És ki a pedagógia tudósa?

And Who is the Researcher of Pedagogy Anyway?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Trencsényi László

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

CSc, Magyar Pedagógiai Társaság

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.183.2022.5.13
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Magyar Tudomány című folyóirat körkérdésére kérdésekkel válaszolok.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajon az a tudós – hazánkban legalábbis –, akinek „papírja van róla”? Számontartják, mint olyan személyt, aki valamely hiteles helyen (korábban az Akadémián, ma valamely egyetemen) erről bizonyságot tett, azaz „tudományos minősítést”, szakmai tolvajnyelven, „fokozatot” szerzett?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajon az a tudós, akinek olyan foglalkozása, munkahelye van, ahol tudósokat foglalkoztatnak (kutatóintézet, felsőoktatás, egyetem)?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajon az a tudós, aki olyan írásokat tud közzétenni (publikálni), amelyekben foglaltak érvényességét (igazságtartalmát) adatokkal, tudományos bizonyítékokkal tudja alátámasztani, s közleményében ezt a tudományos apparátust gondosan fel is tünteti?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vajon az a tudós, akinek az a – többé kevésbé megbecsült, tán elfogadott – küldetése a társadalomban, hogy (fontos) tudások őrizője? Vagy inkább (új) tudások megteremtője? Netán tudások közvetítője?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hogy van ez az én tudományomban?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez utóbbit neveléstudománynak nevezik. S valójában ötvözete, elegye több (kutatási, tudáshoz vezető módszereiben nem is egyforma) tudományágnak (így például a didaktikának, neveléselméletnek, szakpedagógiáknak). S mely tudomány alapvetően a praxis, a pedagógia (a nevelés, fejlesztés, támogatás, segítés, tudóvá tétel – tanítás) tudományos reflexiója. (Mondják róla: alkalmazott tudomány.) E tudomány állandóan a társtudományok metodikájába és kutatási eredményeibe kapaszkodik, hogy létét igazolja (filozófia, történettudomány, pszichológia, szociológia, újabban kulturális antropológia vagy éppen a kibernetika). Ez a stratégiája vajon viszonylag fiatal korából adódik? Magyarázza-e ezen sajátosságait, hogy a tudományos pedagógia (s így ennek művelője, a „pedagógiatudós”-szakma) igazán csak a 19. század elejétől, a német tudós professzortól, Johann Friedrich Herbarttól eredezteti magát, hogy aztán alig száz évre rá a komplex gyermektanulmány (pedológia) megannyi tudósa a világ minden táján éppen a herbarti tudományosság kritikáján köszörülje torkát, tökéletesítse egyben a tudományosság eszményét is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy olyan versenyhelyzetben, amelyben a természettudósok színe-java egyáltalán kétségbe vonja a társadalomról való gondolkodás tudományosságának lehetőségét, hát még e gondolkodás „gyerekszobájába” száműzött pedagógiáét?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ki a pedagógia tudósa?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hazai történelmében mindössze egy rövid ciklusban volt önálló, akadémiai kutatóintézete.1 A hetvenes évek második felétől a nyolcvanas évek elejéig. Fejlesztési feladatokkal megbízott – szintén egy háború utáni, rövid, bár termékeny periódus után (a fordulat éve után lefejezett ONI-ról, Országos Neveléstudományi Intézetről van szó) 1962-ben létrehozott háttérintézet (megannyi átszervezés és névváltoztatás, a hivatali és a kutatói feladatok elosztása körüli folyamatos huzavonájában élve) után az elmúlt évben egy vidéki egyetem főosztályává rendezve múlt ki. Országos könyvtára hasonló kálváriák után az Oktatási Hivatal – egy tanügyigazgatási hivatal – része lett, a könyvtár és múzeum kutatói e gesztussal kormánytisztviselővé váltak ennek megannyi kötöttségével.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Akadémikusa nincs. Mire tudós teljesítményük odaérne, „túlkorossá” válnak, vagy éppen az „égi akadémiára” kapnak meghívást. Tudományos sajtója alig, az is fenntartói válságról válságra hurcolja szerzőit és kéziratait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A neveléstudomány tudósi feladatvállalásában napjainkra alapvetően egy óvatos pozitivizmus s egy óvatos ideológiamentesség figyelhető meg. A doktori iskolák tanulmányt író, a szakma éves konferenciáin előadással prezentáló hallgatói biztonsági játszmát játszanak. Akkora léptékű kutatásokat vállalnak, melyben a validitást, elsősorban a minta reprezentativitását annak kicsinysége, áttekinthetősége biztosítja (ilyen mikroszintű kutatásokra futja az egyetemek, doktori iskolák büdzséjéből – állami megbízás kutatásokra alig létezik, az oktatáspolitika jól megvan nélkülük). Másrészt olyan tematikák kerülnek túlsúlyba, melyekben a rendszerkritika alapjában véve megkerülhető. Ez utóbbira dupla mentsége is van szakmámnak. Még mindig lehet hivatkozni egy korábbi, túlideologizált korszakra (NB. ennek a világnak már én is csak hamvadó peremét érezhettem, olyan régen volt), s indokolni lehet a távolságtartást a „tudomány függetlenségének” jeligéjével. Ami ebben az esetben gyakran puszta takaró. Mi lehet az oka?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Néhány kortársam – jobbára ők is az ún. társtudományok reprezentánsai – vállalja csak, hogy tudósként a nevelésügy (beleértve az oktatás) teljes rendszerének kritikai ábrázolására adja fejét. A praxis – a sors tréfájaként – ezért nem is kíváncsi a mainstream pedagógiai kutatási eredményekre. Már rég nem bízik abban, hogy az ő kérdéseire kap mindettől releváns választ. A megszorított, redukált pedagógiai szaksajtónak mára alig vannak olvasói. Vajon miért?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ki a tudós?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Aki egyszer mindezekre a vitakérdésekre „jó” választ ad.
1 Igaz, Kutatási programnak nevezi magát az utóbbi idők jelentős akadémiai fejlesztési beruházása, Patkós András akadémikus megértéssel fogadott kezdeményezése. E projekt értékelése nem feladatom, de az tény, hogy feladatvállalásában a napi oktatási praxisban kiemelkedő szakemberek, az ún. „tudós tanárok” presztízsét volt hivatott növelni, a komplex kutatási-fejlesztési metodológia alapjában véve az oktatást közvetlenül segítő „tantárgy-pedagógiák” innovációit erősítette.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave