A lemeztektonika megjelenése és folyamatai csaknem egyidősek a szilárd, szárazföldi kéreg megjelenésével. A vándorló, ütköző, összeolvadó, majd feldarabolódó kontinentális kéregrészek legutóbb mintegy 250 millió évvel ezelőtt rendeződtek egyetlen szuperkontinenssé, amit Pangeának hívunk. Ám nem ez volt az egyetlen szuperkontinens a földtörténet során. Jóval korábban, mintegy egymilliárd évvel ezelőtt már létezett egy szuperkontinens, amit Rodiniának neveztek el. Semmi sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ennél is távolabbi múltban létezett egy (több?) további szuperkontinens, ám erre nincs geológiai bizonyíték. Mégis csupán az utolsó, a Pangea-konfiguráció az, amelynek kialakulásához az egyik legnagyobb kihalási eseményt társítjuk. Miért jár együtt a szuperkontinens konfiguráció létrejötte globális kihalással mind a tengeri, mind a szárazföldi élőlények számára? A válasz igencsak összetett, és itt csak egyetlen, kizárólag a lemeztektonikához kötődő tényezőt szeretnék kifejteni, amelyet az 1. ábra mutat be. A szuperkontinens létrejöttével a kontinensek területe nem, ám partvonaluk teljes hossza drámai csökkenésen megy át: modellünk esetében a normál konfiguráció esetén mérhető hosszúság 38%-ára zsugorodik. Más szóval, a sekélytengeri, part menti élőhelyek 62%-a egyszerűen eltűnik! Ez önmagában is jelentős kihaláshoz vezető jelenség.

Amint a Pangea-konfiguráció megszűnik, és felbomlik a szuperkontinens, nemcsak a szárazföldi légköri és a tengeri vízáramlási rendszerek változnak meg, hanem új partvonalak alakulnak ki, új sekélytengeri környezetek jelennek meg, a növekvő geodiverzitás tehát „megágyaz” a biodiverzitás ugrásszerű növekedésének. A földi élet sokszínűségének és változatosságának tehát támogatói, hajtóerői a folyamatosan változó, alakuló geokörnyezetek is, melyek kialakulásáért végső soron a lemeztektonika felel. Ezt a folyamatos megújulást kizárólag a lemeztektonika adja a földi bioszférának.

A sorozatos endoszimbiózis elmélet (SET) plauzibilis magyarázatot ad az eukarióta sejt kialakulására. Lynn Margulis elméletére ma már meggyőző bizonyítékaink vannak (Gray, 2017), és tudjuk, hogy az eukarióta sejt kialakulásában a különféle sejtorganellumok mint a mitokondriumok és kloroplasztiszok eredetileg aerob baktériumok és cianobaktériumok bekebelezésével alakultak ki. Ezt az elméletet a genetikai vizsgálatok igazolták, és ezek a sejtszervecskék az állati és növényi nagy méretű élőlények kialakulásának előfeltételei közé tartoznak.

Ugyancsak ilyen előfeltétel a szex megjelenése a sejtmagvas élőlények szaporodásában. Ez legalább olyan fontos tényező, mint a sejtmag és a sejtszervecskék megjelenése. A szexuális szaporodás biztosítja az állati és növényi sokszínűséget, sokféleséget, amely aztán képes tartalommal megtölteni a változatos geokörnyezeteket. Szexuális szaporodás nélkül is lenne élet a Földön, de egészen biztos, hogy nem lenne ennyire sokszínű, változatos, és még inkább kétséges, hogy az intelligencia megjelenéséhez az aszexuális szaporodásmód elvezetett volna.