Magyar Tudomány 2019/02
›
Tematikus összeállítás • Mire tanít a filozófia ma?
›
Filozófia, tudomány és a józan ész

Filozófia, tudomány és a józan ész

Philosophy, Science and Common Sense

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Huoranszki Ferenc

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA doktora, egyetemi tanár, Central European University

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

huoransz@ceu.edu
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófiával kapcsolatos szkepticizmus nem modern jelenség. Ami modern, az a filozófia értelmességének tudományos alapon történő megkérdőjelezése: az az elképzelés, hogy a hagyományosan a filozófia által tárgyalt problémákat az empirikus tudományok nyelvén kell megfogalmazni és megválaszolni, ellenkező esetben értelmetlen velük foglalkozni. Azonban, bár az empirikus tudományok fejlődése kétségkívül hatással van a filozófiára, ezek a tudományok önmagukban nem adhatnak választ a legtöbb filozófiai jellegű problémára. Az az igény, hogy ilyen válaszokat adjanak, sokszor magában rejti a leegyszerűsítő magyarázatok kritikátlan elfogadásának veszélyét. A helyzetet jól illusztrálja az emberi cselekvés és szabadság összefüggése körüli hagyományos filozófiai vita.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Scepticism about the scope and significance of philosophical inquiry is not a recent phenomenon. What is characteristic to the modern era is the claim that philosophical problems can make sense only if they can be turned into testable hypotheses and become a part of empirical theories. However, even if the evolution of empirical sciences does leave its trace on how we approach certain issues in philosophy, it is an illusion that they can be directly used to answer traditional philosophical questions. What is worse, the hope that they can do so often opens the way to far too simplistic answers and their quick and uncritical acceptance. The paper briefly illustrates this danger with reference to the traditional philosophical problem about the possibility of human agency and freedom.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: tudás, racionalitás, cselekvés, tudomány, common sense
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: knowledge, rationality, action, science, common sense
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.180.2019.2.5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az a kérdés, hogy mire jó a filozófia, illetve jó-e valamire egyáltalán, végigkíséri az európai filozófia történetét. A filozófiával kapcsolatos szkepticizmus nem modern jelenség. Ami modern, az a filozófia értelmességének tudományos alapon történő megkérdőjelezése: az az elképzelés, hogy a hagyományosan a filozófia által tárgyalt problémákat az empirikus tudományok nyelvén kell megfogalmazni és megválaszolni, ellenkező esetben értelmetlen velük foglalkozni. A modern korban a tudományos gyakorlat hivatott átvenni a „puszta filozófiai okoskodás” helyét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a tudomány és a filozófia tényleges modern kori történetét vesszük alapul, ez a program kudarcot vallott. A tudomány fejlődésével a filozófia nem szűnt meg létezni, a filozófiai problémák iránti érdeklődés pedig nem csökkent, és nincs olyan hagyományos filozófiai kérdés, amelyet a tudomány válaszolt volna meg. És bár sokakban él a filozófusról mint amatőr – vagy inkább dilettáns – tudósról alkotott tévképzet, a kortárs kultúrára sokkal inkább jellemző az amatőr filozofálás, mint amennyire a kortárs filozófiára az amatőr tudóskodás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez bizonyos mértékig a filozófia erejét mutatja: illúzió, hogy a filozófiai jellegű problémákról való töprengéstől meg fog bennünket szabadítani a tudomány fejlődése. Másfelől azonban aggasztó jelenség is, amennyiben igen gyakran összekapcsolódik azoknak a mindennapi vélekedéseknek a megkérdőjelezésével, amelyek részben a filozófiai gondolkodás kiindulópontjául szolgálnak. Manapság nem a filozófiai kérdésfeltevések értelmességét szokás megkérdőjelezni, a veszély inkább az, hogy leegyszerűsítő válaszokat próbálunk adni ama jól hangzó klisé gyakori használatával, miszerint a „tudomány bebizonyította, hogy…”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem árt azonban óvatosnak lennünk, amikor arról értekezünk, hogy egy tudományos felfedezésnek – vagy sok esetben csak sejtésnek – milyen következményei vannak vagy lehetnek valamely hagyományos filozófiai kérdés megválaszolásában. A következőkben egy rövid példán keresztül szeretném szemléltetni, mire gondolok, illetve azt, hogy miként függhet össze a tudományos gyakorlat és a filozófiai vizsgálódás. Mindaz, amit az adott keretek közt mondani tudok, szükségképpen rövid és elnagyolt lesz, állításaimat nem fogom tudni akár önmagam számára is kielégítő módon alátámasztani. Mégis remélem, talán képes leszek annak érzékeltetésére, hogy a filozófiának vannak értelmes kérdései, és hogy ezekre a kérdésekre a szaktudományoktól nem várhatunk választ; és hogy az állítólagos válaszok sokszor félreértéseken alapulnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófusok gyakran használnak gondolatkísérleteket. A gondolatkísérletek használata nem a filozófusok privilégiuma, legalább Galilei óta a természettudományos érvelésben is fontos szerepet játszanak, és nemcsak a fizikában, hanem sok más tudományban is. A filozófia azonban jellemzően olyan gondolatkísérleteket használ, amelyekről nem feltételezzük, hogy valaha is lefordíthatók lesznek a tényleges kísérletezés nyelvére. A filozófiai gondolatkísérletek sohasem alapoznak meg olyan mesterségesen létrehozott, de empirikusan tesztelhető szituáció­kat, amelyek végén eldönthetjük, hogy egy feltevésünk igaz-e, vagy hamis. Ha valamely feltevés igazsága eldönthető empirikus eszközökkel, akkor az már nem filozófiai feltevés. Sokan úgy vélik, hogy éppen ez teszi a racionális filozófiai érvelést és azzal együtt a filozófiai gondolatkísérleteket értelmetlenné vagy legalábbis terméketlenné. De ez a következtetés megalapozatlan. Gondolkodásunk keretei, amelyek hozzájárulhatnak a világ és benne önmagunk megértéséhez, jóval túlmutatnak azon, ami empirikusan tesztelhető. Hogy miért, azt az alábbiakban egy rövid példával szeretném érzékeltetni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gondolatkísérlet, amire támaszkodni fogok, egy Michael Dummett nevű, nemrégiben elhunyt brit filozófustól származik, és számos előnye közé tartozik, hogy röviden, szinte egy mondatban összefoglalható (Dummett, 1978, 333–335.). Egymondatos gondolatkísérlet. Dummett arra kér bennünket, képzeljük el, mi történne, ha tudatos, értelmes, gondolkodó fák lennénk. Mit jelent az, hogy tudatos, értelmes, gondolkodó fa? A gondolkodó fa egy olyan típusú organizmus lenne, amely képes bizonyos típusú kognitív aktivitásra, de nem képes a cselekedeteit tudatos módon kontrollálni. Nem képes arra, hogy szándékolt cselekedeteket hajtson végre. Ez nem jelenti azt, hogy nem csinál semmit: növekszik, szaporodik, leveleket hullajt ősszel, és rügyeket bont tavasszal. De mindezt nem tudatos cselekvőként teszi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tegyük fel azonban, ez a fa nemcsak tudatos, de bizonyos mértékig racionális is. Érzékel, és ezért képes arra, hogy megfigyelje azt, ami körülötte történik. Azt is képes megfigyelni, ami önmagával történik. Hogy időnként elhullajtja a leveleit, vagy leesnek róla a termések. Megfigyeli, hogy a termésekből egy újabb fa kezd növekedni, ami jobban hasonlít hozzá, mint a többi fához. Megfigyeli az évszakok változását és azt, hogy a terméseit általában nyáron hullajtja el, a leveleit viszont ősszel. És így tovább. Miután nemcsak tudatos megfigyelő, hanem racio­nális is, ezeknek a megfigyeléseknek az alapján képes statisztikai általánosításokat megfogalmazni. Sőt, ezeknek az általánosításoknak az alapján előrejelzéseket is tesz. Mondhatjuk úgy, hogy lesznek bizonyos racionális várakozásai azzal kapcsolatban, hogy mi fog vele és a környezetében történni: hogy a következő ősszel is lehullanak a levelei, és hogy a következő tavasszal is rügyet fog bontani. Sőt, ennél talán még összetettebb hipotézisek megfogalmazására is képes lehet, ez most lényegtelen számunkra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami lényeges, hogy mi az, amire a gondolkodó fa nem lehet képes. Miután nem képes a szándékos cselekvésre, semmilyen módon sem tud beavatkozni a körülötte lévő természeti folyamatokba. Sem megakadályozni, sem elősegíteni nem tudja azt, hogy valami bekövetkezzék. A filozófiailag érdekes kérdés, amely ekkor fölmerül, a következő: vajon a tudatos cselekvés képességének e hiánya korlátozza-e bármilyen módon ezt a gondolkodó fát kognitív képességei tekintetében? Ugyanis, ha a gondolkodó fa nem rendelkezhet bizonyos képességekkel, amelyekkel mi rendelkezünk, az arra mutat rá, hogy az a tény, hogy mi tudatos cselekvők is vagyunk, előfeltétele annak, hogy bizonyos kognitív, szellemi kapacitásokkal, mentális képességekkel, lelki tulajdonságokkal rendelkezzünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen a ponton némileg el fogok térni Dummett eredeti gondolatkísérletétől. Dummett eredeti írása – a huszadik századi filozófia történetének egyik legszebb és legösszetettebb műve – az időben visszafelé irányuló okság logikai lehetőségét tárgyalja. A gondolkodó fa példáján Dummett azt igyekszik megmutatni, hogy egy cselekvésre képtelen lény nem rendelkezhet bizonyos oksági fogalmakkal, és az oksági kapcsolat aszimmetriáját is csak korlátozott mértékben ismerheti fel (Price, 2007; Huoranszki, 2010). Én azonban most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Egy sokkal alapvetőbb hiányosságra szeretnék rámutatni, amelynek részben következményei az oksági gondolkodással kapcsolatos korlátok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha gondolkodó fák lennénk, akkor egy nagyon alapvető kognitív képességgel, a cél-eszköz jellegű érvelés képességével sem rendelkezhetnénk. A cél-eszköz jellegű érvelés ugyanis csakis a szándékos és tudatosan kontrollált viselkedés lehetősége során nyeri el értelmét, miután ez a filozófusok által Arisztotelész óta gyakorlatinak nevezett érvelés az, amelynek következménye a cselekvés, és amely annak racionalitását megalapozhatja. A gyakorlati érvelés képessége arra szolgál, hogy használatával tudatosan meghatározzuk, miként cselekedjünk bizonyos helyzetekben, amikor bizonyos célokat igyekszünk elérni, vagy próbáljuk eldönteni, milyen eszközöket kell igénybe vennünk ahhoz, hogy a célokat elérjük. A gondolkodó fa számára, aki nem képes semmilyen módon beavatkozni a világba, a cél-eszköz jellegű érvelés értelmetlen, sőt, értelmezhetetlen lenne.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A cél-eszköz jellegű érvelés fontosságát az emberi életben senki nem kérdőjelezi meg. Számos tudomány – elsősorban az alkalmazott tudományok, mint a mérnöki tudományok vagy az orvostudomány – használja. És maga az érvelés természete is tudományos vizsgálat tárgya. Számos, az emberi viselkedést vizsgáló vagy modellező tudomány indul ki abból, hogy a cselekedetek alapja a cél-eszköz jellegű gondolkodás. A kognitív fejlődéslélektan megfigyelései és kísérletei bizonyítani látszanak, hogy a világban történő események cél-eszköz jellegű megértésen alapuló szemlélete bizonyos értelemben velünk született képesség (Gergely–Csibra, 1998). Az a feltevés, hogy cselekedeteink gyakorlati érvelésen nyugszanak, alapvető szerepet játszik a mikroökonómiai modellekben és a racionális döntéselméleti modellekre épülő társadalomtudományban (Csontos, 1998). Az optimalizációval kapcsolatos problémák fontos részét képezik a matematikának (Luce–Raiffa, 1957).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Van azonban egy további kérdés is, ami nem annyira a cél-eszköz jellegű érvelésen alapuló tudományos modellezésre vagy a velünk született és szerzett képességeink vizsgálatára vonatkozik, hanem arra, hogy a gyakorlati érvelés képessége miként kapcsolódik mindennapi viselkedésünkhöz, és hogy használata milyen további előfeltevéseken nyugszik. Amikor ugyanis a cél-eszköz jellegű érvelés alapján cselekszünk, akkor elfogadunk bizonyos implicit előfeltevéseket, amelyeket a filozófusok igyekeznek explicitté tenni. Három, egymással összefüggő feltételre szeretném felhívni a figyelmet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A cél-eszköz jellegű érvelés használatának triviális előfeltétele, hogy olyan lények legyünk, akik képesek meghatározott célok alapján cselekedni; egy kevésbé triviális előfeltevés, hogy ezeknek a céloknak tudatában is legyünk. És egy még kevésbe triviális feltevés, hogy ezeket a célokat össze is tudjuk hasonlítani; súlyozni, mérlegelni tudjuk őket jelentőségük szerint. Azaz rendelkezünk olyan preferenciákkal a jövőt illetően, amelyek motiválni képesek bennünket a cselekvésre, illetve a cél-eszköz jellegű érvelés képességének használatára.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik előfeltétel, hogy cselekvésünktől függetlenül nem tudhatjuk, vajon azok a célok, amelyeket elérni vágyunk, bekövetkeznek-e. Ha ugyanis nemcsak vágyunk valamire, de azt is tudjuk, hogy bármit is tegyünk, az mindenképp bekövetkezik, akkor a cselekvés teljesen felesleges. Ha pedig tudjuk, hogy semmiképp sem következik be, akkor a cselekedet teljesen hiábavaló. Ha tudjuk valamiről, hogy mindenképp be fog következni, akkor semmi értelme azon tanakodni, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy megvalósuljon. Tehát ha úgy tetszik, egyfajta tudatlanságot kell a cselekvőről feltételeznünk. A racionális döntésnek és cselekvésnek csak akkor van értelme, ha egy cselekvő a saját cselekedetétől függetlenül nem tudhatja, hogy bekövetkezik-e az, amire vágyik. Ez feltétele annak, hogy úgy gondolhassuk: a saját választott cselekedeteink révén elő tudjuk segíteni a kívánt állapotok megvalósulását. Annak tehát, hogy valamilyen hatékony szerepe legyen a cselekedetünknek abban, hogy bizonyos állapotok létrejöjjenek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

És végül a harmadik előfeltevés, amiről a továbbiakban kicsit részletesebben is beszélni szeretnék, az a következő: ahhoz, hogy racionális legyen a cél-eszköz jellegű érvelést használni annak meghatározására, hogy a jövőben mit tegyünk, fel kell tételeznünk azt, hogy képesek vagyunk a tudásunk fényében és tudatlanságunk tudatában döntéseket hozni, és képesek vagyunk azok alapján bizonyos cselekedeteket végrehajtani. A jelenben képesek vagyunk tehát arra, hogy annak fényében, amit tudunk, és amit el akarunk érni, a jövőben megtegyünk valamit, és képesek vagyunk arra is, hogy ne tegyük meg. Erről a döntésről nincs és nem is lehet előzetes tudásunk. Csakis így lehetséges, hogy amit teszünk, az rajtunk álljon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindez többé-kevésbé jól kifejezi azt, ahogyan a mindennapjainkban gondolkodunk arról, mi történik velünk, amikor racionális megfontolások alapján tudatosan cselekszünk. Nevezhetném ezeket a feltevéseket a racionális cselekvésről alkotott common-sense elképzelésnek. És azt talán senki sem vitatná, hogy implicit módon elfogadjuk ezeket az előfeltevéseket olyankor, amikor arról gondolkodunk, mit tegyünk. Mégis, a történelem során sokan gondolták úgy, hogy nincs okunk ezek elfogadására. Ebből pedig az is következik, hogy a racionális, tudatos kontrollt feltételező cselekvés illúzió, mivel azok a feltevések, amelyek a gyakorlati érvelés képessége használatának értelmét adják, hamisak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Leggyakrabban a harmadik feltevést érte és éri kritika. Eszerint egy tudatlanságunkból eredő illúzió áldozatai vagyunk, amikor úgy tekintünk magunkra, hogy képesek vagyunk egy jövőbeli cselekedet végrehajtására, de képesek vagyunk annak elkerülésére is, ha racionális gyakorlati érveink alapján úgy döntünk. Az, hogy nem tudjuk, mi történik velünk, illetve a környezetünkben a jövőben, nem a tudatos döntés és cselekvés feltétele, hanem annak a hamis meggyőződésnek az alapja, hogy rajtunk is áll, hogyan alakul a közvetlen jövő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kezdetben a filozófusok vállalták magukra azt a szerepet, hogy elmagyarázzák, miért is vagyunk illúzió áldozatai. A látszat és a „mögötte húzódó” valóság megkülönböztetése nem filozófiai eredetű, de a filozófusok szolgáltattak racionális érveket mellette. Többek között annak bizonygatásával, hogy a világ nem olyan szerkezetű, hogy alternatívákat nyújthatna számunkra a jövőben. Az, hogy mi történik a múlt által már meghatározott jövőben, a legkevésbé sem rajtunk áll.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Miért gondolták így a filozófusok? Számos különböző okból, amelyek közül most hármat említenék röviden (Craig, 1987). A hagyományos érvek egy része logikai jellegű. Az agyafúrt szofisták megfigyelték, hogy minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis, és hogy a kijelentések igazságértéke az időben nem változik. Következésképp a jövőre vonatkozó kijelentések is vagy igazak, vagy hamisak. Ha pedig így van, akkor csak az következhet be a jövőben, ami már a múltban is igaz volt. Ezért ami a jövőben bekövetkezik, annak be kell következnie, elkerülhetetlen módon. Az, hogy a gyakorlati érvek és a tudatos kontroll hatással lehetnek a jövőbeli cselekedeteinkre vagy azok következményeire, puszta illúzió.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Más érvek a logikát ötvözték bizonyos metafizikai nézetekkel. A teológiára alapozó érvek szerint, miután Isten per definitionem mindentudó (ellenkező esetben képességei korlátozottak lennének, ami összeegyeztethetetlen fogalmával), előre tudnia kell azt is, hogy a jövőben miként cselekszünk. Márpedig a tudás fogalmából következik az igazság, az igazságból pedig, ahogyan korábban láttuk, a befolyásolhatatlanság: ami tudható, az nem kerülhető el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A teológiai érv persze azt is feltételezi, hogy mindennek, ami történik, Isten a végső oka. De sok filozófus szerint egy ennél sokkal szerényebb metafizikai feltevés is összeegyeztethetetlen azzal a hétköznapi vélekedéssel, hogy jövőbeli cselekedeteink rajtunk állnak. Eszerint mindössze azt kell feltételeznünk, hogy minden eseménynek, beleértve tudatos döntéseinket és az azon alapuló viselkedésünket, van oka. És miután az okok sorozata a múltba nyúlik vissza, és a múltbeli okok elkerülhetetlenné teszik azt, ami a jelenben történik és a jövőben történni fog, egyikünk sem dönthet másképp, vagy tehet mást, mint amit tesz. Mindenki csak azt teheti a jövőben, amit a múltbeli okok már elrendeltek (Huoranszki, 2001; Huoranszki, 2011).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen nem minden filozófus fogadta el ezeket az érveket (pontosabban az érvek itt vázoltnál jóval kifinomultabb változatait). De az ezzel kapcsolatos viták, ha akarjuk, belterjes filozófiai vitáknak is tekinthetők. Úgy tűnik, semmi közük a mindennapi élethez vagy a tudományos gyakorlathoz, sokszor megkérdőjelezhető metafizikai előfeltevéseken nyugszanak. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy lényegtelen vagy érdektelen érvek lennének. Nagyon fontos fogalmi problémákra tudnak rámutatni az igazsággal, a propozíciók természetével, az oksággal vagy éppen Isten fogalmával kapcsolatban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De a filozófia jelentőségére vonatkozó kérdés szempontjából most nem az érvek körüli viták részletei az érdekesek. Ami lényeges, az az, hogy a legtöbb filozófus, a nagyon radikálisoktól eltekintve, ezeket az érveket, akármilyen kifinomult szerkezetűek legyenek is, nem fogadta el. Sokkal inkább az érvek megválaszolását tekintette filozófiai problémának, nem pedig következményeik vizsgálatát. Olyan problémának, amit meg kell válaszolnunk ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a mindennapok során önmagunkról kialakított vélekedésünket, pontosabban a tudatos döntésről és viselkedésről alkotott elképzelésünket és ezáltal a racionális kontroll logikai lehetőségét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csakhogy, mondhatná valaki, éppen emiatt ez valóban belterjes filozófiai vitának tűnik. Feltételezzük, hogy van egy mindennapi tapasztalatainkon alapuló felfogásunk arról, hogy milyenek vagyunk mi mint cselekvők, és hogy milyen feltételek között lehetséges a racionális, tudatos cselekvés. Aztán jön néhány furfangos filozófus, és előáll mindenféle érvekkel, hogy mindez csak illúzió. Mire jön egy kicsit józanabb filozófus, és megpróbálja igazolni, hogy az eleve implicite feltétezett nézeteink helytállóak. Na, és akkor pontosan ott vagyunk, ahol az egészet elkezdtük. Egy centit se léptünk előre. Kár volt ezért az egészért annyi erőfeszítést tenni, ennyi energiát és pénzt felhasználni. (Ugyan a szofisták nem a saját, hanem mások pénzét használták az okoskodásra. De ezt mi, ma élő filozófusok is így csináljuk. Úgyhogy ennyiben nem nagyon különbözünk távoli elődeinktől. Meg persze másoktól se, akik iparszerűen űzik a gondolkodást.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A helyzet azonban az, hogy a filozófiai problémák újratermelődnek. Más formában, más köntöst vagy kalapot viselve, de bizony újra és újra felütik csúnya fejüket. Habár kétségtelen, hogy ma nagyon kevesen vannak, akik a fatalizmus melletti hagyományos érveket, akár a logikai érveket, a teológiai érveket, vagy ezt az igen-igen leegyszerűsített oksági érvet komolyan vennék, új érveket állítottak hadrendbe, hogy megkérdőjelezzék az önmagunkról mint a tudatos döntés alanyairól kialakított hétköznapi, common-sense felfogást. És ezek az érvek már nem a logikai fogalmak elemzésén vagy valamely „extra” metafizikai feltevésen alapulnak, hanem az empirikus tudományok eredményeire hivatkoznak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megdöbbentő gyakorisággal olvashatunk olyan híreket, miszerint (ilyen vagy olyan tudományt művelő) „tudósok bebizonyították”, hogy „nincs szabad akarat”. Ami, ha e filozófiából kölcsönzött kifejezést lefordítjuk, nagyjából annyit tesz, hogy döntéssel, cselekvéssel és racionális megfontolásokkal kapcsolatos hétköznapi meggyőződéseink alapvetően elhibázottak. És úgy tűnik, nagyon különböző tudományok fognak össze ebben a mindennapi racionális énünket megkérdőjelező programban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sokan a fizikai törvényekre hivatkozva érvelnek. Állításuk szerint, ha a fizikai törvények determinisztikusak, az összeegyeztethetetlen az alternatív cselekedetek lehetőségével, míg egy fizikai értelmében indeterminisztikus világban lehetetlen a cselekvések feletti racionális kontroll. Márpedig a világban, amiben élünk, a fizika törvényei vagy determinisztikusak, vagy nem. Az önmagunkról kialakított, common-sense elképzelés, mely szerint rajtunk áll, hogy milyen cselekedeteket hajtunk végre a jövőben, mindenképpen hamis.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fizikából vett érvek természetesen feltételeznek egy bizonyos összefüggést a tudatos emberi viselkedés és a fizikai törvények közt, és a kettő közti kapcsolat részletei egyáltalán nem egyszerűek (Huoranszki, 2011). Vannak azonban a racio­nális viselkedésről alkotott mindennapi felfogásunk megkérdőjelezésének olyan változatai is, amelyek függetlenek a fizikai törvényekkel kapcsolatos hipotézisektől. A genetikai determinizmus elképzelése szerint már foganásunk pillanatában eldőlt, hogy mit fogunk tenni a jövőben. És vannak szociálpszichológiai kísérletekből merített érvek is, amelyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy azok a szituációk, amelyekben döntenünk kell, egyértelműen meghatározzák, miként fogunk cselekedni. A szituáció alapos leírása elégséges a viselkedés magyarázatához, a racionális, tudatos kontroll feltételezése felesleges (Huoranszki, 2013). A legdivatosabb érvek azonban, amelyek önmagunkról kialakított mindennapi képünket cáfolni igyekeznek, az agykutatásból származnak. Az agykutatás bizonyos eredményeire támaszkodva szokás a leggyakrabban olyan állításokat tenni, mint hogy „nincs szabad akarat”, hogy a döntés illúzió, vagy hogy „az agyunk dönt helyettünk”, bármit is jelentsen ez (Wegner, 2002; Swinburne, 2011; Pocket et al., 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen a ponton, úgy gondolom, a filozófiának feladata van. Természetesen a filozófiának nem feladata, hogy az empirikus tudományok eredményeit kétségbe vonja. Nem feladata az sem, hogy bizonyos empirikusan igazolható hipotéziseket kritizáljon. Ámde, amikor ezekből a hipotézisekből olyan grandiózus következtetéseket vonunk le, hogy „valójában nincsenek alternatívák”, hogy „valójában nem hozunk tudatos döntéseket”, hogy „a szabad akarat illúzió” és így tovább – olyan következtetéseket tehát, amelyekből a hagyományos értelemben vett racionális cselekvő eltűnik a világból –, akkor, úgy vélem, érdemes alaposabban végiggondolni, hogy valóban következnek-e ezek az állítások azokból az eredményekből, amelyekre alapozni igyekszünk azokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

És ennek a végiggondolása részben filozófiai feladat. Mert, legalábbis modern kori történetében, a filozófia feladatai közé tartozik, hogy segítsen megérteni azt, miként viszonyulnak az empirikus tudományok eredményei ahhoz az önmagunkról kialakított képhez, amit tudatos döntéseink és racionális viselkedésünk lehetősége feltételezni látszanak. Számomra úgy tűnik, ez a viszony egyáltalán nem egyszerű, fogalmi zavarokkal, tisztázatlanságokkal terhes, következtetéseink sokszor tévesek és elhamarkodottak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azzal zárnám, hogy mi indokolja ezt a feladatot. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy a filozófusnak az lenne a feladata, hogy foggal-körömmel védje azt, amit korábban gondoltunk magunkról. Nyilvánvaló, hogy az, amit magunkról gondolunk, változik az évszázadok során. Nem gondoljuk magunkról ugyanazt, amit száz, kétszáz, ezer vagy kétezer évvel ezelőtt gondoltunk. Vannak olyan tudományos felfedezések, nem is beszélve a történelmi eseményekről, amelyek arra kényszerítenek bennünket, hogy az önmagunkról korábban kialakított képet megváltoztassuk. Azt azonban alaposan végig kell gondolni, hogy ezeknek a változásoknak vagy egy megváltoztatott kép elfogadásának, milyen következményei vannak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Márpedig, ha azt a típusú racionális emberképet, aminek néhány elemét felvázoltam, teljesen egészében kidobjuk az ablakon, annak nagyon nehezen elfogadható következményei lesznek. Olyan következményei, amit csak akkor kell elfogadnunk, ha sziklaszilárd bizonyítékaink vannak arra, hogy az előfeltevések, amiken nyugszanak, hamisak. A legnyilvánvalóbb és legparadoxabb következmény, hogy valójában nem különbözünk a Dummett gondolatkísérletében szereplő fától. Kicsit bonyolultabbak vagyunk, mert látszólag kontrollált módon tudjuk mozgatni a végtagjainkat, és ezért úgy gondolhatjuk magunkról, hogy sokszor racionális gyakorlati érveinken alapuló szándékaink határozzák meg viselkedésünket, illetve azt a közvetlen környezetet, amelyre döntéseink hatással vannak. De valójában mindez puszta illúzió. Világunkban mindössze olyan nagyon bonyolult gondolkodó fák léteznek, amelyeket a fizika, neurológia, genetika vagy a társas viselkedés törvényei sodornak egy meghatározott irányba. A racionális döntés és a tudatos cselekvés csak saját viselkedésünk megfigyelésének egy különös módja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha azonban elfogadnánk ezt a sokak által javasolt revizionista elképzelést önmagunkról, az teljesen lehetetlenné tenné például annak a megértését, hogy miként vagyunk képesek olyan szervezett emberi társadalomban élni, amelynek történelme van, és amely nélkül ezek a tudományos felfedezések, amelyekre hivatkozni szokás, soha nem születtek volna meg. Hasonló módon – bár ez már egy kicsit bonyolultabb kérdés, de más helyen viszonylag könnyen megmutatható – magának a kontrollált kísérletnek a fogalma, amin a releváns tudományos eredmények jórészt alapulnak, értelmetlenné válna abban a pillanatban, ahogy feladnánk ezt a mindennapi cselekvésről, racionalitásról, tudatos kontrollról alkotott képet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófiát sokszor vádolták azzal, hogy „metafizikai álmodozás”, aminek semmi köze a józan hétköznapokhoz. De ez a vélemény többnyire félreértésből vagy felszínes ismeretekből táplálkozik. A filozófiának ugyanis az, vagy az is a feladata, hogy kijózanítson bennünket a sokszor elhamarkodott, nagyravágyó következtetések levonása okozta mámorunkból, függetlenül attól, hogy az ilyen következtetések elfogadására az álmodozás vagy a tudományos gondolkodás határainak figyelmen kívül hagyása vezetett-e.
 
Irodalom
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Craig, W. C. (1987): The Only Wise Good. The Compatibility of Divine Foreknowledge and Human Freedom. Michigan: Baker Book House

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csontos L. (szerk.) (1998): A racionális döntések elmélete. Budapest: Osiris Kiadó

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dummett, M. (1978): Truth and Other Enigmas. London: Duckworth

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gergely Gy. – Csibra G. (1998): The Teleological Origins of Mentalistic Action Explanations: A Developmental Hypothesis. Developmental Science, 1, 255–259. http://hps.elte.hu/Basler/Honors/Snyder/Developmental%20Psych/1998_Dev_Science_Report_Teleological_origins_of_mentalistic_action_explanations.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Huoranszki F. (2001): Modern metafizika. Budapest: Osiris Kiadó, https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/modern-metafizika/adatok.html

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Huoranszki F. (2010): Távolba ható okok. Magyar Filozófiai Szemle, 54, 3, 98–118. http://epa.oszk.hu/00100/00186/00024/pdf/EPA00186_magyar_filozofiai_szemle_2010_3.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Huoranszki F. (2011): Freedom of the Will. A Conditional Analysis. New York: Routledge

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Huoranszki F. (2013): Free Will. In: Dainton, B. – Robinson, H. (eds.): The Bloomsbury Companion to Analytic Philosophy. London: Bloomsbury Publishing, 415–431.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Luce, D. – Raiffa, H. (1957): Games and Decisions: Introduction and Critical Survey. New York: John Wiley and Sons, Inc.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pocket, S. – Banks, W. P. – Gallagher, S. (eds.) (2006): Does Consciousness Cause Behavior? Cambridge MA: MIT Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Price, H. (2007): Causal Perspectivalism. In: Price, H. – Corry, R. (eds.): Causation, Physics, and the Constitution of Reality: Russell’s Republic Revisited. Oxford: Oxford University Press, 250–292.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Swinburne, R. (ed.) (2011): Free Will and Modern Science. Oxford: Oxford University Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Wegner, D. M. (2002): The Illusion of the Conscious Will. Cambridge MA: MIT Press
chevron_left
chevron_right
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave