Székely Csilla Imola: Az alázat pedagógiája
›
Mellékletek
›
2. számú Melléklet: Pedagógiai párhuzamok

2. számú Melléklet: Pedagógiai párhuzamok

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. táblázat. Lichtwark és Kokas módszerének rövid összevetése (saját szerkesztés)
Alfred Lichtwark
Kokas Klára
Gyermekek festményei – a produktum a fontos
A gyermekalkotásokban a folyamat a fontos
Nincs rossz alkotás
Fő hangsúly a festésen, rajzoláson
Komplex művészetpedagógia: előbb meghallgatni, befogadni a zenét, majd zenére alkotni festéssel, rajzolással, formázással
Múzeumpedagógia – a festészet, a festés tanulása, művészetre való nevelés, az alkotás támogatása
Művészet általi nevelés – a lelki, személyiségbeli fejlődés a fontos, a különböző művészetek eszközökként segítik azt
Kiállítások szervezése
Az alkotás gyönyörűsége, a nonverbális önkifejezés a cél, majd az esetleges narrációk a festmények, rajzok margójára. A gyerekek művei nem kerülnek kiállításra
Esztétikai, művészeti nevelés
Nem a szakmai, speciális képességek fejlesztése a cél, hanem a szociális képességeké, a képzelet kibontakoztatása, a zenére való figyelés – a festés is a zene befogadását, tükrözését segíti
Többnyire zene nélkül alkotnak a gyerekek
A zenehallgatás központi eleme Kokas foglalkozásainak, minden más tevékenység is a zenére, éneklésre épül, a mozgás, tánc, festés, rajzolás, mesélés mindegyike
Művészetpedagógiájában a testbeszéd, a gesztus és a mimika is meghatározó szerepet töltött be
A mozgás, a gesztus, a mimika, a nonverbális kommunikáció hordozza az igazi üzenetet, amelyet nagyon nehéz rögzíteni, értelmezni, de éppen ezekre volt a leginkább kíváncsi Kokas Klára
Csendes, elmélyült figyelemben kell kivárni az alkotás (festmény) hatását
A figyelem, elcsendesedés kiindulópontja Kokas foglalkozásainak és pedagógiájának
A gyermekrajzok pedagógusi irányítás nélkül születtek
Nincs instrukció, az alkotómunka végén kérdezgette Kokas a gyerekeket a kész rajzról. Nincs rajztechnika tanítás, csupán az eszközök bemutatása
Reformpedagógiai elem: személyes élmény, kapcsolat létesítése az eredeti művel – amely szemlélődést nem vezet meg a pedagógus, és amelyet az élményről való narráció, beszélgetés követ
A gyerekek narrációi elsődlegesen nem a műről, hanem a saját lelkükben képződött történetről, érzelmekről, felismerésekről szólnak – jóllehet, a személyes élmény fontos itt is
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. táblázat. Orff és Kokas koncepciójának rövid összevetése (saját szerkesztés)
Carl Orff
Kokas Klára
Éneklés (népdal, műdal, gyermekdal), beszélgetés, dallami érzék fejlesztése hallás utáni daltanítás alapján
Népdaléneklés (-tanulás), névéneklés
Hangszerrel való ismerkedés, hangszertanulás alapfokon – előbb Orff-hangszerekkel
Nincs hangszerhasználat
Ritmusérzék fejlesztése beszéd és testmozgás alapján
Szabad mozdulatok (dallami-ritmikai-dramaturgiai) megkötöttség nélkül
Polifóniai érzék kialakítása énekléssel és ritmus-cselekvéssel egyszerre, relatív szolmizáció
Nem cél a ritmusérzék, illetve polifónia kialakítása, nincs szolmizáció
Mozgás, mozgássorok, tánc – zenére
A zene mozgásban, táncban való megjelenítése, történetté alakítása
Ütőhangszeres kíséretre való improvizáció, zenei rögtönzés a beszéd-ének-zene-mozgás-hangszer összekapcsolásával
Hangszerpark – Orff instrumentárium
Felvételről, ritkábban élőben hallgatott zenékre szótlanul, csendben történő improvizáció: csoportos vagy szólótánc
Népi zenei hagyományokból építkezik: népdalok, népi játékok, mondókák
Népdaléneklés és tanulás mellett hangszeres klasszikus zene hallgatása hangfelvételről
Testzene: taps, dobbantás, csattogtatás, csettintés, ritmikus járás – történetek megjelenítése beszéd, zene, mozgás által
Történetek megjelenítése táncban, rajzban – zenére
Kiindulási pont a beszéd, amelyből ritmus, majd dallam lesz
Kiindulási pont a csend
Zenei feladat: először a tanárral együtt, majd tanári bemutatásra, improvizációs mintára, végül a tanulók önállóan alkotnak
Nincsenek kritériumok, sem megfigyelési szempont – ehelyett irányítás, sugallás, felvetett téma nélküli szabad képzelet-játék zenére
Zeneterápiás koncepció (ld. Orff, 1994)
Az alkalmazott módszerek, személyesség, narrációk miatt terápiás hatású módszer
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. táblázat. Kodály és Kokas zenepedagógiájának rövid összevetése (saját szerkesztés)
Kodály Zoltán
Kokas Klára
A legfiatalabb korban kell megkezdeni a kisgyermekek zenei fejlesztését minden tekintetben igényes zenei neveléssel: a zeneértővé nevelést már kora kisgyermek kortól, sőt az anya magzatkorától kell elkezdeni
A zenés foglalkozások résztvevői kisgyermekek (óvodás és kisiskolás korúak), de Kokas óráin olykor részt vettek szülők, nagyszülők is
Az éneklés, mint aktív zenélés áll hozzánk a legközelebb, az emberi hang a legnemesebb hangszer – belső hallás kifejlesztése
Éneklés és aktív zenehallgatás – a legnemesebb nemzetközi zenei hagyományból
Középpontban a népdalkincs: a nemzeti népi hagyományok, a pentatónia
Népdalaink által ismerjük meg zenei anyanyelvünket
Gyermekközpontúság mellett a körjáték, névéneklés, népdaléneklés, illetve tanítás is jelen van, de azt fontosságban megelőzi a zene figyelmes, aktív befogadása
Kórusban, csoportban való népdaléneklés: a zene közösségi élmény például kórusban való éneklés által
A teendő a tömegek és a minőségi zene közvetlen találkozásnak elősegítése karéneklés által
Közös népdaléneklés a zenés tevékenységek bevezetőjeként, énekes körjátékok, névéneklés népdalok mintájára
Legyen mindenki számára elérhető a zenei nevelés, zenei műveltség
Cél a zeneértő tömegek kiművelése
Cél gyerekek és felnőttek zenéhez vezetése, a zeneérző emberré nevelés
Nem komplex, nem jelennek meg egyéb művészeti ágak, noha Kodály tanította, hogy az értékes zene érzékenyíti a lelket a művészi szép befogadására, ízlésformáló ereje van
Komplex – mozgásos-verbális-képi kifejezési lehetőség. Ez jelenti újszerűségét – a zene és mozgás, illetve képi megjelenítés összekapcsolása: improvizációs tánc, festés, mintázás, történet-elbeszélés
Statikus – nem ad teret a mozgásnak és improvizálásnak, noha Kodály vallotta, hogy a zene elválaszthatatlan a mozdulattól (Kodály, 1982. I. 62-63)
Mozgalmas, dinamikus, improvizatív, személyes, közösségi és egyéni kifejezési mód, zene és mozgás egybekapcsolása
Relatív szolmizáció – zenei írás-olvasás gyakorlása, melyet Kodály mindig összekötött a belső hallás fejlesztésével. A zeneértővé nevelésnek feltétele a zenei írás-olvasás elsajátítása, relatív szolmizáció szükségessége
Nincs szolmizáció, sem kottaírás-olvasás, csak sajátélményű népdaléneklés és hallás utáni daltanulás
Csak művészi értékű, minőségi, tiszta zene lehet a zenei nevelés alapja. A zenével való találkozás az értékközpontúság elvén történjen, s ehhez a zenei anyanyelv jelentse a garanciát
Művészi, tiszta népdalkincs és abszolút zenei repertoár
A zene értelmi megközelítése
A zene érzelmi üzenetére való figyelés
Minden gyermek fejleszthető – a zene transzferhatása
A transzferhatás mérése: Képességfejlesztés zenei neveléssel – Kokas doktori értekezése (1972)
A pedagógus (karvezetőként érthetően) megmarad a klasszikus szerepében, azaz irányító-vezetője az alkalmaknak
A Kokas-módszerrel oktató pedagógus egyfajta szervezője az alkalmaknak (az egymás után következő elemeket, az óra lépéseit sugallja, elindítja), a vezető szerepet pedig nem személy, sokkal inkább a zene és a zenére születő inspirációk töltik be
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

5. táblázat. Dalcroze és Kokas zenepedagógiai módszerének összevetése (saját szerkesztés)
Émile Jaques-Dalcroze
Kokas Klára
Elsődlegesen a ritmusérzéket, ritmusok felismerését fejleszti: ritmikus járással, tapssal
Elsődleges a képzelőerő, gyermeki fantázia, az önkifejezés fejlesztése: a zenére való teljes figyelés által
Zenei érzék fejlesztése a zene ritmusának, belső lüktetésének átvételével, koncentrálással, ritmusgyakorlatokkal – az idői arányérzék, tempó, ütemérzék fejlesztése
Szabad mozgás, improvizáció, a ritmusok, dallamok egyedi kifejezése
Nincs megfigyelési szempont
A hallott, tanár által improvizált zene azonnal, spontán látvánnyá alakítása, (főként ritmusának, dinamikájának) kiábrázolása – a ritmusképeltek követése improvizációs mozdulatokkal, testmozgással
 
A rövid zenemű (részlet) többszöri meghallgatása után annak szabad mozdulatokkal való megjelenítése
Utánzás (tanáré, egymásé), később önálló, egyéni kifejezés
Megkötöttség nincs, a tanár nem ad követendő mintákat – a saját történet, érzelmek megfogalmazása a cél
Egymásra való figyelés, alkalmazkodás
Egymás tisztelete, fokozhatatlan figyelés egymásra és a zenére
A vezető zongorán improvizációs zenét játszik, amelynek tempójára, intenzitására improvizálnak mozgást (járást, futást, ugrást) a gyerekek – zenei fogalmak tanulása
Többnyire felvételről szóló zenére táncolnak szótlanul, arra alakítanak saját történetet a gyerekek, nincs zeneelméleti képzés
Euritmia – a zene, hallási érzékelés mozgásban való megjelenítése szabad mozgással
A módszer fontos elemei az improvizáció, gesztikuláció, természetes mozgáselemek, emellett a képzőművészeti önkifejezés, illetve a szolfézstanítás
A konkretizált pedagógiai cél nem a zeneelmélet- vagy a szolfézstanulás, hanem a zene átélése, befogadása hasonlóképpen szabad mozdulatok által
Vokális- és mozgásimprovizáció
Mozgásos, figuratív tánc-improvizáció
Zenei írás-olvasás fejlesztése az önkifejező képesség fejlesztése érdekében
Önkifejezőképesség fejlesztése táncban, majd azt követően szóban, festésben, rajzban
Cél az egyén értelmi és testi képességeinek összehangolása a zene segítségével
Cél a zene segítségével megvalósítani a hallott mű értő befogadását, ezáltal pedig a személyiség kibontakoztatása
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

6. táblázat. Montessori és Kokas pedagógiájának összevetése (saját szerkesztés)
Maria Montessori
Kokas Klára
A komplex képzőművészeti reform fő célja: a gyerekek ne kész modelleket, mintákat másoljanak, hanem kapjanak lehetőséget a spontán önkifejezésre. „Ehhez biztosítani kell a különböző technikák megismerését, és az ehhez szükséges gazdag eszközválasztékot (ecset, ceruza, kréta, szén, tempera stb.), valamint a manuális munkavégzés lehetőségeit” (Pukánszky-Németh, 1996).
A komplex művészetpedagógia célja a gyermekek sokoldalú személyiségfejlesztése egymást erősítő technikák által: zenével, mozgással, tánccal, narrációval, kézműves foglalkozással, rajzolással
A zenei nevelés elsődleges célja: napi koncerthallgatással jó zenehallgatóvá nevelni
Elsődleges cél: a zene átélése testtel, lélekkel
A zaj, a csend, a hang megkülönböztetése: „Csak a csend felfedezése után van a gyermek hallása előkészítve az érzékelési nevelésre” (Szőnyi in: Kenesei, 1994. 20).
Csendgyakorlat – célja az önfegyelemre, nyugalomra szoktatás
Csendtartás – célja a munka félbeszakítása, a gyermekek önmegtartóztatása
A csend, mint a zenébe való belépés előszobája, nem öncélú, hanem egy folyamat része: a lélek lecsendesedése, érzékenyítése, mint a zene befogadásának feltétele
Egyszerű tárgyak, hangszerek használata a zenehallgatás és kottaolvasás fejlesztéséhez (a gazdag Montessori-eszköztárnak megfelelően, amely az ő pedagógiájának fontos eleme más tantárgyak tanítása esetében is) – fahengerek, harangok, sípok, monochord, facimbalom, miniatűr zongora, csengők, kartondobozok stb.
Nincs hangjegyírás- és olvasás, nem a zenei írásbeliség elsajátítása a cél, hangszerek sincsenek, sem segédeszközök, csupán a gyerekek és a (legtöbbször felvételről, ritkábban élő előadásban hangzó) zene
Ritmikus mozgás – célja a testi nevelés és komplex személyiségfejlesztés
Nem a ritmusra, hanem a gyerekre irányul a figyelem, és arra, amit előhoz magából a zene közegében
A figyelem polarizációja – elmélyült individuális munka, önművelés
Zenefigyelem – a zene interiorizálása, hogy inspirációs forrássá válhasson
Megváltozott tanárszerep: a pedagógus segítő, támogató, a tanulók önművelésének szervezője, irányítója, megfigyelő, segítő, tanácsadó, tévedéseket kijavító kísérő
A pedagógus megteremti a helyzetet, feltételeket, bizalmi légkört, a meghitt kapcsolatot, emellett figyel és kérdez
Nevelési forma: szabad, illetve szabadon választott munka, gondosan kialakított környezet, laza, nyugodt légkör, pedagógiai tér, eszközök a gyerekek önállósodása érdekében – szabad polcok, átrendezhető terem (Stein, 2015. 148-149; Pethő, 2011. 82-83)
Tágas tér a szabad mozgás biztosítására – a tánc alatt többnyire eszköztelenség, rajzoláshoz szabadon választott technika
A zenetanulás elemei: hangjegyírás, kottaolvasás, éneklés, ritmusos-mozgásos feladatok, hangszeres játék, zenei improvizáció
Hallás utáni népdaltanulás, zenehallgatás felvételről
Egymásra figyelés zavaratlan munka miatt
Egymásra figyelés a zavaratlan közös alkotás, egymás nonverbális üzenetének befogadása miatt
Gyermeki önállóság, öntevékenység, aktív részvétel, kooperáció, mások személyiségének tisztelete
Egymás és a másság (fogyatékosság) tisztelete, empatikus elfogadása, szóló- és csoportos táncokban való önkéntes, aktív részvétel vagy szemlélődés
Vegyes életkorú, kis létszámú, saját fejlődési ütemben haladó gyerekcsoportok (Stein, 2015)
Vegyes korú és képességű, vegyes szocio-kulturális hátterű gyerekek, a zenei képzettség nem kritérium
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7. táblázat. Steiner és Kokas művészetpedagógiai szempontú összevetése (saját szerkesztés)
Rudolf Steiner – Waldorf iskola
Kokas Klára
Korai gyermekkorban bevezetett hangszeres zenetanulás előbb furulyán, ütőhangszereken, majd húros hangszereken
Hangszeroktatás nélküli énektanulás
A kézműves-tevékenység hangsúlyozása
Kézműves, képzőművészeti alkotások fontossága
Euritmia: mozdulatköltészet hangzás, mozgás, ritmus, beszéd által – a készségfejlesztés közös alapja, bizonyos zenei elemek szociális környezetben és térben történő megjelenítése
Kevésbé megengedő módszer
Tánc, improvizáció megkötés, szabályozás nélkül, teljes gyermeki szabadságban
Élő zene
Ritkábban élő zene, legtöbbször felvételről hallgatott rövid zenerészlet, a megismeréshez szükséges többszöri ismétléssel
Komplex művészetpedagógia: dramatikus játék, szavalás, iskolai ünnepek, színjátszás, díszletkészítés, képzőművészetek, zene
Komplex művészetpedagógia: zene, tánc, történetmesélés, rajzolás, festés, mintázás
Rituálék a nevelőfolyamatban
Négy-hat hetes epochális pedagógiai rendszer, a napok beosztása szintjén jelen levő ciklikusság: részfeladatok elvégzése, napok, hónapok beosztása, szakasz- illetve hónapzáró ünnepélyek
Rituálisan felépített tevékenységek, rituális elemek jelenléte
Célszerűen kialakított visszatérő, rituális elemek – megszokottság és biztonságérzet
Közös éneklés – iskolai énekkarok, kórusok, zenekarok
Öröméneklés egyfajta kötetlenséggel, variációkkal
Plasztikus-képzőművészeti és zenei-költészeti elemek egyesítése az euritmiában (Steiner, 2018. 41)
Zene, képzőművészet, mozgáskultúra és elbeszélés (költőiség) egyesítése az átváltozó táncokban és narrációkban
A vallásosság fontos elem Steiner személyiségében és pedagógiájában: „A gyermeknek nem fültől fülig, hanem lélektől lélekig kell megértenie a dolgokat” (Steiner, 2018. 23)
Kokas alapvetően vallásos, ebben a szellemiségben tanított, beszélt és élt
A nevelő és gyermek közötti kapcsolat fontossága: a tanításhoz „a tanítónak, a nevelőnek a gyermekhez való eleven viszonyára van szükség, s nem egy halott viszonyra, amelyet halott pedagógiai fogalmakból sajátítunk el” (Steiner, 1995. 25)
Kokas módszerének kulcsfontosságú sajátossága az Istennel és gyerekekkel való bensőséges viszony
A zenetanítás anyaga: népi dallamok és klasszikus zenei darabok, zenetörténet, zeneelmélet, zenei írás-olvasás, hangszeren játszás
Népdalok, klasszikus és modern instrumentális zenei darabok éneklése-hallgatása képezi a zenei nevelés anyagát – zenetanítás nélkül
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave