3.4. A hetek tanításának közös elemei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyermekközpontúság, a kreativitás és különböző kompetenciák fejlesztése, a gyakorlatiasság, a gyermeki aktivitás hangsúlyozása – ezek az ismérvek a reformpedagógiai irányzatok legfontosabb közös attribútumai. Emellett a különböző iskolák képviselői sok más szempontot fontosnak találtak a gyerekek fejlesztésében, ami megkülönböztető és ismertető jegye az egyes irányzatoknak. A reformpedagógiai mozgalom „szakított a korábbi iskolák tananyag-központúságával, az egydimenziós értelemfejlesztéssel, a gyermeket, a tapasztalati úton való megismerést, és a sokoldalú képességfejlesztést állította a középpontba”1.
 
Művészetek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jól körülhatárolható, konkrét elképzelése volt a hetekként említett pedagógusok mindegyikének a művészetekről és művészeti nevelésről is, amelyet igyekeztek beépíteni saját nevelési koncepciójukba, főként Lichtwark, Dalcroze, Orff, Kodály és Kokas, akik elsősorban művészetpedagógusok voltak. Számukra a teljes emberré nevelés elképzelhetetlen a különböző alkotó tevékenységek, azaz művészetek nélkül, hiszen „a művészet, mint a valóság megismerésének sajátos formája, fontos nevelőeszköz is. Elősegíti az élet értékeinek, szépségeinek felfedezését, kellemessé teszi az emberi környezetet, gondolatokat, érzéseket örökít meg kőben, szóban, hangban, színekben. A hétköznapok fölé emeli az embert, feleletet keres az élet nagy kérdéseire, s teszi ezt konkrét módon, érzéki benyomások, élmények alapján”2.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemcsak azért erős a művészetpedagógiai gondolat a hét felsorolt módszer és koncepció esetében, mert a gyerekek mindegyike tanul valamilyen hangszeren, rajzol, táncol, esetleg kórusban énekel, hanem azért is, mert a gyermekközpontúság és gyermeki sajátosságok érvényesítése éppen azt jelenti, hogy a tanító épít a tanuló kreativitásában, alkotókészségében jelentkező művészi hajlamra, a képzeletére, és mert az információközpontú oktatás helyett az alkotás folyamata a meghatározó, tehát ezek az irányzatok folyamatorientált pedagógiákként értékelhetők. Éppen a művészeti elem, mint erős kapcsolópont miatt került kiválasztásra e hét alternativitásra építő pedagógiai koncepció. Ezekben a legszerteágazóbb és legsokrétűbb művészeti ágak jelennek meg. A Waldorf-iskolákban – miként korábban láthattuk – hónapzáró ünnepélyeket, euritmia-táncokat, drámaelőadásokat, színjátékokat mutatnak be a tanulók a pedagógusok és szülők előtt, amelyeket az ügyesebbek hangszerrel kísérnek, sőt amelyeket gyakran a nagyobb diákok maguk írnak, a jelmezeket pedig maguk készítik3. A Waldorf-iskoláknak önálló zenekara, együttese, kórusa van, Lichtwark pedig rajzolásra, festésre buzdította tanítványait, a nagyobbaktól véleményalkotást, műelemzést várt egy-egy alkotás kapcsán. Kodály osztályaiban mindenki énekelt4, Orff csoportjaiban a zeneileg képzetlenek is legalább ritmust tanultak és együttesként zenei improvizációs gyakorlatokat végeztek5. Montessori gyerekei is különböző eszközökkel alkottak, festettek, Kokasnál pedig vokális, mozgásos, képi és narratív módon alkottak. Nemcsak a Waldorf-iskolák, de akár Lichtwark és Montessori esetében is elmondható, hogy alapvető fontosságú módszertani eljárás és képességfejlesztési mód a művészeti ágak művelése, és ezáltal az önkifejezés többdimenziós fejlesztése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A holisztikus nevelés elkötelezettjei nemcsak művészetpedagógiát műveltek, hanem pedagógiaművészetet is. Így gondolja Kokas is: „A tanítás is művészet, tudásból, mesterségből és képzeletből összekovácsoltan. S a képzelet az ihlet rokona”6. A fejlesztés és stílusformálás valódi, tiszta értékek általi neveléssel érhető el, nem lenyomatokkal vagy reprodukciókkal, hanem eredeti alkotásokkal – Lichtwark maga sokat küzdött ennek az elvnek az érvényesítéséért. Másodrangú művekkel nem lehet csiszolni a műveltséget, nem lehet kultúrát ápolni – erről Kodály azt mondta: „vessünk véget annak a pedagógus babonának, hogy a gyermeknek csak valami hígított művészetpótlék való”7, sőt kiemelt célja volt – az éneklő ifjúság kiművelése, a zenei analfabetizmus megszűntetése, a zenehallgatóvá nevelés mellett – célja egyszóval „a művészetet a néphez, a népet a művészethez közelebb vinni”8.
 
Éneklés, népdal, népzene

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pedagógiatörténet nagyjai közül Kodály neve és koncepciója kapcsolódik legszorosabban a népdaléneklésre alapozó zenetanításhoz, a hetek pedagóguscsoport tagjai közül ő volt, aki a leghangsúlyosabban hangoztatta a nemzeti hagyományokból eredő, ősi, népi énekek általi zenei nevelést, életműve, zenekari szerzeményei, kórusművei, énektanítási példái pedig konkrét anyagot is szolgáltatnak az elképzeléseihez9. Életműve és koncepciója a nemzeti hagyományokhoz, a népi kultúrához nyúlik vissza, abból merít, a népdalt ugyanakkor a zeneművek legnagyobbjainak körébe emeli be, amikor dallamfordulatait, hangzásvilágát szerzeményeibe szervesen integrálja. Nemzetet megtartó erőként értelmezi a megőrzött nemzeti értékeket, népi hagyományokat, dallamvilágot és néptáncelemeket: „A dal a nemzeti élet egy része, nálunk: »nemzetfenntartó erő«” és „a nemzet a tulajdon lelkének legsajátosabb kifejezése: zenei tradíciója”10. Az elmaradott vidéket ilyen értelemben valódi kincsesbányának tartotta11. Mindenkori célja volt a nemzetet értékes zenéből, tiszta forrásból kiindulva, hallás- és hangképzés által értékes zenéhez, zeneértéshez vezetni12.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezért a célért mások is dolgoztak, Kokas komplex zenepedagógiája is erre a célra fókuszál, sőt Orff is a német néphagyományt, azaz minden nemzetnek a saját népdalkincsét ajánlotta a zenetanítási repertoárba. Orff ezekből a népzenei motívumokból építette fel tananyagát, a Schulwerk13 zenei gyakorlatait az egyszerű dalocskáktól kezdve a bonyolultabb dallamfordulatokig.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas vallotta, hogy az éneklés: anyanyelve14, a magyar népdalokat nemcsak reprodukáltatta, nemcsak megtanította és énekeltette a gyerekekkel, hanem kinyitotta a variációs lehetőségeket azáltal, hogy a népdalok szavait, sorait leleményesen kicserélte, behelyettesítette. Új formákban, új értelmet kölcsönözve játszatta-énekeltette azokat, azaz improvizatív elemeket vitt a népdaltanulásba. Mindezt mozgással, dramatizálással, megelevenítéssel, ami a népi gyermekjátékokból is ismert. Kodály is támogatta a dalos körjátékok eljátszását, de többnyire szóban, többnyire mozgás nélkül énekeltette a gyerekcsoportokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A népzenei hagyomány tehát Orff, Kodály és Kokas életművében bírt nagyobb jelentőséggel, mindhármuk esetében ez jelentette a kiindulópontot, miközben mindhárman más-más utakat jártak. Orff célja elsősorban a német zenei anyanyelv átörökítése és a ritmusérzék fejlesztése volt a népdalok, a pentatónia és az ötfokúság tanítása révén15. Kodály elsődleges célja a zenei hallás és helyes intonáció fejlesztése16, Kokasé pedig a játékban rejlő lehetőségek és képzelet felszabadítása17. „Kodály és Orff zenepedagógiájának közös vonása, hogy mindkét esetben a legegyszerűbb hangközökkel, kis ámbitusú dallamokon keresztül kezdik az oktatást”18.
 
Zenei nevelés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas, mint mondta, a zene figyelmére nevel, zenével, de nem zenét tanít, hanem azt a titokzatos érzékenységet, amelyben a zenebefogadás megvalósul. Zenés tevékenységek által nevel, hogy a zene ne csupán a gyerekek fülére, hanem a lelkükre hasson. Orff, Steiner és valójában Kodály is hangszerismeretet tanított. Orff természeti népek egyszerű hangszerein, Steiner többnyire fúvós és húros hangszereken, Kodály az emberi hang szerén. Zenét tanítottak, Kokas pedig zenével tanított, zenével inspirálta táncra a gyerekeket, ők pedig zenei érzelmeket, üzeneteket, hangulatokat jelenítettek meg mozgásban, képen, szóban. Dalcroze és Steiner zenei darabok motívumait ábrázoltatta ki ritmikus mozdulatokkal19. Orff célja a zenei gyakorlatok cselekedtetése az Orff-hangszerpark különféle hangszerein: dobok, ütős hangszerek, xilofonok, metallofonok, csörgők, sípok, természetes anyagokból készült népi hangszerek és az emberi test segítségével20. További célja volt a társas zenélés, a spontán hangszeres kíséret, a zenei párbeszéd, a közös mese-hangszerelés és közös éneklés által kialakítani „a felnőttkori zenélés, a »komoly« hangszerek tanulásának igényét”21. Dalcroze és Montessori is tanít zenei alapismereteket, mindkét pedagógus „megtanítja a hangjegyírást, kottaolvasást, éneklést, illetve hangszeres játékot, szorgalmazza a zenei improvizációt, mely nem csak a gyermek stílusérzékét, hanem egyben kreativitását is fejleszti”22. Montessorinál a gyerekek a hangmagasságot, hangszínt, hangerőt tanulják megkülönböztetni, amikor harangokkal játszanak23. Kodály és Kokas koncepciójában a zenei nevelés alapját képező darabok legfontosabb kritériuma a minőség, az igényesség és a színvonal, minden élményforrás csak művészi értékű tiszta zene által képzelhető el24. Kokasnál azonban nincs hangszerhasználat, sem zeneelméleti alapok átadása, sem polifóniaérzék-fejlesztés, miként Orff-nál, Kodálynál vagy Steinernél. Ehelyett aktív zenehallgatás van – a legnemesebb nemzetközi zenei hagyományból. Elmondhatjuk, hogy a művészetekkel dolgozó alternatív pedagógiai irányzatok mindegyike elsődleges szempontnak tartotta a nemes, tiszta forrásból táplálkozó alkotásokat, az értékes, magas színvonalú műveket.
 
A csend funkciója

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kokas szerint a ma emberének a csendet is tanítani kell – a csendet, nemcsak a hallgatást. Tanulni kell a csend megteremtését kívül és belül, a csend keresését, amelyben az ihletek, gondolatok születnek, az érzelemgazdag, egyéni csendet, a személyeset, a belső figyelem csendjét, az éber és termékeny csendet. „Az elpihenéssel kezdem. Azt is tanítani kell, kevesen ismerik” – mondja Kokas25.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csend, csendtartás, csendgyakorlat: míg Montessorinál mindennapos mozzanatok az önmegtartóztatás, az önfegyelemre nevelés folyamatában és a munkafolyamat zavartalanságát hivatott biztosítani26, addig Kokasnál a csend nem egyszerű hallgatás, hanem a zenébe való belépés előszobája, a lélek, a kedélyek lecsendesítése, a felkészülés pillanatai a zenebefogadásra. Az önfeledt, kreatív alkotómunkának – amelyet flow-élményként már említettünk – feltétele ugyanis a zavaratlan, teljes és mély figyelmi fókusz, hiszen a műalkotás szinte transzcendentális figyelmet és elmélyülést igényel, amikor „az észlelés és az aktivitás határai összemosódnak, a tér és az idő eltűnik, és nem a tudatos gondolkodásunk dominál”27. Montessori és Kokas csend-gondolata pedagógiájuk egyik közös pontja28, Kokas úgy értékeli Montessori csendről szóló tanítását, mint amely „tanításának legszebbike. Ha közös programot készítenénk Montessori tanítókkal, a csönd gyakorlása lenne az alfája és omegája. (...) Amikor a dottoressa figyelmet épített, a csöndet gyakorlatba foglalta”29. Montessori gyakorlatias értelemben, a zavaratlan munkavégzés jegyében építette rendszerébe a csendgyakorlatot, miként korábban rámutattunk, nála addig terjed a gyermeki szabadság határa, amíg nem zavarja a többiek önálló tevékenységét30.
 
Tánc, mozgás, dramatikus játék

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Az emberi világ létmódja a mozgás. (…) A mozdulat az emberben rejlő csoda megtestesülése”31 – vélik Pethővel együtt a reformpedagógiák képviselői, éppen emiatt szántak kiemelt szerepet módszerükben a mozgásnak és táncnak32. A tánc, a mozgás, a mozgásos játék, a dramatizált mozdulatsorok, a színjáték közötti határ elhalványul, de mind a hét koncepció esetében szükség van önközlő bátorságra, rugalmasságra, külső és belső figyelemre, a helyzetben való teljes jelenlétre, emellett az improvizáció és kézműves alkotás pillanataiban plaszticitásra, képzelőerőre, finom-motorikus mozgási képességekre is. Mindez egyszerre aktivizálódik abban, aki aktívan vesz részt a dramatizáló zenei-improvizatív vagy ábrázolásos foglalkozásokon. Ugyanis „a mozdulatművészet nem torna és tánc, nem balett és nem sport, nem is ritmikus, nem is ritmustalan torna, nem is testhigiénia, sem gyakorlati egészségtudomány, hanem a fejlődésnek új produktuma, mely a mai létfokán már külön kategóriát s ennek megfelelő elbírálást követel”33.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tánc, a mozdulat-közlés, a testtel ábrázolt belső történetek, gondolatok leginkább Dalcroze és Kokas számára voltak elemi fontosságúak. Steiner euritmiájában az egymásra és a koreográfiára való figyelés került előtérbe bizonyos mozdulatsorok végigjátszásakor, amely a zene dallamfordulataira, ritmusváltozásaira, vagy éppen a mese elhangzó eseményeire reagált, de nem teljesen szabadon, hiszen az egész tevékenységet a tanító vezette. Dalcroze és Kokas számára éppen ez, a gyermek saját mozdulata, önmaga-közlése, képzelete a legfontosabb, nem a tanult minták, hanem a gyerekek saját gondolatai. Kokas emiatt jegyezte le, vételezte hangszalagra, rögzítette videófelvételre gyermektanítványai átváltozós történeteit, noha ez a kor adottságai és multimédiás lehetőségei miatt nagy erőfeszítéseibe került. A gyerekek önfeledt tánca-mozdulata, spontánul születő meséje, én-története a legfontosabb gyermeki közlés Kokas számára, mindig ez jelentette a valódi értéket. Steiner véleménye ezzel egybehangzóan az, hogy „aki még sohasem látott önfeledten táncoló kisgyereket, annak fogalma sem lehet róla, milyen szenvedélyesen izgatja a ritmus”34. Sőt arról sem, hogy milyen gazdag az élmény- és érzelemvilága, milyen őszinte az ön-megmutatása. Zene és mozgás összekapcsolása a gyerekek ösztönös, elemi igénye, testük késztetést érez a mozgásra, amikor zene szól, amikor a zene megszólítja őket, „a ritmikus mozgás egyike a legősibb kifejezésmódoknak, amelyekkel a gyermek formába öntheti fantáziaélményeit, márpedig ösztönösen is erre törekszik”35. Ebből a felfogásból táplálkoznak a steineri pedagógia jellegzetes mozzanatai, a már említett hónapvégi drámaművészeti kiselőadások, amelyek a Waldorf-pedagógia fontos alkotóelemei.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tánc, zenére történő mozdulatok, dramatikus játékok – nem egyszerű tornagyakorlatok, mindazonáltal azok ugyancsak fontosak és szükségesek a harmonikus testfejlődés szempontjából. A drámajátékokban mindkét aspektus megjelenik: dramatizáláskor a testmozgás és a képzelet, az izom és az esztétikum, a cselekvőképesség és a művészet találkozása realizálódik, amely minden gyermek fejlődésének fontos komponense. „A zene, a mozgás, a színjátszás a gyermeki önformálás, önismeret sajátos eszközei, amelyek egyben a másik ember megismerését is szolgálják”36.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lichtwark és Kodály pedagógiája ilyenként eltérést mutat a többi pedagógus elképzeléséhez képest. Kodály számára ugyanis az éneklés az elsődleges, és bár az énekes körjátékok kapcsán hangoztatta, hogy „a zene és testmozgás szerves kapcsolata: énekes játék a szabad ég alatt, ősidők óta a gyermek életének legfőbb öröme”37, és mint életreformer, az iskolai tornaórát és néptáncot kiemelten hangsúlyozta, a testmozgást rendszeresen gyakorolta, a zenei nevelés megreformálása rendjén mégsem iktatta programjába a mozgásos daltanulást, illetve népi gyermekjátékokat38. Lichtwark pedig a képességfejlesztés egészen más területén tevékenykedett, a mozgás beiktatása a képzőművészeti nevelésbe fel sem merül az ő esetében.
 
Festés, rajzolás, kézművesség

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lichtwark legelső művész-pedagógusként már az 1890-es évek végén nemcsak felismerte az iskolai rajztanítás szükségességét, és nemcsak szóvá tette annak teljes hiányát a nevelés folyamatában, de szintén ő volt az, aki mindent megtett a gyerekek rajzolásra való késztetése, rajztehetségének kibontakoztatása, sőt a festészet, mint művészeti ág újrafelfedezése, rehabilitálása és széles tömegekkel való megismertetése érdekében39. „A gyermeki alkotások erejének kibontakoztatása a szabad rajzolással és festéssel az új rajztanítás vezérfonala lett. (...) Általános nevelési elv lett a művészi nevelés, amely minden órát befolyásolt, ahol az alkotói és emocionális erő kibontakozott”40.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hetek tagjainak egyaránt törekvése volt, hogy az oktatás teljes folyamatát hassák át a művészetek. Lichtwark, Steiner és Kokas ebben úttörők voltak, mindhárman felismerték a gyermekrajzok üzenetközvetítő funkcióját, művészi értékét41. Frans Carlgren megállapítása a Waldorf-iskolákról érvényesíthető a Montessori-intézményekre is, azaz a gyakorlat szervesen összefonódik minden műveltségterület oktatásával, ami nem egyszerűen csak interdiszciplinaritást jelent, hanem azt is, hogy a nevelés-oktatás teljes folyamatát átszőtte a művészetek általi nevelés és kézi alkotás. A Waldorf-iskolákban „az alsóbb osztályokban minden tantárgyban helyet kap a festés, rajzolás, gyurmázás, zene, szavalás és kis jelenetek eljátszása”42. Steinernél ezenfelül a felsős diákok gyakorolják a nagyobb kézügyességet és jártasságot igénylő faragást, bábkészítést, jelmezkészítést is, kisebb gyerekek pedig a kézimunkázást, varrást, horgolást, kötést. Steiner célja mindezekkel nem az, hogy „a gyermekeket művésszé, hanem hogy alkotó emberré nevelje”43.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Montessori pragmatikus elvek alapján iktatta programjába a sokféle kézműves foglalkozást: a rajzolás, festés, vágás, hajtogatás, textilmunka, modellezés és építés által a különböző eszközök és szerszámok használatát kívánta a gyerekekkel begyakoroltatni44. És míg Kodály véleménye szerint a lehető legkorábban kell a gyermekek zenei nevelését elkezdeni45, addig Steiner ugyanezt a gyerekek színekkel való találkozásáról mondja: „A lehető legkorábban kezdjük a színekkel kapcsolatba hozni a gyermeket”46, a színeket pedig a Goethe-féle értelmezés szerint érzésekkel társítani.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Kokas-foglalkozásokon a zenehallgatást és átváltozó táncokat, valamint történetmesélést képi ábrázolás követte, ugyancsak narráció társításával. A gyerekek különböző technikákkal és eszközökkel festettek-rajzoltak, rendszerint a földre terített nylonon hasalva, máskor papírra vagy éppen lepedőre és házfalra mázoltak. Egy zalai falu présházának falát például Beethoven zenéjére díszítették színes figurákkal a gyerekek47. A zene a festés-alkotás alatt is végig szólt, és ezúttal az is festett, aki amúgy nem szokott részt venni a képalkotás folyamatában. Ezúttal is csendben, némán, a zenére figyelve munkálkodnak a társak, egymást nem zavarva. Pállay József, aki Kokas munkatársaként a rajzoló-festő tevékenységeket vezette, nem adott más instrukciót a festéshez, csupán ennyit: „Amit a vershez és a zenéhez magatokban láttok, elképzeltek, azt rajzolhatjátok és majd festhetitek is később”48.
 
Versengés- és osztályozás-mentesség

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyerekek ebben az új viszonyrendszerben nem egymáshoz mérik magukat, a pedagógus sem egyforma mércével mér, hanem egyéni teljesítményt, individuális képességfejlődést figyel, az oktatás-nevelés-értékelés folyamatában egyaránt differenciál. Ezzel is tanítványai igazságérzetét, együttérzését, empátiára való képességét fejleszti, egyszersmind egymás iránti felelősségvállalásra neveli őket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Steiner pedagógiai rendszerében például ún. epochák, korszakok vannak, amelyek négy-hat hetet ölelnek fel, és amelyek egy-egy nagyobb témát merítenek ki. A tudományterületek mentén tömbösített tananyagrendezési elv lehetővé teszi a mélységi témafeldolgozást, az alapos áttanulmányozást és a hosszantartó bevésődést49. Ez az epochális rendszer steineri sajátosság és megkülönböztető jegy a reformpedagógiai iskolarendszereken belül. A szóbeli értékelési mód, a dicsérő-pozitív hozzáállás és az osztályozás teljes hiánya ugyanakkor kapcsolópont a többi alternatív iskolakoncepcióhoz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tárgyalt alternatív- és reformpedagógiák tipikus jellemvonása, hogy azokban nincs tankönyv, sem szoros értelemben vett, előírt tanmenet, ami arra kényszeríti a tanárt, hogy minden tevékenységet előzetesen, a diákok aktuális igényeihez, fejlettségi szintjéhez mérten megtervezzen. Többletmunkát jelent a pedagógusnak az is, hogy folyamatos és részletes, minden készségre kitérő, egyéni írásbeli értékelést végez minden diákjáról, a munkafüzetek, projektek, tanári megfigyelések és portfólió segítségével pontosan tudja az eredményeket, látja az elakadásokat, és naprakész, differenciált tervet, esetenként személyre szabott gyakorlatsort készít a lemaradók felzárkóztatására. A pusztán művészetpedagógiai rendszerekre még kevésbé jellemzőek az ilyenfajta, vagy akár szóbeli pedagógusi értékelések, sőt a szoros értelemben vett értékelés teljesen ki is marad azokból. A gyerekek munkáit, mint művészi alkotásokat szemlélik, beszélgetnek azokról, az alkotás folyamatáról, de mércéhez, egymáshoz, vagy bármilyen elváráshoz való mérésük fel sem vetődik. Kokasnál ugyanakkor a portfólió helyett megjelenik a szóban (hangfelvételre is), illetve írásban készített jegyzet a gyermekalkotásokról, amelyek azonban nem a művekre (rajzokra, festményekre, átváltozó táncokra, történetekre) reflektálnak, hanem a belső, lelki folyamatokra, amelyek Kokas számára elsődleges jelentőségűek50. A kutatásunkban vizsgált hét pedagógusra tehát egyaránt érvényes, hogy nem osztályoznak, ismeretlen a feleltetés, a buktatás, a hagyományosan értelmezett házi feladat, tehát nincs se teljesítménykényszer vagy hatékonyság szerinti hierarchia, stressz vagy szorongás, se versengés vagy versenyszellem51, helyettük bemutatók, egymás és a szülők előtti előadások, ünnepélyek, kiállítások vannak – leginkább Lichtwark és Steiner esetében52. Montessoriról elmondhatjuk, hogy támogatta a gyerekek önértékelésének fejlesztését, jóllehet írásaiban nem tért ki a pedagógiai értékelésre53.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulócsoportok tudásszint, életkor, nem, származás, társadalmi-szociális háttér, de még fizikai-értelmi képességek szempontjából is vegyes csoportok, melyek tagjai egymás segítése révén közösséget alkotnak. Ez a közösségi szellem meghittséget sugároz, amelyben optimálisan történhet a nevelés. Ugyanakkor megvalósulhat a társak, a kisebbek, gyengébbek megsegítése, tisztelete, a felelősségre nevelés is. „Az állandóság, ismétlődés, a biztonságot nyújtó viszonyulási lehetőségek gyakorlása nagymértékben elősegíti a Waldorf-iskolákra oly jellemző bensőséges, családias osztály- és iskolai légkör kialakulását”54. Legerősebben Montessorinál jelenik meg az önálló tanulás, az önnevelés, mint alapelv – természetesen segítséggel, amennyiben szükséges és amennyi elégséges55.
 
Transzferhatás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A járás, beszéd, gondolkodás, ez a három képesség egymásból következik. A mozdulatok, a motorikus tevékenységek összessége hatással van az agyban lévő beszédközpont fejlődésére és az egész agyberendezésre”56. A steineri pedagógia erre a meggyőződésre alapozva nevel, miközben tudja, hogy minden összefügg mindennel, a tanításban-nevelésben különösen is – egymást segítik vagy gyengítik a gyerekekben és gyerekek között végbemenő folyamatok. A pedagógus hatások egész rendszerét hozza működésbe, amikor kapcsolatba kerül a gyerekekkel. A kognitív agyi funkciók aktivizálása nem csupán a logikai gondolkodást fejleszti, a művészetek, művészi képességek fejlesztése sem csupán esztétikai nevelést jelent. Minden pillanatban számolni kell a másodlagos, sőt harmadlagos hatásokkal is, amelyek potenciálisan, rejtetten vannak jelen a nevelésben. A nevelő nemcsak a képzeletet fejleszti, amikor aktivizálja azt, hanem a gyermeket, az egész személyiséget, annak minden részét, teljes kompetenciarendszerét is formálja. Egészen más hangsúly esik a művészeti nevelésre, táncra, zenére, rajzolásra ebben az értelmezésben. Egészen más miatt lesz fontossá a ritmusérzék, az aktív zenélés, az alkotás, a közlés – nem önmagáért, hanem a gyermekért.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Arra már a Kr.e. 5. században Platón is rádöbbent, amit később tanítványa, Arisztotelész megerősített, hogy a musziké, a múzsai művészetek, a zene-tánc-költészet (egységes) művelése elengedhetetlen az erényes, kulturált ember kineveléséhez, hiszen a zene és a természettudományi ismeretek szimultán tanítása egymás hatását, érvényességét erősíti. Platón hangsúlyozta a zene pszichopedagógiai hatását, ő „feltétel nélkül hisz a zene lélekformáló erejében: »a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe«” – vallotta57. Arisztotelész pedig már a reformpedagógia mozgalmának megjelenése előtt 2200 évvel kimondta az általunk tanulmányozott hetek pedagóguscsoport egyik művészetpedagógiai alapelvét: „Egyedül a »musziké« képes az »éthoszok« közvetlen megjelenítésére”58. „Arisztotelész talán még Platónnál is nagyobb fontosságot tulajdonít a zenének. Úgy véli, hogy a zene képes az indulatok és szenvedélyek levezetésére, s így megtisztítja az erkölcsöket”59.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kodály ismételten hangsúlyozta, hogy a zenei nevelésnek valóban van a zenei képességeken túli transzferhatása más, nem zenei képességekre is: „a zene nemcsak zenére tanít”, de a számolási, olvasási, helyesírási, grafikai érzék, sőt a gyerekek önérzete is fejlődik, „a gyermek emberi fejlődésének nincs ennél hatásosabb eszköze”, vallotta60. Kokas a kodályi gondolatot vitte tovább, sőt kutatta és kontrollcsoportos pszichopedagógiai vizsgálattal kimutatta, hogy a „zenei képességek fejlesztésével intenzívebb fejlődésnek indulnak a gyermek egyéb képességei”61 – ez tehát Kokas disszertációjának egyik hipotézise. Megfigyeléseinek, méréseinek konklúziójaként Kokas kimondta, hogy „a Kodály koncepciója szerint vezetett zenei nevelésnek van transzferhatása a gyermek egyéb képességeire, éspedig a mozgási, az egyensúlyozási és a megfigyelőkészségre, azonkívül a számtani valamint a helyesírási teljesítményekre”62, sőt a koncentrálási és megfigyelőképességre, az összefüggések meglátására és más, nem művészeti kompetenciákra, tehát az intellektuális fejlődésre is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Közismert tény az ének-zenei tagozatú osztályok magasabb tanulmányi eredménye, gyorsabb felfogóképessége, jobb helyesírása és nyelvi teljesítményei”63. Amint korábban említettük, pszichológiai hatásvizsgálatok64 kimutatták, hogy „az egységesítő (integratív) nevelés tantárgyközi áttételei (transzfer hatás) révén a művészeti nevelés pedagógiai katalizátor lesz. Gyorsítja, könnyíti a másféle társas viszonyulások, különböző tárgyak felfogását, ismeretek feldolgozását, összefüggéseinek megértését”65.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A transzferhatás valójában „a ritmusképzés figyelemfejlesztő hatása a matematikára, vagy a biztosabb hallásé a helyesírásra: »az egyik tantárgy hatása a másikra«”66. Ezt a transzferhatást, mint összefüggő rendszert a pszichikus funkciók fejlesztésének potenciáljaként értelmezzük, tehát „hatása messze túllépi a zene speciális tartalmának és anyagának határait” – egyszóval terápiás érvényű67. Kodály megállapításait alátámasztják Kokas már említett „antropometriai vizsgálatainak eredményei, amelyek az énekes-ritmikus képzés légzőfunkció-javító szerepét igazolták”68.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A különböző képesség-területek transzferhatásait nemzetközi kutatócsoportok már vizsgálták: Kokas (1972) és Yang munkatársaival (2014) az ének-zenetanulás helyesírással és matematikai képességekkel, Barkóczi és Pléh a kreativitással (1977)69, Zsolnai és Józsa a szociális készségek fejlődésével (2002, 2003), Laczó (1985) és Schellenberg (2002, 2004, 2006, 2015) az intelligenciával, Babo (2004), Nicolich (2008), Biasutti és Concina (2013), Dolegui (2013), Schellenberg és Weiss (2013), Sala és Gobet (2017), Pogue (2018), Degé (2020) a nem zenei, kognitív, valamint tanulmányi teljesítménnyel, Zanutto (1997) a zene olvasással és nyelvi készségekkel, illetve Csehi (2020) a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos transzferhatásait kutatták70. Butler (2015) zenepedagógiai kutatásában Kodály, Dalcroze, Suzuki és Orff módszereit veti össze szocializációs, kognitív, nyelvi és érzelmi fejlesztés szempontjából és megállapítja, hogy a kora gyermekkori zenei nevelés minden vitális funkció fejlesztését hatékonyan segíti, és ez a fajta nevelésszemlélet, amely a zenét szervesen integrálja a különböző pedagógiai folyamatok minden fázisában, még mindig hiányterület. Hallam (2010) is hasonló eredményre jutott a zene intellektuális, szociális és személyiségfejlesztő hatásait mérve, illetve James és munkatársai (2020), Abrahan, Shifres és Justel (2019) a zenélés, illetve zenehallgatás és életkorral összefüggő kognitív hanyatlás kapcsolatának neurofizikai eredményeit, Gupta, Bhushan és Behera (2018) pedig a zenehallgatás, az agyműködés és figyelmi képesség összefüggéseit (utóbbi) EEG-vel segített módszerrel vizsgálták. Kimutatható71, hogy „a gyermekkorban mért kreativitásnak erős prediktív validitása van a felnőttkorra”72, a zenei nevelésnek pedig az értelmi-kognitív, illetve emocionális-szociális kompetenciák fejlődésére és a szubjektív jóllétre73.
 
Interdiszciplinaritás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A reformpedagógusok közül egyértelműen azok alkalmazták hatékonyabban, sokrétűen az interdiszciplinaritás elvét, akik egész iskolarendszert dolgoztak ki, mint például Montessori és Steiner, ugyanakkor legeredményesebben aknázták ki a különböző módszerek transzferhatásait. Steiner a földrajz, történelem és egyéb tantárgyak oktatását például az adott ország vagy nép jellegzetes, hagyományos zenéjének hangszeres eljátszásával, népdalainak megtanulásával és eléneklésével együtt tanította74. Ez az integrált oktatási elv valósult meg az anya- és idegennyelvi, természettudományos, ember- és környezetismereti, testnevelési, ének-zenei, kézműves, gyakorlati, költészeti, drámapedagógiai és képzőművészeti nevelés tantárgyi egységében. „A Waldorf-óvodában pedig a mindennapok bármilyen tevékenységéhez kis dalokat, ritmikus játékokat kapcsolnak, az egyéb tevékenységeket is átitatja a zene”75. Steiner, miként Montessori is, a nevelés egészét komplex formában, a művészeti nevelés különböző formáival, technikai megoldásaival ötvözve képzelte el, hiszen az esztétikai kritérium minden műveltségterületet érint76. „A zene hallani, a rajz látni tanít. Hasznukat, hiányukat minden tárgy megérzi. Nyelvet, helyesírást könnyebben tanul a »vájtfülű«” – sorolja Kodály a zene képességfejlesztő, tantárgyakra átszármazó hatását77, és tudjuk, fordítva is igaz, a tárgyakban való jártasság erősíti teljes tudásbázisunkat, gazdagítja világlátásunkat, egyik készség fejleszti a másikat. A művészeteknek pedig különösen hangsúlyos szerep jut ebben a személyiségformáló folyamatban.
1 Mogyorósi & Virág, 2015. 91.
2 Pukánszky & Németh, 1996.
3 Carlgren, 1970/1999.
4 Pukánszky, 2005c.
5 Pukánszky & Németh, 1996; Andorka, 2013.
6 Kokas, 1992. 47.
7 Kokas, 1972. 26.
8 A Kodály, 1941/1982. I. 215.
9 Ld. A népdal feltámadása, A székely népdalról, A magyar népzeneKodály, 1941/1982. I.; Pukánszky, 2005a; Ádám, 1944; Szőnyi, 2019.
10 Kodály, 1941/1982. I. 15, 33.
11 Stipkovits, 2012; Pukánszky, 2005a.
12 Ld. Kodály, 1941/1982. I.; Körmendy, 2015; Gönczy, 2009.
13 Orff & Keetman, 1950-1954. Andorka, 2013.
14 Ld. Kokas, 1998.
15 Stipkovits, 2012; Andorka, 2013.
16 Kodály, 1941/1982. I.; Ádám, 1944.
17 Kokas, 1992; Deszpot, 2012.
18 Stipkovits, 2012. s.p.
19 Kenesei, 1994; Daragó, 2012; Carlgren, 1970/1999.
20 Ld. Andorka, 2013.
21 Pukánszky & Németh, 1996.
22 Daragó, 2012. 6.
23 Montessori, 1940/1995.
24 Kodály, 1941/1982. I.
25 Kokas, 2002.
26 Montessori, 1940/1995; Kenesei, 1994; Pethő, 2011.
27 Vass & Deszpot, 2018. 230-232.
28 Montessori, 1940/1995; Kokas, 2002.
29 Deszpot, 2014a. 8.
30 Montessori, 1995.
31 Schaffhauser, 2018, 23-24.
32 Ld. Dalcroze és Orff táncimprovizációit, vagy Steiner és Dalcroze euritmiáját, emellett Kokas foglalkozásainak átváltozó táncait.
33 Dienes, 1929. In Boreczky, 2021. 147.
34 Carlgren, 1970/1999. 46.
35 U.o. 51.
36 Pukánszky & Németh, 1996.
37 Kodály, 1941/1982. I. 62.
38 Ld. Stipkovits, 2012.
39 Ld. Kay, 2002.
40 Liebertz, 1988. In Joó, 2014. 85.
41 Ld. Sorensen, 2018.
42 Carlgren, 1970/1999. 55.
43 U.o. 304.
44 Ld. Stein, 2018.
45 Ld. Kodály, 1941/1982. I.
46 Steiner, 2018. 44.
47 Ecsettel, tenyérrel, ujjakkal, lábbal – ld. Színes erdő, Kokas et al., 2013.
48 Kokas, 1992. 121.
49 Carlgren, 1970/1999.
50 Ld. Kokas, 1992; 1998; 2012.
51 Kokas, 1992; Magamról magamnak. In Kokas et al., 2007. Személyes című fejezet.
52 Ld. Kay, 2002; Carlgren, 1970/1999.
53 Ma a Montessori-iskolákban tervkönyvet és tanulmánynaplót, illetve fejlesztőtervet használnak. Stein, 2015.
54 Pukánszky & Németh, 1996.
55 Ld. Montessori, 1940/1995.
56 Carlgren, 1970/1999. 38.
57 Pukánszky & Németh, 1996.
58 Kelecsényi, 2016. s.p.
59 Pukánszky & Németh, 1996.
60 Kodály, 1941/1982. I. 304-305.
61 Kokas, 1972. 3, 55.
62 Kokas, 1972. 57.
63 U.o. 3.
64 Pl. Barkóczi & Pléh, 1977.
65 Deme, 2016. 2.
66 Kokas, 1972. 15.
67 U.o. 8.
68 Döbrössy, 2004. 41.
69 Ld. Barkóczi, 1977/1996.
70 Ld. Janurik, 2008.
71 Ld. Torrance, 1988; Barkóczi, 2002.
72 Pléh & Barkóczi, 2016. 52.
73 Harmat, 2016.
74 Ld. Carlgren, 1970/1999.
75 Pethő, 2017. 123.
76 Ld. Montessori, 1940/1995.
77 Kodály, 1941/1982. I. 268.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave