Az elmúlt évek másik nagy európai integrációs töréspontja a
Brexit. Az EU-ból való kiválás gondolata
David Cameron egykori brit miniszterelnök részéről merült fel a 2013-as választási kampány során. A
Brexit sokéves története – amely 2021-ben utolsó fejezeteinél tart – sokak számára az elképzelhetetlen valósággá válását jelenti. A folyamat nehézsége, buktatói a gazdasági integrációval foglalkozó közgazdász számára azt mutatják: ha tetszik, ha nem, az integráció nagyrészt egyirányú utca, amelyből ha valaki kiszállna, vagy abban visszafordulna, komoly akadályokkal találná magát szembe. Nem véletlen, hogy az EU27-ek a francia
Michel Barnier-t választották
Brexit-főtárgyalójukká, aki 2009–2014 között belső piaci, 1999–2004 között regionális politikai EU-biztos volt. A válási tárgyalások során az EU27 talán egyesek számára meglepő egységet mutatott. Fontos, hogy az Unió a legfontosabb elveihez mindvégig ragaszkodott. Ezek közül kiemelkedik a belső piac integritásának védelme, a „cseresznyézés” (angol zsargon szerint:
cherry-picking) elutasítása. Az Egyesült Királyságnak (EK) végül 2020. január 31-én hivatalosan megszűnt EU-tagsága, de 2020. év végéig, az ún. átmeneti időszakban (transition period), tagja maradt az EU belső piacának, vámuniójának és közös kereskedelem- és versenypolitikáinak – vagyis a gazdasági integrációnak. A 2020 karácsonyán (konkrétan december 24-én délután) nyélbe ütött válási megállapodás végül vámmentes kereskedelmi övezetet hozott létre az EU és az EK között, miközben a britek végleg kiléptek az EU-s vámunióból és a kereskedelempolitikából – e téren tehát visszanyerték szuverenitásukat. Más kérdés, hogy az erősen globalizálódott világgazdaságban, amelynek három meghatározó szereplője közül az egyik az EU (az USA és Kína mellett), mit is nyújt ez az önállóság. Az MTA Világgazdasági Tudományos Tanácsában 2019. április 3-án vitattuk meg a Brexit-kérdést (
MTA VTT, 2019) – előzetesen azt képzelve, hogy a szerződés szerint eredetileg esedékes
Brexit-nap, 2019. március 29., két évvel a kilépés jogi folyamatának megindítása után, nem fog első
no-Brexit day-jé változni (két további hasonló által követve 2019. június 30-án és 2019. október 31-én). A teljes szétválás tehát még friss; az elkövetkező években követhetjük majd nyomon a gazdasági-kereskedelmi-befektetési kapcsolatrendszer alkalmazkodását az új helyzethez.