A nyelvész és a tudós

The Linguist and the Scholar

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kertész András

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA rendes tagja, Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézet

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.182.2021.1.17
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utóbbi mintegy két évszázad tudománytörténetének tanúsága szerint a nyelvtudományt egyebek mellett két markáns hagyomány egyidejű jelenléte formálja. Egyrészt a humán tudományok (irodalomtudomány, filológia, történelemtudomány stb.) hermeneutikai gyökerű gondolkodásmódja. Másrészt a természettudományos minta követésének szándéka, ami az 1950-es évektől kezdve matematikai alapokon nyugvó deduktív elméletek kidolgozásában, kísérletes vizsgálatokban és statisztikai eszközöket alkalmazó kutatásokban nyilvánul meg. A két hagyomány bonyolult viszonya közrejátszik abban, hogy mindazok, akik kapcsolatba kerülnek a nyelvtudománnyal, elemi erejű élményként élhetik át az elméletek, módszerek, modellek, hipotézisek sokféleségét és a hozzájuk kapcsolódó érdekcsoportok között dúló „nyelvészeti háborúkat” (the linguistics wars). E hétköznapi tapasztalat megvilágítható tudás- és tudományszociológiai, valamint ismeret- és tudományelméleti összefüggésekkel is. Az előbbiekre nem térek ki, az utóbbiakra viszont azért utalok röviden, mert levezethető belőlük a válaszom arra a kérdésre, hogy Ki a tudós a nyelvtudományban?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 20. század első felében a tudományelméleti gondolkodást meghatározó Bécsi Kör meghirdette az egységes tudomány programját (Einheitswissenschaft, unified science). Azt tekintették tudósnak, aki a racionalitás általános érvényűnek feltételezett normáit követve az empirikus diszciplínák egységesnek vélt módszerét alkalmazta. Azonban a Bécsi Kör törekvései már évtizedekkel ezelőtt kudarcot vallottak, és „manapság kevesen vonnák kétségbe, hogy a filozófia sodrása világosan a tudomány sokfélesége felé fordult. A Bécsi Körnek a tudomány egységére vonatkozó programja halott.” (Ruphy, 2016, xi; kiemelés K. A.) A tudomány sokfélesége nyilvánvalóan jóval nehezebbé teszi a rovat címében feltett Ki a tudós? kérdés megválaszolását, mint az egységes tudomány programja. A nyelvtudományban egyebek mellett azért, mert a sokféleségre két, egymással ellentétes reakció figyelhető meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik az a tudománytörténészek és gyakorló nyelvészek körében egyaránt látványos igyekezet, amely az 1960-as évek közepétől Chomsky és követői fellépését a nyelvtudomány kuhni értelemben vett tudományos forradalmaként, a generatív nyelvészetet pedig új paradigmaként kívánja láttatni. Thomas Kuhn (2000) kategóriáinak alkalmazása a sokféleség megszüntetésére törekvő, abszolutista tudományszemlélettel jár együtt, mely a generatív nyelvészetnek a nyelvtudomány egészére kiterjedő egyeduralmi igényét kísérli meg legitimálni a mindenkori elméletváltozatot tekintve a tudományos igazsághoz vezető egyetlen járható útnak.1 A másik – az abszolutizmussal ellentétes – reakció a sokféleséget megőrzendő értéknek tekintő relativizmus: „[… annak a lehetetlensége, hogy tudományterületünkön mindenkit rávegyünk egyetlen paradigma elfogadására, a kuhni normál tudományban való berendezkedésre, azt mutatja, hogy rosszul láttuk a dolgokat. […] minden elméleti perspektíva másképp ragadja meg a nyelvi valóságot és mindegyikük – noha mint tudományos elméletek összeegyeztethetetlenek egymással – hozzáad valamit a tudásunkhoz. De többé nem követelhetjük meg, hogy a perspektívák egyetlen elméletté ötvöződjenek: be kell érnünk eltérő, mégis egyformán érvényes nézőpontokkal.” (Lakoff, 1989, 985–986; kiemelés K. A.) Az abszolutista attitűd szorosan összefügg a természettudományok iránti elkötelezettséggel, a relativizmus pedig a humán tudományi beállítottsággal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvtudomány sokféleségének ténye tehát az abszolutizmust és a relativizmust egyaránt motiválhatja. Ugyanakkor mindkettő egyéb tulajdonságokkal is összeköthető. Például a Lakoff-idézet – mivel egyformán érvényes nézőpontok létének tudomásulvételét hangsúlyozza – arra is rávilágít, hogy a pluralista és relativista tudományfelfogás egyúttal a toleranciát is megköveteli.2 Ezzel szemben az, aki az abszolutista utat választja, a sajátjától eltérő nézetek intoleráns elutasítását is vállalja.3 Két idézet összevetésével szemléltetem a sokféleségre adott abszolutista reakcióhoz kapcsolódó intoleráns álláspontot. Sampson, aki az egyik vezető korpusznyelvész, a következőt gondolja a Chomsky-féle generatív nyelvészetnek az informánsok intuíciójára épülő adatfogalmáról: „Ha a nyelvészet valóban az intuícióra épül, akkor nem tudomány.” (Sampson, 1975, 60; kiemelés K. A.) Chomsky pedig így jellemzi a korpusznyelvészetet: „A korpusznyelvészet semmit sem jelent. Olyan valamivel egyenlő, mintha a fizika és a kémia amellett döntene, hogy ahelyett, hogy kísérletekre támaszkodnának, inkább videoszalagokat készítenek mindarról, ami a világban történik […]. Tudja, a tudományok nem tesznek ilyet.” (Andor, 2004, 97; kiemelés K. A.). Mindkét szerző abszolutizmusát és intoleranciáját tükrözi az, ahogy egymás adatfogalmának tudományos voltát kétségbe vonják.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A relativista és toleráns tudományfelfogásból egy további lényeges tulajdonság is következik: a prizmatikus látásmód (lásd ismét a Lakoff-idézetet). A prizmatikus látásmód a perspektívaváltás képességét jelenti, azaz azt, hogy a nyelvész képes az ismereteket fogalmak, módszerek, kritériumok, problémák, háttérfeltevések prizmájának különböző síkjain keresztül több nézőpontból szemlélni és folyamatosan újraértékelni (Kertész–Rákosi, 2019). Az abszolutista szemléletre viszont az egyetlen perspektívára koncentráló egysíkúság jellemző.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindkét tudományfelfogás differenciálatlan megnyilvánulása veszélyforrás. Bloor (2007, 279.) szerint „az igazán veszélyes emberek kint a világban mindannyian abszolutisták. Az abszolutizmus diktatúrája és az abszolút háborúja az abszolút ellen az, amitől félnünk kell.” A relativizmust pedig többek között az a vád éri, hogy összefonódik az antirealizmussal, és önkényes, tekintélyelvű vagy esetleges döntésekre késztet (Irlenborn, 2016; Bloor, 2007). Továbbá mindkét szemlélet a megismerést torzító érvelési hibák elkövetésére csábíthat (Bloor, 2007; Kertész, 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ki tehát a tudós a nyelvtudományban? A relativista, toleráns, több perspektívából szemlélődő? Vagy az abszolutista, intoleráns, egysíkúan gondolkodó? A két felfogásnak vannak-e kevésbé veszélyes változatai? Nincs sematikus válasz: noha a nyelvtudományban az abszolutizmus megnyilvánulásai dominálnak, a relativista szemléletéi is megtalálhatók.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha viszont a fenti kategorizálás nem vezet el közvetlenül a tudós tulajdonságainak meghatározásához a nyelvtudományban, akkor milyen kritériumot kell választanunk? Ismét a tudományelméletben lejátszódó változások nyújthatnak segítséget.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófiailag reflektált gondolkodás – a megismerés ismeret- és tudományelméleti alapkérdései iránti fogékonyság – jelentősége az értékteremtő tudományos kutatómunka számára aligha vitatható (Nyíri, 2020). Ebből a támpontból kiindulva továbbléphetünk, ha tudjuk, hogy egyrészt jelenleg fokozatosan alakulnak ki az egyes szaktudományok diszciplínaspecifikus tudományelméletei (Lohse–Reydon, 2017). Másrészt az egyes tudományágakon belül is több metaelméleti megközelítés tűnik fel, és létrejön az adott diszciplína tudományelméleteinek sokfélesége – így a nyelvtudományé is (Kertész, 2004; Kertész et al., 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E folyamat legfontosabb hozadéka a nyelvtudomány határainak tágítása, mert a diszciplína alapkérdéseire való metaelméleti reflexiót nem a kutatómunkán kívül álló öncélú tevékenységként határozza meg, hanem annak részeként. Következésképpen, a nyelvtudomány diszciplínaspecifikus tudományelméleteinek alapvető célja megegyezik a tárgytudományos kutatáséval: mindkettő a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet minél pontosabb leírására és magyarázatára törekszik. Azonban a nyelvtudomány szolgálatába állított tudományelméletek e célt nem a gyakorló nyelvész mindennapos tevékenységét lekötő technikai részletkérdések közvetlen vizsgálatával közelítik meg, hanem a tárgy- és metatudományos információk ciklikus, retrospektív újraértékelésre épülő kölcsönhatása révén feltárt mély összefüggésekből következtetnek a mindennapos kutatómunka felszíni részletkérdéseinek megoldásaira csakúgy, mint a metaelméleti reflexió nélkül gyakran észrevehetetlen csapdák elkerülésének lehetőségeire (Kertész–Rákosi, 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elérkeztünk tehát ahhoz a válaszhoz, amelyet a kiinduló kérdésre adhatok. A nyelvtudomány akkor kerülhet közelebb célja eléréséhez, ha a relativista és az abszolutista út veszélyeit egyaránt el tudja kerülni. A veszélyek pedig akkor lesznek elkerülhetők, ha a nyelvtudomány művelői a diszciplínaspecifikus tudományelméletek problémamegoldó potenciálját a kutatói eszköztár hatékony komponenseként alkalmazva használják ki. A jövő nyelvtudományában a nyelvész tudóssá válásának ezzel a felismeréssel kellene kezdődnie.
 
Irodalom
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Andor J. (2004): The Master and His Performance: An Interview with Noam Chomsky. Intercultural Pragmatics, 1, 93–111. DOI: 10.1515/iprg.2004.009, https://www.researchgate.net/publication/249939881_The_Master_and_His_Performance_An_Interview_with_Noam_Chomsky

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bloor, D. (2007): Epistemic Grace. Antirelativism as Theology in Disguise. Common Knowledge, 13, 250–280. DOI: 10.1215/0961754X-2007-007, https://www.researchgate.net/publication/249874562_Epistemic_Grace_Antirelativism_as_Theology_in_Disguise

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Forst, R. (2003): Toleranz im Konflikt. Geschichte, Gehalt und Gegenwart eines umstrittenen Begriffs. Frankfurt am Main: Suhrkamp

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Irlenborn, B. (2016): Relativismus. Berlin–Boston: de Gruyter

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kertész A. (2004): Philosophie der Linguistik. Studien zur naturalisierten Wissenschaftstheorie. Tübingen: Narr

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kertész A. (2019): Fallacies in the Historiography of Generative Linguistics. Foundations of Science, 24, 775–801. DOI: 10.1007/s10699-019-09612-9, https://link.springer.com/article/10.1007/s10699-019-09612-9

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kertész A. – Moravcsik E. – Rákosi Cs. (eds.) (2019): Current Approaches to Syntax: A Comparative Handbook. Berlin–Boston: de Gruyter Mouton

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kertész A. – Rákosi Cs. ([2012] 2019): Data and Evidence in Linguistics: A Plausible Argumentation Model. Cambridge: Cambridge University Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kuhn, T. S. ([1970] 2000): A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest: Osiris Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lakoff, R. (1989): The Way We Were; Or; The Real Truth about Generative Semantics: A Memoir. Journal of Pragmatics, 13, 939–88. DOI: 10.1016/0378-2166(89)90016-7

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lohse, S. – Reydon, T. (Hrsg.) (2017): Grundriss Wissenschaftsphilosophie. Philosophien der Einzelwissenschaften. Hamburg: Meiner

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nyíri K. (2020): Tudomány filozófia nélkül? Magyar Tudomány, 181, 10, 1400–1403. DOI: 10.1556/2065.181.2020.10.10, https://mersz.hu/hivatkozas/matud202010_f46919#matud202010_f46919

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ruphy, S. (2016): Scientific Pluralism Reconsidered. A New Approach to the (Dis)Unity of Science. Pittsburgh: Pittsburgh University Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sampson, G. R. (1975): The Form of Language. London: Weidenfeld & Nicholson
 
1 Ez a megállapítás Kuhn kategóriáinak a nyelvtudományra való alkalmazására vonatkozik, és nem Kuhn tudománytörténeti nézeteire. Kuhnt többek között éppen relativizmusa miatt érte éles kritika.
2 A tolerancia általános fogalmához lásd például Forst, 2003.
3 Azonban e kategóriák összefüggése ennél jóval differenciáltabb, lásd például Irlenborn, 2016.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave