3.3. A hetek tanításának közös, de eltérően megjelenő elemei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A reformpedagógiai törekvések, valamint a művészetpedagógia egymást erősítő hatásként jelentkeztek a 20. század elején és mindkét tendencia ugyanazzal az igénnyel lépett fel – előtérbe helyeződött egy sor feledésbe merült emberi kvalitás, mint amilyen a szabadság, a szabadon alkotás, az egyediség, egyéniség tisztelete, az esztétikai értékek, a harmonikus kapcsolat nevelő és diák között, a kreativitás stb. Ezeket az értékeket tekintve a különböző reformpedagógiai irányzatok és azok pedagógiai alapelvei egymás között erős hasonlóságot mutatnak. Eltérések és egybeesések, prioritások és neveléselméleti hangsúlyok, gyermekkép és művészetpedagógiai meggyőződés – ilyen és hasonló szempontok mentén állítjuk egymás mellé és egymással szembe a hetek pedagóguscsoport hétféle pedagógiai koncepcióját, miközben fő kapcsolódási pont minden esetben a művészeti nevelés megjelenése, illetve hangsúlyozása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez az összehasonlítás további eredményeket jelent annak felméréséhez, miképpen járultak hozzá a 20. század elején megjelenő reformpedagógiák és egyes képviselőik a gyermeki fejlődés új szemléletű értelmezéséhez, és a nevelés-oktatás folyamatának új módszertani megközelítéseihez. Ebben a fejezetben a kokasi világ- és gyermekkép elemzésének előkészítése érdekében összefoglalásra kerülnek az elemzés alapjául kiválasztott hét pedagógus Isten-, nevelő- és gyermekképe, azaz a hetek metafizikai-antropológiai-etikai tanítása az elérhető szakirodalom függvényében. Fontos megjegyezni, hogy az elemzésre került írásokban – és az elérhető szakirodalomban – Steiner és Kokas spirituális szövegeit kivéve más pedagógusok esetében igen kevés utalás történik a vallásosság-dimenzióra, istenképre és hitvallási tételekre. Mindezek mellett a szövegközi utalásokban rendszerezés nélkül megjelennek a gyermekképet érintő elgondolások, tehát az egyes pedagógusok antropológiai meggyőződése többé-kevésbé körvonalazható. Ezek után egészen konkrét aspektusok, módszertani elemek és mozzanatok mentén a hét kiválasztott művészetpedagógia elemeit állítjuk párhuzamba.
 
A hetek világ- és istenképének összevetése: ember- és világkép

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megkülönböztető jegynek számít a hetek pedagóguscsoport tagjainak az emberről és a világról, a gyermekről és az abszolút értékről alkotott szemlélete, amely ugyanakkor kapcsolópontot is jelent közöttük. Mivel ezek a nézetek képezik az alapját egy-egy pedagógiai-filozófiai eszmerendszernek, és mivel az iskolaalapító értékrendszere és mentalitása erőteljesen meghatározza az eszközöket, módszereket és eljárásokat, amelyek segítségével megvalósíthatónak vélik a személyiségfejlődésbe való beavatkozást, ezért fontos megismerni a hetek világnézeti meggyőződését. Korábban láthattuk, hogy mindannyian gyermekközpontú pedagógiai rendszert alkottak, a gyermekkép-értelmezésükben azonban jelentős eltérések is vannak. A személyre szabott segítés-fejlesztés szükségességét, minden gyermek fejleszthetőségének elvét, a kapcsolatok és kommunikáció fontosságát nem vitatják, sem azt a pedagógiai alapelvet, hogy a lehető legkorábban kell elkezdeni a nevelést1. De a mód, ahogyan a világot és az embert látják, a pedagógia antropológiai és teleológiai megközelítése és az azokban megjelenő hangsúlyok szignifikáns eltéréseket mutatnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Steiner teológiája tulajdonképpen teozófia, és antropológiája antropozófia2, emberképe, pedagógiája is erre építkezik – ez az a pont, ami miatt a legtöbb kritika érte, és (néhány kivételtől eltekintve) minden valószínűség szerint emiatt nem váltak államilag elfogadott és támogatott intézetekké a Waldorf-iskolák – éppen az ideológiai alapelvek miatt. Ezzel együtt a világ számos országában működnek Waldorf-iskolák, és az egyik legelterjedtebb reformpedagógiai iskolahálózattá fejlődött az évek során – többnyire a második világháború után, amikor lehetőség nyílt rá, hiszen a totalitárius uralmi rendszereknek nincs szüksége önállóan gondolkodó, szabadon véleményt formáló emberekere, ezért az efféle rendszerek tiltották azokat. Az egzakt tudományokkal foglalkozók számára (is) elfogadhatatlannak minősült a tudományos és áltudományos-ezoterikus elemekkel átszőtt pedagógiai rendszer, hiszen köztudott volt Steiner szerepvállalása a Teozófiai Társaságban, amelynek főtitkára, illetve a későbbi Antropozófiai Társaságban, amelynek alapítója volt (1912-1925).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Montessori világnézete eklektikus. A New Age-hez hasonló módon vegyíti össze a szellemi áramlatokat, melyből egy sajátos világképet hozott létre. Holisztikus kozmikus elmélete, ökológikus, evolucionista, valamint pozitivista szellemben tudományos, és mindezt a katolicizmus fogja egészbe”3. Montessori pedagógiájában – miként a Kokaséban is – érezhető a keresztyén hit, de nem mint katolikus mivolt, nem mint felekezeti hovatartozás. Az viszont, hogy ők a keresztyénségüket és hitüket gyakorló nevelők, módszerük fejlődésfolyamatára is kihatással volt, és ez egyfajta sajátosságukká és megkülönböztető jegyükké lett. Ilyen értelemben azonban kevés ismeretünk van Montessori vallásosságának és istenképének, illetve Istennel való viszonyának jellemzőiről.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Annál többet tudunk Kokas belső, lelki meggyőződéseiről, noha – mint látni fogjuk a 4. fejezetben – nem rendszerezett Isten-tanként találkozunk azzal. Vallásos tartalmakkal átitatott írásai hűen tükrözik keresztyénségét, mélységes humanizmusát, hitét, bensőséges, meghitt kapcsolatát Istennel. Jelenlétéből sugárzott, írásaiból, szavaiból ma is érezhető istenszeretete, amely gyermekszeretetének alapja. A zenét is Isteni ajándéknak tekinti, a gyermeket is. Azon dolgozott, hogy ő maga is megőrizze gyermekségét, azt az alázatot, amelynek függvénye a gyerekekkel való bensőséges kapcsolat, és amelyet kincsként, értékként, adományként, egyszóval áldásként élt meg4.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mestere, Kodály nem gyakran hangoztatott hitkérdéseket, de írásaiban olykor felbukkan Istenre való utalás is, a kottaismeretet például olyan értéknek nevezi, amellyel Isten ajándékához lehet kulcsot szerezni, és „amely az élet értékét megsokszorozza”5. Máskor, egy interjúban – a 90. zsoltár szavait idézve konkrét utalás nélkül – a terveiről nyilatkozva azt mondta: „Az Írás szerint az ember élete hetven év…”6. Ebből messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le – az csak természetes, hogy Kodály ismerte a Szentírást – annyit azonban elmondhatunk, hogy válaszából kitűnik az isteni meghatározottság figyelembevétele, amely utal az ember isteni eredetének kérdéskörére is. Sőt a Liszt Ferenc Társaság egyik alkalmán 1940-ben beszédét hosszú bibliai idézettel kezdte, s mintegy allegorikus prédikációt mondott a magyar történelemről és a magyar zenepedagógia múltjáról, melyben a Bartókkal közösen jegyzett Magyar népdalok (1906) című népdal-feldolgozást a Noé féle bárkából kibocsátott galambként értelmezte7. Mindezek alapján nem következtethetünk arra, hogy a hit áthatja Kodály nevelésről való gondolkodását, sem pedagógiájának keresztyén alapjaira, nyilatkozatai mégis egyértelművé tették, hogy Kodály nyilvánosan vállalta keresztyén hitét.
 
A hetek antropológiai meggyőződése - holisztikus nevelési elv

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemcsak a hetek, de a reformpedagógia minden képviselője a teljes embert vette figyelembe a nevelés folyamatában, egyszóval holisztikusan gondolkodott az emberről és fejlesztéséről. Frans Carlgren szerint a Waldorf-tanár egyik legfőbb feladata újra meg újra felidézni, elmélyült belső szemlélődés tárgyává tenni „tanítványainak egész valóját, összes képességüket és minden problémájukat”, hiszen „nemcsak a lélek vesz részt az alkotásban. A test is részese, az ujjaink, a legapróbb porcikánk”8. A reformpedagógusok tehát kutatják az egyes gyerekek sajátos, egyéni adottságait, hajlamait, hogy a nevelésben azokat kibontakoztassák, illetve, hogy azokra építsenek. Törekvésük a minél kisebb mértékű beavatkozás a gyermek képességfejlődésének folyamatába cselekedtetés, felfedeztetés, inspirálás révén. A természet, a hangulat, az osztályterem, az iskolai környezet, a nyugodtság és a csend is kiemelt helyet foglal el a szemléletükben, amely miliője, helyszíne, tere, feltétele a nevelésnek, így ezek biztosítására is nagy gondot fordítottak a tudományra, hitre, művészetre való nevelés érdekében9.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pedagógusok mellett a szülők is partnerei az iskolai nevelésnek gyakori találkozások, tanácskozások, gyűlések révén beleszólásuk, felelősségük van abban, sőt részt vállalnak az iskolai tervezés, szervezés, kivitelezés és fenntartás terheiből, ezáltal sokkal inkább bevonódnak gyermekeik tanulásába, mint a tömegoktatásban részesülő gyerekek szülei. Steinernél tanulói előadásokon, szülői megbeszéléseken, közös tevékenységeken rendszerességgel, aktívan vesznek részt gyermekeik iskolai nevelésében10.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Leginkább Kodály, Dalcroze és Orff nyomatékosítják az aktív részvételű művészeti nevelés lehető legkorábbi elkezdését, a gyermekeknek a zenével, népdalokkal, költészettel való korai találkozását. A zenehallásra való rendszeres nevelést „kezdeni már az óvodában kell”11, éspedig „az általános, teljes emberség felé, testi-lelki képességeinek kiművelésével”12. Lichtwarkról tudjuk, hogy ő sem csupán a kézi- és finommotorikus mozgások vagy ízlésformálás érdekében promoválta a rajzolást, illetve rajzoktatást, ugyanis a művészeti nevelést az egész emberre – lelkére, szellemére és testére – való ráhatásként értelmezte13. Teleológiai vonatkozásban nemcsak a hetek, de minden alternatív és reformpedagógiai kísérlet törekvése egybehangzik azzal, amit Dalcroze így fogalmazott meg: „A módszernek, melyet alkottam, és mely a nevemet viseli, az a célja, hogy a zene segítségével összhangba hozza az egyén értelmi és testi képességeit”14. Ezt a folyamatot pedig minél korábban kell elkezdeni, hiszen a gyerekekben már egészen kis (3-4 éves) korban ott van a fogékonyság, a tehetség, a ritmusérzék15.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Steiner embertanának jellegzetessége és sajátos jegye, hogy a személyiség négy alkotóelemét különbözteti meg: „Ezen a fizikai testen kívül a szellemtudomány az emberben egy második lényiséget is elismer: az élettestet vagy étertestet. (...) Az emberi lényiség harmadik tagja az úgynevezett érző- vagy asztráltest (...) Van azonban az emberlénynek egy negyedik tagja, amiben egyéb földlakóval nem osztozik. Ez az emberi »Én« hordozója”16.
 
A gyermek tisztelete, szeretete

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Steiner és Montessori szabadságról beszél, és a pedagógiáról, mint szabadságra nevelésről gondolkodik17. Mindketten kerülik a parancsolást, a büntetést-jutalmazást, ehelyett csupán fokozott érzékenységgel irányítanak, tanácsolnak, kérdeznek, választási lehetőségeket biztosítanak, belátásra nevelnek, pozitív példát mutatnak. „Nagyon fontos, hogy valóban úgy neveljük a gyermekeinket, hogy megint megtanuljanak odafigyelni a környezetükre, az embertársaikra”, újratanulják egymást tisztelni, meghallgatni, egymással törődni18. Emellett fontos, hogy a nevelő a gyermekkel elvégeztetett feladatot is az iránta való szeretettel tegye19. Steiner pedagógiai vezérelve volt, hogy minden gyermek egyéni figyelmet, speciálisan rá tervezett, egyéniségének megfelelő feladatot kapjon20.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermek tiszteletéből, megfigyeléséből született Montessori újító elképzelése is, ami ma már természetes, de a 20. század elején még szokatlannak, reformnak számított: a gyermekekhez igazított iskolai bútorzat, a gyermekekre szabott kicsinyített fogasok, mosdók, nyílt polcok, könnyen mozdítható székek, asztalok21. Montessori célja, hogy „a gyermek maga alkossa meg képzeteit, fejlessze ki érzékszerveit, építse meg saját gondolatvilágát, ne a nevelő erőszakolja rá a sajátját. A cselekvés megindítója a felnőtt, irányítója a jól megválasztott eszköz, de a cselekvő alany maga a gyermek”22.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A módszerek, taneszközök megválasztásában, a tantervkészítésben, az ütemezésben, egyszóval a tanítás-tanulás folyamatának minden mozzanatában az osztálytanító nagy szabadságot élvez, ő az irányítója az osztályban zajló folyamatoknak, hiszen tanítványait személyesen, közelről ismeri. Sok év kitartó türelmére volt szükség ehhez – Steiner, Montessori és Kokas hosszú megfigyelések által, a gyerekeket valósággal megtanulva, közös aktivitások alapján alakította ki nézetrendszerét, amelynek alapját éppen az egyéniség tisztelete, a sajátos különbözőség elfogadása és értékelése képezte. „Ha felnőtteket tanítok, bennük is a gyermekségüket keresem, a szabad lélegzetű és bátorságos képzeletű gyermeket” – mondja Kokas23.
 
Életszerűség, gyakorlatiasság

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megállapíthatjuk, hogy a reformpedagógiai irányzatok mindegyikére jellemző a pragmatikusság, jóllehet magát a fogalmat is többféleképpen értelmezhetjük. E pragmatikus megközelítésnek minden esetben fontos eleme az élményszerűség, az alkotás gyönyörűsége, az örömélmény, a folyamatban való teljes jelenlét, a gyakorlatvégzésbe való belefeledkezés24, amely jelenséget korábban flowként emlegettünk. A gyakorlatias szempont az életre való nevelés elvében gyökerezik a problémamegoldó, motorikus, koordinációs képességek fejlesztése céljával25. Annak érdekében, hogy az elképzelések, a képzeletben megszülető tárgyak alkotásokká lényegüljenek, megvalósulhassanak, szükség van operativitásra, alkalmazó-képességre, leleményességre. Sőt ennél messzemenőbb célok is közrejátszottak abban, hogy az életszerűség elve az életreform mozgalmakban kiemelt helyre került, nevezetesen a jellemformálásban kapott jelentős szerepet: óvatosságra, türelemre, körültekintésre, tervezésre, kitartásra, figyelemre, előrelátásra nevel. És nemcsak, hanem gondolkodásra, cselekvésre, felfedezésre sarkall, az alkotás élményét, az alkotásban való gyönyörködés érzését nyújtja. Stílust formál és a munka becsületére tanít. Hiszen gyakorlással, munkához látva és játszva tanulunk alkotni és játszani – amit Lichtwark így említ: „learning by doing; learning by playing”26.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Steiner munkára nevelésről beszél, és valóban, a Waldorf-iskolák kézműves technika-óráknak is nevezhető foglalkozásain különböző kézimunkákat készítenek a gyerekek. A kötéstől, varrástól, horgolástól, hímzéstől kezdve a fafaragásig, fém-megmunkálásig, agyagozásig, papírmerítésig mindenféle kézműves foglalkozáson vesznek részt, sőt a nagyobbak mezőgazdasági vagy szociális gyakorlatokon is, például kerti-mezei munkát végeznek, mint amilyen a növénytermesztés, kertművelés, állattenyésztés, vagy éppen a földmérés, térképrajzolás, sőt egészségügyi-szociális feladatok, amilyen az elsősegélynyújtás, betegápolás stb.27.
 
Spontán önkifejezés, szabad, kreatív önközlés, improvizáció

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az improvizáció, mint megközelítési mód és alkotási folyamat a művészetek világában különösen fontos, legyen bár testtel alkotott kompozíció, mozdulatsor28, akár spontán örömzenélés29, akár képzőművészeti alkotások30, akár testbeszéd vagy a gyerekek képzelt meséi átváltozáskor, ami Kokasnak volt különösen fontos31. A rögtönzött, spontán alkotás minden esetben saját elképzeléssel és megvalósítással létrejött egyszeri, megismételhetetlen mű: hang, mozdulat vagy tárgy, egyszóval valami titok – miként titok a folyamat is, miként létrejön.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Steiner a művészeti tevékenység nevelő, személyiségfejlesztő hatásáról tanította, hogy „ha lehetővé tesszük a gyermeknek, hogy művészi tevékenységgel kifejezze az érzelmeit, akkor legalapvetőbb vágyainak engedünk szabad utat...”32. A reformpedagógiai irányzatok képviselői kifejezetten fontosnak tartották a sajátosan egyéni, eredeti ötleteken alapuló alkotó kezdeményezéseket, „... az eleven impulzusokra épülő oktatás során a gyermekek a saját belső világukból hozzák ki, amit létrehoznak” – mondta Steiner egy 1922-ben elhangzott előadásán33.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár az improvizáció fogalma az alkotói szabadsággal asszociálható, Kodálynál „az improvizáció kötött módja használatos”, ami elsősorban nem szabad kifejezési formák támogatását, hanem adott elemek rakosgatását, cserélgetését jelenti34, Kodály ugyanis azt tartotta, hogy alapos zenei ismeretek hiányában az improvizáció nem képvisel értéket, ezért is jutott nála a zenei rögtönzés kevesebb szerephez35. Az improvizációra, kezdeményezésre való késztetés, a legkülönbözőbb képességek fejlesztése, miként a reformpedagógiai törekvések többi célja is azt segíti, hogy a gyerekek és fiatalok értékes, harmonikus, teljes életet éljenek, kapcsolataikat, konfliktusaikat megfelelően tudják kezelni, képesek legyenek jó döntéseket hozni, tetteikért felelősséget vállalni, társas viszonyaikban hűségesnek, igazságosnak lenni, mindennapi gondokban, problémákban, krízishelyzeteben kreatívnak, improvizatívnak maradni.
 
Képzelet, fantázia

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A képzeletet, ezt a titokzatos emberi jelenséget, lelki-szellemi képességet és alkotóerőt a hetek csoport tagjai eltérő hangsúllyal, de rendkívül fontosnak tartották az emberré válás, az alkotás, az esztétikai nevelés, a stílus- és ízlésformálás folyamatában36. A maga rendjén mindegyikük megfogalmazta véleményét a képzelet – főként a gyermeki képzelet – fontosságáról, és hangsúlyos szerepet szánt annak. A képzelet a Waldorf-iskolákban is különös jelentőségű: „Az alkotó fantázia az egyik legfontosabb belső képesség, amivel a felnőtt ember rendelkezhet (...) Ezt a képességet már kicsi gyermekkorban megalapozhatjuk – vagy csírájában kiirthatjuk. (...) Felnőve, a hétköznapok közhelyözönében s örökké előnyökre és haszonra spekulálva elveszti ezt az értékes hozományt...”37. A steineri gimnasztikagyakorlatok pedig nem csupán utánzásos feladatok, hanem egyben a gyermekek ötleteivel gazdagított tornajátékok is, amelyekben a testgyakorlat és a játék egységet alkot: például a gyerekek bizonyos helyzetekbe képzelik magukat, vagy képzeletben állattá változva végeznek el bizonyos feladatsort38.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A művészi érték Steiner szerint az esztétikum, a jövő, a szép, a giccs és a remekmű teremtésének közege39. A képzelet kokasi elgurítása alkotás, a szépirodalmi, költészeti, képzőművészeti, zeneszerzői alkotások megszületésének spirituális tere, műhelye. Annyira központi tényező Kokasnál, hogy „munkájának eszköze, egyben »anyaga« is – a képzelet”40, gazdagsága, tágassága, potenciálja oly nagy, hogy a gyermekek és gyermeklelkű felnőttek egész világot képesek maguk előtt kibontani képzeletük által.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lelkesedés, a csodálkozás, a képzeletjáték, a kíváncsiság, a tudásszomj mind függvényei az intelligencia fejlődésének. Lichtwark a gyermekrajzokban, Kokas az átváltozó táncokban, Kodály az öröméneklésben, Orff és Dalcroze a gyerekek által improvizált ritmusban-dallamban, Montessori az önfeledt játszva-tanulás pillanataiban kereste és értékelte az egyedit, a sajátost. „Nemcsak az a célunk, hogy a gyermeket csupán rávezessük a megértésre (…), hanem be kell indítani a fantáziáját is, hogy legbelül csodálkozni tudjon”41.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Orff is a képzelet mozgósításáról, aktivizálásáról beszél, amely feltétele a zene mélységes, valódi átélésének, ugyanakkor az aktív, spontán zenélés előkészítésének is. Ebben a vonatkozásban kissé eltér Montessori véleménye, aki a hangsúlyt a valóságszerű tevékenységre, a gyakorlatias feladatvégzésre helyezi a képzeletfejlesztés elsődlegessége helyett42.
 
Figyelem

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Talán senki sem helyezett akkora hangsúlyt a gyerekek teljes figyelmi állapotára a hetek tagjai közül, talán senki sem beszélt annyit korunk láthatatlan lelki, viselkedési torzulásáról, a figyelmetlenségről, illetve félfigyelemről, mint Kokas. Szerinte nincs igazi hatás és ráhatás őszinte, osztatlan és szeretetteljes figyelem nélkül. Sőt enélkül nincs nevelés, oktatás, tanulás sem, és nincsenek igazi, élő kapcsolatok. „Az empátia a belső figyelem a másik lény megérzésére” – mondja Kokas43. A figyelem központi gondolattá, alapmotívummá vált a Kokas-pedagógiában, ő ugyanis rendületlenül hisz a gyerek figyelem-koncentrációjának teremtő erejében és abban, hogy már a kisgyermek is intenzív odafigyelésre képes, hacsak érdekfeszítő feladatokkal, inspirációs játékokkal felkeltik kíváncsiságát. Erre döbbent rá Montessori is a gyerekeket, önfeledt játékukat figyelve44. A gyerekek számára elfoglaltságuk közben nincs külvilág, képesek teljes odaadással, belemerüléssel, teljes lényükkel játszani vagy végezni egy feladatot. Kokas úgy foglalja össze nevelési elveit, hogy a középpontba a gyermeket, a zenét és a figyelmet helyezi, minden más csak ezeknek függvényében érvényes. „A zene figyelmére nevelek. (…) Teljes figyelem nélkül nincs alkotás, nincs művészet, nincs érték. Csak silányság van, vacak silányság” – mondja45.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amit az euritmia a testtel végez, a meghallgatás láthatóvá válása Steiner számára, az euritmia pedig „a figyelmesen hallgató ember tevékenységének kinyilatkoztatása”, „amelyben a figyelmes hallgatás is adott” – véli Steiner az ember figyelmi képességéről46.
 
Terápia

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Felvetődik a komplex művészeti nevelés terápiás hatásának kérdése, hiszen köztudott, hogy az aktív zenehallgatás lehet terápiás jellegű47, de az alkotótevékenységek mindegyike – történjék a művészeti ágak bármelyikével – jótékony hatással van a testi-lelki közérzetre, a mozgási és kézügyességre, a pszichikai funkciókra, képzelőerőre, kreativitásra, az önértékelésre, illetve a stresszkezelésre is. Amennyiben pedig közösségben zajló folyamatokról van szó, a csoportdinamikai hatások is érvényesülnek48. Eredményük ilyenként – a transzferhatás összefüggéseit is figyelembe véve – összetett készség- és képességfejlesztés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyógyhatás aspektusából vizsgálva tehát a hetek különböző, mégis hasonló pedagógiai koncepcióit, újabb fontos összekötő kapocsra, közös vonásra és tudatosan művelt, fejlesztő-gyógyító, azaz terápiás szándékra ismerünk: mindegyikük a pozitív irányú személyiségváltozás értelmében alakította ki módszerét. Ebben az esetben nem orvosi diagnózis alapján alkalmazott gyógykezelést értünk terápia alatt, hanem olyan segítést, amely az egyén életminőségét, közérzetét, önértékelési és kapcsolatkezelési képességeit javítja, egyszóval egész személyét kiegyensúlyozottabbá teszi. „Ha teljes a befogadás, az ihletésből fakadt zene (akár népzene, akár leírt kompozíció, akár improvizáció) a lélek mély rétegeiben a csönddel hasonlatos figyelemben a személyiség legfinomabb rétegeibe jut el. Hatása így gyógyító” – mondja Kokas49. A módszer terápiás hatását tanúsítja maga Kokas az Életmű-DVD egyik fejezetcíme által50, valamint Kokas-kutatók tanulmányai is51.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Montessori és Kokas embertiszteletéről és mélységes humanizmusáról beszél az a tény, hogy mindketten a szenvedők, a marginalizáltak, a személyiségükben sérültek, a fogyatékkal élők, főként a hátrányos helyzetű gyerekek felé fordultak, és fokozott együttérzéssel, odafigyeléssel próbálták fejleszteni a sérültek szociális, kognitív és affektív képességeit saját módszereik segítségével. Egyúttal igazolták pedagógiájuk terápiás hatásait, ezt a titokzatos erőt, amelynek epicentruma az agapé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Dalcroze és Orff zenepedagógiai módszere – a személyiségre kifejtett nevelő- és gyógyító hatásuk révén – terápiaként is definiálhatók, mindkettőt nemzetközi szinten használják is a pszichiátriai és neurológiai fejlesztő-terápiás kezelésekben52 „önértékelési és magatartászavarok enyhítésére, beszédhibások, süketnémák, fizikai, mentális és emocionális zavarban szenvedő gyermekek, felnőttek kezelésében, rehabilitációjában, a gyógypedagógiában”53. Kodály ismételten hangoztatta, hogy „zenével nemcsak zenét tanulunk. Hogy az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít”! Ezenfelül segíti a koncentrációt, a testi-lelki diszpozíció, munkakedv, alkalmasság, figyelem és fegyelem, a közösség- és zeneérzék javulását, tehát az egész emberre hat, „megadja a zenei műveltség alapját, amivel aztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét”54.
1 Ld. Körmendy, 2015.
2 Theosophie és Von Seelenratsein. Anthropologie und Antroposophie című műveit, 1904. Ld. 1. sz. Melléklet.
3 Palánki, 2011b. s.p.
4 Ld. Kokas, 1992.
5 Kodály, 1941/1982. I. 117.
6 U.o. 258.
7 U.o.
8 Carlgren, 1970/1999, 27. 58.
9 Ld. Montessori, 1940/1995.
10 Ld. Carlgren, 1970/1999.
11 Kodály, 1941/1982. I. 93-94, 189, 246; Steiner, 2018. 51.
12 Kodály, 1941/1982. I. 268.
13 Liebertz, 1988. In Joó, 2014.
14 Dalcroze. In Uzsalyné, 2008. 14.
15 Pethő, 2011.
16 Rudolf Steiner: A gyermek nevelése – szellemtudományi szempontból. In Mészáros et al., 2003. 179.
17 Ld. Steiner szabadságfilozófiáját, amelyet pl. Die Philosophie der Freiheit [A szabadság filozófiája] című művében írt le 1918-ban, illetve a Steiner pedagógiai elveit összefoglaló művet: Szabadságra nevelés. Carlgren, 1970/1999; ld. még Montessori, 1940/1995.
18 Steiner, 2018. 69.
19 U.o.
20 Palánki, 2011a.
21 Montessori, 2003.
22 Pukánszky & Németh, 1996.
23 Kokas, 1998. 61.
24 Ld. Montessori, 1940/1995.
25 Montessori, 1940/1995; Kokas, 1972.
26 Cselekedve, illetve játszva tanulni – Joó, 2014. 88.
27 Carlgren, 1970/1999.
28 Miként Dalcroze hangsúlyozta – Daragó, 2012.
29 Mint Orff esetében – Andorka, 2013.
30 Amire Lichtwark, Steiner, Montessori és Kokas inspirálta a gyerekeket – Kay, 2009; Carlgren, 1970/1999; Montessori, 1940/1995; Kokas, 1992.
31 Kokas, 1992; Kokas et al., 2013.
32 Carlgren, 1970/1999. 58.
33 U.o. 77.
34 Kokas, 1977a. 7.
35 Stipkovits, 2012.
36 Steiner, 2018; Kokas, 1992.
37 Carlgren, 1970/1999. 44.
38 U.o.
39 U.o. Ld. Steiner művészeti előadásait: Steiner, 2013.
40 Deszpot, 2014a. 1.
41 Montessori, 1988. In Stein, 2015. 155.
42 Montessori, 1940/1995.
43 Kokas, 1992. 68.
44 Montessori, 1940/1995.
45 Kokas, 1998. 18.
46 Steiner, 2018. 67.
47 Kokas, 1998; Lindenbergerné, 2005; Székely, 2016; Fekete, 2016; Fekete, 2016.
48 Buda, 2005.
49 Kokas, 1998. 23.
50 Ld. Az érzelmek figyelme és a terápia. In Kokas et al., 2007. Ld. 3. számú Melléklet.
51 Pl. Deszpot, 2009: Zenei átváltozás. Kokas Klára komplex művészeti programja, mint pedagógia és terápia.
52 Ld. Eren & Gül, 2017; Dezfoolian, Zarei, Ashayeri & Looyeh, 2013; Grant, 2011.
53 Lindenbergerné, 2005. 171.
54 Kodály, 1941/1982. I. 304.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave