Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Chicago
APA
Talán az SDSS volt az első nagy tudományos felmérés, amely annyi adatot termelt, hogy gépi segítség nélkül ember végignézni sem tudja, nemhogy alaposan megvizsgálni. Ha egy lelkes kutató vagy doktorandusz másodpercenként egy galaxis felvételét ki tudná értékelni, a nap 24 órájában lankadatlanul dolgozva is kilenc és fél év folyamatos munkájába kerülne a 300 millió objektum átnézése. Nem valószínű, hogy ezek után bárki vissza tudna emlékezni minden konkrét galaxisra, annak jellemzőire, vagy ennyi adatban összefüggéseket fedezne fel. A sarkított példa azt hivatott demonstrálni, hogy a tudomány számos területe túllépett azon a fázison, amikor az emberi érzékszervek elegendőek voltak a világ jelenségeinek megfigyeléséhez, illetve amikor az emberi elme kapacitása és sebessége elegendő volt az adatok, összefüggések kezeléséhez. Az adatok tekintetében az egyik fontos aspektus a banálisnak tűnő adattárolás és -keresés. Amíg egy-két oldalon áttekinthető táblázatokban elfértek egy-egy kutatás eredményei, ezt a feladatot nem is igazán tekintették a tudományos munka lényegi részének. Érdekes módon az élet más területein, a bankokban, biztosító- vagy repülőtársaságoknál már korábban keletkezett annyi információ, hogy azok rendezése adatbázis-kezelő szoftvereket igényelt. Ezeket a szoftveres megoldásokat, az úgynevezett relációs adatbázis-kezelőket kellett adaptálni a tudományos adatok kezelésénél fellépő igényekhez. A feladat az SDSS esetében mind a hirtelen keletkezett nagy adatmennyiség, mind annak összetett jellege miatt számottevő kihívást jelentett. Az adatok ugyanis nem az üzleti életben megszokott nevek, elnevezések és pénzösszegek voltak, hanem térbeli koordináták, galaxisok paraméterei, színképek, képek. Ehhez új típusú adatbázisokat és sokdimenziós keresőalgoritmusokat kellett kidolgozni. A végeredményül kialakult publikus adatbázisrendszer, a SkyServer, akár Kepler Rudolf-táblázatai, számos segítő függvényt, tanító jellegű példát is tartalmaz, és azóta is alapreferenciája a kutatóközösségnek, legyen szó egy új szupernóva vagy gravitációshullám-forrás helyének meghatározásáról. Ezt az interaktív adatarchívumot néha Virtuális Obszervatóriumnak is nevezik, utalva arra, hogy ez a valódi univerzum virtuális, háromdimenziós mása, és számos jellemző újabb időigényes észlelések nélkül is gyorsan elérhető.