4.3. Kokas Istenképének elemzése1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kokasi istenkép-jellemzők megállapítása érdekében több tudomány – köztük elsősorban a teológia, a pszichológia és filozófia – eredményeit is segítségül hívjuk, hogy ennek a többszörösen összetett fogalomnak immanens összetevőit kibonthassuk. Kokas sajátos istenképének megrajzolásában nehézséget jelent a tény, hogy írásaiban és egyéb közleményeiben sem fogalmazott meg rendszerezett hitvallást. Istenre utaló megnevezései, a transzcendenst érintő gondolatai pedig olyan hitbeli meggyőződésre engednek következtetni, amely nem sorolja be őt egyetlen keresztyén felekezet körébe sem, miközben Szentíráshoz való hűsége, szavainak evangéliumi tisztasága egészen egyértelmű az olvasó előtt. Vallásossága tehát szuprakonfesszionális, azaz felekezetek és hitvallások fölötti, ugyanakkor mégsem teljesen újszerű, amelyet az Isten-kapcsolat nagyfokú személyessége jellemez. Ez a felekezetek fölé emelkedő, szentíráshű és szubjektív vonás a perszonalista teológiai gondolkodókhoz közelíti őt, elsősorban Augustinus, illetve Stern személyközpontú elgondolásaihoz, vagy Levinas humanisztikus filozófiájához, illetve az egzisztencialista teológia egyes képviselőihez, például Kierkegaard vagy Marcel keresztyén egzisztencialista gondolkodókhoz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vallását gyakorló, hitvalló életet folytató pedagógusként Kokas gyakran használ írásaiban olyan képeket és szimbólumokat, illetve vallásos kifejezéseket, amelyeket a teológia köréből emelt be szövegeibe, és noha ezekből nem vonunk le messzemenő következtetéseket a kokasi spiritualitásra vonatkozóan, mégis fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ezek is tükrözik a beszélő belső lelki világát, aki nemcsak a bibliai-lelki folyamatokhoz rendel mély lelkiséget, hanem a mindennapok történéseihez is. Olyan valaki beszél, sőt ír teológiai terminusokban – hacsak nyelvi szinten is – zenei, pedagógiai témák kapcsán, aki maga lelki ember, még akkor is, ha azok olykor kölcsönzött terminusok. Kokas esetében olyan nagy a lelkiségre, istenire, hitéletre utaló gondolatok gyakorisága, hogy semmi kétségünk afelől, hogy azok életvitelszerű vallásosságból erednek, nem modorosság és nem felvett szólásmód eredményei. A teljes Kokas-szövegek szövetéből őszinte, meghitt istenkapcsolatot ápoló, hitét puritán módon gyakorló lélek bontakozik ki, aki nem kegyes szövegek hangoztatásával kíván közel kerülni a másik emberhez, hanem nyíltszívűséggel, őszinte kíváncsisággal, valamint zenével segített közös alkotásokkal. Kokas világ- és emberszemlélete alapvetően vallásos természetű, s bár nem egészen újszerű, mégis originális abban az értelemben, hogy abból, amit mondott vagy leírt, korábbi korok gyermekszemlélete sejlik fel, azonban a mód, ahogyan a gyermekek és felnőttek élményeit a zenéhez kapcsolja, zene által inspirálja, az valóban egészen egyedi és innovatív. Előtte is írtak már a zene terápiás hatásairól vagy szerepéről a személyiségfejlesztésben, azonban az az inspiráló lelkiség, illetve szeretet, amellyel a gyermek-táncokat és narratívákat hallgatta és értelmezte, egészen sajátos nemcsak a zeneirodalomban, de a pedagógia-történet, illetve vallásfilozófia körében is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az előbbi fejezetekben elemzésre került fogalmak, a vallásosság és spiritualitás közötti kapcsolódási és eltérési pontok nyomán leszögezhetjük, hogy Kokas esetében a spiritualitásnál konkrétabb lelki folyamatokról, megnyilatkozásokról, tehát kokasi vallásosságról beszélhetünk – ennek fényében vizsgáljuk az általa használt Isten-fogalmakat és lelkiségre utaló megjegyzéseket, valamint Kokas Istenhez való misztikus jellegű kapcsolatát. Nem csupán szavakat és kifejezéseket vizsgálunk, hanem egész mondatokat, sőt azok kontextusát is figyeljük a lehető legárnyaltabb kép megrajzolása érdekében. A szövegekből merített idézetek, fogalmak és kódok elemzése nyomán megneveztük a kibontakozó kokasi istenkép öt fő aspektusát. A következő istenkép-összetevők, illetve faktorok körvonalazódtak2:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Isten nevei, megszólításai: Isten, Jóisten, Úristen (47); Jézus (11); Mester (1); Csendesség (1); Teremtő (16); Mindenség Alkotója, Alkotó (2); Lélek (2); Messiás (1); Mindenható lény (1); a Bölcsesség maga (1); Uram (3);
  2. Isteni valóságok: áldás (8); szent (11); angyal (4); menny és ég, másik világ (20); transzcendens (9); kegyelem (8);
  3. Lélekre, lelkiekre való utalások: lélek (116); lény (3); szellem (7); személyiség (4);
  4. Spirituális tevékenységek: ima (13); hit (25); áhítat (8);
  5. Vallásosság: a hit megélése különböző tevékenységekben (24); ünneplésben (9); Szentírás, evangélium (4); feltámadás (15) stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezeken kívül a teljes Kokas-életműben – így a kutatásunk alapját képező szövegekben is – elszórtan, többnyire jelzés nélkül előfordulnak Bibliából vett igei idézetek és azok parafrázisai, illetve intertextuális utalások. Ezeket külön kóddal jelöltük:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Igék, Bibliai idézetek, utalások (27).
 
3. ábra. Az istenkép faktorai és azok csoportosítása Kokas elemzésre kiválasztott műveiben (saját szerkesztés)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas maga vall arról a vele készített interjúban3, hogy ő vallásos, másrészt hogy tudatosan választ egyházi, illetve vallási vonatkozású zenei darabokat4, miközben nem kritérium a vallásos tartalmú szöveg: „Nem kell sem vallásos, sem istenre vonatkozó tartalmának lennie a zenedarabnak, amelyet én odaviszek, amely táplálja az én lelki, érzelmi életemet, hogy közvetítse azt a transzcendens istenélményt, amely nekem, sok szülőnek és ami a legérdekesebb, elsősorban a gyerekeknek is élménye5. Kokas nemcsak saját lelkiségéről tesz bizonyságot ebben az interjúban, hanem a szakrális zene szerzőjének transzcendens élményéről is, amelyet a komponista az alkotás pillanataiban megélt teljes bizonyossággal. Ezt az élményt a gyerekek átváltozó táncainak emelkedett lelkiállapotával rokonítja, sőt egyenesen transzcendens élménynek nevezi a gyerekektől megtanulható, bennük meglevő hozzáállást a világhoz, és a szükséget szenvedő társak felé megnyilvánuló figyelmet, amelyre a művészet, a zene és átváltozó táncok inspirálták őket6. Mindezt úgy, hogy az sem biztos, hogy mindannyian hallottak Jézusról vagy Bachról, és az iskolában nem lehetett vallási tárgyú témákról még beszélni sem7, a zenék azonban közvetíteni tudták a transzcendens töltetet, és ebben a spirituális emelkedettségben a feltámadást8. A lelki megrendülés titkát, amely Bach zenéjének hallatán ébred az emberi lélekben, mások is próbálták elhelyezni. Pilinszky hasonló eredményre jutott, mint Kokas, tudniillik többször beszélt arról, hogy az az erő, ami ebből a muzsikából árad, szükségképpen Bach Isten-viszonyával hozható összefüggésbe: „Valójában nem Bach teremtő ereje rendít meg hát, hanem az az erő, ami Bachnak a Teremtővel való mély szövetségéből árad”9.
 
Isten nevei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas Isten-megszólításai fontos üzenetek, érzékeny fémjelzői Istennel való kapcsolatának, azok vizsgálatából tehát a vallásosságát érintő következtetések fogalmazhatók meg. Vizsgálódásunk közben szem előtt tartjuk, hogy a szövegek bár erősen személyes jellegűek, mégsem imádságok – miként Augustinus Vallomásai10. Így érthető, hogy a kutatásunk alapjául vett művekben nem olvashatunk szabályos hitvallást, sem konkrétan körvonalazott istenkép-megfogalmazást, vagy elköteleződést valamilyen vallási felekezet mellett, még római katolikus mivolta mellett sem, amelynek egyébként keresztség és neveltetés révén tagja volt. Kokas puritán hitszemlélete az evangéliumi tanítványi körhöz közelíti őt a legtisztább, legoriginálisabb bibliai értelemben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas írásai, megnyilatkozásai Isten feljebbvalóságát hirdetik, amikor Istent Teremtőként (valamint Teremtőnk, illetve Teremtőm néven) szólítja meg: „A zenei befogadás művelete: titok, bűvölet, elragadtatás. Örömteli találkozás a Teremtővel, valamiféle üzenete útján”11. Márpedig Kokas számára gondviselőként és nemcsak teremtő Istenként jelenik meg a Teremtő, akinek az ember életből való kilépésére is gondja van, nemcsak az abba való belépésére: „Szemtelenség lenne hirtelen elmúlást kérni, szenvedés nélkül. Szerencsére nem az én dolgom. Ahogy annyi mindent, ezt is elrendezi majd körülöttem a Teremtő”12. Ezek a kiragadott gondolatok nemcsak hitvallások, vallomások és bizonyságtételek, de a kokasi életfilozófia megfogalmazásai is, amelyek ugyanakkor bizalmi, buberi én-te kapcsolatot feltételeznek az Egek Urával: „Képzeletemben olykor látom Teremtőnket alkotó örömben formálni embert, miközben a szeme csupa mosoly”13. Ez a személyes Isten a zenei hallás csodájával ajándékozza meg teremtményét: „A zenei hallás: csoda. Vele születtünk? Köszönjük Teremtőnknek!”14.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Istenét Mesternek is nevezi, amikor az ő szavaival értelmezi saját küldetését – a rábízottak gyermekké válásának lehetőségeit keresi: „»Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a Mennyek országába.« Miben olyanok? Felnőtt tanítványaimmal, ha magunkra maradunk, ennek útját keressük”15. A gyermekfantázia történetei, táncai, a belülről jövő tudás, amit alkotásnak nevezünk, egyaránt Isteni eredetűek Kokas világában. „A »Tudás«, az más. A zene tudása az alkotóé. Ő közelebbről illeszkedik a Mindenség Alkotójához”16. Az, aki a személyeset, az egyszerit, az őszinte, lélekből kipattanó alkotásokat kedveli, egyszer így sóhajt fel: „Isten őrizzen a tömegektől!”17.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szinte minden oldalon előforduló utalások, Isten megszólításai is árulkodnak az Isteni jelenlét folyamatosságáról, arról, hogy Kokas Isten jelenlétében él, abból egy pillanatra sem lép ki, minden foglalkozást, minden találkozást ebben a szakrális atmoszférában él meg. Számára a vallásosság viszonyrendszer, személyes spirituális tér, ihlet, tanítványi lét, „Mert emberré lenni isteni ajándék” – mondja18. Pilinszky ugyanerről így ír: „Az igazi ajándék életünk, létünk, testünk élő darabkája”19. Kokas máshol valódi himnuszt zeng Jézusról, a Szentlélekről és Beethoven miséjéről, és minden emberré lételt Isteni ajándékként értékel: „a Jordánban térdeplő Jézusra is így szálhatott a Lélek fény-köszöntőbe, míg János keresztelte. János, aki repesett anyja méhében, amikor Mária a testében hozta az Igét, aki testté lett. Emberré. Beethoven a legszebb dallamán énekli a Misában: »Homo factus est«”20.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas a törvényadó Istent úgy említi, mint aki Mindenható lény, maga a Bölcsesség21, de A deszka galaktikájában22 ennél sokkal személyesebb, különösebb nevet alkot, amilyet csak figyelmes, önmaga lelke felé forduló, tanítványi öntudatú ember találhat: „Feszültségekbe szorult gyerekeket kapok, mintha ringlispílen pörögnének, szünet nélkül, körbe-körbe. Szívemből szánom őket. Lecsendesítésükhöz annak irgalmát kérem, aki maga a Csendesség”23. A tény, hogy Istennek nemhogy a lényegét, de még az igazi nevét sem ismerjük24, arra nyit teret a hívő embernek, hogy az Istenről szóló hitvallása, illetve a vele való kapcsolata alapján keressen Istenre utaló felségjelzőt és megszólítást, amikor a Mindenhatóról beszél. Éppen ezért ezek a hívószavak és invokációk utalnak a személy Isten-kapcsolatára, sőt a hitvallására is, ugyanis nemcsak Istenhez szólnak, de róla is25.
 
Isteni valóságok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas szövegeiben felbukkannak – olykor nevesítve – az angyalok alakjai is, templomok üvegablakáról, ikonokról néznek vissza „nagyon feketén, karcsún, ifjú hajlékonyságban”26. A kegyelem és áldás pedig rokon fogalmak Kokas lelki viszonyrendszerében: áldás az erő és a zenefigyelem (kokasi fogalom). „A zenefigyelem: áldás, kegyelem a magasból. A magasba kell feljutniok érte”, „közösségi kapcsolatainkban pedig áldás a kötetlen testhelyzetekből fakadó mozgékonyság és testközelség”27. Áldás a szülői bánásmód is: „Én abban a mérhetetlen áldásban részesültem, hogy anyám, apám sohasem gúnyolt, és közönyükre sem emlékszem”28. Ugyancsak áldás a gyerekek szeretetteljes közeledése: „minden ujjamat melegítik áldóan puha kis kezek”29, valamint a lélek csöndje. A csend kulcsfogalom Kokasnál, a gyerekekkel való zenés foglalkozásokon meg is keresi a csendet a gyerekekkel együtt. Önvallomásában így ír erről: „Vigyázok a csöndemre. És csodálatos táplálóim vannak, áldás kísér, mindig megmenekülök. Ez nem érdem, ez ajándék. Más néven: kegyelem”30.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas a szent, szentség megjelölést nem mindig az Isteni jelenlétre, illetve tárgyakra-eseményekre alkalmazta, de mindig olyan spirituális minőséget értett alatta, amely meghaladja a jelen világunk látható és érzékelhető valóságait, azaz egy megemelkedett szintű létezést. A szent, az isteni, a transzcendens, az égi attribútumok tehát nem csupán a megszokott személyek és tárgyak mellé rendelt valóságok, Kokas nem csupán vallásos értelemben, illetve kontextusban használja a szent, illetve szentség fogalmakat. A szent olyan spirituális minőség, amelynek segítségével az immanens-látható világon túli valóságot érzékelteti, azt a többletet, amelyre csak a szentségekre érzékenyek fogékonyak, és amely a tárgyi világon túlmutató többlet. Kokasnál szent például az átváltozó szólótánc, azaz senkinek sem engedi megzavarni a legszemélyesebb táncos megnyilatkozásokat: „Az elkényeztetett kistestvéreket leszerelem, ölbeveszem, vagy az anyjukra telepítem”31. Kokas értékrendszerében az ember léte is transzcendens, sőt valamiképpen megfoganásának, születésének pillanata is, amely Isteni hívás: „Hiszek abban, hogy valamennyiünket nevén szólítanak földre érkezésünk – nem a megszületésünk, hanem a foganásunk – pillanatában”32, és valamennyiünket név szerint hívtak el és küldtek a földre33. A kokasi univerzumban szent a mozdulat is34, sőt a teljes zene- illetve kórusmű „az első hangjától, akárminő botorkáló megszólaltatásától kezdve szentség és kehelyben a helye”35. Mindezeken túl a Goldberg-variációk „szent tenyér a nehezen alvók szemére”36.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas tanítványi alázatát közvetíti az alkotás kegyelmi ajándékként való értelmezése, amely számára az ihlet, a remekművek legtermészetesebb forrása. Ha próbálkozásai gyümölcseként elébe tett megoldásra talál, azt is kegyelemként éli meg, mely nem emberi érdem, nem sajátja, hanem adatott: a megoldás „elibém tétetik, tessék! Nem érdemből. Csak kegyelemből”37. Így kapta szerinte Bach, Beethoven vagy Brahms is egyenként a hangokat-dallamokat odafentről, az Úristen ihletéséből, az előadóművész pedig „mintha égi villanydrótról szedné áramszedő kezekkel”38. Olykor a gyerekek narratíváiból is kitűnik, hogy érzékenyek erre a lelkiségre, Viktor történetében a hangok az égben voltak, valaki odatette, máskor pedig a gyerekek úgy vélték, hogy „hallani a zenét az égből”39.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az odafönn, a menny, ég, fent, másik világ sőt Igazság Háza40 szinonimái a mennyországnak, amelynek valamiképpen már a földön van kapuja, és az nem egyszerűen hely vagy állapot, hanem ihletett pillanat, közösségi élmény, öröm, zene, mozdulat és alkotás: „Az átváltozás mennyországi előszoba, égbe kukucskálás”41.
 
Lélekre való utalások

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár nem annyira vallásosság, mint inkább spiritualitást hordozó üzenetet közvetítenek azok a Kokas-idézetek, amelyekben a lélek és szinonimái (lény, szellem, személy) megjelennek, a kokasi transzcendencia kutatása szempontjából mégis lényeges üzenetet hordoznak. Lélek, szellem, személy, lény – mint a psziché-fogalom különböző színezetű-tartalmú variációi olykor Isteni vonatkozásban is szerepelnek a szövegekben, sőt ezek a leggyakrabban előforduló kódok42.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mintegy az ember meghatározását adja Kokas A deszka galaktikája lapjain: „A test is mozdul és átváltozik, mert szelleme van, lelke, képzelete, tehát szabadsága”43. A zene felemeli a kezeimet pedig arról is beszámol, hogyan fejlődik, épül a lélek már a gyermekkorban: „A lelkem alapjait anyám énekei, apám dalosainak emlékei rétegezik, mélyen, de érintőn. Élő vizeim vannak odalenn”44. Olykor a lélek természetéről szól különös tudatossággal, valódi zenepszichológusként, empatikus vezetőként, lelkigondozóként: „Ahhoz, hogy az élmény megszülethessen, a lélek készenlétét kell ápolgatnom, mert a lélek ritkán képes élmények befogadására. (...) A lelket az ünnepekkel tanítom mély lélegzetre”45.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kodály-tanítványként a tiszta forrástól indult ezen az úton, a zene és lélek találkozásának élménygazdag felségterületére, ahova saját gyermek- és felnőtt-tanítványait is vezeti: „Az ihletett zene tiszta forrás. Ha isszuk, ha megmerülünk benne, átjárja a test és lélek sejtjeit”46. Amikor pedig a zenéről beszél, ellenállhatatlanul vall a lelkiekről, hiszen a kettő szétválaszthatatlan, a zene a lélekben történik és lelki ereje van: „A tiszta zene nem kiszolgál, hanem megragad, megpördít, és arra fordít, amerre máskülönben ritkán bámészkodsz: a lelked belseje felé”47.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nehéz beszélni a hatásokról és a történésekről, amelyeket a zene és egymás jelenléte, a közösségi élmény kivált a lélekben, hiszen „a szellem érzékszerveiről nem a tudat beszél, hanem a tudat alatti és fölötti rétegek. Ezek sokkal beszédesebbek a tudatnál, hiszen ismeretlen nyelveken is szólnak, folyékonyan”, és „ismertető szavakat csak keresgélni lehet, mert a történés más szférákban zajlik, a test és a szellem egyéni nyelvén…, a Szellem berkeiben, ligeteiben”48. A szöveg utalása nem egyértelmű, talán Isten Szellemére utal Kokas a nagy kezdőbetű miatt, ugyanakkor gondolhatott emberi szellemre is, de annyi bizonyos, hogy ez a történés éppoly nehezen megfogalmazható, mint a lelki-szellemi működések általában – és Istennel, a szakrálissal áll szoros kapcsolatban. Ezt a titokzatos folyamatot példázatokban próbálja megragadni Kokas: „a szellemhez csapódó és a szellemben elinduló átváltozás elgördít, odébb gurít, mint a patak a kavicsokat. A szellemi befogadással átélt zene hasonló ahhoz, ahogy a fénylő forrásvíz a köveket körüljárja, átmossa, fényesíti és hosszú távra formálja”49. Allegorikus példázatot mond a szeretet hiányában mondott szavakról és megnyilvánulásokról, a silány, a vacak és értékhiányos üzenetek közvetítéséről, sőt a soha ki nem mondott szavakról is, amelyek mind szennyezik a világot: „a másik embert megvető, lekicsinylő, lenéző, megalázó szándék éppúgy mocskol, mint a kimondott szó vagy a tett”50. A szeretetlenség, a felnőttek érdektelensége átsugárzik, a lélekre rakódik, és úgy dongja körül a lelkeket, ahogy az Egyiptomban látott gyerekek arcát a legyek: „Nézzünk körül és magunkba – a kezdet pillanatától legyeket küldünk a lélek arcára, maszattal, mindig az arc, a SZÓ elkenésére, befedésére, letakarására, eltemetésére…, a piszokban lakmározó legyek nem a látható arcukon, hanem legbelsőbb szellemi lényükön mászkálnak”51.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „lélek figyelmével válogatott zene”52, amely ihletett és tiszta, Kokas szerint „nemes tartalmakkal árasztja el a lélek rétegeit, és nemes tartalmakat emel felszínre”53. A gyertya példázata is rokon gondolat az evangéliumi Hegyi beszédben elhangzó Jézusi tanítással, ugyanis lelki világosságra utal, ahogy Kokas vallomásában a gyermeki önkifejezés mozdulatai: „valahányszor felragyognak körülöttem a gyerekek, meggyújtják a lelkemben a gyertyákat, teli leszek mély fényességgel”54. A felnőttek lelkét-lelkületét pedig egészen másképpen látja és láttatja Kokas, mint az idealizált gyermeki lelket55.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Újszerű szóhasználat, különös és saját szerkesztésű szókapcsolatok a teljes Kokas-műben előfordulnak, mint amilyenek a zeneérzékenység, amely „a gyerekek hozott lelki arcának része, kimondhatatlanul finom felület”56, lelki készenlét, amely „változik a feszültségek, a fáradtság, a felhangoltság vagy a levertség, a bujkáló betegség és sok-sok ismeretlen tényező hatására, ami miatt „minden gyerek másként készül fel a zenére”57, illetve lélekszabadság, amely a zene adományából származó „különleges ajándék, nem függvénye az általánosan ismert zenei adottságoknak”58.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az évszázados platói gondolat folytatásának számít Kokas meggyőződése, hogy a művészet katarzisa, a zene gyógyír a léleknek, tehát terápiás hatású, amennyiben teljes a befogadás és amennyiben „a lélek mély rétegeiben a csönddel hasonlatos figyelemben a személyiség legfinomabb rétegeibe jut el”, nyitogatja, felszabadítja a lelket, segít felismerni az elsötétített zavarokat, görcsös félelmeket, megzengeti a testet – írja Kokas59. A zene lélek-tápláló ereje pedig nemcsak a zeneértők kiváltsága, hiszen befogadása nem függvénye a zenei képzettségnek – a lélek figyelmével megismert, szavak fölé került, hangok mesterségéből kikerült zene által az ember tud gyógyulni és gyógyítani60.
 
Spirituális tevékenységek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A valódi imaállapot egyetlen előfeltétele, hogy az ember egészen rendelkezésre álljon e jelenlét számára, teljesen feléje forduljon, s fenntartás nélküli spontaneitásnak engedje át magát”61. A buberi személyességgel megélt imaállapot hátterében olyan lelkiség áll, amely jellemzője a kokasi vallásosságnak is, és bár Kokas legbensőségesebb én-Te kapcsolatáról nem tudunk mindent, a különböző hitéletre, lelki gyakorlatokra tett utalások alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy a Kokas-Isten kapcsolat intenzív, bensőséges, élő viszony, amelyben imádság, meditáció, ünneplés, azaz a hit megélésének különböző aspektusai villannak fel, ám az is bizonyos, hogy az Istennel való személyes meghittség ennél sokkal többet jelentett Kokas számára. Abszolút természetességgel említi meg egy újabb rövid példázatértékű gondolatban, hogy a számára „fontos zene nem tortahab, hanem mindennapi kenyér, amiért imában is fohászkodunk”62. Az Istenbe vetett végtelen bizalmáról is árulkodik az a gondolat, amelyben az ima perceinek természetéről ír: „Fohászkodom, pihenek, elengedem az akarás gyeplőit”63, azaz Mesterére hagyatkozik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meditációról, tanulható befelé fordulásról, a túlvilági élet valóságáról, a hit fontosságáról több helyen tanúságot tesz, amikor azt mondja, hogy csak a hívő, odaadó, őszinte emberek hagytak maradandót emlékezetében, viszont ők hitet öntöttek belé64. Elragadtatásként, valóságos katarzisélményként élte meg a tiszta, nagy zenékkel való találkozásait, a bennük való elmerülést, amely felemelte a lelkét és mintegy áldásává lett. Áhítatot érez ilyenkor az emberi lélek, de nemcsak: „Amikor a gyerekeink bensőséges találkozásokban érintkeznek tiszta, nagy zenével, megtapasztalják a meghittséget, az áhítatot, a szenvedélyt, a feszültséget, a feloldást, a küzdelmet a kibontakozásért, a nemes harmóniát, halált, feltámadást, gonosz indulatok összecsapását, megbékélést”65.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas életének ezt az irányultságát szinte predestinálta a vallásos környezetben való szocializációja, később pedig középiskolai tanulmányai a győri apácaintézetben, amelyről beszámol magának önéletrajzi írásában, a minden vasárnapi misén való kóruséneklése a győri Szentlélek-templomban, később a Kodállyal való találkozása, aki nem szavaival tanította, hanem felkeltette lelke titkait66. A zene világa és mindaz, amit élmények, gondolatok, érzelmek, inspirációk, találkozások szintjén a zene adott Kokasnak, újra és újra a kegyelmet, a lelkiséget, a mennyet és a mindezeket ajándékozó Istent idézik fel benne, és mindannyiszor bizonyságtételre késztetik: „A művészet – szóban, színben, hangban, formában – az érzelmeinket segíti és közvetíti: áhítatot és félelmet, diadalt és elbukást, feltápászkodást, lelkesedést és bátorságot, elringatást és hitet, a magányban vergődők kezeit és a feléjük nyúló kezeket és vigaszt és Istent ott, ahol semmi sincs”67.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pilinszky minimalista, a feltétlenül szükséges szavakra redukált költészetének és Kokas kapcsolatközpontú pedagógiájának egyik közös eleme a csend, amely nem beszéd- vagy zajnélküliséget, nem egyszerűen némaságot jelent, hanem figyelést, várakozást, üzenetvárást, meghallgatást, értékkoncentrált, empatikus pillanatot, amely – ugyancsak misztikus értelmezésű – tér is, nem csupán idői dimenzió: az egymással való találkozás, az elfogadás tere, helyzete, állapota. A figyelő Kokas nem egyszerűen hallgat, néz, tűnődik vagy vár, a kokasi figyelem-fogalom – ahogy Weil és Pilinszky szóértelmezése szerint is – különbözik a koncentrációtól, költői kontemplációtól, tűnődéstől vagy szemlélődéstől, és magába foglalja a befogadást, megszólítottságot, nyitott lelkületet, érdeklődést és kíváncsiságot is. A lélek csendje és a figyelem egyszerre jelenik meg, természetüknél fogva ugyanis mindkettő észrevétlen, néma, nesztelen, csakúgy, mint Isten tettei és adományai68. Valamiféle lelki rokonság révén úgy hatnak a Kokas-szövegek, mint Pilinszkynek az Evangélium margójára írt eszmélkedései, melyekről Mártonffy Marcell azt mondja, szűkszavúságukban is, sőt azok miatt a nyelv formáit és határait feszegető performatív aktusok, már-már valóságos igehirdetések és prédikáció-fragmentumok, példázatszerű tanítótörténetek, a bibliai bölcsesség-irodalom hasonszövegei69. Ahogy Pilinszky lelkisége, úgy Kokas lelkisége is bibliahű, amely „egyszerre mutatja fel a bűnt és a megváltást, az emberi elesettséget és a közöttünk lakozó Isten kegyelmét”70. Kokas és Pilinszky szövegei egyaránt prédikációszerű elmélkedések, spirituális meditációk, esztétikai-vallási kiáltványok, majdhogynem homiletikai szövegek71.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A spiritualitással telített csend-gondolat a vallásos irodalomban gyakran megjelenik, éspedig nemcsak annak a személyes felismerésnek a misztikus üzenetével, hogy a csend nem üres és nem beszédellenes: „Épp ellenkezőleg: a beszéd határait tágítja ki. (…) Minden beszéd legmélyén csönd lakik”72, mert a csönd „nem a hangok hiánya, hanem véghetetlenül valóságosabb, mint a hangok”73. A misztikusoknál nemcsak a csend fogalmának, de a csend típusainak és fajtáinak a megjelölésével is találkozunk, hiszen „többféle csönd, többféle hallgatás létezik (…), van aktív csönd és aktív hallgatás is”74. Pilinszky eszmerendszerében Isten csendje különbözik a világ csendjétől, sőt az ember elrejtőzésének vagy éppen a pokolra szállásnak a csendjétől is. Ezek mellett ott van a kiáltás utáni pillanat csendje a kereszten, majd a „jézusi haláltusa utáni csend”75. És ott van Isten válaszának a csendje, avagy csendválasza. De ott van az univerzum csendje76, az álom, az égbolt csendje, avagy az ember és Isten találkozásának tökéletes csendje, amely egyedül „lehet foglalata a találkozásnak, mit Isten készített elő külön-külön minden egyes ember, s valamennyiünk számára”77. Mint később látni fogjuk, Weil nyomán Pilinszky lelkiségében – ahogy Kokasnál is – nem egyszerűen Isten beszéde, hanem Isten a Csend, „maga a Csendesség”78.
 
Vallásosság

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amint az előbbiekben láttuk, a vallásosság képlékeny fogalom, amelyet nemcsak a szövegközi utalásokban, szavak előfordulásában, Istenre utaló explicit kifejezésekben lehet megragadni. Hosszú eszmefuttatások, történetek is tartalmazhatják rejtetten az Isten-gondolatot, a hívő lelkületet – Kokasnál gyakran előforduló gyakorlat ez. Nemcsak írott szövegeiben, de rádióinterjúkban, tanításaiban is a kegyelem viszonyrendszerében gondolkodik79. Egész lénye tanítványi, evangéliumi szellemiségű. Küldetése, Istenhez fűződő viszonya világnézeti fundamentum számára. A zenét és a zenei befogadást a Teremtővel való találkozásnak tartó Kokas mezőn, erdőben, vagy bárhol a természetben, mindenkor templomban érzi magát. Szerinte minden alkotás – az átváltozó táncok és a gyermeknarratívák is – a Mindenség Alkotójához való illeszkedések, nem önismeret, sokkal inkább istenismeret, azaz égbe kukucskálás80.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rituális elemeket tartalmazó közösségi, komplex, zenés gyermekfoglalkozások valóságos szertartások, a szólótáncok különösen is kiemelt szent pillanatok: „A szólót az első perctől kezdve különös gonddal avatjuk szertartássá. Megvárjuk a teljes csöndet, a szereplő összeszedett figyelemmel néz a magnót kezelőre, és a szemével int, ha »lelkében kész a zenére«”81.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A köszönések-köszöntések mindennapi életünk részei, Kokas életében még ezek a rövidke események is különös hangsúlyt és szerepet kapnak, ezt a mozzanatot is teljes lelkével, jelenlétével éli át, ezekben is Isten jelenléte a döntő számára: „Idegen nyelveken is azokat a köszöntéseket szeretem, amelyek a szanyi Adjon Istenre és Dicsértessék a Jézusra emlékeztetnek, évtizedek messzi múltjából82.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tiszta zene és költészet erejéről a jézusi tíz szűzről szóló példázat jut eszébe, a gyerekek tánca, történetei meg is erősítik ezt, amikor táncaikban nem kisebbet, mint az életet és halált jelenítik meg, sőt még tovább lépnek: a békesség katarzisát és a feltámadást83. Ezekben a pillanatokban tehát megtapasztalják az élet teljességét, miközben ők maguk, mint csoporttagok egyszerre befogadók és befogadottak, egyformán fontosak és értékesek, miként minden ember az Isten előtti létezésben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kokasi vallásos lelkület a zeneválasztásban is egyértelműen megmutatkozik, nemcsak azért, mert Kokas előszeretettel válogatott a zenés foglalkozásokhoz egyházi, keresztyén szellemiségű, evangéliumi üzenetű (vokál)szimfonikus műveket, miséket, kantátákat84. De különös jelentőséggel bírt a szakrális, illetve naturális tér és helyszín célszerű kiválasztása is. Egy ilyen fontos alkalomról készült a ravennai San Vitale-templomban magyar tanítványai és olasz gyerekek közös szabad táncáról a Duende című film 1985-ben85.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Falusi temetésekről, gyász-szokásokról, siratóról, bánatról, gyászról, feltámadásról, a túlvilági életbe vetett hitről, jóságról, gonoszságról, pusztítóról, ünnepekről és ünnepi pillanatokról is olvasunk Kokas írásaiban, amely ünnepek86 azonban nemcsak szokványos, hanem egyébként hétköznapinak számító, spontán, ugyanakkor emelkedett hangulatú, ünneppé tett pillanatok: egy-egy találkozás, az alkotás percei, tiszta zenék hallgatása, egymásra való figyelés, szólótánc és képzelt történet mesélése, gyerekek önfeltárulkozása, az együttlétek felszabadult ideje – mindezek ünnepek Kokas számára. Ünnepet teremt, amikor tanít87, de a karácsony is fontos számára, olyankor Händel Messiását vitte a gyerekeknek, betlehemest énekeltek, „ki-ki a vallása, tradíciója szerint való énekeket”, adventben már hajnal-sötéttől kivilágosodásig énekelték: „Kapuk nyíljatok meg, táruljatok fel örök kapuszárnyak, hadd jöjjön be a dicsőség királya”88.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ünnep, ünnepély különösen kedvelt szavak Pilinszky szóhasználatában is, amelyet ugyancsak sajátos módon értelmez. A mélypont ünnepélye segít értelmezni a Pilinszky-féle ünnepet, amely valóban különleges pillanat, de a lélek mélye felé való fordulásnak a mozzanata, introvertált, befelé megélt történés, ugyanakkor sokkal inkább színtiszta szenvedés, mint fennkölt, diadalittas öröm.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ünnepek az imádság percei is, de Kokas lelkében a gyerekek átváltozó tánca, a teljes lényükkel létrehívott alkotás olyan élmény, amilyenhez hasonló bűvölet imában is ritkán érhető el. Különös tudása ez a gyerekeknek: „megtanulták a legnagyobb emberi titkot: szeretetből együttműködni” – mondja Kokas89. Úgy gondolja, hogy a gyerekek harmonikus, összehangolt testi reakciói és alkotásai a zenére, illetve az őket ért impulzusokra adott válaszaik sokkal spontánabbak a felnőttekénél, „nekik még nem kell küzdeniük érte (...), születésükkor a Teremtő áldásával kapják”90. Azt, hogy ezzel a különös tudással merjenek élni, sohasem mondja ki Kokas, hanem felfedezteti a gyerekekkel a zeneművekből, amelyekkel inspirálja őket: „Én nem azt akarom, hogy nekem higgyék el Bachot – hanem hogy higgyék el Bachnak saját magukat”91.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas posztumusz kötetének műfaja nem hitvallás, mégis leit-motívumként sejlenek fel szerzője folyamatosan visszatérő bizonyságtételei, melyek között gyöngyszemnek számít és minden mondatot, Kokas egész pedagógiáját érthetővé teszi a születésről, életről és halálról, Istenről, önmagáról és életfelfogásáról írt hitvallás értékű mondata: „Isten halandónak teremtette az embert. Én sem ismerek ennél fontosabb posztulátumot emberi életemről, amelyet a születés és a növekedés csodájának szolgálatában kívánok eltölteni”92.
 
Igék, Bibliai utalások

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vallásosság témakörébe tartoznak azok a Bibliai utalások is, amelyek gyakran bújtatva, parafrazálva, kiemelés nélkül jelennek meg a Kokas-szövegekben, és megerősítik, hogy Kokas életvitelszerűen volt vallásos, életét, szavait átszövik az istenélmények, fohászok, áldások és hitvallások. Nemcsak énekli a hagyományos virágvasárnapi, illetve adventi zsoltárt: Kapuk, nyíljatok meg...93, de különösen személyes, emberközeli homíliát fűz hozzá a dicsőség Királyáról, „akit jászolba fektetnek, gyenge gyermek lesz, tehetetlen pelenkázni való, mint a többi földi csecsemő. De fölötte csillag ragyog, és arról felismerik a bölcsek napkeletről”94.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas írásaiban spontánul jelennek meg a Szentírás történeteinek ismert alakjai: az emmausi tanítványok, a Jézus ölébe telepedő gyerekek, akikhez hasonlóké a Mennyeknek országa95, az anyja méhében repeső János, az Igét testében hordozó Mária, az emberré lett, később a Jordánban térdeplő Jézus, a ráereszkedő Lélek stb.96

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bibliai szöveg, illetve szövegrészlet a címe néhány fejezetnek97, Ézsaiási idézetet mond szövegbe ágyazottan98, a zene Kokas számára „mindennapi kenyér, amiért imában is fohászkodunk” a Mi Atyánk szavaival99. Utalás történik a gyerekek lámpásának olajára, amely felidézi a bibliai tíz szűz példázatát és a vőlegény menyegzőjét100. A Szeretet Himnuszára és Pál apostoli levelére tesz utalást, amelyet lefekvés előtt a gyerekekkel együtt felolvastak101. A zene felemeli a kezeimet Náditündérről szóló fejezetéből megértjük, hogy ha együtt aludtak el, az ő ágya mellé kuporodtak össze énekelni, „és ő olvasta fel Szent Pál levelét a korintusbeliekhez, hogy mindnyájan elhiggyük: »Ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok«”102. Megsejtjük, hogy ez a hátrányos helyzetű, mozgássérült lány és a gyerekek kapcsolata maga a szeretet dicsérete. A gyerekekben felfedezett egyértelmű fejlődést és kibontakozást úgy értelmezi Kokas, mint jó földbe vetett gabonamagot, amely sokszoros termést hoz és utal a jézusi magvető példázatára103. Helyenként felvillannak Jézus gyógyítástörténetei is, például a néma meggyógyítása104, majd a pünkösdi csoda105, illetve Kodály Pünkösdölője egy kislány állatnyelven szólása révén106. „Jézus – írják az evangéliumok – betegeket gyógyított: süketeket, vakokat, bénákat, epilepsziásokat, mindenféle nyavalyákban szenvedőket...” – mondja, amikor a gyógyítás esélyeiről, az igazi értékről, a gyerekek teremtő erejének hatásairól elmélkedik, amelyek megszépítik a földet107. A páli mérőzsinórra utalva108 életjussát értékesnek látja, Isten gazdag részt juttatott neki, és hogy a versengés indulatát „kifelejtette bőre alól”, az is jutalom, sőt a Teremtő ajándéka, s talán éppen ezért vált ez Kokas legkedvesebb mondatává a Szentírásból109.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A születéstörténet – nemcsak Jézusé, hanem egyenként mindenkié, minden egyes ember földre lépésének pillanata – Kokas értékrendszerében Isten jó híre: „Szép annak a lába, aki a jó hírt hozza…, és mi lehet jobb hír annál, mint hogy személyed a földre érkezik”110. A bibliai képek felvillanása („A belül folyó könnyei tisztára mosó könnyek voltak, keresztelők, mint a Jordán vize János kezében”111, jézusi példázatok beiktatása, a Mester élete meghitt pillanatainak megemlítése, az Ó- és Újszövetségi idézetek, illetve bizonyságtételek tanúsítják Kokas szentírásismeretét, sőt annak sajátos, tiszta evangéliumi értelmezését, vallásos meggyőződését, a mindennapok szintjén megélt hitét, imádságos lelkületét és világfelfogását. Ezek együttesen alakították nevelésfilozófiai meggyőződését, ember- és gyermekfelfogását, azaz végső soron a Kokas-módszert.
1 Ld. Székely, 2020a; 2021a.
2 Számokkal jelöltük azok előfordulásának indexeit.
3 Tóth, 2009.
4 Pl. Bach H-moll misé-jét.
5 Tóth, 2009. 109.
6 U.o.
7 U.i. a filmfelvételek éveiben 1980 után, amikor a Budapesti Művelődési Központban forgatták a gyerekek táncát, nem volt tanácsos nyíltan beszélni Istenről.
8 Bach H-moll misé-jének Et Resurrexit tétele például. Ld. Tóth, 2009.
9 Pilinszky, 1993. I. 357; ld. Deszpot, 2014b.
10 Augustinus, 397k./s.a.
11 Kokas, 2002.
12 Kokas et al., 2007. Kokast végül is ilyen életből való kilépéssel áldotta meg Isten.
13 Kokas, 2012. 102.
14 Kokas, 1998. 62.
15 Kokas, 2002.
16 U.o.
17 Kokas, 1992. 69.
18 U.o. 92.
19 Pilinszky, 1993, II.
20 Kokas, 1992. 92.
21 Kokas, 2012. 103.
22 Esszé, amely egyfajta ars poetica, merengés és eszmefuttatás, költői gondolatok és önvallomás Kokas tanításáról, elveiről, világ- és emberképéről, a lélek, az érzelmek és élmények kapcsolatáról, a lélek kibontakozásának, a képzelet, az alkotás pillanatának ünnepéről, a csend gazdagságáról, mélységéről, áldásairól, a csendesség Istenéről.
23 Kokas, 2012. 103.
24 Platón. In Buber, 1953/2017.
25 Ld. Buber, 1923/1994. „Minden istennév megszentelt marad: mert benne nemcsak Istenről, hanem Istenhez is szólnak”Buber, 1923/1994. 90.
26 Kokas, 1992. 89.
27 U.o. 35.
28 U.o. 71.
29 U.o. 130.
30 Kokas, 2002.
31 Kokas, 1992. 153.
32 U.o. 37.
33 U.o.
34 Kokas, 2012.
35 U.o. 133.
36 U.o. 114.
37 Magamról magamnak. In Kokas et al., 2007. Személyes című fejezet.
38 Kokas, 2012. 76.
39 Kokas, 1992. 189.
40 Utalás a Jézusi példázat menyegzői házára – ld. Kokas, 1992.
41 Kokas, 2002.
42 Ld. 3. ábra.
43 Kokas, 2002.
44 Kokas, 1992. 9.
45 Kokas, 2002.
46 U.o.
47 Kokas, 1992. 70.
48 Kokas, 2002.
49 U.o.
50 Kokas, 1992. 25.
51 U.o. 24.
52 Kokas et al., 2007.
53 Kokas, 1992. 22.
54 U.o. 85.
55 Ld. a 6.2. fejezetben.
56 Kokas, 1992. 26.
57 U.o. 40.
58 U.o. 49.
59 Kokas, 1998. 23, 69, 76.
60 U.o. 64, 75-77.
61 Buber, 1953/2017. 155-156.
62 Kokas, 1992. 70.
63 Kokas, 2002.
64 Kokas, 1992.
65 U.o. 48.
66 Kokas et al., 2007.
67 Kokas, 1998. 23.
68 Pilinszky, 1993. I.
69 Visky, 2021.
70 U.o. 72.
71 Ld. U.o.
72 Pilinszky, 1993. II. 119.
73 Weil, 1947/2009. 223. Ld. Merton, 1983; Mello, 2007.
74 Pilinszky, 1993. II. 114.
75 Gáncs, 2010.
76 Weil, 1947/2009.
77 Pilinszky, 1993. I. 326.
78 Kokas, 2002; ld. Weil, 1947/2009; Pilinszky, 1993.
79 Ld. A zene felemeli a kezeimet… Kokas Klára gondolatai a tanításról... című dokumentumfilmet – Fogas, 2005).
80 Kokas, 2002.
81 Kokas, 1992. 65.
82 U.o. 9.
83 U.o.
84 Pl. Beethoven, Bach szerzeményeit.
85 Ld. 4. sz. Mellékletet.
86 Kokas, 1992; Kokas, 2012. Ezek mintegy átmeneti rítusok – ld. Gennep, 1909.
87 Kokas, 2002.
88 Kokas, 1992. 91.
89 Kokas, 2012. 74.
90 U.o. 106.
91 U.o. 110.
92 U.o. 124.
93 24. Zsoltár-részlet – U.o. 91.
94 Kokas, 1992. 91.
95 U.o.
96 U.o.
97 Ahol ketten, hárman összejöttök – Mt. 18,19; A szeretet dicsérete – 1Kor. 13. U.o.
98 Ézs. 52,7 – U.o.
99 Mt. 6,11 – U.o. 70.
100 Mt. 25,1-13 – U.o.
101 1Kor. 13 – U.o.
102 U.o. 96.
103 Mt. 13. – Kokas, 1998.
104 Kokas, 2012.
105 Apcsel. 2.
106 Kokas, 2012.
107 U.o. 116.
108 2Kor. 10.
109 Kokas et al., 2007.
110 Ézs. 52,7. Kokas, 2012. 33-34.
111 Kokas, 2012. 130.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave