Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Chicago
APA
Csákó Mihály és Sík Domonkos Állampolgári szocializáció a kivándorlás árnyékában című tanulmánya a Margón kívül kötetben viszont magasan kiviláglik az összes közül. Ez a tanulmány érdekes kérdéseket tesz fel, hipotéziseket állít fel, és utána a szakirodalmi elméleteket is értőn használva jutnak a szerzők többváltozós elemzéssel újszerű és izgalmas megállapításokra. A szerzők nem fellistázták a témában elérhető szakirodalmat, hanem Albert O. Hirschman klasszikus elemzéséből kiindulva azt érvényesítették hipotéziseikben és modelljükben. Példaértékűen ismertetik meg az olvasót a főkomponens analízis révén létrejött összevont változókkal és az azokból létrehozott útmodellel. A szerzők arra voltak kíváncsiak, hogy a hirschmani lojalitás, tiltakozás és kivonulás együttese, ami a demokratikus társadalmak funkcionális viselkedésmintázatának tekinthető, vajon hogyan érvényesül a fiatalok esetében. Tudnak-e élni ezekkel a stratégiákkal, és ha igen, akkor ezek következnek-e a pragmatikus tapasztalatokból, vagy eloldódnak tőle, ami az állampolgári kultúra diszfunkciójára utal. A szerzők a modelljükben a három viselkedési mintázatot jól fel tudták tárni, de az ezek mögött álló csoportok érdekes ellentmondásokat mutatnak. A fiatalok között az igazi törésvonalat az adja, hogy a fennálló társadalmi intézményeket haladástörténet keretében értelmezik-e, vagy hanyatlástörténetben. Ugyanakkor a várttól eltérően nem azok bíznak legjobban a fejlődésben, akik jobb strukturális helyzetben vannak, hanem azok, akik jól élnek, de az átlagnál kevésbé képzettek. A tiltakozás (amit a szerzők leginkább a közéleti aktivitás hiányával mértek) pedig elsősorban a kisebb intézményesített kulturális tőkével rendelkezőkre, a kisebb településeken élőkre és nőkre jellemző. A kivonulás (akiknek vannak migrációs elképzelései) ezzel szemben a családi materiális tőkével, saját humán tőkével jobban ellátottakra, a nagyobb településeken élőkre és férfiakra jellemző. A szerzők fontos megállapításra jutnak: „Amennyiben nincs kimutatható kombinációja az elégedetlenségnek és a változásba vetett hitnek, arra következtethetünk, hogy a tiltakozás funkcionális formájának a lehetőségtere beszűkült. Másrészt, amennyiben a pozitív modernizációs horizont nem releváns tapasztalatokból, hanem korlátozott racionalitású általánosításokból fakad, arra következtethetünk, hogy a lojalitás illuzórikussá válik.” Így a reflexív állampolgári kultúra csak a kivonulásban tud megnyilvánulni. A fiatalok számára az igazi választás a korlátozott reflexivitáson alapuló lojalitás és a reflexivitásból következő kivonulás alternatíváira vonatkozik. A demokratikus intézmények elvesztik utópikus potenciáljukat, és a közöny és politikai elidegenedés lesz az uralkodó.