Magyar Tudomány 2023/04
›
Könyvszemle
›
Kozma Tamás: Innováció és tanulás • Tanítónak lenni

Kozma Tamás: Innováció és tanulás

Tanítónak lenni

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Polónyi István

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

CSc, egyetemi tanár, Debreceni Egyetem
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.184.2023.4.14
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kozma Tamás legújabb, immár 33. könyve most nyáron látott napvilágot Innováció és tanulás címmel, amelyben 2016 óta megjelent írásait adja közre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A könyv mondanivalóját két fogalom köré lehet fonni, az egyik a szociális tanulás, a másik a társadalmi innováció. „A »szociális tanulás« fejezi ki leginkább, ami velünk, emberekkel történik életünk során és napjaink minden órájában.” (265.) Hangsúlyozza, hogy a könyv szemlélete túllép a pedagógia pszichológiai tanuláselméleti megközelítésén, helyette a tanulást mint közösségképző tevékenységet fogja föl (265.). A társadalmi innováció alatt azokat a problémamegoldásokat érti, amelyek alulról keletkeznek, mozgalomszerűen terjednek, és adott feltételek között szűkebb-tágabb közösségekben terjednek el (265–266.). A társadalmi innováció tehát közösségi mozgalom, amelyet a társadalmi fejlődés motorjának lehet nevezni (266.). E két fogalom nyomán lett a könyv címe Innováció és tanulás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A könyv hat fejezetbe rendezett, huszonhat önálló írásból áll, amelyek közül tizenhat folyóiratcikk, hat könyvfejezet és öt a könyvben először megjelent írás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első fejezet címe megegyezik a könyv címével, és alcímeivel is jelzett gondolatmenete a társadalmi és közösségi innováció értelmezéseitől, a szociális tanuláson át az identitástudat és a közösségi tanulás kapcsolatáig ível.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második fejezet, a Tér, társadalom, iskola címet viseli, és egy, az egyetem és a város kapcsolatát elemző esettanulmány mellett két recenziót foglal magába, a Pénzes János (2018) által szerkesztett Süli-Zakar István-emlékkötetről, valamint Niall Ferguson (2017) – később magyarul is megjelent – híres könyvéről (The Square and the Tower) írt elemzést. Kozma recenziói élményszámba mennek, mert messze nem ismertetők, hanem a szerző gondolatainak kritikai továbbgondolásai, „Kozmás” értelmezései.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Reziliens közösségek – reziliens társadalom című, harmadik fejezet négy írást ölel fel. Ezek közül az első, a fejezet címadó tanulmánya különösen figyelemreméltó. A kisvárosi középiskolák kutatásáról beszámoló írás tanulsága, hogy „a tanulóközösségek (települések, városok, régiók) […] egymástól elkülönülten, mintegy »szintenként« szerveződnek ma Magyarországon […] A térségenként és szintenként is elkülönülő helyi társadalmak közélete közt viszonylag kevés az átjárás, sőt mintha távolodnánk egymástól. […] Az infokommunikációs forradalommal nemcsak globalizálódik, hanem »lokalizálódik« is a társadalom.” (93.) Ez a helyi társadalmak identitástudatának és autonómiájának megerősödését hozza magával, és ez az autonómia – a szerző szerint – alakítja ki a társadalom rezilienciáját (95.). A második tanulmány (Közösségi tanulás járvány idején) a pedagógusok, tanulók, szülők, reagálását értelmezi a pandémia idején, rámutatva, hogy ez a helyzet számos innováció forrása lett. A fejezet írásai közül az utolsó, az Oktatás és közjó mintha nem igazán sikerült volna, s mintha itt a szerző elszakadna a kötet fő vonalától a közösségi tanulás gondolatától. (Persze lehet, hogy ez a recenzes közgazdasági elkötelezettségéből adódó vélemény.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A negyedik fejezet a Felsőoktatás címet viseli – jóllehet három alfejezetéből csak egy szorosan felsőoktatási vonatkozású. Talán az egyik legérdekesebb, bár témájában a fejezetből kilógó írás a Például Szingapúr, ami a PISA-vizsgálat elemző bírálata. A szerző megpróbál „középen maradni” értékelésében, de azért inkább a negatív bírálat felé csúszik, mintha megfeledkezne a magyar eredmények kiemelkedően magas társadalmi egyenlőtlenségekre visszavezethető polarizáltságáról, ami – bár ezt lehet, hogy csak a recenzes képzeli így – alapvetően összefügg a reziliens közösségekről szóló tanulmány tanulságaival. A fejezet harmadik, a fejezet témájától szintén eltérő alfejezete az OECD: a túlélő szervezet, amely igen mélyreható kritikai elemzését adja az OECD-nek mint olyan szervezetnek, amelyik „elvesztette eredeti funkcióját, új társadalmi szükségletet keres, hogy azt betöltve tovább tudjon működni és életben maradhasson” (159.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Oktatáskutatás című ötödik fejezet, az utolsó fejezettel együtt a könyv legértékesebb, legizgalmasabb részei. Az ötödik fejezet négy tanulmánya közül három – a negyedik, a Kórházpedagógia című mintha nem ide illene – a nevelésszociológia és az abból kifejlődő oktatáskutatás értő és a szerző életművével megalapozott bemutatása, fejlődéselemzése. Hasonlóan kiemelkedően magas színvonalú az utolsó, Emlékezés című fejezet. Ez a fejezet az, amelyről a szerző azt írja az Utószóban, hogy „a könyv végére szándékosan válogattam olyan írásokat, amelyek lazábban kapcsolódnak a »tudományhoz«, és egyre inkább a szerző saját történetét mutatják be” (266.). Talán éppen ezért ez a könyv egyik legérdekesebb fejezete, amelyben a szerző életregényének egy-egy metszetét látjuk. Olyan írásokat olvashatunk itt, mint a Hogyan letten szociológus?, Ha újra tanító lennék, a nem létező A jövő iskolája projekt, a Kiss Árpádról szóló Három találkozás, a Harminc év Educatio, egy Ravasz Lászlóról szóló könyv kapcsán kibontakozó saját önemlékezés, és az Educatio – Mérleg 2010–2014 számában megjelent írása, amely egy személyes fogantatású esszé. Mind-mind remekül megírt oral history szemelvény, amely amellett, hogy Kozma Tamás elmélyült társadalomismeretéről tanúskodik, kiváló írói vénáját is igazolja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kozma Tamás tanító, mint ennek az írásnak az alcíme kiemeli, utalva a könyv egyik remek írására: Ha újra tanító lennék. Széles értelemben vett tanító, aki a tanulást mint közösségképző tevékenységet értelmezi. Tanító, aki könyvével közösséget teremt. Munkássága ahhoz a hazai neveléstudományi vonulathoz tartozik, annak a vonulatnak az egyik kiemelkedő képviselője, doajenje, amelyik a nevelést szociológiai oldalról közelíti, túllépve a pszichológiai megközelítésen, amelyben – mint írja – a tanulást „leszűkítjük az iskola világára, az iskolai történéseket pedig a tanár és a diákok viszonyára egyszerűsítjük” (265.). A tanulás messze több, mint a tanár-diák viszony, „helyette a tanulást mint közösségképző tevékenységet fogja föl, az egyén tanulása mögött pedig mindig valamilyen közösséget állít” (265.). A könyvet olvasva ennek a közösségnek lehetünk tagjai.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Kozma Tamás: Innováció és tanulás. Budapest: Gondolat Kiadó, 2022, 288 o.)
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave