Magyar Tudomány 2022/07
›
Jubileum
›
Hermann von Helmholtz születésének 200. évfordulójára • On the 200th Anniversary of Hermann von Helmholtźs Birth

Hermann von Helmholtz születésének 200. évfordulójára

On the 200th Anniversary of Hermann von Helmholtźs Birth

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Martinás Katalin

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

a fizikai tudományok kandidátusa, ny. egyetemi docens,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Atomfizikai Tanszék

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

kati.martinas@gmail.com
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány a 200 éve született Hermann Helmholtzra emlékezik. Ő volt talán az utolsó nagy tudós, akinek munkássága Arisztotelész és Leibniz hagyományai szerint átfogta az összes tudományt, valamint a filozófiát és a művészeteket.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

This article commemorates Hermann Helmholtz, born 200 years ago. He was perhaps the last great scientist whose work spanned all the sciences, as well as philosophy and the arts, in the tradition of Aristotle and Leibniz.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: energiamegmaradás, fiziológia, nem-euklideszi geometria, empirizmus
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: energy conservation, physiology, non-Euclidean geometry, empirism
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.183.2022.7.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
 

Bevezetés

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hermann von Helmholtz (Wikipédia, közkincs)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hermann Ludwig Ferdinand von Helmholtz 1821. augusztus 31-én született a poroszországi Potsdamban. Édesanyja, Caroline Penn a Pennsylvaniát megalapító William Penn leszármazottja. Édesapja, Ferdinand Helmholtz a potsdami gimnáziumban nyelveket és filozófiát oktatott.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 200 évvel ezelőtt született Hermann Ludwig von Helmholtzot kortársai a tudomány fejedelmének tekintették. 1877-ben a nem angol tudósok közül elsőként kapta meg a Nature „Tudományos értékeink” díját, amely a Nobel-díj elődjének is tekinthető. Ebből az alkalomból Helmholtz méltatását James Clerk Maxwell így kezdte: „A szolgálatok, melyeket Helmholtz a mathematikának, physikának, physiologiának, psychologiának és aesthetikának tett, ismeretesek e különféle tudományok minden egyes művelője előtt. Mindazok, kik e tudományok közül egyik vagy másikban kitünő polczra emelkedtek, rendszerint az által érdemelték ki a hírnevet, hogy egész figyelmöket kizárólag annak az egy tudománynak szentelik vala. Ritkaság, hogy különböző tudományok művelői az egyikben szerzett ügyességöket a másikra is akarván alkalmazni, mindenikben érdemeket szerezhessenek maguknak.” (L[echner], 1888)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hetvenedik születésnapja világraszóló ünnepség volt. Helmholtz személyes életrajzának is tekinthető pohárköszöntőjét a Természettudományi Közlöny is közölte: „Az elmúlt év folyamában, legutóbb pedig születésem 70-ik évfordulójának ünnepelése alkalmával, engem soha nem remélt mértékben halmoztak el kitüntetésekkel, s a tisztelet és jóakarat bizonyítékaival. Saját uralkodóm, Ő felsége, a német császár, államtisztviselőinek legmagasabb rangfokozatába emelt, Svéd- és Olaszország királya, előbbi fejedelmem, Baden nagyherczege, a Franczia köztársaság elnöke, mellemet nagy keresztekkel díszítették fel; sok akadémia, és pedig nemcsak tudományos, hanem művészeti is, fakultások és tudós társaságok, szétszórva a földön Tomszktól Melbourneig, okleveleket és szépen díszített üdvözlőiratokat küldöttek, hogy kifejezzék elismerésöket és köszönetöket tudományos törekvéseimért, részben oly szavakkal, melyeket nem olvashatok pironkodás nélkül. Szülővárosom, Potsdam, díszpolgárává választott. Mindezekhez számtalan egyén, tudományos és személyes barátaim, tanítványaim és ismeretlenek csatlakoznak, a kik szerencse kivánataikat telegráf vagy levél útján küldötték.” (Helmholtz, 1893)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Napjainkban neves intézetek, továbbá a Holdon és a Marson egy-egy kráter őrzik a nevét. A budapesti Állatorvostudományi Egyetem C-épületének bejárata felett Helmholtz Zsolnay-porcelánból készült portrédomborműve látható. A Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia 1891-ben Helmholtzról elnevezett díjat alapított, amelynek első kitüntetettje maga Helmholtz volt. Külön öröm, hogy a Helmholtz-érmet 2020-ban Somorjai Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) professzora kapta életművéért.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz neve Magyarországon is ismert volt, és nem csupán tudományos körökben. Amikor Kosztolányi Dezső a Budapesti Naplóban (1906) nekrológot írt Ludwig Boltzmannról, akkor Helmholtzhoz hasonlította őt. Helmholtz századik születésnapjáról a Természettudományi Közlöny mellett a Nyugat is megemlékezett 1921-ben (Grósz, 1921; Beke, 2005). Hírneve csupán az I. világháború után fakult meg. A 20. század második felétől emlékét már szinte csak az egyes diszciplínákba integrálódott eredményei őrzik. A fizikusok zöme csak a fizikai eredményeit ismeri. 150. születésnapja már nem is számított fontos eseménynek. David Cahan 2018-ban egy 927 oldalas Helmholtz-életrajzot jelentetett meg, és az erről írt recenziók között van olyan is, amelynek szerzője megkérdőjelezi magának a terjedelmes könyvnek a létjogosultságát is. Steven Shapin (Franklin L. Ford Research Professor of the History of Science, Harvard University) 2019-ben egy meglehetősen provokatív kritikát írt „A (majdnem) minden tudósa” címmel. Ebben korunk tudósainak uralkodó véleményét fogalmazta meg, amely szerint Helmholtz nem volt kiemelkedő tudós, csak egy nagy teljesítményű polihisztor, aki nem érdemel meg egy ilyen terjedelmes kötetet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Születésének bicentenáriuma lehetővé teszi, hogy kijelentsük: Helmholtz nemcsak egy kiemelkedő polihisztor volt, hanem alapjaiban változtatta meg a fizikát. A nagy német természettudós valódi jelentősége alighanem abban keresendő, hogy egyesítette a német filozófia leibnizi természettudományos eszméit1 és a newtoni fizika matematikai eredményeit. Helmholtz összekapcsolta a matematika nélküli filozófiát a filozófia nélküli matematikával. Empirizmusa paradigmaváltásnak is tekinthető. Meggyőződése szerint a fizika feladata az univerzális természettörvények megtalálása. A helmholtzi energiamegmaradás ennek megvalósulása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz a természet tudósa volt. A megismerés vágya, a megértés öröme vezérelte munkásságát. Számára a kutatómunka jutalmát nem az elismerés, hanem a felismerés jelentette. A kutatóknak szóló tanácsa így hangzik: „A világ, mely nem igen hisz ideális indító okokban, ez érzelmet hírvágynak nevezi. Van azonban döntő ismertető jel a két érzület megkülönböztetésére. Tedd fel a kérdést, vájjon közönyös-e reád nézve, sajátodnak ismerik-e el kutatásaid elért eredményeit, vagy sem, ha e kérdés megoldása nincs többé külső haszonra való tekintethez kötve.” (Helmholtz, 1893)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Munkamódszere további magyarázatot ad a sikereire. A kutatói siker titka Helmholtz szerint: „Csak ha az észlelő tárgyába, hogy úgy mondjam, egészen belecsimpajkozik [!], s ha minden gondolatát s minden érdekeltségét reá fordítja, annyira, hogy attól heteken, hónapokon, sőt egész éveken át sem tud megválni, s nem is válik addig meg, mig azt minden részleteivel együtt nem ismeri, s míg mindazon eredmények helyességéről meg nem győződött, melyekhez az idő szerint jutni lehetett: csak akkor fog munkája kétségbevonhatatlan és maradandó becscsel bírni.” (URL1)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz egyszerre volt jó anatómus, fiziológus, kísérleti fizikus, elméleti fizikus, matematikus és filozófus. Közel kétszáz munkájának zömét ma is idézik, használják az egyes szakterületek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Családjának anyagi helyzete miatt Helmholtz nem lehetett fizikushallgató, hanem katonai ösztöndíjasként a Medizinisch-chirurgisches Friedrich-Wilhelm-Institutban tanult. Nagy hatással volt rá professzora, Johannes Müller, aki még vitalista volt, de A fiziológia elemei könyvében már a fizika és kémia fontosságát hangsúlyozta.
 

Helmholtz, a katonaorvos (1843–1848)

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fiziológia és anatómia területén 1842-ben szerzett doktori címével Helmholtz 1843-ban a potsdami királyi huszárezred sebész alorvosa lett, mivel egyetemi ösztöndíjának feltétele egy nyolcéves katonai szolgálat teljesítése volt. A szolgálat mellett a saját és Heinrich Gustav Magnus laboratóriumában is dolgozott. Az izommunka hőtermelését vizsgálta.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1845-ben főleg fiatal orvosok Emil du Bois (szintén Müller tanítványa) vezetésével megalapították a Berlini Fizikai Társaságot, amelyből a Német Fizikai Társaság alakult. Az akkor huszonhat éves orvos a társulat előadásán ismertette az energiamegmaradás törvényét 1847-ben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Napjainkban az energiamegmaradás törvényét mindenki elfogadja. A fizikatörténet több tudóst is számontart az energiamegmaradás felfedezőjeként. Leggyakrabban Robert Mayer (1841) nevét említik. Helmholtz az utolsó a sorban, és inkább csak a tudománytörténeti munkákban szerepel. Ha azt tekintjük felfedezőnek, akinek munkája alapján a tudós társadalom elfogadta a törvényt, akkor mégis Helmholtz az energiamegmaradás törvényének felismerője.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Visszaemlékezéseiben Helmholtz így írja le az eredmény megszületését: „A fiziológusok akkor Stahl magyarázatát fogadták el, mely szerint az élő testben ugyan szereinek és anyagainak fizikai és chemiai erői a hatók, de ezen erők hatását egy benne lakó élő lélek vagy életerő meg bírja akasztani és fel birja szabadítani, […] Egyetemi tanulmányaim utolsó évében jöttem végre reá, hogy Stahl elmélete minden élő testnek a perpetuum mobile természetét tulajdonítja. Az ez utóbbira vonatkozó vitatkozásokat meg kikutattam és átvizsgáltam Bernoulli Dániel, D’Alembert és más, múlt századbeli mathematikusok munkáit. Így reáakadtam e kérdésre: »Milyen vonatkozásoknak kell a különböző természeti erők között fennállaniok, hogy a perpetuum mobile általában lehetetlen legyen?« és továbbá »tényleg fennállnak-e e vonatkozások?« Az erő megmaradásáról írt könyvecskémben nem volt más szándékom, mint a fiziológusok érdekében a tényeknek kritikai vizsgálatát és rendezését nyújtani. Teljesen el voltam rá készülve, hogy a szakértők végre is azt fogják mondani: »Mindezt nagyon jól ismerjük. Mit gondolt ez a fiatal orvos, hogy szükségesnek látta ezt nekünk oly részletesen kifejteni?« Csodálkozásomra a fizika tekintélyei, kikkel érintkezhettem, a dolgot egészen másként fogták fel. Hajlandók voltak a törvény helyességét tagadni, s a Hegel természetbölcselete ellen folytatott küzdelem hevességében dolgozatomat ábrándos spekulácziónak nyilvánítani.” (Helmholtz, 1874)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meglepődve olvassuk e sorokat. Helmholtz attól félt, hogy egy, már közismert eredményt ismertet. Ez a félelme érthetővé válik, ha elolvassuk az írását. Már kidolgozott gondolatokat, fizikai eredményeket foglalt össze, és általánosított csupán. Gondolatmenete röviden így foglalható össze:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Tapasztalataink alapján nem létezik perpetuum mobile, azaz olyan gép, amely mechanikai energiát állítana elő a semmiből. 1775-ben a Francia Akadémia deklarálta is, hogy nem fogad el olyan tanulmányokat, amelyek a perpetuum mobile készítésével foglalkoznak (Schaffer, 1995).
  • Megmutatta, hogy a természettörvény, a perpetuum mobile lehetetlensége úgy is megfogalmazható, hogy létezik egy absztrakt, objektíven meghatározható mennyiség, amelyet ma energiának nevezünk, és az energia megmarad, azaz minden folyamatra, változásra igaz, hogy a teljes energia mennyisége nem változik. Ebben Sadi Carnot munkáját általánosította. Helmholtz nem a Carnot-féle híres körfolyamatot használta, amely a termodinamika II. főtételének megalapozásához vezet, hanem csak az alapgondolatot, amelyet az apa, Lazare Carnot dolgozott ki. Nem létezhet olyan körfolyamat, amelynek egyetlen hatása a mechanikai munka előállítása lenne.
  • Megmutatta, hogy az energia megmaradása teljesül a különböző fizikai, kémiai és biológiai folyamatokra.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz a visszaemlékezéseiben az előadásának rossz fogadtatására is kitért. Valójában már az előadása is sikeres volt. Johann Christian Poggendorf, az Annalen der Physik szerkesztője ugyan elutasította a dolgozat közlését, azzal az indoklással, hogy túlzottan elméleti, azonban a cikk már három hét múlva megjelent Georg Reimer kiadásában. Ezután nagyon gyorsan nőtt Hemholtz népszerűsége. Sikerének egyik fontos jele, hogy 1848-ban Alexander von Humboldt is közbenjárt érdekében a katonaságnál, hogy mentsék fel a további szolgálat alól. Így lett a sebészalorvosból az anatómia előadója a Berlini Művészeti Akadémián. 1849-ben pedig megkapta a fiziológia docense kinevezést a königsbergi Porosz Egyetemen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz munkája alapján az angol tudományos elittel Lord Kelvin ismertette meg az energia fogalmát és az energiamegmaradás törvényét. Megjegyezzük, hogy Kelvin nyomán lett elfogadott az energia elnevezés. 1850-ben Robert Mayer – akihez a fizikatörténet az energiamegmaradás törvényét köti – felkereste Helmholtzot, és bemutatta neki korábbi munkáit. Ettől kezdve Robert Mayer elsőbbségét elismerve ismertette saját tételét, annak ellenére, hogy korábban nem is ismerte Mayer eredményeit, és a két munka a sok közös vonás ellenére lényegesen különbözött is. Míg Mayer Leibniz alapján feltételezte a megmaradó „erő” létezését, addig Helmholtz bemutatta, hogy a mechanikai perpetuum mobile lehetetlensége megköveteli egy objektívan meghatározható megmaradó „erő” létezését. Ez az oka, hogy Mayer munkáját csak Helmholtz eredményei után fogadták el.
 

Helmholtz, a fiziológus – Königsberg–Bonn–Heidelberg (1849–1871)

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fiziológiai eredményei mai mércével több Nobel-díjat is érdemelnének. Forradalmasította a szemészetet, az audiológiát, az idegfiziológiát. A kísérleti pszichológia megalapítójának is őt tekintik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Első kiemelkedő sikere a szemfenéktükör megalkotása volt. Ezzel a forradalmian új eszközzel közvetlenül, beavatkozás nélkül vizsgálhatták a retinát, ami a központi idegrendszer része (Helmholtz, 1851). Nem ő volt az első, hiszen Charles Babbage – akit a mechanikus számológép feltalálójaként tart számon a tudomány- és technikatörténet – már 1823-ban elkészített egy hasonló berendezést, de ő nem publikálta. A szemorvosok Helmholtz készülékét használhatták először. A felfedezés centenáriumán az Orvosi Hetilap ismertette a felfedezéshez vezető lépéseket, és az írásból bepillantást nyerhetünk Helmholtz munkamódszerébe: „1850 téli szemeszterében hallgatóinak az érzékszervek élettanát adta elő s amikor az optikai részhez érkezve, a szemlencse szerepéről és működéséről magyarázott, kezdett érlelődni benne a szemtükör eszméje. Hozzákezdett a gondolat megvalósításához. »Ha a sikerről elméletileg eleve meggyőződve nem lettem volna, sohasem bírtam volna ki türelemmel. Már nyolc nap múlva azonban abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elsőnek láthattam tisztán magam előtt az eleven emberi ideghártyát.«” (Bíró, 1951)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtznak két nagy problémát kellett megoldania, amíg a szemtükör megvalósításáig eljutott. Először a szemfeneket meg kellett világítania, majd egy lencsével biztosította, hogy a kép a megfigyelőnél keletkezzen. Fiziológiai optikai kézikönyve (Helmholtz, 1867) a látás megértése és a szemészet alapja lett. Moszkvában 1935-ben Helmholtz nevét vette fel a Szemészeti Intézet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az idegimpulzus terjedési sebességéről azt hitték, hogy mérhetetlenül gyors. 1852-ben elkészítette az akkori idők legnagyobb felbontású időmérőjét, és azzal az eredmény 50 m/s lett. Ezt a munkáját sokan a kísérleti pszichológia születésének is tekintik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1863-ban jelent meg a hangérzetekről mint a zeneelmélet fiziológiai alapjáról szóló műve (Helmholtz, 1863). A mű tartalma a fül anatómiájától kezdve az összhangzattanig terjed. Tartalmazza az anatómiai, fiziológiai, fizikai és esztétikai aspektusokat. Theodore Steinway több szabadalmat is benyújtott Helmholtz munkássága alapján. Most a müncheni Deutsches Museum von Meisterwerken der Naturwissenschaft und Technikben van kiállítva a Steinway cég hálából Helmholtznak ajándékozott zongorája. Maga Helmholtz is jól zongorázott, ami segített összekapcsolni munkásságában a fizikát, a fiziológiát és a zenét. Felesége, Anna baráti viszonyban volt Richard Wagner feleségével, Cosima Wagnerrel (Liszt Ferenc lányával). Így Helmholtz és Wagner között is jó volt a kapcsolat. Wagner verset is írt Helmholtzról:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Grau wäre alle Theorie?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dagegen saǵ ich, Freund, mit Stolz:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

uns wird zum Klang die Harmonie,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

fügt sich zum Helm ein edles Holz.”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Wagner, 1911, XI/385.)
 

Helmholtz, a fizikus, Berlin (1871–1894)

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz 1871-ben lett hivatalosan fizikus a berlini Humboldt Egyetem fizikaprofesszoraként. Fizikával azonban már előtte is folyamatosan foglalkozott, és a fizika szinte minden területén találkozunk a nevét viselő tétellel, fogalommal, eszközzel. Fontos eredményei születtek a termodinamikában (Helmholtz-potenciál), az áramlástanban (Helmholtz-örvények) és a Helmholtz-mágnes ma is alapvető eszköz a homogén mágneses tér előállításához.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Intellektuális kíváncsiságára példa, ahogyan az energiamegmaradási törvény alkalmazásaként a Nap korát meghatározta (Helmholtz, 1854). A kor ismeretei alapján feltételezte, hogy „az energia a Nap zsugorodásából származik”. Eredménye 30 millió év lett a Nap korára. Ma a csillagászok Kelvin–Helmholtz-időskálaként hivatkoznak erre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kevéssé ismert a szerepe az elektromágnesesség elméletének kifejlesztésében. A Maxwell-egyenletek 1864-ben készen voltak már, ám az elkövetkező húsz évben – Heinrich Hertz sikeres kísérleteiig – kevés figyelmet keltettek. Az elmélet és a kísérlet is nehéz volt, és kevés haszonnal kecsegtetett (Füstöss, 2008). Helmholtz bátorította munkatársait, hogy foglalkozzanak James Clerk Maxwell elméletével, és tanítványának, Hertznek ő javasolta azt a kutatási témát, amely végül az elektromágneses sugárzás felfedezéséhez vezetett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Történeti érdekesség, hogy az elektron felfedezése is az ő nevéhez köthető. Helmholtz mondta ki először, hogy az elektron részecske. Elektromos atomnak nevezte, és meghatározta az elemi töltést (Helmholtz, 1881).
 

Helmholtz mint filozófus

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meghatározó jelentőségű a filozófiai-geometriai munkássága. A geometriai axiómákról írott művének alapgondolatát minden fizikus ismeri, de kevésbé közismert annak eredete. Az akkori uralkodó vélemény szerint a térszemlélet apriorisztikus, vagyis minden tapasztalat előtt való. A nemeuklideszi geometriák megjelenése ezt megkérdőjelezte. Helmholtzot a látás problémája indította el a geometriai axiómák eredetének vizsgálatára. Szerinte minden érzetben tapasztalati és ismereti elemek vannak (Helmholtz, 1868). A szemeinkben megjelenő ingerekből a tapasztalataink alapján alakul ki a térszemléletünk. Feltette a kérdést, hogy elképzelhető-e olyan tapasztalati elem, amely egészen más axiómákra és így egészen más geometriára vezet. Képzeljünk a sík helyett valamilyen felületet, például egy golyó felületét. És képzeljünk olyan lapos, értelmes lényeket, akik e felületen laknak, és arról, ami azon kívül van, nem szerezhetnek tudomást. Belátható, hogy más geometriai axiómáik lesznek és más geometriai térszemléletük. Megemlítjük, hogy Helmholtz az egyik forrása Edwin Abbott Síkföld című sci-fijének (Abbott, 1982; URL3), amely egy kétdimenziós világot ábrázolva mutatja be a viktoriánus kor visszásságait.
 

Helmholtz és a magyarok

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz munkásságát magyar tudományos körökben is jól ismerték, és eredményei elismeréseként a német tudóst 1872-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

König Gyula (1849–1913), a világhírű matematikus eleinte orvosnak készült, és Heidelbergben Helmholtz tanítványa volt. Visszaemlékezései szerint Helmholtz biztatására kezdett hozzá egy – a kísérletezést és elméleti tájékozottságot egyaránt igénylő – vizsgálathoz: az idegműködés sebességét, vagyis az érzéki behatástól a tudatos cselekvésig szükséges időtartamot kutatta, valamint azt, hogy külső tényezők (például az alkohol) miként befolyásolják ezt. Kutatásainak eredményeit a bécsi akadémia értesítőjében közölte (URL4). Donáth Gyula (1849–1944) ideggyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja 1884-ben Helmholtz laboratóriumában is dolgozott (Kapronczay, 2004).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Több Eötvös-életrajzban is szerepel, hogy Eötvös Loránd Heidelbergben Helmholtz tanítványa lett volna, ez azonban valószínűleg tévedés. Igaz, egyidejűleg voltak jelen, de Helmholtz ott a fiziológia professzora volt. Eötvös Loránd az apjával folytatott levelezésében sem említi Helmholtz nevét (URL5). A kapcsolat mégis említést érdemel: Helmholtz népszerű előadásai Eötvös Loránd fordításában jelentek meg a Természettudományi Közlönyben. A ma is élvezetes írások – amelyekből megismerhetjük a fizika szépségeit – kényelmesen hozzáférhetőek (URL2).
 

Helmholtz öröksége

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz szinte minden tudományterületen maradandó nyomot hagyott. A tudományszervezés sem kivétel ez alól. A tudományos kutatás szabadságának fontosságát hangsúlyozta: „…a tudomány emberei mintegy szervezett hadsereget képeznek, mely az összes nemzet javára és többnyire annak megbízása folytán és költségein azon ismereteket gyarapítani törekszik, melyek az ipar, gazdagság s az élet kellemének fokozására, valamint a politikai szervezet s az egyesek erkölcsi fejlődésének javítására szolgálhatnak. […] A ki tudományt keresve, közvetlen gyakorlati hasznot hajhász, az csaknem biztos lehet, hogy hiába fárad.” (Helmholtz, 1862) Az alap- és az alkalmazott kutatásnak más a hajtóereje. Elveinek gyakorlati megvalósításaként barátjával, Werner Siemensszel együtt létrehozták az alkalmazott fizikai kutatóintézetet, amelynek haláláig igazgatója volt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A legnagyobb érdemét mégis ritkán említik: ugyanis ő az, aki bevezette az energia mai fogalmát (a nevet Lord Kelvin adta), és elfogadtatta az energiamegmaradás törvényét a tudományos közösséggel, ezzel paradigmaváltást idézve elő a tudományos életben. Érdemes lenne a mára már elfelejtett módszerét visszahozni a tudományos közéletbe és az oktatásba.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 20. században a relativitáselmélet és kvantummechanika megszületésével a fizika kettévált: klasszikus és modern fizikára. A helmholtzi megközelítés utat mutat a fizika egységének megtalálásához.
 

Irodalom

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abbott, E. A. (1982): Síkföld. (ford. Gálvölgyi J.) Budapest: Kozmosz Könyvek, https://mek.oszk.hu/01900/01984/html/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Beke M. (2005): Helmholtz. Ponticulus Hungaricus, IX, 9, https://www.ponticulus.hu/rovatok/hidverok/nyugat_1921-19.html

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bíró I. (1951): A szemtükör centenáriuma. Orvosi Hetilap, 31, 985–988. http://real-j.mtak.hu/11208/7/650.1951.08.05.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cahan, D. (2018): Helmholtz: A Life in Science. The University of Chicago Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Carnot, L. (1803): Principes fondamentaux de l’équilibre et du mouvement. Paris: Jean-François-Pierre Deterville, https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k58231868.texteImag

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Füstöss L. (2008): Maxwell elmélete Magyarországon. In: Füstöss L.: A maxwelli elektromosság és magyarországi fogadtatása. Egy korszakos felismerés a XIX. század fizikájából. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 73) 55–135. http://real.mtak.hu/18300/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Grósz E. (1921): Helmholtz emlékére. Természettudományi Közlöny, 53, 771–774. http://real-j.mtak.hu/6617/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1851): Beschreibung eines Augen-Spiegels zur Untersuchung der Netzhaut im lebenden Auge. In: Engelking, E.: Dokumente zur Erfindung des Augenspiegels. Berlin, 9–39. https://www.digitale-sammlungen.de/de/view/bsb10861264?page=5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1854): Wechselwirkung der Naturkräfte und die darauf bezüglichen neuesten Ermittelungen der Physik. Königsberg: Verlag von Gräfe & Unzer, https://edoc.hu-berlin.de/handle/18452/967

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1862): Über das Verhältnis der Naturwissenschaften zur Gesamtheit der Wissenschaften. Heidelberg, reprint: Physikalische Blätter, 1950, 4, 145–152. DOI: 10.1002/phbl.19500060401, https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/phbl.19500060401

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1863): Die Lehre von den Tonempfindungen als physiologische Grundlage für die Theorie der Musik. Braunschweig, https://imslp.org/wiki/File:PMLP184676-Helmholtz,_Die_Lehre_von_den_Tonempfindungen,_4.Aufl._1877.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1867): Handbuch der physiologischen Optik. Leipzig: Leopold Voss, https://wellcomecollection.org/works/pb7v7uvr

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1868): On the Facts Underlying Geometry. In: Cohen, R. S. – Elkana, Y. (eds.) (1977): Hermann Helmholtz, Epistemological Writings. Reidel, 39–71.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1874): Az erő megmaradásáról. In: Népszerű tudományos előadások. Budapest: Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság, http://real-eod.mtak.hu/7921/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1881): The Modern Development of Faraday’s Conception of Electricity. The Faraday Lecture, Chemical Society, London, https://www.jstor.org/stable/pdf/2900641.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Helmholtz, H. (1893): Helmholtz pohárköszöntője. 1891. november 2-ikán hetvenedik születésnapjának ünnepén. (ford. Csemez J.) Természettudományi Közlöny, 25, 2, 73–82. http://real-j.mtak.hu/6588/1/TermtudKozl_1893.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kapronczay K. (2004): Magyar orvoséletrajzi lexikon. (közrem. Tóth M.) Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kosztolányi D. (1906): A gondolkozás halottja. Budapesti Napló, 1906. szeptember 15. https://mek.oszk.hu/06300/06360/06360.htm#60

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

L[echner] Gy[ula] (1877): Helmholtz tudományos jellemzése. (Clerk Maxwell) Természettudományi Közlöny, 9, 10, 361–368. http://real-j.mtak.hu/6572/1/TermtudKozl_1877.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Schaffer, S. (1995): The Show That Never Ends: Perpetual Motion in the Early Eighteenth Century. The British Journal for the History of Science, 28, 2, 157–189. https://canvas.harvard.edu/files/855105/download?download_frd=1&verifier=TtgwsM4yGS3kqkwDU76yRTTsXDBX3QLUuBMCPPX6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Shapin, S. (2019): A Theorist of (Not Quite) Everything. New York Review of Books, 66, 15, 10 October 2019. 29–31. https://www.nybooks.com/articles/2019/10/10/helmholtz-theorist-not-quite-everything/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Wagner, R. (1911): An Helmholtz. In: Sämtliche Schriften und Dichtungen. 5. Auf. Leipzig: Breitkopf & Härtel
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL1: Hermann Helmholtz: A természettudományok czéljáról és haladásairól. 358–389. http://leporollak.hu/tudomany/helmholc/HH_TTCEL.HTM

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL2: Helmholtz H.: Népszerű tudományos előadások. http://leporollak.hu/tudomany/helmholc/HELMHOLC.HTM

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL3: Banchoff, T. F.: From Flatland to Hypergraphics: Interacting with Higher Dimensions. https://www.math.brown.edu/tbanchof/abbott/Flatland/ISR (letöltve: 2021. március 15.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL4: Kőnig Gyula életútja. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/konig-gyula-38C9/konig-gyula-eletutja-38D2/ (letöltve: 2021. január 21.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

URL5: Eötvös Loránd és Eötvös József levelezése: https://mek.oszk.hu/02000/02054/html/eotlj.html (letöltve: 2021. január 21.)
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716) szerint a fizikában természettörvény az erők megmaradása. Ez nem a mai erőfogalom. A 18. század elején a kontinensen a leibnizi fizika hódított, de a 19. századra gyakorlatilag eltűnt a fizikából, csak a német filozófiában élt tovább. A 19. századra maradt az erő fogalmának objektív meghatározása.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave