A könyv 1. fejezete a készlet fogalmának definiálásával indít, és rögtön ezután választ is kapunk az imént felmerült égető kérdésre (vélhetően a szerzők is érezték annak relevanciáját): igen, érdemes. A szerzők roppant ötletesen, a szubmikro szinttől indulva és a makroszintig eljutva mutatják be a készletek szerepét, érvelve amellett, hogy valóban egy releváns jelenségről van szó. A könyv 2. fejezetében irodalmi áttekintést kapunk, mégpedig ugyanazon logikai elven, amelyet az előző fejezetben megismerhettünk: a mikroszinttől a makroszint felé haladva. Tárgyalásra kerül a vállalati szintű, a szektorszintű és végül a makroszintű készletezés elméleti és empirikus irodalma. A fókusz ugyanakkor a makroszinten van. A szerzők több szempont mentén mutatják be a kapcsolódó irodalmat: nem véletlenül, a leírások remek alapot adnak a későbbi empirikus elemzéshez, amely szintén a nemzetgazdasági szintre fókuszál, amelyről addigra már elhiszi az olvasó, hogy valóban megéri vele foglalkozni.

Az irodalmi áttekintés után a könyv következő, 3. fejezete a Módszertan címet viseli, ugyanakkor a használt módszertan valójában nem igazán kerül bemutatásra, pusztán egy felsorolás és a legfontosabb mozzanatok kiemelésének erejéig, bár talán nincs is többre szükség, hiszen többnyire roppant egyszerű eszközöket használnak a szerzők, a haladóbb statisztikai eszköztárat felvonultató fejezeteknél pedig a függelékben részletesebb módszertani leírást is közölnek. A fejezet jóval nagyobb része szól a használt adatok bemutatásáról.

A könyv második fele, a 4., 5. és 6. fejezetek pedig az empirikus elemzést tartalmazzák. A szerzők az elemzés során 32 (20+6+6) országot vizsgálnak, alapvetően az 1970 és 2013 közötti időszak adatait alapul véve. Három országcsoport kerül górcső alá: (i) a hosszú idősorokkal (1970–2013) jellemezhető tradicionális piacgazdaságok: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Dánia, Dél-Korea, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svédország és Új-Zéland, (ii) a csupán rövidebb idősorral jellemezhető piacgazdaságok: Chile, Görögország, Írország, Portugália, Svájc és Törökország, valamint (iii) a posztszocialista országok: Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. A 4. fejezet a három említett országcsoportra mutatja be a készletalakulást alapvetően két dimenzióban gondolkodva: idő és aggregáltsági szint szerint. Így tehát megismerhetjük a készletalakulások hosszú távú trendjeit, azok irányultságát és volatilitását, valamint rövid távú viselkedését, azaz a készletciklusokat (némiképp furcsán hat ugyanakkor, hogy az utóbbit igen röviden tárgyalják, holott a készletalakulás makroökonómiai szempontból jóval relevánsabb kérdés rövid távon). A készletek mozgását a szerzők különböző makroökonómiai változókkal is összekötik, és a kapott korrelációs együtthatók alapján az országok klaszterelemzését is elvégzik. Ennek eredményeképp kialakulnak olyan országcsoportok, amelyek hasonló profillal rendelkeznek. Az említett másik elemzési dimenzió pedig az aggregáltsági szint: a szerzők a makroszintű készletalakulások gazdasági ágazatokkal való együttmozgását is elemzik, az adatok elérhetősége miatt azonban ezt már csupán a húsz, hosszú múltú piacgazdaság esetén teszik. Az 5. fejezetben a használt makroökonómiai változók rövid elemzését olvashatjuk. A könyvnek nem célja ezen változók alapos elemzése, a prezentált tömör és leíró jellegű analízis inkább arra alkalmas, hogy a készletvizsgálatnál kapott eredményeket az olvasó el tudja helyezni, és könnyebben értelmezze azokat. A 6. fejezet pedig országszintű elemzéseket tartalmaz: a szerzők leírják az egyes országokat jellemző folyamatokat, valamint bizonyos országspecifikus jelenségekre is kitérnek.

A teljes elemzésre igaz, hogy a szerzők jelentős vizualizációs erőket mozgatnak meg az információátadás érdekében. Sajnos a könyvben bemutatott ábrák nagyjából annyira rendezettek és egységesek, mint a napóleoni sereg Waterloo után, de még így is sokat segítenek a rengeteg információ feldolgozásában, az ábrák által közvetített információk sokkal könnyebben befogadhatóak, mint a végtelen mennyiségű számadat.

Összességében tehát elmondható, hogy a könyv a készletalakulások roppant alapos leíró elemzését mutatja be. Látszik továbbá az is, hogy javarészt rutinos, hosszú pályát maguk mögött tudó egyetemi oktatók a szerzők, hiszen az információ közlése végig nagyon didaktikus, a folyamatosan feltűnő bevezetések és összefoglalások nagyon jól strukturálják a mondanivalót. Érdemes tehát elolvasni a könyvet? Ha szeretnénk egy átfogó és alapos elemzést olvasni a nemzetgazdaságok készletberuházásainak hosszú távú alakulásáról, folyamatairól, törvényszerűségeiről, akkor igen, mindenképp.