Az antibiotikumok elterjedésének „aranykorát” az 1950-es, 1960-as évekre datáljuk. A testsúlynövekedésre kifejtett hatásukat véletlenül fedezték fel a 1940-es évek végén, majd ezt követően az antibiotikumoknak a takarmányhoz történő hozzáadásával, ipari méretekben kezdték alkalmazni az állattenyésztésben a súlygyarapodás gyorsítására. Állatkísérletek, illetve klinikai megfigyelések során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a bélflóra összetételének megváltozása, mely antibiotikumok hatására bekövetkezhet, összefüggésben van a súlygyarapodást előidéző hatással, és a bélflóra „átültetésével” súlygyarapodást, illetve súlycsökkenést sikerült elérni. Ezt a jelenséget, néhány esetben, humán vonatkozásban is megfigyelték. Az antibiotikumok elsősorban, mint a fertőzések kezelésére alkalmazott terápiás ágensek, vagy ezek megelőzése céljából kerülnek az emberi szervezetbe, de a jelentős antibiotikum-környezetszennyezés miatt az antibiotikumok megjelenhetnek a folyóvizekben, ételekben stb. A folyamatos, alacsony szintű antibiotikus inzultus előidézheti a bélflóra módosulását is, amely eredményezheti a mikrobiom olyan irányú változását, mely hozzájárul az elhízás kialakulásához. Tekintettel arra, hogy a különböző antibiotikumok a bélflórában eltérő változásokat hoznak létre, az egyes országok elhízási adatait összevetve az adott országok antibiotikumfelhasználási szokásaival, statisztikailag jól azonosíthatóak azok az antibiotikumcsoportok, amelyek szignifikáns, pozitív (elősegítő) korrelációt mutatnak az elhízási adatokkal (széles spektrumú antibiotikumok), illetve vannak olyanok is, melyek negatív (gátló) összefüggést mutatnak.

 

 

The 1950s and 1960s are considered antibiotics’ ‘golden age’. The growth-promoting effect of antibiotics had been observed around the end of the 1940s. Soon after this discovery, antibiotics mixed with animal fodders have been already used extensively in the meat industry to facilitate weight gain in meat animals. Animal experiments and clinical observations have indicated that the development of obesity is associated with the modification of the gut flora (microbiome). The transfer of the gut flora from lean animals to obese and from obese to lean ones resulted in the transfer of obesity and weight loss as well. Similar observations had been reported when fecal microbiome transfer (FMT) was applied to treat obesity or anorexia in humans. Antibiotics can enter humans as therapeutic agents to tackle infections or as prophylactics in certain cases, but due to the extensive antibiotic pollution of the environment antibiotic molecules might be present in potable water or different food items. The permanent, low-grade pressure of antibiotics on the gut flora might change the human microbiome, which could induce obesity. Because different classes of antibiotics induce different modifications on the microbiome, the statistical comparison of antibiotic consumption with the obesity records in different countries indicated those classes of antibiotics (broad-spectrum antibiotics) showed a statistically positive (augmenting) significant correlation with the prevalence of obesity in the given countries. Certain classes of antibiotics showed negative (inhibitory) associations with obesity prevalence as well.

 

 

 

 

 

 

Az első klasszikus antibiotikum, a penicillin felfedezését követően (Alexander Fleming, 1928), a gyógyszer használatára csak több mint tíz évvel később került sor, mert a vegyület tisztítása és gyógyszerként történő alkalmazása komoly technológiai problémákba ütközött. Az első beteg, aki még 1940-ben penicillint kapott, egy skót rendőr volt, egy német bomba szilánkja sebesítette meg, és vérmérgezést kapott. Az alkalmazott kezelésre a beteg javulni kezdett, de mivel a penicillin gyorsan kiürült a szervezetből, és nem volt elég gyógyszer, a beteget nem sikerült megmenteni (URL1). A következő alkalommal (1942) már sikerrel jártak, mivel megfelelő mennyiségű gyógyszer állt rendelkezésre (URL2). Még ebben az évben Selman A. Waksman felfedezte a sztreptomicint, és ő nevezte el antibiotikumoknak azokat a vegyületeket, amelyek elpusztítják vagy gátolják a baktériumok szaporodását. Waksman elsősorban a talajban előforduló baktériumokat tanulmányozta, és olyan mikrobákat keresett, amelyek más baktériumok gátlását idézték elő (Hutchings et al., 2019). Waksman és munkatársai több mint tízezer talajmintát vizsgáltak meg, baktériumokat izoláltak, és azonosítottak további anyagokat, melyek újabb antibiotikumok felfedezéséhez vezettek. Az 1950–60-as évekre úgy tekintünk, mint az antibiotikumok felfedezésének és alkalmazásának aranykorára, mivel az antibiotikumok segítségével sikerült visszaszorítani a klasszikus járványokat, mint a hastífusz, a szifilisz, a vérhas, és az antibiotikumok alkalmazása, a különböző oltóanyagokkal együtt, jelentősen hozzájárult a születéskor várható átlagéletkor megnöveléséhez. Kb. ötezer antibiotikus hatású vegyületet állítottak elő, de jelenleg csak kb. száz hatóanyagot tekintünk a gyógyításban használatos antibiotikumnak. Az antibiotikumok „bősége” és gyakran gátlástalan alkalmazása nemritkán tragikus következményekkel járt, és szembe kellett nézni azzal a jelenséggel, hogy a baktériumok rezisztenciát fejlesztettek ki az antibiotikumokkal szemben. Ennek eredményeként egyre gyakrabban észleltek olyan fertőzéseket, amelyeket már semmilyen antibiotikummal nem lehetett meggyógyítani.

 

 

 

 

A statisztikai összefüggések kiszámításán kívül megfigyeltük, hogy a gyermekkori elhízás rangsorában az első tíz országból hét azonos a gyermekkori elhízással pozitív összefüggést mutató, széles spektrumú, bontóenzimgátlóval kombinált penicillinek (amoxicillin-klavulánsav) és a quinolon (ciprofloxacin, ofloxacin stb.) típusú antibiotikumok fogyasztási sorrendjének első tíz helyezettjével. A cefalosporinok fogyasztási rangsorában hat ország található meg az elhízási sorrend első tíz helyezettje között (1. táblázat). Fontos jelenségként értékelhető, hogy a széles spektrumú, bontóenzimre (béta-laklamáz) érzékeny penicillingátló hatása az inhibitor (klavulánsav) hozzáadásával az ellenkezőjére fordul, és elősegíti az elhízás kialakulását (1. táblázat, 1. ábra).