1. számú Melléklet: A „hetek” pedagógusainak rövid bemutatása

Alfred Lichtwark (1852-1914)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

német művészettörténész, múzeumigazgató, művészetpedagógus, egyike volt a múzeum- és művészetpedagógiai mozgalmak alapítóinak. Hamburg Szenátusa a város kulturális életéért vajmi keveset tett, ezt inkább rábízta a civil kultúrakedvelőkre, illetve múzeum- és színházigazgatókra, akik közül a legjelentősebb Alfred Lichtwark volt, Hamburg műgalériája, a Kunsthalle múzeum igazgatója (1886-1914 között), ugyanakkor az avantgárd és a korabeli német impresszionisták lelkes rajongója. E művészeti vonzalma miatt sok kritika érte, a hamburgi kortárs képzőművészek pártolásával ellenségeket is szerzett magának. Lichtwark a hamburgi képgalériát a városi kulturális nevelés kiemelt helyének tartotta, és kijelentette, hogy a művelődés és a tudás, illetve önnevelés segíti a polgárság önismeret-fejlődését, azaz a művészek és a nép közötti kapcsolatépítést1.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A művészeti nevelés német irányzatának megteremtőjeként számon tartott tudós legfontosabb ténykedése a századfordulót követő három nagy művészetpedagógiai konferencia megszervezése volt. (1901 Drezda: rajzoktatás és képzőművészet, 1903 Weimar: nyelv és költészet, 1905 Hamburg: zene és gimnasztika). Ezekhez a rendezvényekhez az irányzat fejlődésének egy-egy jellegzetes szakasza kapcsolható”2. Az, ami a hamburgi Kunsthalle-ban történt az Alfred Lichtwark igazgatósága alatti szűk három évtizedben, fejezetet írt a német művészettörténetbe, amely nemcsak múzeumpedagógiai alapvetést jelentett, hanem Hamburg város polgárainak esztétikai ízlésformálását is, ugyanakkor a hamburgi művészeti élet és a múzeumlátogatás felvirágzását, az iskolai történelem-, illetve művészettörténeti órák átlényegülését iskolán kívüli, élménypedagógiai neveléssé3. Lichtwark nemcsak a diákokat szólította meg a múzeumban megrendezett beszélgetések, elmélkedések által egy-egy képzőművészeti alkotás kapcsán – amelyek később írásban is megjelentek –, de a felnőttek, szülők csoportját is hozzászoktatta a múzeumlátogatáshoz különböző kiállításokkal. Például a gyermekrajzokat bemutató 1897-es A gyermek, mint művész (Das Kind als Künstler) című kiállítással – ezzel a kezdeményezéssel ugyanakkor felhívta a figyelmet az iskolai művészeti nevelés hiányosságaira is. Lichtwark a Dictionary of Art Historians szerint különböző berlini újságokban „k” fedőnév alatt közölte írásait 1881-től4. A fiatal német festőket népszerűsítette, támogatta azáltal, hogy a múzeum számára műveiket felvásárolta, azok kiállításával ugyanakkor a múzeum sokévi csendjébe, mozdulatlanságába életet, aktivitást vitt5. Rövidesen Hamburgot az ország egyik vezető művészeti központjává emelte, de hatása túlterjedt a határokon is. A múzeum lépcsőházát a gyermek-festőiskola (Kindermalschule) alkotásaival díszítette, ilyenként Lichtwark volt az első, aki a gyermekrajzokat múzeumba való művészi értéknek tekintette. Ugyanő szervezett elsőként kiállítást múzeumban amatőr fotográfusok munkáiból6. Múzeumigazgatói hivatalának első évében indította el többek között a művészek képzésének szándékával a hamburgi művészek kedvelőinek baráti körét Gesellschaft der Hamburger Kunstfreunde (Hamburgi Művészetbarátok Társasága) néven7.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lichtwark múzeumpedagógiai alapelveként vallotta, hogy a népnek nem egy tétlenül várakozó múzeumépületre van szüksége, sokkal inkább egy olyan intézmény szolgálja a térség népének művészeti nevelését, amely aktívan bevonja és bevonzza a látogató közönséget. Ugyanakkor maga a művészeti élet is aktivitást, mozgalmasságot hoz a helyiek, minden korosztály esztétikai nevelésébe8. „A tanult művészettörténész és pedagógus már a székfoglalójával történelmet írt a művészetpedagógiában, a múzeumot a képzés helyszínének tekintette (...) elsősorban abban számított újítónak, hogy a pedagógus továbbképzést a múzeumban képzelte el, másodsorban abban, hogy a laikusok számára tartott előadásain a művészeti szemlélődés középpontjába az eredeti alkotásokat helyezte9.
 
Carl Orff (1895–1982)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Német zeneszerző, karmester, zenepedagógus a 20. század alternatív zenepedagógiai irányzatainak egyik legkiválóbb képviselője. Módszerének inspirációját Dalcroze zenepedagógiájából merítette, abból kiindulva saját koncepciót épített fel, amelynek központi elemei a ritmus- és gyermekjátékok, az emberi beszéd, mozgás és improvizáció10, melyeknek feltétele a gyermeki kreativitás, rögtönző-képesség és ritmusérzék. A ritmus, a zenei élmény, a zene élvezete és művelése „Orff szerint a gyermek zenei »cselekvésközpontúsága« útján lehetséges. A gyermekhangszereken való játék, a társas zenélés, a hangszerekkel kísért egyéni és közös éneklés – a gyermek számára didaktikus célból készült művek játszása – alakítja ki a felnőttkori zenélés, a »komoly« hangszerek tanulásának igényét”11. Ehhez saját maga tervezett hangszerparkot, az ún. Orff-instrumentáriumot, amelyben különböző ritmushangszerek mellett furulyákat, xilofont, metallofont, harangokat is használt. Orff számára a zene, a mozgás, a szöveg és a dramaturgia egyformán fontos volt, miként az ősi népi kultúrákban is, Orff ugyanis a népi gyökerekhez tér vissza. „Ez az újfajta szemléletmód, lelkesedés a népi kultúra irányába[n] nyilvánvalóan új irányt mutat nemcsak a német területen élő kiútkeresők számára, hanem a határokon túl is számos hívet szerez magának, és az életreform-mozgalmak egyik pedagógiai vezérmotívumává lesz”12. Módszerének leírását, a hozzá tartozó gyakorlatokkal együtt Schulwerk című művében adta ki öt kötetben. 1924-ben Dorothee Güntherrel közösen megalapították Münchenben a Güntherschule-t, amelyben testmozgást, ritmust, táncot és zenét egységben oktattak – céljuk a zene és a mozgás egységesítése volt. Módszerük ma is meghatározó a német zenepedagógiában, illetve tanárképzésben: „»Ennek a zenének elementárisnak kell lennie«, tehát alapelemekből építkező, mindenki számára megvalósítható, természetes önkifejezési formának. (...) Ekkor került be az Orff-féle pedagógiai repertoárba az addig nagyon hiányzó utolsó elem: a vokalitás”13. Orff zenepedagógiai alapelvei közé tartozott a gyermeki szabadság, ezért is tartotta annyira fontosnak a gyerekek hangszerekkel való szabad találkozását, azok élményként való megismerését, a zene testtel való érzékelését, illetve azt, hogy tanítványai megismerjék saját testüket, mint hangszert14.
 
Kodály Zoltán (1882-1967)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magyar zenepedagógus, népzenekutató, Kossuth-díjas zeneszerző, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke „mélységesen hitt a rendszerré emelt katarzis léleknemesítő hatalmában, az esztétikum erkölcsöt fejlesztő, karakter formáló erejében”15. Ennek mentén fejlesztette ki zenepedagógiai-életvezetési koncepcióját, amelynek célja a népzenén alapuló, értékes, magas színvonalú magyar zenekultúra megteremtése16, és amely mára világszerte közismertté tette a nevét. „A siker a világ zenei szakembereinek figyelmét Magyarország felé fordította. Külföldi szakemberek sora tanulmányozta hazánkban a zenei oktatást, neves pedagógusok, népzenekutatók, akik hazájukba hazatérve sorra alapították a Kodály nevével jelzett intézeteket. Így terjedt el viszonylag rövid idő alatt a Kodály módszer, amelynek iskoláit megtaláljuk az Egyesült Államoktól Japánig és Ausztráliáig mindenhol”17.
 
A Kodály-koncepció

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pukánszky zenepedagógia témájú tanulmányaiban18, Kodályt úgy mutatja be, mint a magyarországi reformpedagógia kiemelkedő képviselőjét, pedagógiáját ugyanakkor úgy említi, mint amely életreform-mozgalom: „Tipikus életreform-program ez: az elkorcsosulás veszélyének kitett »magyar lélek« megújításának programja a székely-magyar népzene révén”19. Pukánszky gondolatainak fényében el kell utasítanunk Körmendy megállapítását, miszerint Kodályt egyértelműen reformpedagógusként beállítani tévedés lenne20. Következő mondatában Körmendy maga is mintegy beemeli Kodályt a reformpedagógusok körébe, amikor azt mondja, hogy művelt humanista volt, aki érzékeny volt saját korának létkérdéseire, hitt a kultúra embert nemesítő erejében, sőt „pedagógiai világképébe különféle eszméket integrált, amelyeknek egy része feltűnően egybecseng korának új nevelési irányzataival”21. Bár Kodály a reformpedagógusoktól eltérően nem elit-iskolát tervez, és hangsúlyozza a tanár herbarti tanulásirányító szerepét, de „sokat hangoztatott pedagógiai alapgondolata lényegében a reformpedagógiához kapcsolódik: a művészetek nélkül nem teljes, általuk viszont gazdagodik, nemesedik, boldogabbá válik az ember élete”22. Tehát Mészáros tanulmánya is alátámasztja azt a tényt, hogy Kodály a művészetek, az élményszerűség, illetve a gyermek öntevékenységének középpontba helyezésével is erősíti a reformpedagógusokhoz való tartozását.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kodály-koncepció kiindulópontja az a meggyőződés, hogy a zene emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre, további komponensei pedig az értékes zene, amely érzékenyíti a lelket a művészi szép befogadására, és amelynek ízlésformáló ereje van23. Az életműből kiemelt, jelmondat értékű kodályi kijelentések jól összegzik a zenepedagógiai orientáció eszmerendszerét24: csak művészi értékű, minőségi, tiszta zene lehet a zenei nevelés alapja. „Legyen a zene mindenkié!”25, azaz legyen mindenkinek elérhető a zenei nevelés és zenei műveltség, a cél pedig a zeneértő tömegek kiművelése. A zeneértőkké nevelést magyar (nemzeti népi hagyományokból eredő) népdaltanulással és énekléssel már kora kisgyermekkortól, sőt az anya magzatkorától kell elkezdeni. Népdalaink által ismerjük meg zenei anyanyelvünket. Az éneklés, mint aktív zenélés áll hozzánk a legközelebb, az emberi hang a legnemesebb hangszer. A zene legyen közösségi élménnyé esősorban kórusban való énekléssel. Minden gyermek fejleszthető. A zenei műveltség akadályozója a zenei analfabetizmus – szükséges megismerni a zenei írás-olvasást a relatív szolmizáció által. A zene elválaszthatatlan a mozdulattól: „A gyermek ösztönszerű, természetes nyelve a dal, s minél fiatalabb, annál inkább kívánja mellé a mozgást. A mai iskolának egyik fő baja, hogy nem engedi eleget énekelni és mozogni a gyermeket”26. A zenetanítás során figyelembe vett életkori sajátosságok értelmében születtek meg a Kodály-gyakorlatok27. „A zenei nevelés anyaga mindhárom esetben a legegyszerűbb gyermekdalokra, a pentatóniára épül. (...) Kodály zenei nevelési koncepciója egyértelműen éneklés-központú”28. Kodály a magyar népdal hagyományait, „a folklór legszebb darabjait egyenértékűnek tartotta a klasszikus szerzők műveivel. (…) A képzés zenei anyaga az ötfokú hangrendszer motívumaira épül”29. Pukánszky tanulmányában a lehető legtömörebben három fogalompárba sűrítve foglalja össze a Kodály-koncepció alapját: „Ebben a zenei nevelési koncepcióban három olyan összetevő szerepel, amely szervesen összefügg egymással. Az első a tiszta éneklés, s ezzel együtt a »belső hallás« fejlesztése a célszerűen összeválogatott énekgyakorlatok segítségével”30. Viták folytak arról, hogy a Kodály zenepedagógiai elvei, programja módszernek vagy inkább koncepciónak minősíthetők-e, Kodály maga ugyanis sem írásaiban, sem nyilatkozataiban vagy beszédeiben nem egyértelműsítette azt31. „Sokan mondják, hogy zenepedagógiánk alapja már nem is módszer, hanem inkább filozófia: Kodály tanítása arról, hogy mi a zene szerepe a társadalomban, a gyermek, az ifjú és a felnőtt életében”32. Mi azonban – Choksy33 és Gönczy34 fogalomtisztázása nyomán, és Kokassal egyetértve – úgy véljük, mindkét besorolás helytálló annak függvényében, hogy annak melyik aspektusát emeljük ki. Állásfoglalásunkat az is alátámasztja, hogy maga Kokas több alkalommal módszerként beszél Kodály zenei programjáról, és megjegyzi: „Amikor tehát Arezzóban Kodály módszeréről beszéltem, elsősorban azt a nevelési koncepciót ismertettem, amelyet Kodály zseniális elméje olyan átfogóan és a teljes személyiségre kiterjesztve, az élet minden vonatkozásának egységében meglátott és számunkra átadott”35. Ugyanakkor Kokas is megkülönbözteti a módszert, azaz a gyakorlati elemeket a koncepciótól, amely „viszont a személyiség egészének formálásához választott elveket adja meg”36. Fontos megjegyeznünk Mészáros véleményét, miszerint Kodály elvei nem hoztak merőben újat a művészeti nevelés rendszerébe, hiszen – miként Mészáros kiemeli – előzményeinek tekinthetjük Kay, Dewey, Németh nevelésfilozófiai nézeteit, sőt Imre Sándor nemzetnevelés-elméletét és Karácsony Sándor magyarságtanát is37.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kodályi zenepedagógia módszertani elemei: relatív szolmizáció38, magyar népdalkincs, kóruséneklés, mindennapos iskolai énekórák, körjátékok (kevésbé hangsúlyosan), zenei írás-olvasás elsajátítása, zenei olvasógyakorlatok, vokális és (belső) hallási képességek fejlesztése, a zenei nevelés korai elkezdése39. Mindezek művelését annak tudatában szorgalmazta Kodály, hogy a zenei nevelésnek szignifikáns transzferhatása van a tanulók más tárgyakban elért tanulmányi eredményességére40. Ezenfelül fejleszti a fiatalok ízlését, pozitíven megerősíti a hagyomány, a jó zene, az értékes irodalom, a költészet, az anyanyelv szeretetét41.
 
Émile Jacques-Dalcroze (1865–1950)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Svájci zeneszerző, zenetanár, a művészeti euritmia42 megfogalmazója kiemelte a tánc és mozgás különösen fontos szerepét és a zenével való egységét, a kettő ugyanis elválaszthatatlan egymástól43. A zene és a testmozgás szerves kapcsolatára – minden bizonnyal Dalcroze-tól függetlenül – Kodály is felhívta a figyelmet. A komplex művészeti nevelés „a gyermek belső világának, életérzésének olyan sajátos kifejezői, amelyeknek segítségével jól ápolható és fejleszthető az egyén és közösség szempontjából egyformán fontos belső harmónia és cselekvőképesség”44. Ezzel a kiindulóponttal jegyezhető az 1900-as évek fordulóján létrejött új zenepedagógiai módszer, amely elsősorban a zenére történő ritmikus mozgásra, kreativitásra és improvizációra, és ezáltal a szabad önkifejezésre helyezi a hangsúlyt: a gyerekek folyamatosan új kihívásokkal szembesülnek azáltal, hogy a zene dinamikája, tempója vagy ritmusa változik45. Dalcroze Genfben alapította meg az euritmiára építő, új, mozgást és zenét ötvöző iskoláját 1907-ben46, amelyben a zene a tanár zongorán rögtönzött játékát jelentette. A zene változásainak, dallamkanyarulatainak, ritmusának, tempójának kiábrázolását a gyerekek spontán módon, táncban fejezték ki. Ehhez szükség van a zene üzenetének spontán érzékelésére, testi rugalmasságra, a mozdulatok koordinációjára, testérzékelésre, kreativitásra, improvizációs készségre, nagyfokú nyitottságra, ugyanakkor ezeket a területeket az ún. Dalcroze-euritmia hatékonyan fejleszti, miközben nagy szerepet játszik az érzelmi-affektív készségek fejlesztésében is47.
 
Maria Montessori (1870–1952)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Olasz orvos, pedagógus és pszichológus felismerte a tanítási-nevelési folyamat teljes megújításának szükségszerűségét, és a 20. század elején egyrészt (a gyógypedagógiából) ismert, másrészt általa tervezett pedagógiai eszközök segítségével kifejlesztette a nevéhez fűződő pedagógiai módszert48. Montessori célja, mint ahogy Steineré is, a testi-lelki-kognitív harmónia kialakítása, ehhez kereste a legmegfelelőbb módszereket, tereket, nevelési helyzeteket és eszközöket. Montessori különös hangsúlyt fektetett a gyermekek önálló tevékenységvégzésére, a tanító legfontosabb feladatát éppen ebben, az önállóságra nevelésben látta játékok, komplex feladatvégzés és alkotás által, ezekhez hozta helyzetbe tanítványait. „Segíts nekem, hogy egyedül dolgozhassak!” (...) „A Montessori-pedagógia legalapvetőbb törekvése tehát a gyermek szabad munkaválasztásának biztosítása”49. Montessori pedagógiai alapelve az iskolaalapító gyermekképét tükrözi, amely megelőlegezett bizalomra épül, legfontosabb jellemzői pedig a gyakorlatiasság, élményszerűség és gyermekközpontúság, amely viszonyrendszerbe adekvátan illeszkedik a nevelés minden eljárása, mozzanata és eszköze. Montessori pedagógiájában különösen fontos a gyerekek önálló eszközhasználata, az ő módszerének ismerete, megértése ezek nélkül elképzelhetetlen: „Különféle eszközöket – fahengerek, harangok, sípok, monochord, facimbalom, miniatűr zongora – használ a zenehallgatási és kottaolvasási készség fejlesztésére”50.
 
Rudolf Steiner (1861-1925)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Osztrák polihisztor, filozófus, antropozófus, képzőművész pedagógiájának fontos eleme az emberről, mint individuumról és a világról alkotott képe. Élete során az ezoterika és teozófia különböző irányzataival került kapcsolatba51, ezek alapján alakította ki szinkretista antropozófiai szemléletét. Eszerint az ember szellemivé válásának fokozatain beléphet az érzékek feletti világba, jellemzi a sorstörvény (karma) és reinkarnáció elfogadása52. Steiner szellemtudományként említi, és az emberi Én négyes tagozódásának egészen sajátos formáját tanítja, ezek: fizikai test, élet- vagy étertest, érző- vagy asztráltest és szellemi test53. Steinerre ugyanakkor az éppen virágkorát élő művészet- és reformpedagógiai mozgalom is hatott, amelynek nyomán a művészeti oktatást hangsúlyosan beépítette az egész iskolai rendszert érintő, átfogó pedagógiai reformjába54.
 
1 Kay, 2002.
2 Pukánszky & Németh, 1996.
3 Kay, 2002.
4 Sorensen, 2018.
5 Radziewsky, 1987.
6 U.o.
7 Sorensen, 2018.
8 Kopitzsch & Brietzke, 2001. II.
9 Joó, 2014. 80.
10 Szalai, 2016.
11 Pukánszky & Németh, 1996.
12 Daragó, 2012. 7.
13 Andorka, 2013. 6-9.
14 Gulyás. In Andorka, 2013.
15 Pukánszky, 2005c. 8.
16 Eősze. Kenesei, 2013.
17 Váradi, 2014. 10.
18 Pukánszky, 2001; 2005a, b, c.
19 Pukánszky, 2005c. 8.
20 Körmendy, 2010.
21 U.o. 68.
22 Mészáros, 1982. 316.
23 Ld. Gábor, 2011; Daragó, 2012; Pethő, 2011; Pukánszky, 2001; 2005b, c.
24 Kodály, 1941/1982 I-II.; Daragó, 2012 alapján.
25 Kodály, 1941/1982. I. 90, 188.
26 U.o. 62.
27 Ld. Kis emberek dalai, 333 olvasógyakorlat, Bicinia Hungarica, Énekeljünk tisztán! stb.
28 Pethő, 2011. 196.
29 Kokas, 1977a. 7.
30 Pukánszky, 2005c. 9.
31 Pethő, 2011; 2017.
32 Szőnyi, 2008. 373.
33

„Módszernek csak azokat az oktatási megközelítéseket nevezzük ez esetben, amelyeknek van:

– saját alapvető filozófiája, specifikus elvrendszere

– önálló pedagógiai eszközkészlete (jól körülhatárolható gyakorlati eljárásokkal)

– olyan céljai és eszközei, amelyeket célszerű követni

– anyagi szempontból független integritása” (Choksy, 1986. In Uzsalyné, 2008. 53).

34

Koncepció: az a nézetrendszer, „amely a zenei nevelés személyiségformáló erejét és zenén túlmutató jelentőségét tételezi;

− a módszer a koncepcióban megfogalmazott célok eléréséhez alkalmas eszközöket foglalja magába;

− a pedagógia pedig mindezek összessége, vagyis a koncepció megvalósulása a meghatározott módszer(ek) használatával” (Gönczy, 2009. In Pethő, 2017. 114).

35 Kokas, 1980b.
36 Kokas, 1977b.
37 Mészáros, 1982.
38 Ld. Ádám, 1944.
39 Százéves terv. Kodály, 1941/1982 I.; Dobszay, 1991 & Ittzés, 2004. In Pethő, 2011.
40 Ld. Kodály, 1941/1982. I.; Kokas, 1972.
41 Kokas, 1977b.
42 „Ez a ritmikus mozgásművészet a görög eu+rhytmos = jó mozgás kifejlesztésére alapul” (Uzsalyné, 2008. 54), tehát euritmia, illetve euritmika: ritmus és mozdulatok összhangja, illetve az erre építő művészet.
43 Vincze, 2015.
44 Pukánszky & Németh, 1996.
45 Tan et al., 2010.
46 Ld. Daragó, 2012.
47 Jaques-Dalcroze, 1915; Seitz, 2005; Daragó, 2012.
48 Ld. Montessori, 1912.
49 Németh & Skiera, 1999. 114; Stein, 2015. 44-45.
50 Kenesei, 1994. 20.
51 Ld. Németh & Skiera, 1999.
52 Ld. Németh & Ehrenhard, 1999.
53 Steiner, 1995; Rudolf Steiner: A gyermek nevelése – szellemtudományi szempontból. In Mészáros et al., 2003.
54 Janurik & Pethő, 2009.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave