4.1. Fogalomtisztázás
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
| 1 | Benkő, 1979; 2017; Buber, 1923/1994; 2017; Davies, 1982/1999; Durkheim, 1912/2002; Ebstyne-King, 2003; Frielingsdorf, 2007; Horváth-Szabó et al., 2009; Jáki et al., 2016; Kierkegaard, 1850/1998; Kormos, 2001; Makkai, 1923; Nelson, 2009; Pargament, 1997/2007; Perczel, 1999; Pusztai, 2011; Robu, 2007; 2013; Sárik, 2016; Szenes, 2008; Tomcsányi, 2010; Turay, 1990, Xeravits, 2007 stb. |
| 2 | Idézőjelet használtunk, mivel az Isten kifejezésen istent, istenséget, isteni princípiumot, felsőbbrendű lényt stb. értenek a különböző kultúrájú és vallású népek, egyének. Éppen ez a sokszínűség adja a fogalomtisztázás létjogosultságát – a továbbiakban az isten-fogalom különböző felfogásaira, értelmezéseire ezzel a szóval utalunk: isten, amikor nevet jelöl, akkor Isten. |
| 3 | Ebstyne-King, 2003. |
| 4 | Lerner, 1996. In Ebstyne-King, 2003. |
| 5 | Buber, 1953/2017. |
| 6 | Makkai, 1923. 43. |
| 7 | U.o. 44. |
| 8 | Benkő, 1979. |
| 9 | Buber, 1953/2017. |
| 10 | Az istenképek pszichológiai feltérképezését ld. Robu, 2007. |
| 11 | Ld. Freud, Jung, Erikson, Rizzuto, Birky és Ball, Godin és M. Hallez, Hoffman stb. kutatásait. |
| 12 | Sávai, 2007a. |
| 13 | Ld. Pángyánszky, 2015. |
| 14 | The God Concept is the more dominant factor in conscious thought – Hoffman, 2005. 4. |
| 15 | Hoffman, 2005. |
| 16 | U.o. |
| 17 | Robu & Martos. In. Pángyánszky, 2015. 111. |
| 18 | U.o. |
| 19 | Robu, 2013. 10. |
| 20 | Lawrence, 1997. |
| 21 | Ld. Rizzuto, 1979. A szülők szerepének megoszlásáról tehát ütköznek a vélemények. Freud is vizsgálta a kérdést, és már őt megelőzően is tudott volt, hogy az egyén szüleiről, illetve Istenről alkotott pszichikai képe erős összefüggéseket mutat – Benkő, 1979. Freud szerint leghangsúlyosabb a gyermeki apakép az istenkép-alakulás során, Jung pedig elsőként vizsgálta az apakép mellett az anyakép hatását az gyermek istenkép-fejlődésére – Xeravits, 2007. Rizzuto, valamint Sávai (2007b) mindkét szülő hatását mérvadónak látja, azaz mindketten megegyeznek abban, hogy „mindkét istenkép beolvad a gyermek istenképébe” – bár ennek mértékét és hogyanját nem tudjuk kimutatni – Sávai, 2007b. 225. Nelson, majd Godin (1964) kimutatták, hogy férfiak esetében az anyakép, nők esetében az apakép a meghatározó az istenkép alakulásában – Benkő, 1979. A kérdés lehető legpontosabb megválaszolása érdekében Birky és Ball (1988) tovább kutattak és azt állapították meg, hogy a legerősebb korreláció a szülőkép és Isten-reprezentáció között van, „de a két szülő belső képe közül az áll közelebb az istenképhez, amelyiket az adott személy jobban idealizálta gyermekkorában” – Robu, 2007. 310. Tehát a legkiegyensúlyozottabb istenkép kialakulásának a harmonikus család a közege – Xeravits, 2007. |
| 22 | Xeravits, 2007. |
| 23 | Frielingsdorf, 2007; Xeravits, 2007. |
| 24 | Frielingsdorf, 2007. 20. |
| 25 | U.o. |
| 26 | Szabó & Horváth. In Sárik, 2016. 81. |
| 27 | Buber, 1923/1994. 95. |
| 28 | U.o. 139. |
| 29 | Robu, 2007. 308. |
| 30 | A gyermeklélektan, illetve fejlődéslélektan művelőinek kutatási eredményei (pl. Ernest Harms – 1940-es évek, Anton A. Bucher, Helmut Hanisch – 1990-es évek. In Németh, 2016) kimutatták, hogy a gyermekek istenképe kezdetben (3-6 éves korban) a mesehősök képéhez hasonlóan „fantáziadús, eredeti és érzelmekben gazdag” – Németh, 2016. 145. Schweitzer erre az életkori szakaszra jellemző isten-képzetet szülői jellegű istenképként határozza meg – ld. Schweitzer, F.: Lebensgeschichte und Religion, 1999. In Németh, 2016. Később (6-11 éveseknél) az istenkép egyre realisztikusabbá, konkrétabbá, illetve antropomorf tulajdonságokkal felruházottá válik – ez az istenkép és szülőkép megkülönböztetésének ideje Schweitzer szerint. A serdülőkorra pedig individualisztikus, egyéni tapasztalatokból építkező istenkép a jellemző. Schweitzernél ez a belsővé váló, személyes és absztrakt istenkép-fázis, amelybe valamelyest beépülnek az Istenről alkotott képzetek, illetve a környezeti hatások is – Németh, 2016. További kutatások (Fowler, J.W.; Oser, F.; Gmünder, P. In Németh, 2016) kimutatták a gyermeki hitfejlődés fázisainak különböző stádiumait és azok aspektusait: kisgyermekek (3-9 évesek) képzeletében a mindenre képes Isten mintegy közbeavatkozó, aktív hatalom (deus ex machina), majd (7-15 éves kor körül) Isten az igazság, a jogosság őre, a jutalmazó-büntető Isten (do ut des), 12 éves kortól „Isten távoli, valóban transzcendens valóságnak tűnik (ha egyáltalán elfogadja létezését), aki nem avatkozik be a világ dolgaiba (deizmus)” – Németh, 2016. 148. Az istenkép-fejlődés következő szintjén (36-45 éveseknél, majd újra 66 éves kor felett) az istenkép hasonlít a második fejlődési szakasz szemléletére. Végül (46 éves kor felett) Isten szimbolikusan manifesztálódik, aki a dolgok lehetőségalapja – Németh, 2016. 148. |
| 31 | Németh, 2016. 151. |
| 32 | Rizzuto, 1979. In Németh, 2016. 156. |
| 33 | Szabóné, 2015. 145-146. |
| 34 | Ld. Buber, Kokas perszonalizmusát. |
| 35 | Ld. Borg panteista-deista modelljét. |
| 36 | Ld. Jung, Freud, Erikson, Rizzuto, Lawrence. |
| 37 | Ld. Rizzuto; Hoffman. |
| 38 | Ld. Lawrence, Benson & Spilka, Jolley, Saussy, Grom. |
| 39 | Ld. Frielingsdorf, 2007; Robu, 2007; Xeravits, 2007. |
| 40 | Németh, 2016. 145. |
| 41 | Földvári & Rosta, 1998. In Pusztai & Demeter-Karászi, 2019. 84. |
| 42 | Pusztai, 2020. |
| 43 | U.o. A kutatás a 2016. évi Magyar Ifjúság Kutatás adataira épít. |
| 44 | Kopp, 2004. In Pusztai, 2020. 232. |
| 45 | Ld. a 2008. évi Európai Érték Vizsgálat; Rosta & Tomka, 2010; Marks, 2005; Bartal, 2010; Török et al. 2010; Fényes & Pusztai, 2014 – Pusztai, 2020. |
| 46 | Pusztai, 2020. Mint amilyen a zene és sport. |
| 47 | Pusztai, 2020. 23. |
| 48 | U.o. |
| 49 | Ld. Pusztai & Demeter-Karászi, 2019. |
| 50 | Tomka, 1977; Földvári & Rosta, 1998. |
| 51 | Földvári & Rosta, 1998. |
| 52 | Gereben, 1997. |
| 53 | Pusztai, 2020. 16. |
| 54 | Hoge–Petrillo, 1978. In Pusztai & Demeter-Karászi, 2019. 82. |
| 55 | Benkő, 1979. |
| 56 | Sárik, 2016. 32. |
| 57 | Benkő, 1979. 81. |
| 58 | Ebstyne-King, 2003. |
| 59 | Sárik, 2016. 32. |
| 60 | Makkai, 1923. |
| 61 | Durkheim, 1912/2002. 19. |
| 62 | Ld. U.o. |
| 63 | Benkő, 1979. |
| 64 | Ld. Spencer. In Durkheim, 1912/2002. |
| 65 | Sárik, 2016. 25. |
| 66 | Kempis. In Reisinger, 2009. 49. |
| 67 | Ebstyne-King, 2003. |
| 68 | Ld. Merwe & Habron, 2015; Nelson, 2009. |
| 69 | Tomcsányi et al., 2010; Nelson, 2009. |
| 70 | Jáki et al., 2016. 291. Tomcsányi és munkatársai kutatásukban az ASPIRES mérőskálán a vallásosság két komponensét különböztetik meg, amely kettő a vallásos érzület és a spirituális transzcendencia. A vallásos érzület komponens tovább bontható: a vallásosság faktor azt mutatja meg, hogy az illető milyen aktívan vesz részt vallásos rituálékban és tevékenységekben, és ez mennyire fontos neki, a vallásos krízis faktor, amely az Istennel kapcsolatos személyes kríziseket, problémákat, konfliktusokat figyeli. A spirituális transzcendencia komponens részei: az ima, illetve meditáció által érzett beteljesülés, az egyetemesség, illetve univerzalitás, valamint a kapcsolat, illetve összekötöttség érzése – Tomcsányi et al., 2010. |
| 71 | Tomcsányi et al., 2010. |
| 72 | U.o. |
| 73 | Jáki et al., 2016. 192. |
| 74 | Jáki et al., 2016. 192. Piedmont a spiritualitást a vallásosságtól részben elkülönülő, részben azzal szorosan összefüggő alapvető személyiségi dimenzióként fogalmazza meg – Piedmont, 2014; Tomcsányi et al., 2010. Vergote a keresztyén vallást összesen két antropológiai ösztönző impulzus eredőjeként értelmezi: az Isten jelenléte utáni vágyakozás, mint miszticizmus, és a tökéletesség utáni erkölcsi-profetikus vágy – Tomcsányi, 2010. Eszerint a kognitív fejlődés mellett a vallás másik fontos alapját képezi az ún. pszichodinamikus-interperszonális dimenzió (én-én közti kapcsolatrendszer), a kapcsolati-interperszonális dimenzió (az én és mások közötti személyes kapcsolatok), az interpretatív-hermeneutikus dimenzió (az én és a tradíciók közötti kapcsolatok), valamint az élet-világ dimenzió (azaz az én és a társadalom közötti kapcsolatok dinamizmusa) – Tomcsányi, 2010. A személyiség összetevőinek nevezett változókat, mint személyiségdimenziókat Galton már 1884-ben kutatta. A modell hosszú utat bejárva alakult és vált általánosan elfogadottá a pszichológusok körében – ld. Allport, G.; McDougall; Cattell, R.; Tupes, E.; Christal, R. elméleteit. Időközben pedig a dimenziók száma folyamatosan változott. A szakma végül Warren Norman nyomán Lewis Goldberg Big Five elnevezésű faktoranalitikus személyiségmodelljét fogadta el, amely alapján a személyiség öt fő jellemzői az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, az érzelmi stabilitás, illetve a kultúra/intellektus – Barrick & Mount, 1991; Ackerman, 2017. |
| 75 | Pruyser szerint – ld. Jáki et al., 2016. |
| 76 | Jáki et al. kifejezése, 2016. |
| 77 | Pargament, 1999. In Horváth-Szabó et al., 2009. 192. |
| 78 | Horváth-Szabó et al., 2009. |
| 79 | Az egyén azon képessége, amely képessé teszi önmaga meghaladására – U.o. |
| 80 | Horváth-Szabó et al., 2009. |