Mindig nemzetközi színtérben gondolkodott, és magának a bemutatandó kötetnek is ez az egyik legfontosabb üzenete: terjesszük minél szélesebb körben a magyar néprajztudomány kutatásainak eredményeit, ismertessük meg a nemzetközi szakmai színteret a magyar vagy Magyarországon zajló szakmai eseményekkel. Paládi-Kovács Attila rendszeresen ír beszámolókat konferenciákról – ezek nélkül egy idő után a múlt homályába vesznek információk, adatok, tudományos felvetések, dialógusok. Ebben a kötetben is találunk konferenciabeszámolót, illetve -köszöntőt is. Az utóbbi a Lakitelken, a Magyar Néprajzi Társaság támogatásával megrendezett 8. finn–magyar szimpózium köszöntő beszéde 2003-ból (Welcoming Address at the 8th Finnish-Hungarian Ethnological Symposium). A háromévente, az Ethnos Finn Etnológiai Társaság partnerségében megrendezett, a finn Ilmar Talve és Kodolányi János által alapított finn–magyar bilaterális, majd 2013-tól finn–magyar–észt háromoldalúvá bővült konferenciák hosszú múltra tekintenek vissza, és ennek Paládi-Kovács Attila a kezdetektől, az 1984-es első, turkui eseménytől kezdve aktív résztvevője és egyben motorja is. A szakmai kapcsolatok építése, egymás kutatásainak megismerése, tapasztalatszerzés, etnológiai kutatások inspirálása, a fiatalabb generációk szakmai fejlődésének elősegítése és az eredmények megjelentetése mind célja ezeknek a szimpóziumoknak, amelyek a nemzetközi együttműködés remek példái.

A kötetben szereplő másik kiemelt esemény, a nagyobb konferenciákat és a kisebb workshopokat is szervező, tizennégy munkacsoporttal működő SIEF – vagyis a Society of European Ethnologists and Folklorists – 2001-ben Budapesten megrendezett konferenciájának ismertetése: 7th International Congress of the Société Internationale d’Ethnologie et de Folklore (SIEF) címmel. A multidiszciplináris SIEF fő célja komparatív módszerek alkalmazásával szintén az európai kulturális párhuzamok feltárása, a közös európai örökség elemeinek megtalálása és védelme; a kutatók hálózatosodásának elősegítése és tapasztalatainak cseréje, viták előmozdítása és többek között együttműködés a kritikai gondolkodás jegyében. Ez a komplex gondolatiság éppen egybevág azzal, hogy a kötetben milyen szándék szerint rendeződnek sorba az írások. Mert például mit is hasonlítunk össze mivel, ha nincsenek idegen nyelveken elérhető írásaink? Ehhez nyújt bőséges anyagot a szerző ebben a kötetben. Szól a vízhordó rudak formáiról és elterjedtségéről (Water-Carrying Yokes in the Carpathian Basin), valamint a szénásszekér felszerelésének módozatairól történeti perspektívában (Hungarian Hay Wagons in the 1700s and 1800s). Egy Dániában kiadott kötetben írt a háton, batyuban való szállítás jelenségéről (Transport in Hungary by Canvas Sheets on the Human Back), máshol szólt a különböző szekerek és kocsik formáinak elterjedtségéről és térképezéséről (Some Remarks on Historical and Modern Types of Wheeled Vehicles in Hungarian Territory, illetve On the Mapping on Carts and Wagons).

Ezen a ponton szót kell ejteni a magyar népi kultúra regionális tagoltságát bemutató, a kulturális jelenségcsoportokat térképlapokon ábrázoló atlaszmunkálatokról is, amelyek visszaköszönnek egy javaslatban is (A Proposal for Mapping of Threshing Equipment). Bár a Magyar Néprajzi Atlasz előkészítése a második világháború előtt elkezdődött, és egyes résztémák kutatása már az 1940-es évek elején megindult, a háború miatt megtorpanó munka csak később kapott új lendületet, szerkesztőbizottság megalakulásával, a kiterjedt gyűjtések megindulásával a reprezentatív kutatópontokon, a teljes magyar nyelvterületen. A végleges kérdőív kidolgozását kiterjedt szakmai vita előzte meg, mindemellett élt az igény egy Európai Néprajzi Atlasz megvalósítására is a nemzetközi színtéren. Ugyan az utóbbi szándék megvalósítására irányuló törekvések és a nemzetközi munkacsoport megszűntek, a nemzeti néprajzi atlaszokat készítő tevékenység nem teljesen, és a 2000-es években több országban is jelentek meg kötetek. A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjai közül a legtöbbet, szám szerint 126-ot Paládi-Kovács Attila készítette (lásd Borsos Balázs: A kérdőívtől a klaszteranalízisig. A második olvasat. Ethnographia, 2013, 124, 3, 364–376.). Az összehasonlító vizsgálatokhoz elengedhetetlenek az etnokartográfiai munkálatok, amelyeknek fontosságát a szerző tevékenysége is tükrözi, hiszen az ő, néprajztudományi intézeti igazgatósága alatt jelent meg ennek a hatalmas vállalkozásnak az eredményeképpen, Barabás Jenő szerkesztésében 1987–1992 között a kilenckötetes, összesen 634 térképlapot tartalmazó Magyar Néprajzi Atlasz.

A hagyományos paraszti gazdálkodással kapcsolatos írásai szintén az összehasonlító vizsgálatok lehetőségét szolgálják, különböző, többek között állattartáshoz fűződő témák révén (Stages of Evolution in the Early History of Livestock Breeding; The Use of Leaf-Fodder in Traditional Hungarian Stock-Breeding; Hungarian Horse-Keeping in the 9–10th Centuries; The Development of Swine-Keeping in Hungary during the 18th Century). A francia nyelvű Èlevage dans les hautes montagnes en tant que type du système hongrois d’ élevage címmel írott mű a magyar állattartás rendszerébe tagozódó magashegyi pásztorkodást mutatja be több szempontból.

Vegyes csokorban jelennek meg különböző fókuszú írások, amelyek közül az anyagi kultúra mibenlétét és vizsgálatait elemzi a Material Culture in Time című. A vajdasági Udvarszállás településről szóló tanulmány pedig annak a példája, hogyan vizsgálható egy közösségben a folklórhagyományok elterjedése a népesség eredetének feltárásában (Settlement History and Folklore). A Stereotype, Community, Mother Tongue a különböző népcsoportokkal kapcsolatos sztereotípiákról szól, ezek ismerete ugyanis hozzájárul a közösségi mentalitás és identitás megértéséhez, és ez megint visszavezet bennünket a fő gondolathoz, hiszen ez a különböző közösségek egymás felé fordulásának is kulcsa. A Particular Time-Systems of Traditional Communities in Hungary az időrendszereket vizsgálja. Történeti szemléletű a céhhagyományokról szóló Guild Tradition in Hungary. The Routes of Old Journeymen in the 18th–19th centuries című tanulmány, a Churches, Classes, and Ethnicity in Hungary (1541–1918) és az északi nyelvhatárok kérdését taglaló Natural Regions and Language-Boundaries.

És végül, de nem utolsósorban a kezdő írások csoportját érdemes kiemelni. Helyet kapott Hermann Antal a kötetben, utalva azokra a törekvéseire, amelyekkel a magyar néprajz intézményesítéséhez járult hozzá (Efforts by Antal Hermann to Institutionalize Hungarian Ethnography). Az ő tevékenységéből kiemelendő az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat, hiszen ennek kifejezett célja volt a művelt rétegeknek szóló ismeretterjesztés, az együtt élő népekről való tudás elmélyítése. A másik írás Viski Károlyról szól, és valószínűleg nem véletlen, hogy ez a tanulmány került a könyv legelejére, ahogyan a cím is utal rá: A European Ethnologist from Transylvania, Károly Viski. Hiszen Viski Károly tevékenységére több szempontból is illik az európai jelző: gazdag munkásságának részeként többek között fordított, kéziratos hagyatékában megőrződött egy nemzetközi népművészeti kutatóközpont alapítására megfogalmazott javaslat, vezette a C. I. A. P. (Commission International des Arts Populaires) magyar tagozatát, és Az erdélyi magyarság – Népművészet című tanulmányát több nyelven is kiadták, elősegítve ezzel az erdélyi kultúra tudományos reprezentációját európai körökben. Több írását, ezek között színes albumát kifejezetten azzal a céllal publikálta angolul és németül is, hogy az európai olvasóközönséget tájékoztassa Magyarország értékeiről, pozitív képet sugallva a Trianon utáni presztízsvesztésre adott válaszként. Munkásságának egyik mérföldköve a szerzőként és szerkesztőként jegyzett A magyarság néprajza című négykötetes szintézis, amely európai kontextusba helyezte a magyar anyagi kultúrát és folklórt.

Viski Károly munkássága önmagában szimbóluma annak az üzenetnek, amelyet a kötet képvisel: a nemzetközi közeg, a nemzetközi kontextus, a nemzetközi összehasonlító kutatások, konferenciák, tapasztalatcserék és a nemzetközi kapcsolatok fontosságának hangsúlya, ami minden kutató számára elérendő cél és szakmai követelmény. Mindennek a kivitelezését teszi lehetővé a kötet, hiszen adatokat szolgáltat és inspirációt nyújt külföldi kutatók számára is hasonló vizsgálatok elvégzésére és hasonló összegzések megjelentetésére.