Vekerdi László és Karácsony Sándor

László Vekerdi and Sándor Karácsony

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kontra Miklós

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA doktora, professor emeritus

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Budapest

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

kontram@gmail.com
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A cikk Vekerdi László (1924–2009) tudománytörténész és Karácsony Sándor (1891–1952) pedagógus, filozófus, nyelvész kapcsolatának néhány vonását mutatja be. Vekerdi lelkesen látogatta Karácsony debreceni egyetemi előadásait, a Karácsony-tanítványok közé tartozott. Különösen nagyra értékelte Karácsonyt mint kollektívateremtő és kollektivista gondolkodásra nevelő tanárt. Az 1970-es évektől kezdődően számos tanulmányban és recenzióban ismertette, értékelte Karácsonynak a szocializmusban tudatosan feledésre ítélt munkásságát, különösen a nyelvi-nyelvészeti és a magyar észjárásra vonatkozó műveit.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

The article examines some aspects of the relationship between László Vekerdi (1924–2009), historian of science, and Sándor Karácsony (1891–1952), educator, philosopher, and linguist. Vekerdi was an enthusiastic attendee of Karácsony’s lectures at the University of Debrecen and was one of Karácsony’s students. He particularly appreciated Karácsony as a teacher who formed his students into a collective and taught them to think in collectivist terms. In numerous studies and reviews from the 1970s onward, he described and evaluated Karácsony’s work, especially his books on language and linguistics and the Hungarian mind, books that had been doomed to oblivion deliberately under communism.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: Vekerdi László, Karácsony Sándor, Ilia Mihály, magyar nyelv és észjárás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: László Vekerdi, Sándor Karácsony, Mihály Ilia, the Hungarian language and mind
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.185.2024.8.6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Nyilvánvalóan önmaga ellensége, aki Vekerdi László köszöntésére (ünneplésére, dicsérésére, elismerésére) vállalkozik” – írta Terts István (2004a, 128.), amikor Vekerdit a 70. születésnapján köszöntötte. Az én feladatom jóval kisebb, de én is érzem vállalásom önveszélyességét. Mit lehet, mit érdemes elmondani Vekerdi László és Karácsony Sándor kapcsolatáról?
 

Tanítványa volt-e Karácsony Sándornak?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Terts (2004b, 4.) szerint igen. Simoncsics Péter (Simoncsics, 2010, 67.) Vekerdi élete egyik nagy mesterének nevezi Karácsonyt. A Staar Gyula készítette interjúban (Staar, 2008, 87–89.) Vekerdi László részletesen mesél arról, hogy Szele Tiborral együtt jártak Karácsony Sándor előadásaira, „aki csodálatos előadó volt”. Alex Bandy Lakatos Imréről írott könyvében (Bandy, 2012, 298.) olvashatjuk, hogy „Csanak Dóra Vekerdi Lászlótól hallotta, mennyire üdítő volt diákként megtapasztalni, hogy Karácsony olyan professzor volt, akivel lehet vitatkozni”. Idézek még Kántor Sándorné Varga Tünde Lakatosról írt tanulmányából (Kántor, 1998, 277–278.): „Karácsony Sándor az adott korszak jelentős és markáns professzora volt, aki nagy népszerűségnek örvendett a hallgatók körében. Óráit zsúfolásig töltött tantermek jellemezték. Lakatos Karácsony Sándor lelkes tanítványa volt, az órákon Karácsony Sándor sokszor Lakatosnak és Vekerdi Lászlónak magyarázott, az ő véleményüket kérte ki. (Komlósi Sándor főiskolai tanár nyilatkozta, aki Karácsony Sándor tanársegédje volt a debreceni Tudományegyetemen).”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László tehát kétségtelenül látogatta Karácsony Sándor debreceni előadásait. A „cégjelzett” Karácsony-tanítványok (így Varga Domokos, Varga Tamás, Vargha Balázs, Kalmár László, Muraközy Gyula, Ujfalussy József, Dankó Imre, Lükő Gábor, Jánosi Sándor, Székácsné Vida Mária, Kontra György és mások) maguk közé sorolták, akkor is, ha – amint Kövendi Dénes kiegészítésül hozzáfűzte Vekerdi (2008, 35.) egyik írásához – Vekerdi „[n]em említi, hogy az emlékezéseiben szereplő Forgács Péter (és Oláh Andor) Kontra Györggyel együtt állandó résztvevője volt Karácsony Sándor heti bibliakörének, amelyen olykor Vekerdi is megjelent (tapintatosan érzékeltetve ideológiai távolságtartását is)”.
 

A Pápai Páriz Ferenc Medikus Kollégiumról

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László a második világháború után budapesti orvostanhallgatóként tagja volt a Pápai Páriz Ferenc Medikus Kollégiumnak is, amely „minden különállásával szervesen hozzátartozott a NÉKOSZ-hoz” (Vekerdi, 2008, 31.). Egy halála előtt nem sokkal készített emlékiratában (Vekerdi, 2008) részletesen taglalta a kollégiumi életet, az ott folyó nevelőmunkát és annak Karácsony Sándor-i és Németh László-i inspirációit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lázár Imre (Lázár, 2000, 33.) beszámol arról, hogy „amikor 1982-ben a Pápai Páriz Medikus Kollégiumot egy vámosmikolai nagy fa alatt újraélesztett[ék]”, akkor az egykori kollégisták (Vekerdi László, Kontra György, idősb Lázár Imre) a kíváncsi fiatalabb orvosoknak „a hajdani Pápai Páriz Ferenc Medikus Népi Kollégium korszakából hozták élményeiket, és idézték meg Pápai Páriz emlékét, de általuk jelent meg közöttü[n]k Karácsony Sándor szelleme is”.
 

Egy párhuzam

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1935–36-ban Karácsony Sándor „nemzetgyalázással alaposan gyanúsítható” személyként rendőri felügyelet alatt állt, mert a szomszéd népekkel való megbékélést hirdette, így: csak akkor békülhetünk meg szomszédainkkal, ha nem az ő bűneiket hánytorgatjuk, hanem a saját „nemzeti” bűneinket bánjuk meg (Kontra, 2003, 75., 78., 204.). Az 1930-as években sokszor megfordult a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki fiatalok között, ahol ifjúsági konferenciákon tartott előadásokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hetvenedik születésnapján Ilia Mihályt köszöntő írásában Vekerdi (Vekerdi, 2004, 52.) a következőket is írta: „Magam a háborúnak »köszönhetően« hosszúra nyúlt egyetemi éveim során élvezhettem néhány nagy professzor világokat nyitó kollégiumának a varázsát, a soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar első évfolyamán az ábrázoló geometriát hilberti pontosságigénnyel és kartéziánus szellemességgel előadó Stasney Alberttől és a Debreceni Orvosi Fakultáson szigorló orvosként hallgatott és csodált Sántha Kálmán messzi az ideggyógyászat határain túl tudományra (és nem mellékesen tudósi-emberi helytállásra) nevelő példamutatásáig. De olyan kollektívateremtő és kollektivista gondolkodásra nevelő tanárral, mint Ilia Mihály, egyetleneggyel találkoztam: Karácsony Sándorral.” Rögtön e mondat után Vekerdi szabadkozni kezd: „A párhuzam persze semmiféle hasonlóságot nem kíván sugallni a két nagy magyar tanár között” – majd bemutatja, hogy mindkettőjüket jellemzi a „másik emberhez” fordulás, a szomszéd népeinkkel való megbékélés programja, de az is, hogy 1974-ben Ilia lemondatása a főszerkesztőségről „nem kis mértékben a Tiszatáj kelet-európai programjának a következménye volt. (Amint annak idején Karácsony bukásában is igencsak közrejátszhatott [az 1947-ben megjelent] A magyar béke.)”.
 

Nyelv és észjárás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az absztrakt filozófia és a nyelv című, 1976-ban írt, de csak 1981-ben megjelent tanulmányában Vekerdi László (1981, 226–228.) Karácsony Sándor „társaslélektani nyelvelméletét” is bemutatja. „Karácsony az amerikai antropológiai irányzattal egy időben s vélük összhangban a nyelv kollektív lelki meghatározottságából, társadalmilag meghatározott kommunikativitásából indul ki, ám messzire túljutva az ő fejtegetéseiken, konkrétan megfogalmazta a megértés nyelvi kritériumait.” Majd: „A jelentés tehát »egy viszonyulás fogalma« [...] az első személy a második személy által értesül annak a jelentéséről, amit mondott” – utal Vekerdi a nyelvész Fabricius-Kovács Ferenc 1967-től kezdve megjelent, Karácsonyról szóló tanulmányaira.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséről című tanulmánya végén Vekerdi László (1976, 326–327.) a következőt írja: „a modern nyelvtudomány nagy előkészítői és megálmodói közül nem is kevés éppen minálunk működött. Gombocz Zoltán, Laziczius Gyula, Csűry Bálint és Kniezsa István nevével tán elő-előhozakodik egy-egy bátrabb nyelvész ma is, azt azonban – Fabricius [Kovács] Ferenc tudománytörténeti szempontból is úttörő tanulmányaitól eltekintve – mély hallgatás födi, hogy itt élt s dolgozott – a szakmai s világi hatalmasságok átkai közepette – néhány évtizeden keresztül a modern szociolingvisztika és a modern nyelvészeti humanizmus egyik igen érdekes, leginkább tán Roman Jakobsonhoz hasonlíthatóan ötletes és sokoldalú képviselője: Karácsony Sándor. Pedig az anyanyelvi oktatás elmélete s gyakorlata rengeteget tanulhatna az ő könyveiből ma is. Sőt éppen ma, amikor az általa inaugurált strukturalista nyelvészet és pszicholingvisztika nagy kerülővel hozzánk is elérkezett.”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanitt korábban (Vekerdi, 1976, 311.) többek közt kijelenti: „Anyanyelvi oktatás elképzelhetetlen a nyelvben kifejeződő észjárás ismerete nélkül.” Amikor az immár „fellazuló” Kádár-rendszerben 1985-ben újból megjelent Karácsony A magyar észjárás című könyvének második kiadása,1 Vekerdi hamarosan két folyóiratban is méltatta a művet: a Mozgó Világban (1985) és a Forrásban (1986). Az előbbi tanulmányból kiragadok néhány alapvető megjegyzést a sok közül.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1920-as években megtapasztalt magyar pedagógiai válságot Karácsony arra vezette vissza, hogy nevelők és oktatottak „egész egyszerűen meg sem értik egymást; mintha nem is azonos nyelven beszélnének”. A Ferdinand de Saussure előtti nyelvtudomány teljességgel alkalmatlan volt a mindennapi életben valóban beszélt nyelv vizsgálatára, itt, ezen a nagyon nehéz terepen Karácsonynak „óhatatlanul bele kellett bonyolódni a nyelvvel élő közösség pszichológiai és logikai vizsgálatába, meg kellett próbálni érteni az eszük járását”. Aztán: „Karácsony nyelvészeti kutatása sohasem priméren nyelvészeti célú volt, mint mondjuk Austiné vagy Chomskyé. Karácsony eszköznek tekintette a nyelvészeti fölismeréseket az eredendően magyar észjárás fölkutatására, hogy ezáltal az ebben a mentalitásban megrekedt népet az észjárásához igazított oktatás felemelhesse a mai legmagasabb műveltség szintjére…” S végül: Vekerdi párhuzamot von Karácsony Sándornak a kis autonómiákról kifejtett gondolatai és Bibó István „zsákutcás magyar történelme” között: „egyszerűen arról van szó, hogy ezen a kevert etnikumú területen érvényes és emberséges berendezkedés autonómia nélkül, a Bibó értelmében vett demokrácia nélkül nem képzelhető el”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második recenziójában Vekerdi több, az elsőben csak megemlített kérdést részletesebben taglal, ezek közül egyetlenegyet idézek csak, azt se teljes egészében. Karácsony Sándor közoktatási reformterve kapcsán írja Vekerdi (1986, 24–25.): „Karácsony előtt – hogyan is történhetett volna másképp – Bartók és Kodály példája lebegett. Ahogyan ők megteremtették a népdal elemzéséből kiindulva a magyar zenei kultúrát és egy csapásra a világ zenéjének élvonalába ugrottak vele, ahhoz hasonlóan lehet s érdemes megpróbálni a magyar neveléstudomány fölépítését. Csakhogy a zene alapvetően fontos, de viszonylag jól elkülöníthető része a kultúrának, a nevelés azonban eleitől végig ezer kibogozhatatlan szálon függ össze a társadalommal és művelődéssel. […] [Karácsonynak] gyakorló tanárként számtalanszor meg kellett tapasztalnia, hogy mennyire nem értik a falusi gyerekek a nékik előírt »tananyagot«, holott az magyarul szól hozzájuk. De magyarul szól-e tényleg? És mit jelent egyáltalán az, hogy »magyarul«? Gombocz Zoltán jó tanítványaként Karácsony Sándor elkezdte elemezni a magyar népnyelv jelentéstani struktúráját…”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem idézek tovább. Ezzel az egyetlen idézettel is csak azt kívántam bemutatni, hogy Vekerdi László miként hozta közel Karácsony évtizedeken át hozzáférhetetlen könyvét a késő Kádár-kori olvasóhoz.
 

És végül

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Harmincnégy évvel ezelőtt, 1990-ben Vekerdi László szép esszét írt három magyar tanárról: Karácsony Sándorról, Németh Lászlóról és Szabó Árpádról. A két világháború közti egy-két évtized „a magyar kultúra egyik legragyogóbb (azóta még csak meg se közelített) korszaka volt” – írja –, melyben a magyar nevelés aranyfedezetét nem „Klebelsberg újabban újból agyondicsért művelődéspolitikája adta”. Klebelsberg mindössze „tudta tárcája költségvetési kötelességeit, a művelődéspolitika pedig nem föltétlenül akadályozta a művelődést – bár ha újabb tapasztalatainkat tekintjük, ez tán önmagában sem kevés. Annyit mindenesetre elért, hogy tanárnak lenni ne legyen sajnálatra méltó és kerülendő foglalkozás” (Vekerdi, 1990, 38.). Az értelmiség hivatásáról pedig ugyanitt (Vekerdi, 1990, 39.) így írt: „Ma, mikor annyi felől s annyi látványos egyenruhában tör ránk a nyílt és burkolt értelemellenesség, nem árt – bár valószínűleg hiábavaló – nyomatékkal figyelmeztetni rá, hogy a három nagy tanár mennyire értelem-párti volt.” Vekerdi László – ismétlem – ezt 1990-ben írta. Vajon mit írna ma?
 

Irodalom

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bandy, Alex (2012): A csokoládé-gyilkosság: Egy filozófus másik élete. Budapest: Akadémiai Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kántor Sándorné Varga Tünde (1998): Lakatos Imre, a szintetikus modernizmus megalapozója. Debreceni Szemle, 6, 2, 273–283.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Karácsony Sándor (1939): A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja. Budapest: Exodus. https://mtda.hu/books/karacsony_sandor_a_magyar_eszjaras.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. Második, a szerző által javított és bővített kiadás. (Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta Lendvai L. Ferenc) Budapest: Magvető Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kontra György (2003): Karácsony Sándor, a nagyhírű professzor. Budapest: BIP. https://mek.oszk.hu/23000/23030/

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lázár Imre (2000): Kollégium a magasban. Ökotáj, 23–24, 33–38. http://www.okotaj.hu/szamok/23-24/tarsad6.html

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Simoncsics Péter (2010): Egy szabad ember emlékezete. Forrás, 4, 67–73. http://www.forrasfolyoirat.hu/upload/articles/831/simoncsics.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Staar Gyula – Vekerdi László (2008): Múló szerelem volt a matematika? Beszélgetés Vekerdi Lászlóval. Forrás, 3, 81–91. http://www.forrasfolyoirat.hu/upload/articles/430/staar.pdf; 4, 109–121. http://www.forrasfolyoirat.hu/upload/articles/443/staar.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Terts István (2004a): Vekerdi László példája? Forrás, 36, 7–8, 128–150. https://library.hungaricana.hu/hu/view/Forras_2004/?pg=915&layout=l&query=terts

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Terts István (2004b): „Egyedüli példány”. Természet Világa, 1. különszám, 4–7.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (1976): Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséről. In: Szépe György (szerk.): Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért: Tanulmányok, szakvélemények, javaslatok. Budapest: Tankönyvkiadó, 305–327.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (1981): Az absztrakt filozófia és a nyelv (Tudománytörténeti és kritikai megjegyzések). In: Telegdi Zsigmond – Szépe György: Általános Nyelvészeti Tanulmányok XIII. Budapest: Akadémiai Kiadó, 207–229.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (1985): Karácsony Sándor és A magyar észjárás. Mozgó Világ, 12, 62–69.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (1986): Érvényes példák, tanulságok – vitatható általánosítások. Karácsony Sándor: A magyar észjárás című könyvéről. Forrás, 5, 22–26.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (1990): Megértetlenül megérteni! Három magyar tanár: Karácsony Sándor, Németh László, Szabó Árpád. Napjaink, 29, 4, 38–39.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (2004): Ilia. Forrás, 9, 50–58. https://epa.oszk.hu/02900/02931/00069/pdf/EPA02931_forras_2004_09_050-058.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vekerdi László (2008): Kontra Gyuri és a Pápai Páriz Ferenc Népi Kollégium: Találkozások egy egykori kollégista szemével. In: Franyó István (szerk.): Kontra György. (Mesterek és tanítványok) Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 24–35.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 Első kiadás: A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja. Budapest: Exodus, 1939. Második, a szerző által javított és bővített kiadás: A magyar észjárás. Sajtó alá rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta: Lendvai L. Ferenc. Budapest: Magvető Kiadó, 1985.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave