Farkas Jácint: Vizsgálódások az utazástudomány komplex természetéről
›
Egzisztenciális fogyatékosság és akadálymentesség, avagy a filozófia mint komplexitásra törekvő és „szubjektív” tudomány
›
Az egzisztenciális fogyatékosság és az akadálymentesség forrásvidéke

Az egzisztenciális fogyatékosság és az akadálymentesség forrásvidéke

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2021-ben megvédett PhD-értekezésünk az Egzisztenciális fogyatékosságban rejlő lehetőségek – Betekintés a fogalom jelentésvilágába címet viseli (Farkas 2021). A vizsgálódás és a disszertációvédés során explicit módon vállaltuk a munka szubjektív és eklektikus jellegét – a veleszületett mozgásfogyatékosságból származó hallgatólagos tudásunkat „erőforrásként” felhasználva –, mint ahogy azt is szinte valamennyi megjelent munkánkban hangsúlyoztuk, hogy ez a személyes jelleg hitelesítheti a filozófiai jellegű fogalomalkotási és létértelmezési gyakorlatunkat (Farkas–Raffay–Dávid 2022; Farkas–Csillag–Fekete-Frojimovics 2022). 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E véleményünk szerint nem áll távol a fogyatékosságtudomány társadalmi felelősségre és részvételre hangsúlyt helyező megközelítésétől, amely szerint a fogyatékosságokhoz tapadó sztereotípiák és ezek felszámolása mindannyiunk közös akaratán és cselekedetein múlik (Kálmán–Könczei 2002; Könczei–Sándor 2019). 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy a fogyatékosság állapotainak és alapvető fogalmi kereteinek filozófiai újragondolása nem várathat magára, látva és tapasztalva, hogy az „egészségesség” versus „fogyatékosság” mint kiindulópont a mai napig része a hétköznapi és a szakmai diskurzusoknak. Ez annak ellenére így van, hogy a fogyatékosságtudományi és a vele szorosan együttműködő gyógypedagógiai szakmát megtestesítő elkötelezett (szak)emberek csoportja mindent megtesz és megtett értünk, a funkcionálisan fogyatékossággal élőkért (Cserti-Szauer et al. 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abból az egzisztenciális emberképből indultunk ki, amely az ókori görög, római és a buddhista filozófiák hermeneutikai jellegű elemzésén keresztül egyaránt tetten érhető. Vagyis az ember, mint a létezés egyik komplex, tudatossággal rendelkező lénye, végességénél és fizikai alkatánál, sérülékenységénél stb. fogva kénytelen szembesülni a saját fogyatékosságaival is (Jaspers 1996; Aristotelész 1992; Platón 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgálódás során ezen bölcseleti kiindulópontok mentén eljutottunk a XX. század legjelentősebb gondolkodóinak hasonló tartalmú megállapításaiig. Tisztában vagyunk vele, hogy például Martin Heidegger, Karl Jaspers, Henri Bergson vagy Peter Kropotkin direkt módon nem beszéltek az általunk megalkotott egzisztenciális fogyatékosság és akadálymentesség fogalmairól, mint ahogy az ókori filozófusok sem. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Karl Jaspers a következőt írja az ember és az állatok kapcsolatáról: „Az ember az állathoz képest akár fogyatékos is lehet” (Jaspers 2008, 163).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E gondolatébresztő megállapítás nyomán indultunk el azon a máig tartó úton, amely az egzisztenciális fogyatékosság és akadálymentesség-természet fogalmainak „megalkotásához” és folyamatos elmélyítéséhez vezet. Szinte triviális kijelentés, hogy a filozófiában és a tudományban nincsenek végleges megállapítások, ezért sem törekszünk a munka végleges lezárására (Bergson 1987; Feyerabend 1990).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A buddhista filozófia folyamatszemléletét – ahogy a komplexitásszemléletet is épít erre – alkalmazzuk vizsgálódásaink során (Garfield 1995; Tenzin 2010; Fromm–Suzuki 1995), amely világértelmezési megállapításait a nem hierarchikus és nem kizárólag ok-okozati viszonyok mentén alakítja ki. Továbbá a meditációs tapasztalatok integrálását is alkalmazni tudja, méghozzá úgy, hogy a szubjektív megélések egy diskurzus során feltárásra és közösen pontosításra is kerülnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így, visszakanyarodva a jaspersi egzisztenciális és életfilozófiai emberképhez, megállapíthatjuk, hogy a német bölcselő gondolatvilága számtalan módon kapcsolódik úgy az antik görög, mint a buddhista ürességfilozófia, továbbá a komplexitás gondolatvilágához és nem utolsósorban a heideggeri fundamentális ontológia megállapításaihoz vagy éppen nyitott kérdéseihez (Jaspers 1996; 1998; 2000).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jaspers munkásságához szorosan hozzátartozik az a személyes, mondhatnánk szubjektív létélmény, ami egy gyermekkori légzőszervi rendellenesség következtében prognosztizált, a rövid életre vonatkozó orvosi „megállapítás” által formálódott előbb tudományos, majd filozófiai tudássá életművében (Jaspers 2005, 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második világháború viszontagságai között Jaspers – és zsidó származású felesége – Németországban megtapasztalta a határhelyzeteknek az egzisztenciális karakterre gyakorolt hatásait, melyek a hétköznapoktól eltérő, általában válságos helyzetek meg- és túlélése következtében formálják az ember szellemi „alapanyagát” és ezáltal a világhoz való viszonyulását (Jaspers 1998, 2000). 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Időben ekkor – kb. az 1940-es évek elején – került Jaspers szorosabb kapcsolatba az ürességfilozófia szubsztanciamentességet „hirdető” tanításaival és gondolatvilágával. Megértette és megélte a késői Heidegger által is vallott dualitásmentesség valóságát, és annak a tudományra és a filozófiára is vonatkoztatható meghatározó jelentőségét (Heidegger 1991, 1994).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meggyőződésünk továbbá, hogy a jaspersi vallásosság istenértelmezési „modelljének” formálódásában is fontos szerepet játszott az indiai származású kollégájától kapott könyvek és tanulmányok szellemisége. Gondolunk itt a transzcendencia rejtjeleibe burkolódzó nem antropomorf jellegű isteni entitás szinte szavakkal és emberi gondolatokkal le nem írható mivoltára (Jaspers 2000).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lételméleti és ismeretelméleti dimenziók önálló – mesterségesen szétválasztott – létjogosultságának kétségbevonásától eljutott a tudomány és a filozófia, valamint az ember „értelmezési kereteinek” újragondolásáig, mi több, ezen folyamatok lezárhatatlanságát is megélte, illetve megállapította (Jaspers 2000, 2005). 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezekből Jaspers arra a következtetésre jutott: mi, emberek egzisztenciális, – meglátásunk szerint – értelmező és értéket teremtő lények vagyunk. Ilyen formában a saját létezésünket is folyamatosan „szondázzuk”. Ezen az – egyszerre ontológiai és episztemológiai – elemzésen keresztül óhatatlanul felfedezzük a létünk és az emberi karakterünk korlátos mivoltát (Fromm 2002). Ezt a buddhista filozófia úgy fogalmazza meg, hogy az ember egy szenvedésbe vetett lény, és ennek az állapotnak az oka az emberi tudatlanság. Vagyis nem ismerjük fel, vagy elkendőzzük, illetve elfelejtjük a létezés ki nem elégítő voltát – páli nyelven: dukkha (Fenner 1990; Fromm–Suzuki 1995; Agócs 2002; Porosz 2018; Végh 2023). 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Innen már csak egy lépés, hogy megértsük és megalkossuk az egzisztenciális fogyatékosság fogalmát, látva, hogy mi, emberek tulajdonképpen „lehetőséglények” vagyunk (Kropotkin 1989; Fehér 1997; Jaspers 2008). Mi döntjük el, mivé formáljuk személyiségünket és a gyengeségeink kompenzálására létrehozott társadalmi intézményeinket (Adler 1998; Fromm 2002; Han 2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ember tehát önmagában is egy befejezetlen – mondhatjuk úgy is, hogy tökéletlen – lény. Ezt Jaspers, Heidegger, Kropotkin és Nágárdzsuna egyaránt „így gondolja”. Itt a jelen idő használata nem véletlen, tudván, hogy az általunk vizsgálódási módszerként alkalmazott buddhista hermeneutika alapvetően „élő” kommunikációt folytat az általa elemzett szövegeket alkotó mesterekkel és gondolkodókkal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Továbbá a vizsgálódásban részt vevő elemzők a szövegeket nemcsak elolvassák és önállóan, szubjektíven értelmezik, hanem erről rendkívül aktív, filozófiai jellegű szóbeli vitákat is folytatnak. Ettől a módszertől nem áll távol Hans-Georg Gadamer vizsgálódási gondolatvilága: „Az alábbiakat arra tett kísérletként tekintsék érvényesnek, hogy a gondolat görög klasszikusait ez egyszer másként olvassuk: ne a modernség kritikai fölényéből kiindulva, amely modernség úgy hiszi, hogy egy végtelenül kifinomult logika birtokában túlhaladta a régieket, hanem ama meggyőződés alapján, hogy a „filozófia” változatlanul eseményszerűen megütköztető tapasztalata maradt az embernek, ami őt mint embert kitünteti, s hogy ebben nincs előrelépés, hanem csak részesülés. Hogy ez még egy olyan civilizációra is érvényes, amelyet, miként a miénket, a tudomány alakított ki – hihetetlenül hangzik, és mégis, számomra igaznak tetszik” (Gadamer 2000, 13).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az általunk bejárt – dialogikus természetű – bölcseleti és hermeneutikai út, amely elvezetett az egzisztenciális fogyatékosság forrásvidékére, kifejezetten a szubjektív létmegélési gyakorlatokra épülő filozófiai megközelítések útjelzői által vált számunkra akadálymentesség(i) természetűvé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egzisztenciális mivoltunk – értelmezésünk szerint – az, ami az embert igazán emberré tudja tenni. Vagyis heideggeri terminológiával élve az ember létbe vetett mivolta és az ebben való zuhanás csak addig koordinálatlan és esetleges, amíg a létezés biológiai és manapság „technológiai” szintjei dominálnak (Heidegger 1994, 2019). Azonban, ha képessé válunk felfedezni és elfogadni a saját végességünkből és tudatlanságunkból adódó egzisztenciális fogyatékosságunkat, akkor a zuhanás, illetve sodródás egy általunk irányított felfedezőrepüléssé válik az élet és a halál között vezető utunk során (Jaspers 2000; Farkas–Raffay–Dávid 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egzisztenciális fogyatékosság a létezésünk természetéből adódó alapállapot, ami lehetőséget ad arra, hogy a funkcionális fogyatékosságok széles tárházára úgy tekintsünk, mint az emberi létezés természetes aspektusára. S mindezek az egzisztenciális fogyatékosság „potencialitás” természetének aktualizálódási eseményhorizontjaként is értelmezhetőek. 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így a tudomány, a technológia és a filozófia közös erőfeszítései révén esélyünk nyílik arra, hogy az egészségesség, fogyatékosság és a tudományosság, valamint a filozofikusság valósnak és szubsztanciálisnak látszó, elválasztó kereteit feloldjuk. Azonban a cél nem egy kaotikus világkép kialakítása, hanem az emberi létezés hierarchiamentes – vagy ha úgy tetszik, akadálymentes képének – közös és soha véget nem érő meg- és újraalkotása.
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave