4. Kokas Klára istenképének sajátosságai

Az eddigiekben részletesen bemutattuk Kokas életrajzát, a Kokas-módszer elemeit és annak lehetőségeit a Kádár-korszak oktatáspolitikai viszonyai között, majd az összehasonlító pedagógiai fejezetben a különböző alternatív művészetpedagógiai koncepciók közötti egybeeséseket és eltéréseket vizsgáltuk, hogy a Kokas-pedagógiát – az alkalmazott módszertani elemek és sajátosságok, valamint a nevelésfilozófiai meggyőződés alapján – elhelyezzük azok viszonyrendszerében. Ezzel egyidőben – az egyes pedagógiák fő hangsúlyainak és eltéréseinek ütköztetésével – az adott iskolakísérletek specifikumai is nyilvánvalókká váltak: megragadhatóvá vált a Kokas által hozzáadott pedagógiai érték más gyakorlatban levő iskolakísérletek művészeti neveléséhez képest. A módszertani-komparatív elemzés tehát a legfontosabb hazai és nemzetközi szakirodalom alapján vizsgálta a Kokas-pedagógiát, amely nyomán megvalósult a téma pedagógia- és oktatástörténeti diskurzusokban való elhelyezése.

Eddigi eredményeinkre alapozva a továbbiakban elemezzük a Kokas-szövegkorpuszt központi témánk, azaz Kokas nevelésfilozófiai meggyőződésének körvonalazása érdekében, szemlélődésünk végső fókuszát ugyanis Kokas vallásosságának és gyermekképének sajátosságai képezik. A továbbiakban is kvalitatív-interpretatív tartalomelemző módszert alkalmazva vizsgáljuk az életműből kiválasztott szövegeket az általunk felállított logikai struktúra alapján annak érdekében, hogy képet alkossunk Kokas értékrendjéről, világlátásáról, Isten- és emberképének aspektusairól1. E második rész tehát Kokas lelkiségét és istenképét, valamint a felnőtt emberről, mint nevelőről és a gyermeki létről alkotott felfogását körvonalazza, azaz egész pedagógiájának kulcskérdéseit, amelyek felől megközelíthetővé válik Kokas fő célja: a zene és művészetek általi személyiségfejlesztés.

A humanitás esszenciális komponense a mindenkori emberi spiritualitás, illetve a szakralitáshoz való viszony, amely istenképek, vallási ideológiák, elméletek, világnézetek meglétét feltételezi, és amely viszony jelentősen meghatározza az ember pszichikai-lelki arcát, hatással van viselkedés- és vélekedésformáira, habitusára, gondolkodás- és beszédmódjára, altruisztikus illetve empatikus jellemzőire, értékrendszerére, nevelési elveire, szokásaira, közérzetére, társas kapcsolataira, belső harmóniájára, önképére és önértékelésére, azaz teljes lényére, életvezetésére. A segítő szakmát végző szakemberek, kiváltképpen a pedagógusok-nevelők értékrendje, lelkisége, antropológiai szemléletrendszere különösen nagy hangsúlyt kap, ugyanis az ő hitük és meggyőződésük, az emberhez és a transzcendenshez való viszonyuk mentén körvonalazódik tanítói metódusuk és habitusuk, illetve hivatásuk iránti elkötelezettségük.

A kor oktatáspolitikai áramlatából kilépő, az addigiakhoz képest újat kezdeményező, személyes és meghitt kapcsolatokra építő, egyre karakteresebb és egyre komplexebb kokasi művészetpedagógia többlete éppen az a lelkiség, amely Kokast mindenkor jellemezte. A következőkben az istenkép, a vallásosság, avagy a spiritualitás fogalmak tisztázásával, majd a különböző korok és ideológiai irányzatok istenkép-jellemzőinek rövid áttekintésével mintegy megalapozzuk a transzcendenciát érintő kokasi filozófia körvonalazását. Célunk, hogy ezt követően a kiválasztott szövegek tartalomelemzésével megfogalmazzuk és rendszerezzük Kokas istenképének jellemzőit. Ezek minél pontosabb megrajzolása érdekében azon legfontosabb fogalmak rövid értelmezését adjuk, amelyek a vizsgált szövegek lelkiségre, Istenre, illetve vallásosságra vonatkozó utalásainak megértését, azaz Kokas istenképének elhelyezését segítik a különböző vallásfilozófiai irányzatok rendszerébe. Mivel a Kokas-szövegekben gyakran előfordulnak a lélekre, transzcendensre utaló szavak vallásos tartalom illetve utalás nélkül is, különös figyelmet fordítunk arra, hogy ezek megemlítésén, számbavételén túl csak azokból vonjunk le spiritualitást érintő következtetéseket, amelyek üzenetértéke valóban mérvadó. Kokas írásainak tanulmányozásakor a spiritualitásra, transzcendenciára utaló szavak, gondolatok előfordulásaiból, azok gyakoriságából, minőségéből, üzenetérétkéből, történések, gyermeki megnyilatkozások interpretációjának lelkiségi tartalmaiból, ugyanakkor intertextuális utalásokból, idézett illetve parafrazált Bibliai fragmentumokból vonhatunk le spiritualitásra vonatkozó következtetéseket.