Jordán Ferenc: Az ember vége a természet esélye

Helyünk a földi ökoszisztémában

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Scheuring István

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA doktora, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézet
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.185.2024.8.17
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A földi bioszféra egy rendkívül összetett, az évmilliárdok alatt összecsiszolódó, ám folyamatosan átalakuló dinamikus rendszer. E mondat, bár igaz, semmit nem mond el arról, hogy milyen mechanizmusok tartják egyensúlyban a bioszférát vagy kisebb léptékben az ökoszisztémákat, de arról sem mond semmit, hogy milyen okok vezethetnek egy hosszú időn át stabil ökoszisztéma átrendeződéséhez vagy akár összeomlásához.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A könyv első fejezete, mely A régmúlt – egyenlőség címet viseli, pontosan azt tárgyalja, hogy a fajok együttélése, közösségekbe, ökoszisztémákba rendeződése milyen módon valósul meg, milyen közvetlen és közvetett kölcsönhatások vannak közöttük, hogyan hat a klíma lassabb vagy gyorsabb változása e kapcsolatrendszerekre, hogyan fonódnak össze az ökológiai és az evolúciós időskálán zajló változások. Egyáltalán hogyan is működött ez a rendszer, amikor az ember még nem avatkozott közbe. Teszi ezt úgy, hogy ügyesen egyensúlyoz a konkrét példák és az általános szabályszerűségek ismertetése között, jól érthető, élvezetes, sokszor humoros nyelvet használva.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel az elméleti alappal felvértezve jut el az olvasó A múlt – teljes kontroll című fejezethez, melyben a szerző röviden felvázolja, hogyan aknázta ki az ember a Föld minden erőforrását, és hogyan vált eközben egyre függetlenebbé minden biológiai szabályozástól. Áttekintést ad arról, ahogy fajunk egyre inkább mindent irányítani, felügyelni és uralni akart (és akar ma is), megmutatva, hogy sokszor a jelenlegi „zöld” vagy „ökológiai” beruházások mögött igazából ugyanaz a közvetlen haszonra törő, a természetet károsító emberi magatartás húzódik meg. Eközben számos hazai elrettentő példán keresztül mutatja be ezt a túlhaladott szemléletet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ezt követő fejezet, A jelen – globális kihívások a korábbiakhoz hasonlóan számos példán keresztül mutatja be, hogy az ember természetkárosító hatása mára olyan jelentős és kiterjedt, hogy térben és időben is nagyon távolra jut el. A klímaváltozás okozta vízhiány, a fajok tömeges kihalása, a talaj leromlása, a túlhalászat, az állatokat és az embereket veszélyeztető járványok mind-mind egymással összefüggésben arra a közös okra vezethetők vissza, hogy egyre többen vagyunk, és egyre erősebben avatkozunk bele a természet folyamataiba. Ráadásul a problémák legfőbb okozói és elszenvedői a legtöbb esetben nem azonosak, ami tovább nehezíti, hogy közös választ adjunk a kihívásokra. Jordán Ferenc könyve érzékletesen mutatja meg, hogy a kapitalizmus versenyszemlélete, mely a folyamatosan növekedő fogyasztáson alapul, még a természetvédelemben is nagy károkat okoz, egyszerűen azért, mert bár itt is verseny van a forrásokért, valójában nincs értelme versenyeztetni az ökoszisztémákat fontosság szerint, hiszen együttes, stabil működésükre volna szükség.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Miközben nagyon is tudok azonosulni a szerző indulatoktól sem mentes elkeseredésével, számos helyen úgy érzem, hozhatna biztatóbb példákat is, mondhatna több konkrétumot ahelyett, hogy „okos tervezéssel” vagy „a helyi viszonyok figyelembevételével” kifejezésekkel jelezné, hogy óvatosan kell belenyúlni a természet folyamataiba, ha már mindenképpen beleavatkozunk. Többször is előjön a könyvben, hogy a megoldáshoz elsősorban csökkenteni kell a Földön élő emberek számát. Rendben, de hogyan? Van erre jó, gazdaságilag és etikailag is elfogadható javaslat? Milyen időskálán? Hogyan lehet ezt elfogadtatni az emberekkel? Ezekre a nyomasztó, de lényeges kérdésekre csak az utolsó fejezetben kap egy-két bizonytalan választ az olvasó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár a könyvben kisebb hangsúlyt kap, véleményem szerint az emberi populáció méreténél talán még nagyobb probléma a fogyasztás folyamatos növekedése. Erre jó példa Magyarország, ahol a népesség lassan fogy az utóbbi ötven évben, de a természetes élőhelyek veszélyeztetettsége, degradációja sajnos nem csökkent, sőt tovább nőtt! Pontosan azért, mert közben az életszínvonal növekedett (még ha nem is értük utol Ausztriát), és a megnövekedett fogyasztás jelen kulturális hagyományaink, életfelfogásunk mellett együtt jár a megnövekedett ökológiai és szén-dioxid-lábnyomunkkal is. Hogyan lehet megállítani a globális gazdasági növekedést úgy, hogy a szegényeket közben felemeljük, és a társadalmi békét is megtartsuk?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Innen lépünk át A jövő – új alapok fejezetbe, mely az elhibázott és meg nem valósult akciótervek mellett arra keresi a választ, hogy mit is kéne valójában tenni. Ami a legfontosabb, írja Jordán Ferenc, hogy rugalmasnak kell lenni. Ami eddig célravezető, elfogadható módszer vagy érték volt, nem lehet az a közeljövőben. Teljesen új alapokra kell helyezni a természethez való viszonyunkat (kicsiben és nagyban is). „A bolygó minden zugát benyüzsögjük, és magunkat ettől tartjuk természetszerető embernek.” Megálljt kell parancsolni a nyüzsgésnek. A népességszabályozás sem lehet tabu többé. Hiszen a nyugdíjreform sokkal egyszerűbb és olcsóbb, mint a globális környezeti problémák kezelése. Iskolázottság és jólét vezet a népesség növekedésének a megállításához, ez is közismert tény. És ahhoz, hogy rugalmasan elfogadjuk az új szabályokat, az új társadalmi normákat, az értelmetlen túlfogyasztást és kényelmet, ahhoz érteni kell ezeket a globális folyamatokat, a bioszférára és a ránk leselkedő veszélyeket. Ehhez viszont „kiművelt emberfők” sokaságára van szükség. Jordán szerint „tervszerű visszavonulót kell fújni”. A könyv elolvasása után biztosan megérti az olvasó is, igen, mindezekre szükség van, de hogy hogyan fog ez megvalósulni, az jelen pillanatban egyáltalán nem körvonalazódik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A könyv rövid epilógusa reményt adó akar lenni, de érzésem szerint igazán reményt adó cselekvési tervvel nem áll elő, a könyv letétele után is bennem maradt a szorongás és a tehetetlenség érzése. Nem kétséges, hogy a szerző sok esetben tudatosan fogalmaz sarkosan, tesz túlzó megállapításokat. Bátran felvállalja, sokszor érzelmektől sem mentes véleményét. Fel lehet ezt neki róni, ám ezzel a módszerrel és humorával fenntartja az olvasó figyelmét, miközben folyamatos gondolkodásra készteti. Mindenképpen érdemes elolvasni annak, aki képet akar kapni, hogy mennyire összetett biológiai, társadalmi, gazdasági és kulturális kihívás előtt állunk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Jordán Ferenc: Az ember vége a természet esélye. Helyünk a földi ökoszisztémában. E-könyv. Budapest: Open Books, 2023, 282 o.)
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave