Azonban a könyvbemutatót követő hetekben a hazai tudománypolitikában váratlan fordulat következett be. Ugyanis az Akadémia költségvetésének az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz való áthelyezése felvetette az alapkutatások létjogosultságának problémáját, és e felvetés intenzív sajtóvita kibontakozásához vezetett. A vitában részt vevő egyik fél élesen – jórészt a tudományon kívüli szempontok hangoztatásával – megkérdőjelezte az alapkutatások létjogosultságát, míg a másik fél igyekezett racionális, a tudományos megismerés mély megértésében gyökerező ellenérvekkel védeni az alapkutatások értékeit és a tudomány autonómiáját. E diszkusszió – a könyvbemutató eredeti szándékától függetlenül, de azzal összekapcsolhatóan – indokolja a kötetek egyik meghatározóan fontos sajátosságának kiemelését: az alapkutatások és a nemzeti tudományok közötti összefüggést. Ezért a könyvbemutatón elhangzottakat a Magyar Tudomány lapjain ebbe a kontextusba ágyazva tárjuk az olvasók elé.

A Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának küldetése köztudottan mindenekelőtt a nemzeti tudományok művelése: a magyar nyelv, a magyar irodalom, a nemzeti kulturális hagyomány, a nemzeti identitás kutatása és értékeinek megőrzése. Azonban a nemzeti tudományok korszerű művelése nem képzelhető el a nemzetközi szinten érvényesülő alapkutatási eredmények hazai integrációja nélkül: korszerű magyar nyelvtudomány nincs elméleti nyelvészeti alapkutatás nélkül, korszerű magyar irodalomtudomány nincs irodalomelmélet nélkül, a nemzeti identitás nagyon komplex problémakörének tematizálása nem lehetséges néprajztudományi, kulturális antropológiai, történettudományi, nyelv- és irodalomelméleti, zenetudományi, sőt, filozófiai alapvetés nélkül. Az integráció a másik irányba ugyanilyen fontos: az utóbbi évtizedek tudománytörténete látványosan igazolja egyebek mellett, hogy a magyar nyelvtudomány kutatási eredményei a nemzetközi diskurzusban megtermékenyítik az elméleti nyelvészetet, vagy például a magyar irodalomtörténet-írás kezdeményezései fontos tudománymódszertani újításokhoz vezethetnek – e lista sok szemléletes példával alátámasztva hosszan folytatható lenne. Az alapkutatások és a nemzeti tudományok szoros kölcsönhatása következtében az alapkutatások differenciálatlan visszaszorítása és a közvetlen gazdasági haszonnal járó tevékenységeknek az alapkutatások rovására történő preferálása súlyosan veszélyezteti a nemzeti tudományok létét.

Mindezek fényében a könyvbemutatón elhangzottakat három megfontolásból publikáljuk. A könyvbemutató eredeti célkitűzésének megfelelően a tematikus összeállítás esszéi kiemelik a művekben kifejtett eredmények jelentőségét. Továbbá, fontos megemlíteni, hogy az alábbi esszék a könyvbemutatón elhangzott tartalommal jelennek meg. Nem hangsúlyozzák tendenciózusan az alapkutatások és a nemzeti tudományok elválaszthatatlanságát. Viszont éppen azért, mert magától értetődő természetességgel, az adott szakterület belső normáihoz igazodva, tudománypolitikai felhangok nélkül és pusztán a szerző mindenkori szakmai kompetenciájától vezérelve értékelik a műveket, különösen jól szemléltetik ezt az összefüggést. Minden bemutatott mű lényege az alapkutatás és a nemzeti tudományokra jellemző témák szerves összefüggésrendszere. Végül: a könyveket értékelő írások világossá teszik azt az értékvesztést, amely bekövetkezne, ha az alapkutatásokkal szembeni fellépés sikerrel járna, és ezért hasonló teljesítmények a jövőben nem születhetnének meg.

A bemutatott kötetek között két kézikönyv, két, egyéni kutatási eredményt összegző monográfia és egy új könyvsorozat első két kötete szerepel.

Mindkét kézikönyv igényt formálhat arra, hogy a következő években gyakran forgatott, iránymutató művé váljon. Noha egymástól függetlenül születtek meg, összeköti őket a nyelv funkcionális felfogása, ugyanakkor vizsgálati tárgyukat tekintve egymás komplementumai. Hoffmann István elemzi A magyar nyelvtörténet kézikönyvét, mely – Kiss Jenő és Pusztai Ferenc szerkesztésében – a szintézis igényével tárgyalja a címében jelzett tudományterület elméleti alapjait és eddigi felismeréseit. E könyv diakrón szemléletétől eltérően az Osiris Kiadó A magyar nyelv kézikönyvtára sorozatának legújabb kötete, a Nyelvtan a Tolcsvai Nagy Gábor vezetésével működő kutatócsoport eredményeit összegzi, a funkcionális kognitív nyelvészet eszköztárát alkalmazva a magyar nyelv szinkrón grammatikájának átfogó leírására. A több mint ezeroldalas kötetet Simon Gábor mutatja be. Míg A magyar nyelvtörténet kézikönyve a kutatási terület alternatíva nélküli alapműve lesz, a Nyelvtan a már létező, más elméleti eszközöket alkalmazó és eltérő tudományszemléleteket tükröző magyar nyelvtanok alternatívájaként mélyíti el a grammatikaírás pluralizmusát.

Az egyéni kutatási eredményeket közreadó monográfiák egyike Dávidházi Péter „Vagy jőni fog”. Bibliai minták nemzetiesítése a magyar költészetben című kötete, melyet Bitskey István esszéje méltat. A könyv szép példája annak, hogy egy nemzeti témával foglalkozó kutatás milyen mélyen gyökerezik a tudomány­ág elméleti alapkérdéseinek megértésében, és milyen sokrétűen igényli több, látszólag eltérő kutatási területről származó eredmény felhasználását. Ebben az esetben többek között a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal elemzése kerül irodalomelméleti ismeretek, a bibliaértelmezések évezredes hagyományai, valamint az elemzett alkotások összegyűjtött fogadtatástörténeti dokumentumainak rendszerébe. Honti László A magyar és a nyugati ótörök szókészleti kapcsolatairól című monográfiáját Kiss Jenő mutatja be. Mivel az ősmagyar kor magyar nyelvére vonatkozó tudásunk elsősorban a történeti-összehasonlító nyelvészet módszerének alkalmazásából származik, a könyv szükségképpen hozzájárul a nyelvtudományi alapkutatásokhoz csakúgy, mint a magyar nyelv múltjának és a török nyelvekkel való kapcsolatának feltáráshoz. Egyúttal állásfoglalás a magyar nyelv eredetét és rokonságát tárgyaló vitában.

A Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya 2017-ben A humán tudományok alapkérdései címmel indított könyvsorozatot. A sorozat első két kötetét – melyeket Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztett – Kecskeméti Gábor értékeli. A sorozat köteteinek közös meggyőződése, hogy a humán tudományok – és köztük a nemzeti tudományok – művelése, valamint társadalmi funkciójuk, társadalmi hasznosságuk és a természettudományokhoz való viszonyuk megértése megköveteli a tudatos metaelméleti reflexiót.