember egzisztenciális karakterfejlődésének egyszerre a legnagyobb gátja, de az „ide” történő belépésnek a kapuja is. Mi, emberek az idők kezdete óta igyekszünk megbirkózni a halandóságunk okozta tudati sokkal mind az emberi, mind pedig az emberfeletti szférák lehetőségeit kiaknázva.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A halandóságból ered az idő fogalma (megélése), mely mindazon lények számára bír szinte nyelvileg kifejezhetetlen jelentőséggel, amelyek ki vannak téve a mulandóság felismeréséből származó sokknak (Eckhart 1988; Jaspers 1996).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Modern kifejezéssel élve a „sokktalanító” törekvéseink a reziliens élet és halál „élmény” kialakítása irányába hatnak, illetve kellene, hogy hassanak. Azaz, ha fel- és elismerjük létezésünk nem állandó jellegét, és mindezekben a halandóságunk nyújtotta lehetőségeket, alkalmazkodóképességünk a változásokhoz jelentősen növekedhet. Ami tulajdonképpen szabadságunk egyik záloga is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az idő és annak konstrukciója, tehát a halálhoz való viszonyunk origója abban a koordinátarendszerben, amelynek tengelyei az ismeretlenből az ismeretlenbe nyúlnak és a skálázásuk egyszerre az emberi kreativitás eredményei, de maguk az „önkényesen” megválasztott skálázási pontok, nemes egyszerűséggel, mi magunk vagyunk (Polányi 1994).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt direkt módon összekapcsolható ez az emberi állapot- és nézőpontrendszer a komplexitáselmélet és létfeltáró vizsgálódás alapvető állításaival és vizsgálódási módjaival. Azaz az ember, amely képes felfogni saját halandóságát és ezáltal időbeli entitásként is meghatározható, egy olyan létezésrendszer részeként definiálhatja magát, ahol is például az emberi idő fogalma nem egy szubsztanciális fizikai vagy absztrakt „epizód”, hanem a humán (lét)értelmezési mód megértését és megélését segítő akadálymentesség-természetű eszköz is egyben. Azaz az idő egy olyan komponens az emberi nem számára, amely a „humán univerzum” elengedhetetlen része, de közel sem szubsztanciális, része annak (Theise 2025).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebből következően a felelősségünk elvitathatatlan az ismeretlenből az ismeretlenbe dimenzió között eltöltött idő esetében, amelyet életnek nevezünk. Vagyis abban, milyen életcélokat tűzünk magunk elé. Az ember egyszerre alkotója, elszenvedője, esetleg kiteljesítője saját létezésének és ezen útja(i) során többféle módon igyekezett és igyekszik a saját időbe vetett mivoltára különböző magyarázatokat konstruálni (Bergson 2012).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi, e szinte végtelen számú próbálkozás közül a lineáris és a ciklikus idő és lét(ezés) szemlélet embereszmékre gyakorolt hatásaival kívánunk foglalkozni a rendelkezésünkre álló keretek között, majd az ebből származó egyéni és társas felelősség kérdéseinek sorát is igyekszünk vizsgálni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Platón, valamint a munkásságát alapvetően meghatározó Szókratész gondolatvilágának része volt az ember egységtermészetének felismerése és megfogalmazása. A mitologikus elemeket is magába foglaló platóni emberkép egy gömbszerű lényt rajzol fel, aki egyszerre magában hordozza a női és a férfi princípiumokat. Ez a lény az időben is létezni tud, azonban mégis a halhatatlan Istenek vetélytársává vált, úgy az erejét, mint a tudását tekintve. Tehát hasonlóan az emberfeletti világot benépesítő legmagasabb szférák lényeihez, az idő számukra egy önmagába záródó ciklikus és komplex rendszer lehetett, melyben a „halál” legfeljebb, mint eshetőség szerepelt, nem pedig mint elkerülhetetlen vég (Platón 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen képességek birtoklása okozta „őseink” vesztét, mivel Zeusz megrettent ettől, és elválasztotta egymástól a két, addig egységet alkotó nemet. Azért keresi azóta is a párját a férfi és a nő ezen a világon, hogy újra elérje az egyesülés állapotát, mely az ő originális létezési módja. (Megjegyezzük, hogy ez az egymásra találás filozófiai értelemben jóval többről szól, és mint a „nyugati” hagyományban a reneszánsz óta kulcsszerepet betöltő szerelmes állapot, ebben az esetben a bölcs ember keresi az állandóan változó és végtelenül összetettnek látszó létezésben azt az elveszett szellemi állapotot, amelynek segítségével képes például a haláltól való rettegésén túllépni. Leginkább egy, az összetettség-természetű létezését átlátni képes lény magabiztosságával.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meglátásunk szerint az Európában, pontosabban fogalmazva a napnyugati félteke szellem(i)történetben ez az egyik első dokumentált töréspont, amely a rá oly jellemző kettősségtermészet forrásvidékeként is azonosítható, ahonnan a középkorban szinte kizárólagos teret nyerő lineáris idő- és létezésfelfogás is származtatható (Farkas 2023; Hadot 2004). Megjegyezzük, hogy a fenti, Platóntól származó rendkívül szemléletes hasonlat közel sem annyira elvont és mitikus, mint amennyire első pillantásra gondolható. Például, ha összevetjük a híres barlanghasonlat példázatával, akkor láthatjuk, hogy ez esetben is az ember kettősségtermészetének a megszüntetéséről beszél Szókratész és a tanítványa.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A női és a férfi tulajdonságok szétválasztása jelentheti azt is, ahogyan az ember eltávolodott – és távolodik a mai napig is – az ideák világától. Azaz a fizikai és a szellemi létezésdimenziók élesen elválnak és jó, ha egymás körvonalait képesek érzékelni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a heideggeri értelemben azt is jelenti, hogy egyszerűen elfelejtjük a léttel való egylényegűségünket és annak megnyilvánulásait. Heidegger alapvető ideaként a napot nevezte meg, amely megvilágítja számunkra a létezést, és így újfent olyannak látjuk, láthatjuk azt, amilyen az a differenciálatlan valóságban (Heidegger 1994).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint ahogy Hegel filozófiájára is tekinthetünk úgy, hogy az nem más, mint az ember és a szellem újraegyesülésének a „folyamatábrája” (Hegel 1991). Itt kell megjegyeznünk, hogy Hegel ismerte a szanszkrit nyelvet és rálátása lehetett a Védák tanításaira is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen (élet)filozófiai művek értelmezhetőek az időbevetett emberi lény útkereséseként, tehát a világ távol-keleti felén – ahol a nyugatinál ezredévekkel hosszabb történetiséggel és kultúrával bíró közösségek élnek –, a mi kultúrkörünkhöz hasonló módon, szerteágazóan zajlott és zajlik máig is az emberi lét(ezés) milyenségének a feltérképezése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi ezen útkeresési módok közül a buddhista ciklikus létszemléletet vizsgáljuk meg. Már csak azért is, mert az említett emberi felelősség kérdése ebben a gondolatvilágban rendkívül karakteres módon jelenik meg. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a Buddha – különösen a karma és a szándék összefüggéseinek újraértelmezése kapcsán – a védikus tanokkal szemben fogalmazta meg a maga nézeteit. A védikus ember Brahman kivetülése, és az a feladata, hogy olyan életet éljen a fizikai síkon, amely morálisan tiszta és számtalan tapasztalattal gazdagítja őt, mint a világ(ok) teremtőjének kicsiny fizikai manifesztációját. Olyan lény, aki mindaddig ciklikusan újjászületik egy másik testben, ameddig teljesen meg nem tisztul a tudata, és akkor képes újra egyesülni a mindenséget megtestesítő Brahmannal (Porosz 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A védikus, illetve brahmanikus emberkép nagyvonalakban tehát egy olyan lény képét vázolja fel, aki bár felelősséggel bír a saját tetteiért és ezeknek az árát meg is „fizeti” a létezés körforgatagában történő – akár sok ezer (emberi) évig tartó – vándorlása során. Egyrészt a sorozatos újjászületések szinte megállíthatatlan ciklusaiban kényszerül létezni, és cselekedetei karmikusan determináltak. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Buddha megvilágosodásához vezető meditációs gyakorlat tapasztalatai nyomán megértette, hogy az élet „ki nem elégítő volta” – ezt a páli dukha kifejezésből gyakran szenvedésként fordítják a nyugati világ különböző nyelveire, ám a szenvedés csupán következménye e folyamatnak – szorosan összefügg az emberek cselekedeteinek milyenségével és az azokat mozgató szándékok fel nem ismerésével. (Végh 2023). Továbbá megélte és megértette az előzőekkel összefüggésben a karma összetett működését és az ember ebben betöltött szerepét. Egyrészről igazolhatatlannak látta a nem szándékos cselekedetek hatásának negatív természetét, illetőleg a szándékosan negatív cselekvések esetében is lehetségesnek látta a hatások pozitívba történő átfordítását, még az adott aktuális élet során is. Ezzel szoros összefüggésben nem tartotta igazoltnak a veleszületett status quo kizárólagosságát, például a megvilágosodás elérésének esetében sem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi több, a védikus, illetve brahmanikus vallások és „életfilozófiák” tanításaitól eltérően úgy beszélt az emberi tudat milyenségéről, mint ami – a világ valamennyi létezőjéhez hasonlatos módon – állandótlan természetű, és ez alól az istenek vagy isteni természeti lények sem képeznek kivételt, vagyis nincs mindentől függetlenül önmagában létező összetevője (Porosz 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így az újjászületést sem tartotta lehetségesnek, ugyanis ha egy lénynek nincs mástól független szubsztanciális lelke, tudata vagy egója, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ő, vagy más születik éppen újjá. A Buddha tanításaiban konzekvens módon újralétesülésről hallhatunk. Ennek lényege, hogy a halál bekövetkezte után – függően a lény összeszedettségének a szintjétől – a tudat az alkotóelemeire hull és szétszóródik a világban. Az előző „megtestesülései” alkalmával sok-sok cselekedet következett be, amelyek mind-mind valamilyen szándék mentén aktualizálódtak. Ezek hatásai nem enyésznek el a halál bekövetkeztével, így mintegy „hajtóerőként”, illetve újabb és újabb komplexitásgenerátorként működnek – leegyszerűsítve ezt tekintjük karmának – a szétszóródott tudat újralétesülési folyamatában (Csögyam Trungpa 2007).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E vázlatosan ismertetett buddhai gondolatvilág, mely rendkívül komoly erőfeszítések és meditációs gyakorlatok sokaságának a kiérlelt gyümölcse, az általunk vizsgált emberképek egy olyan dimenzióját „nyitja meg”, amelyben az ember önmagát alakító volta és az ezzel járó felelőssége centrális jelentőségű. A végcél tehát a megszabadulás vagy megvilágosodás, amely egyszerűen fogalmazva annyit tesz, hogy az ember felismeri saját cselekedeteinek a súlyát és annak hatásait, amit azok az életre gyakorolnak. Megérti és megéli, hogy a földi létezés ki nem elégítő jellegű. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Továbbá ráébred, hogy a létezés állandótlan, és ürességtermészetű, ezért nem vágyik az újratestesülésre, megérti a fizikai létezés korlátait és tudatosan elkerüli azt (Fehér 1997).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez alól kivételek a mahájána buddhizmus megvilágosodott tanítóinak „emberideáljai”, akik – a halálukat követően – tudatosan választják újra és újra az emberi létezésbe történő visszatérést. Teszik ezt azért – és addig –, hogy minden embert meg tudjanak szabadítani a fizikai létezés szenvedésteliségétől. Őket nevezzük bódhiszatváknak (Végh 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Buddha a megszabaduláshoz vezető életvitelt nem kizárólag a szerzetesek számára tartotta elérhetőnek. Kétségtelen, hogy a mindennapi élet fenntartását lehetővé tevő társadalmi környezetben való élet nehezebbé teszi a megvilágosodás elérését, mint egy „elszigetelt” kolostori, vagy magányos remete életmód.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt azért tartottuk fontosnak kiemelni, mert napjainkban a buddhizmus reneszánszát éli a nyugati féltekén, de alapvetően igen keveset tudunk a tanítás lényegéről. Így például arról, hogy a Buddha tanítása minden ember számára elérhető kiteljesedési lehetőséget kínál, függetlenül például attól, hogy a gyakorló milyen egyéb vallási közösséghez tartozik (Tenzin 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebből következően értelmezhetjük úgy Schopenhauernek a Buddha tanításával kapcsolatos megállapításait, hogy az az első valláson túli vallás (Farkas 2021). Meggyőződésünk, hogy a pillanatkép formájában felvillantott buddhista, illetve védikus és brahmanikus ember- és világképek hozzájárulhatnak a mai életünket szegélyző lehetőségek, veszélyek és akadályok feltérképezéséhez és az azokkal történő együttéléshez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Például gondoljunk bele, hogy világunk fenntarthatatlansági problémái leginkább abból fakadnak, hogy képtelenek vagyunk beismerni, hogy a lineáris és exponenciális örök gazdasági jellegű bővülés és fejlődés egyszerűen ellentétes a létezésünket biztosító földi környezet természetével (Han 2019; Harari 2014; Shrivastava–Zsolnai 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ember létezésbeli szerepe(i) és célja(i) – vagyis a mi szerepünk – újraformálásra vár. Mint már említettük, a Buddha tanításában a létezésünk alapvető ismertető jegye (pecsétje) az annak ki nem elégítő volta („dukkha”), amit a legtöbb nyugati kultúrában „szenvedéstermészetű”-nek értelmeznek és fordítanak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magunk részéről egyetértünk Porosz Tibor (2012) fordításával és fogalomértelmezésével, aki a „létezés ki nem elégítő volta” formulát javasolja használni az általa jegyzett A buddhizmus lexikona című művében. Ez rendkívül fontos az emberkép(ek) értelmezése tekintetében, mivel felhívja a figyelmet arra az aktív szerepre, amit a létezésünk megélése és értékelése során betöltünk. Ugyanis ennek az alapvető „élethabitusnak” is ürességtermészete van, vagyis több feltételtől, októl és okozattól, valamint sok egyéb tényezőtől függ a létezése (Fehér 1997, Tenzin 2005). Például az emberi tudatlanság és felszínesség mentén alakul ki az állandó vágyakozás az élet különböző állandótlan természetű „kiegészítői” iránt. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gondolhatunk itt a fogyasztói társadalom által generált állandó vásárlási kényszer számtalan negatív hatására, amelyek immáron nemcsak ránk, de a bennünket körülvevő természetre is lassacskán végzetes hatást gyakorolnak. (Han 2019; Shrivastava–Zsolnai 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló az ember vágya a halhatatlanságra és a totális egészségre, mellyel kapcsolatban épp a „napokban” látott napvilágot a talán legelismertebb jövőkutató Ray Kurzweil (2022) „előrejelzése” arról, hogy 2030-ra eljuthatunk a technikai fejlettség azon fokára, ahol nanorobotok segítségével tulajdonképpen halhatatlanná válunk, válhatunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel eljutottunk Szókratész és Platón korának embereihez, akik elsősorban a fizikai létezés mulandóságának felszámolásán „munkálkodtak”. Nem feledhetjük, Szókratész leginkább azzal vívta ki az athéni „elit” és a döntéshozók haragját, hogy „megrontva” az ifjúságot, az értelmes szellemi létezés szükségességére hívta fel a figyelmet. Szemben az egyre inkább elharapódzó élvhajhász, a csak a test igényeire koncentráló életmóddal (Hadot 2004). Ő, mint ahogyan a Buddha és Nágárdzsuna sem a testi-fizikai létezésünk aszketikus ostorozását szorgalmazta, mindannyian a vágyaink és az ezekkel szorosan összefüggő tudatlanságunk felszámolására tettek javaslatokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az emberképek „labirintusa” mindig is fejtörést okozott az aktuális korok gondolkodói és cselekvői számára, hiszen mint láthatjuk, olyan lények vagyunk, akik folyamatosan változunk, és ebben az olvasatban talán a legfontosabb kérdés, hogy ezen változások során milyen szerepet választunk magunknak. A materiális vágyak sodrában fuldokoló, bár ezt fel nem ismerő tömegemberét, vagy a változással együtt élni képes éber és tudatos lényét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Seneca gondolatvilágát segítségül hívva a sorsát-létezését szerető, az azzal együtt élni képes vagy az attól szenvedő emberi attitűdök kapcsán így is fogalmazhatunk: vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót maguk után vonszolják (Fideler 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi, emberek – éljünk tehát a világnak bármely részén is –, keressük létezésünk igazi értelmét, de ezzel együtt igyekszünk, amennyire tőlünk telik, az életkörnyezetünket is komfortosabbá, ha úgy tetszik. akadálymentesebbé tenni (Gehlen 1976). Ez a törekvésünk annyiban független a saját kulturális közegünkben rendelkezésre álló lineáris, avagy cirkuláris idő- és emberfelfogástól, hogy a végességünk mint faktuális tényező nagyban befolyásolja a mindennapi tevékenységünk céljait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a globalizáció és a piacgazdaság kísérőjelensége és mozgatója, a fogyasztói szemlélet a családokat és az egyéneket sem hagyja érintetlenül, de a sok esetben évezredes hagyományok megléte ebben a „határok nélküli” multikulturális világban bizonyos védelmet adhat az embereknek. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek része az is, hogy a „vallásosság” megélése és értelmezése teljesen eltér az egyes kultúrákban, azaz például Indiában és Japánban az, hogy vallásos-e valaki, tulajdonképpen értelmezhetetlen kérdés. Mivel a mindennapi élet elengedhetetlen része máig is az általunk vallásosnak nevezett attitűd, de ezen esetekben olyannyira organikus része a hétköznapoknak, hogy erre nem szükséges külön fogalmat használni (Heidegger 1991).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát a saját tetteiért felelősséggel bíró és ezáltal akár „örök visszatérésre” szorított ember, az említett karma viszonyulása tekintetében igyekszik aktívabb szerepet vállalni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az igazi áttörést véleményünk szerint ebben a Buddha tanításai teremtették meg, a szándéketika bevezetésével, mely napjainkban leginkább a büntetőjog kereti között lelhető fel modern formában. Az emberképek sokasága tehát egy újabb elemmel bővült, tudván, hogy ez esetben a létezésünkben játszott szerepünk független bármilyen transzcendentális külső hatalomtól. Továbbá a cselekedeteink következményei megélhetők és megérthetők, mi több, már ebben a megtestesülésben is megváltoztathatók (Farkas 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E gondolatvilágból eredeztethető a társadalmi akadálymentesség és az organikus jogalkotás kereteinek kidolgozására tett javaslatunk, mely – külön-külön és együtt értelmezve is – a mai kor társadalmi és közösségi kihívásaira adott lehetséges válaszokként értelmezhető (Farkas et al. 2022; Farkas –Raffay –Petykó 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közösségi kultúra, a vallásosság és az akadályok megértése és közös leküzdése helyébe a tömegélmény, a materializmus, a fogyasztásba és kényelembe vetett hit, illetve a technológiai centrumú akadálymentesítés került (Han 2019; Harari 2014; Farkas 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezt tetézi az individualitás idealizálása, amely szintén világjelenséggé vált napjainkra. Holott mint láthatjuk, mi, emberek az idők kezdete óta közösségi lények vagyunk, és éppen ez adta és adja meg annak a lehetőségét, hogy a személyes képességeink is ki tudjanak teljesedni, a társaink és önmagunk jobblétének érdekében (Kropotkin 1908; Fromm 2002).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az atomizálódó társadalmak és az őket alkotó egyének, immár a lineáris létfelfogás rabjai – természetesen vannak kivételek, de ezek száma az idő előrehaladtával szignifikánsan csökken –, melynek egyik jellegzetes vonása, napjainkban legalábbis, a nihilista és materialista életszemlélet térnyerése és a személyes felelősség eliminálása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha kellő bátorsággal és hermeneutikai nyitottsággal olvassuk és értelmezzük például Heidegger, akár Hegel filozófiai írásait, akkor láthatjuk az emberi szellem aktualitásból a potenciális világába történő visszahúzódásának a vízióit, amelyek egyrészről az ember önmagáról alkotott, önelégült képeinek és helytelenül értelmezett individualitás erőltetésének a következményei (Heidegger 1994; Hegel 1991).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meggyőződésünk, hogy az általunk ezidáig vázolt emberképek és létezés értelmezési dimenziók segítenek rávilágítani arra, hogy közel sem használjuk ki a világban lévő távolságok drasztikus csökkenését, annak érdekében, hogy az emberben rejlő kiteljesedési lehetőségek eléréséhez a különböző kultúrák és vallások mondanivalóját organizáljuk.
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave