Farkas Jácint: Vizsgálódások az utazástudomány komplex természetéről
›
Utazni kell?

Utazni kell?

Az utazás, mobilitás, akadálymentesség és bölcselet kérdéskörének a felvázolása
 
Ha az ember nem tudja, hogy melyik kikötőbe hajózik,
semmilyen szél sem kedvező.
Seneca
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindenekelőtt megjegyezzük: az elmúlt évek során e kötet szerzői egyre elmélyültebb vizsgálódásokat folytattak az akadálymentesítés és az akadálymentesség paradigmáinak megalkotása, alátámasztása és azok tudományos közösség által történő befogadása érdekében. Röviden és egyértelműen fogalmazva: meglátásunk szerint az ember és az általa megalkotott közösségek története egyben az akadálymentesség históriája is (Farkas–Raffay–Dávid 2022a; 2022b; Farkas et al. 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Majd ezt egészítik ki az empirikus fókuszú fejezetek, melyek nem direkt vagy folytonos módon kapcsolódnak az elméleti (bölcseleti) kerethez. Az elméletibb jellegű fejezetekben szereplő adatok és elemzések kapcsolódási pontjai többek között az akadálymentesség és az akadálymentesítés nem vagy kevésbé mérhető értelmezési és személyes dimenzióit igyekeznek körülhatárolhatóbbá tenni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Több kritikát kaptunk az elmúlt időszakban, miszerint a filozófiai keretezésű tanulmányainkban a két fő komponens (elmélet és empíria) nehezen illeszthető össze.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így jelen könyvünk esetében kifejezetten a filozófiai vizsgálódásra és annak komplexitás-természetére helyezzük a hangsúlyt, melynek célja az empirikus jellegű kutatások elméleti inspirálása is. Ezzel együtt a filozófiai és hermeneutikai megalapozottság lesz a domináns a mondanivalónk alátámasztása tekintetében, ahogy azt már a megelőző fejezetekben több módon elemeztük és jeleztük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a vizsgálódási és szövegalkotási mód nem ismeretlen a jelenkori akadémiai kutatások és publikációk világában. Gondolunk itt például Paul Ricoeur Hermeneutics and the Human Sciences. Essays on Language, Action and Interpretation című munkájának a magyarázat és az értelmezés közti viszonyra vonatkozó koncepciójára (Ricoeur 2016). E két, látszólag eltérő értelemadási út a francia filozófus szerint szinkronba hozható, és ez éppen a humán tudományok elméleti és empirikus megközelítési módjainak komplex és komplementer együttértelmezése által érthető meg és igazolható.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami a megszokottól eltérő szellemi erőfeszítés megtételét feltételezi, hasonlóan a Dharmakírti által javasolt és alkalmazott értelmezési módhoz, mely a nyugati kultúrkörben előszeretettel alkalmazott „területkijelölés” és lehatárolás feloldásaként a vizsgált létezésesemény (esetünkben az utazástudomány területének) körbejárásán túl az abba történő kontextuális belemerülést is elengedhetetlennek tartja annak érdekében, hogy ne csak adatszerű ismeretekkel rendelkezzünk a vizsgálat alá vont létezéseseményről (Dreyfus 1997; Dunne 2004). Így a filozófiai tematikájú fejezeteink nyelvezete is magától értetődő módon eltér az alapvetően empirikus kutatások ismeretanyagára épülő és arra igényt tartó főáramú tanulmányok kifejezésmódjától.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hans-Georg Gadamer ekképpen fogalmazza meg az általunk is képviselt és alkalmazott bölcseleti megközelítésmódot, annak mintegy a lényegét megragadva: „Az alábbiakat arra tett kísérletként tekintsék érvényesnek, hogy a gondolat görög klasszikusait ez egyszer másként olvassuk: ne a modernség kritikai fölényéből kiindulva, amely modernség úgy hiszi, hogy egy végtelenül kifinomult logika birtokában túlhaladta a régieket, hanem ama meggyőződés alapján, hogy a »filozófia« változatlanul eseményszerűen megütköztető tapasztalata maradt az embernek, ami őt mint embert kitünteti, s hogy ebben nincs előrelépés, hanem csak részesülés. Hogy ez még egy olyan civilizációra is érvényes, amelyet, miként a miénket, a tudomány alakított ki – hihetetlenül hangzik, és mégis, számomra igaznak tetszik” (Gadamer 2000, 13).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hermeneutikai jelleg esetünkben ennek nyomán azt is jelenti, hogy az általunk vizsgált alapvetően térhasználati jellegű létezésaspektusok megértésére és értelmezésére törekszik. Ebben az ismert nyugati elődök: Epikurosz, Epiktétosz, Martin Heidegger, Karl Jaspers, Hans-Georg Gadamer és mások, és a kevésbé ismert keleti Nágárdzsuna, Dharmakírti, Csandrakírti és mások nyomait követjük, akik Alfred North Whiteheadhez hasonlóan kiemelték a konkrét példa szerepét, amelyre koncentrálva, az ő módszerüket követve lehetővé válik egy három, vagy többdimenziós és komplexitás jellegű vizsgálódás – ami azt jelenti, hogy egy pontszerű esemény origója körül a tér minden irányában feltérképezhetjük a kapcsolódási pontokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek nyomán az is határozott, utazástudományt támogató célunk, hogy felhívjuk a figyelmet mindannyiunk sokkal differenciáltabb felelősségére az utazástudomány és az utazásszervezés és megvalósítás stb. területein. Ez az egyéni és közösségi felelősségvállalási szintlépés a főáramú társadalmi, gazdasági, illetve tudományos dimenziókban a jelenleg tapasztalható alapszinttől való minőségi elmozdulást is eredményezni fogja reményeink szerint.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utazástudományi vizsgálódás és annak – jelenlegi – „alanya”, a turizmusipar még a magunk mögött hagyott Covid19 időszak viharai közepette is képes volt arra, hogy megőrizze fiatalos lendületét, amely a még mindig feltörekvő kategóriába sorolt tudományág esetében rendkívül fontos momentum.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meggyőződésünk, hogy az akadémiai jellegű vizsgálódási és létezésformálási gyakorlatok minden egyes esetében a filozófiai jellegű gyökérzet megléte elengedhetetlenül fontos összetevője mindezeknek. Ez meggyőződésünk szerint például a matematika mára teljesen absztrakttá váló világára is igaz, hiszen az európai, illetve nyugati kultúrkör geometriai alaptéziseit Püthagorasztól és tanítványaitól származtatjuk elsősorban, akik köztudomásúlag filozófusok voltak. Azonban, ha már az előzőekben az akadémiai jelleg szóba került, azt is meg kell jegyezzük, hogy a Platón által alapított Akadémia mai értelemben vett „felvételi követelménye” többek között az említett geometriai-matematikai tézisek és gyakorlatok magas szintű ismerete volt (Platón é. n.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint ahogy az is közismert, már-már banális tény, hogy a filozófiai diskurzusok és gyakorlatok földrajzi elhelyezkedéstől és kulturális beágyazottságtól függetlenül az emberi életet, annak állomásait és történéseit az utazás többdimenziós terében is értelmezik. A magunk részéről is hasonló úton járunk, és az utazástudomány rendkívül termékeny és az emberi életről valós látképeket létrehozni képes világában igyekszünk jelen esetben az akadálymentesség és az akadálymentesítés olvasatait egy filozófiai megközelítés mentén elmélyíteni, illetve a területen dolgozó kutató és gyakorlati oldalon tevékenykedő munkatársak felé általa új utakat, megközelítési módokat felkínálni, valamint arra biztatni őket, hogy ők maguk is bátran tárjanak fel innovatív dimenziókat a területen (Irimiás–Jászberényi–Michalkó 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Michalkó Gábor nyomdokain haladva tehát két kiindulópontot határozunk meg e bölcseleti jellegű fejezet elején (Michalkó 2010; Farkas–Raffay 2023). Az egyik: napjainkra az utazás – legalábbis a világ nyugati részén – életformává vált; a másik: akár az élet boldogabbá vagy jobbá tételének egyik meghatározó eszköze is lehet ez a mindennapi tevékenység (Michalkó 2010).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezekkel együtt azonban az is kijelenthető, hogy az utazó ember igényei és lehetőségei meghatározóak a tekintetben, hogy valóban életformáról vagy a tömeg- és fogyasztói társadalom nyomásából származó, kvázi „ingerhajhászási kényszerről” beszélhetünk-e csupán (Han 2023). Első megközelítésben arra fókuszálunk, hogy valós, az ember „belső magjából” fakadó, valós élményekre és boldogságra vágyó utazók népesítik be a turizmusipar által egyre inkább átszőtt világunkat. És ha már arról beszéltünk, hogy utazói életforma, akkor figyelembe kell vennünk az ezt alakító és ebben részt vevő emberek heterogenitását, ami itt egyszerűen azt jelenti, hogy egy rendkívül összetett és nagyszámú csoporttal van dolgunk. Ez a közösség mára részben nyitottá vált, például a fogyatékossággal élő emberek számára is, gondoljunk csak például arra, hogy az UNWTO 4 kódexének részévé vált az akadálymentesítési igénnyel bíró utazók és üzemeltetők körére történő fokozott odafigyelés kérdése is (Farkas–Petykó 2019; Farkas et al. 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A saját vizsgálódásaink a kezdetekben alapvetően erre a specifikus területre koncentráltak, igaz, már akkor is kiemelt figyelmet fordítottunk az akadálymentesítés filozófiai jellegű, komplex megközelítésmódjainak kidolgozására és minél szélesebb körben történő ismertté tételére. Már akkor mind a hazai, mind a nemzetközi akadémiai és gyakorlati turisztikai közösség tevékenységében felfigyeltünk arra, hogy elsősorban fiskális szempontokra való hivatkozással emlegetik az akadálymentességi igényű aktív és leendő utazókat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fokozatosan meggyőződésünkké vált ez a (piac)gazdasági jellegű, és éppen ezért is szűkítő hatású keresztmetszet, bár első pillantásra releváns következtetések levonására adhat alkalmat, de a gyakorlati és filozófiai jellegű tapasztalataink egyre bővülő tárházában ez a megközelítés a sokadik szemponttá alakult (Farkas et al. 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyre mélyebbre ereszkedtünk – és ereszkedünk máig is – a filozófiai vizsgálódások komplexitástermészetű világaiba, hogy megértsük és megéljük a fogyatékosság és az akadálymentesség-természetű egzisztenciális, üresség- és hermeneutikai filozófiai tartalmainak életalakító mivoltait. E munkálkodás során vált számunkra nyilvánvalóvá: az utazás filozófiai metaforája sokkal több gyakorlati és elméleti jellegű tartalommal bír, mint azt első vagy akár második olvasatra az ember gondolná. Megértettük és máig igazolni igyekszünk, hogy az ember befejezetlen és véges lényként nem lehet más, mint egzisztenciálisan fogyatékos entitás. Azaz szinte végtelen pontencialitásokkal rendelkezik a lehetséges kiteljesedése tekintetében, azonban tökéletes lénnyé – vagyis nem fogyatékossá – vélhetően soha nem válhat. Így a saját adottságai mentén alapvetően akadálymentességre törekvő, összetett faj vagyunk, akik az idő kezdete óta fizikai és szellemi utazásra is „felkentek”, vagy éppen kárhoztatottak is (Jaspers 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt évezredek során az ember a természet szimbiotikus szereplőjéből annak instruktorává vált, legalábbis ez idáig ekként definiálta magát. Így lett többek között az eredetileg vándor életmódból napjainkra turista, jobb esetben pedig utazó. Ezen megállapításaink azért is lényegesek, mert ezek adják meg azt az antropológiai-filozófiai keretet, amely által az általunk képviselt fogyatékossági, akadálymentesítési és akadálymentesség-természetű gondolatvilágunk és megállításaink állnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Többen, első pillantásra jogosan, tehetik fel a kérdést: a turizmus – illetve az általunk használt terminológia szerint: az utazástudomány – elfogadottsága és akadémiai beágyazottsága szempontjából szükséges-e ilyen típusú bölcseleti megközelítést alkalmazni?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A válasz egyértelműen igen, és ez olyannyira így van, hogy például a fenntarthatóság és az etikus vállalati magatartás érdekében végzett tevékenységek stratégiájának és megvalósításának kidolgozásában és összehangolásában is részt vesznek filozófus kollégák vagy a bölcselettel direktebb kapcsolatba került vezetők a világ meghatározó vállalatainál (Thate–Zsolnai 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így napjainkra egyre inkább nyilvánvalóvá válik a bölcselet és a tudományos – nevezzük inkább akadémiai – kutatások lehetőség szerinti összehangolásának szükségessége, illetve minimum a két nagy, létezést feltáró terület egymás mellett kezelése és – kölcsönösen gyümölcsöző – párbeszédének megvalósítása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek nyomán az elmúlt évek során az utazástudomány és a filozófia közös részhalmazainak feltérképezésére tett erőfeszítések kifejezetten termékenyebbé és – bízunk benne – elfogadottabbá is tették a még mindig csak tinédzserkorban lévő utazástudományt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha rátekintünk úgy a hazai, mint a nemzetközi kutatásokat feldolgozó irodalmi háttérre, láthatjuk, hogy szignifikánsan növekszik az akadálymentesítés kontextusaira figyelmet fordító, vagy éppen azt a központba helyező, minőségi publikációk száma. Ez örvendetes tény, azonban azt is érdemes figyelembe venni, hogy a mennyiségi mutatók önmagukban nem garantálják a minőség jelenlétét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tudvalévő, hogy az adat korában élünk, azonban filozófiai szempontból nézve az a veszély is fennáll, hogy mi magunk a saját adatéhségünk és -mániánk áldozataivá válunk, vagyis szimpla számok sokaságává redukáljuk az emberi létezés szinte korlátlan potenciálját és komplex jellegét. Többek között ennek felismerése vezetett bennünket arra az ösvényre, melynek menet közbeni kialakítása és megismerése által arra a megállapításra jutottunk, hogy markáns a különbség az akadálymentesítés és akadálymentesség-természet(ünk) között (Farkas 2020, 2021, 2023; Farkas et al. 2022, 2023; Farkas–Csillag–Fekete-Frojimovics 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vagyis, kifejezetten utazástudományi terminológiát használva, egy turisztikai desztináció akár a valóságban fizikailag lehet akadálymentessé téve, ám a valódi pozitív élményeket és boldogságot generáló, lehetőség szerint az önálló használatot maximálisan biztosító mivolta a személyes használat során válik – jó esetben – nyilvánvalóvá (Horváth 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ekképpen a vizsgálódásaink fókusza további dimenzióval bővült, vagyis a személyes használhatóság és a személyes élményigények mögött meghúzódó valóságelemekkel. Az akadálymentesítést éppen ezért elsősorban egy szükséges technológiai jellegű környezetátalakításnak, módosításnak látjuk és értelmezzük. Tulajdonképpen ez a belépőkapuja a jelenkori akadálymentesség­természet megvalósulásának, azaz egy olyan utazásélmény megtörténtének a részbeni garanciája, amelynek átélése során egy fogyatékossággal élő utazó például időlegesen képes „elfeledni” a funkcionális nehézségeiből adódó ön- és társadalmi determinációit (Könczei–Hernádi 2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ismét csak többen úgy gondolhatják, hogy a zénoni paradoxonok világát idéző tudományos jellegű önellentmondás csapdájába estünk, hiszen az akadálymentesítés és az akadálymentes környezet kialakítása – szerencsés esetben karbantartása – éppen elég vonzerő-generátor. Ráadásul a technológiai fejlődés biztosítja mindazon feltételeket, hogy a „steril” technikai akadálymentesítésre igényt tartó utazó(k) és segítője/segítőik valamennyi, ebbe a kategóriába sorolt speciális kérését ki tudják elégíteni. Felesleges ezért a személyes dimenzióra ilyen komoly hangsúlyt helyezni. Mint ahogy az akadálymentesség sem érdemel különösebb figyelmet, hiszen az akadálymentesítés technológiája „a bölcsek kövének” erejével bír.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azonban az eddigi vizsgálódásaink éppen ennek az ellenkezőjét erősítik meg. A fogyatékossággal élő utazók és segítőik épphogy nem a speciális jellegű akadálymentesítésben és utazásszervezésben látják a boldogság és a valós élményszerzés lehetőségét, amikor az utazás megvalósításán gondolkodnak, majd azt meg is valósítják (Michalkó 2010). Továbbá, az emberi hozzáállás és segítőkészség megléte vagy annak hiánya jelenti a vizsgálódások alapján az egyik legnagyobb és fizikailag-technológiailag megkerülhetetlen, áthidalhatatlan és lebonthatatlan akadályt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezen tény és megállapítások nyomán kezdtük el az akadálymentesség-természet és az akadálymentesítés egymásba nyúló és egymást támogató paradigmáinak kidolgozását, azzal a céllal, hogy nyilvánvalóvá tegyük: közel sem egyértelmű a fogalmak értelmezése és a mögöttük meghúzódó, azokat mozgató létezéshez való komplex viszonyuk. Ezen hermeneutikai vizsgálódás újabb útelágazásokhoz navigált bennünket, melyek bejárása és megismerése máig tartó folyamat. Az egyik ösvény az ember- és közösségképünk újragondolására késztethet bennünket, ha el -és befogadjuk azt a létezéselemet, hogy az ember, egzisztenciális fogyatékosságánál fogva, nem tud más lenni, mint akadálymentesség-természetű létező (Kropotkin 1908; Katona 2014; Farkas 2021, 2024b).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az „egyszerű” tény, hogy az ember, illetve az emberré válás története sorosan összefonódik – mind a mai napig – a környezetének átalakítási, megváltoztatási szükségességével. (Az messze elkanyarodna a jelen fejezet mondanivalójától, ha a jelenlegi környezetromboló, tulajdonképpen uralkodói attitűdöt akár csak felületesen is, de összehasonlítanánk nem is oly távoli őseink létkörnyezetükkel kialakított, mondhatni szimbiotikus és komplexitás jellegű viszonyával.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát úgy az ember vándorló-utazói attitűdje, mint az akadálymentesség-természete antropológiai és bölcseleti ténymegállapításként is értelmezhető, és ezáltal alapvető jellemzőkként tekinthetünk rájuk (Kamper–Wulf 1998). Így már talán erősebben körvonalazódik azon törekvésünk, miszerint az akadálymentesség-természetünk és az utazás viszonyát egy olyan kontextusba helyezzük, ahol ezek mintegy egzisztenciális tulajdonságok, és a heideggeri értelemben vett fogalomanalízis (komplex) próbáját is kiállják (Heidegger 2003).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eszerint az általunk használt „milliárdnyi” fogalom filozófiai értelemben vizsgálható és vizsgálandó, mégpedig a léthez köthető viszonyuk feltérképezése és „visszautaztatása” által. Vagyis, az akadálymentesítés újnak, modernnek tűnő és a legtöbb esetben akként is értékelt nyelvi keretei a fogyatékos emberek nehézségeit csökkentő technológiákra utalnak. Álláspontunk szerint az akadálymentesség gyakorlatai és vágyai sokkal régebbre és mélyebbre nyúlnak a lét és a létezés egymást feltételező, tehát komplexitástermészetű dimenzióiba.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy azt Heidegger megfogalmazza, a fogalmainkra az elmúlt évezredek során elsősorban szociokulturális jellegű „hordalékok” rakódtak, melyek egyszerűen elszigetelik azokat a léttől, amellyel egyébként eredendően direkt és elválaszthatatlannak tűnő kapcsolatot ápoltak. A hermeneutikai jellegű vizsgálódások célja tehát elsősorban az, hogy a fogalmak eredetvidékére jussunk el, de ez a terület nem valahol a távoli múltban, mintegy befagyott állapotban vár ránk, hanem a jelenben kell tudjuk ezt újra és újra felfedezni (Heidegger 1991; Farkas 2024b).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez már önmagában egyfajta utazásélmény és gondolkodói „önkényszerítés”, azonban mindezeken messze túl is mutat, hiszen e szellemi erőfeszítés sikerességének egyik mutatója, hogy mennyire vagyunk képesek a látszólag egyértelmű, ámbár komplexitás- és ürességtermészetű, fogalmaink és az azokhoz kapcsolt események, cselekedetek stb. belénk kódolt sémáit magunk mögött hagyni. Ez természetesen csak egy kommunikatív, mondhatjuk dialogikus cselekvéssorba ágyazva tud igazán megvalósulni (Jaspers 1996; Inada 1993).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tulajdonképpen egy ilyen hermeneutikai értelmezési folyamatot generáltunk évekkel ezelőtt, aminek az lett az egyik következménye, hogy az utazástudomány termékeny talaján megtelepedni és fejlődni látszanak a bölcseleti magvak. Így válik például egyre nyilvánvalóbbá, hogy az akadálymentesítés önmagában még az alapvető bevételgenerátori szerepet sem tudja betölteni a turizmusiparban (sem), hiszen a léthez kapcsolódási pontjait mi az ember egyik alapvető tulajdonságához, vagyis az akadálymentesség-természetéhez kapcsoljuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Úgy gondoljuk, egy olyan hazai és nemzetközi akadémiai diskurzusbővítés részeseivé tud(t)unk válni, ahol a filozófia és az utazástudomány kölcsönösen képes egymást fejleszteni, és a köztük folyó diskurzus további eredményeként a fogyatékosságtudomány, az antropológiaifilozófia, vagy a komplexitáselmélet területén vizsgálódó kutatók és gondolkodók is továbbfejleszthetik, át- és újragondolhatják a saját szakterületeik eddigi megállapításait, eredményeit. Ekképpen az akadálymentesség-természet explicit alkalmazása az ember potencialitástartalmainak aktualizálási „csatornájává” is válik, válhat (Farkas 2019; Gonda–Nagy–Raffay 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A világunkban tapasztalható, már-már magától értetődő turisztikai attitűd, meglátásunk szerint, úgy képes utazói létformává nemesülni, ha megértjük és ki is dolgozzuk az akadálymentesség-természetű létezésviszonyulás feltételeit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez röviden és egyáltalán nem teljeskörűen a következőt jelenti: az ember és a neki otthont adó környezet viszonyát újra kell értelmezni és valódi szellemi tartalommal megtölteni. Ebben a tudományos és filozófiai élet valamennyi résztvevőjének közös erőfeszítése játssza, játszhatja a vezető szerepet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gondoljuk végig azt az egyszerű esetet, ami által például az utazás valódi tömegjelenséggé korcsosult, ez pedig nemes egyszerűséggel az a technológiai fejlődés, amely lehetővé tette, teszi a földi távolságok gyors, relatíve olcsó, azonban rendkívüli módon környezetromboló létrejöttét. Ez nem más, mint a repülés forradalma, ami a heideggeri eltávolítás (Entfernung) fogalommal, illetve gondolatkörrel közvetlenül szinkronba hozható, amely paradoxnak látszó módon, „távolságtalanítást” vagy közelítést jelent ennek összes jó és rossz hatásával egyaránt (Heidegger 2019; Erdősi 1998; Csányi 2024). Megjegyezzük ez a vizsgálódási mód „definíció” esszenciálisan tartalmazza a komplexitáselmélet centrális mondanivalóját és nem hierarchikus tudomány szemléletét egyaránt (Theise 2025).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyszerűen fogalmazva, gondolkodás és előrelátás nélkül használjuk ezeket az egyébként bennünket fantasztikus képességekkel felruházó, akadálymentesség-természetünk mivoltából is származtatható technikai eszközöket. Amelyeket az őseink csak a képzelőerejük és álmaik segítségével és átélésével tudtak „elérhetővé” tenni. Gondoljunk csak a görög mitológia Daidalosz és Ikarosz történetére, Leonardo da Vinci munkásságára, vagy még inkább közeledve saját korunkhoz, Jules Verne tulajdonképpen prediktikusnak is tekinthető regényeire, melyek voltaképpen a mai utazási eszközeink javát megjövendölték.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen esetekben csak az európai kultúrkör emlékezetére és történetiségére támaszkodtunk, de megjegyezzük, a (Távol)Kelet „ősi” társadalmai – az indiai és a kínai – a nyugati világot időben és fejlettségben messze megelőzően gondolkodtak számtalan lehetőségen, és alkottak meg olyan eszközöket, amelyek ezen ősi utazói, illetve felfedezői vágyunkból fakadnak. Az indiai – és figyelemfelkeltő módon a hozzánk területileg és kulturálisan is közelebb eső arab – matematikai és logikai gondolkodás, például a nulla használatával, óriási előnybe került ezen a területen is a(z akkori) nyugati világhoz, az öreg kontinenshez képest (Inada 1993; Dreyfus 1997; Dunne 2004).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eme közel sem teljes körű és vállaltan felületes kitekintéssel szeretnénk felhívni tehát a figyelmet arra az egyszerű létezéseseményre, mely az adott tárgyak és a már említett fogalmak rendkívül triviális használatára és értelmezésére épül, melyek következtében – egyetértve Byung-Chul Han és Csányi Vilmos gondolatvilágával – a turisták által ellepett világunk az eredetileg az ember akadálymentesség­természetből származó akadálymentesítő eszközök használatát nemhogy nem érti, de alapvetően önmaguk is eszközökké váltak a turisztikai ipar egyre bővülő fogyasztás- és fogyasztógeneráló gépezetében (Han 2019; Csányi 2024).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint láthatjuk tehát, az akadálymentesség-természet és a filozófia térképei javarészben máig fehér foltokat tartalmaznak, holott, mint már említettük, a terület turizmustudományi jellegű kutatások sokaságával bír (Horváth 2021; Small–Darcy 2010; Zsarnóczky–Zsarnóczky-Dulházi–Remenyik 2020), amelyek önmagukban örvendetesek, azonban, ha a kontextusok és a komplexitástermészetükre utaló pontok számát növeljük, azonnal nyilvánvalóvá válik rendkívül alacsony limitációjuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az általunk kínált filozófiai jellegű megközelítésmódok erre is felhívják a figyelmet, továbbá, mint azt a fenntarthatóság kapcsán már részben említettük, lehetőséget teremtenek (vagy teremthetnek) a technológia és gazdasági jellegű fókuszok továbbiakkal történő bővítésére. Nem feledhetjük el, hogy a filozófia és a tudomány viszonya minden előzetes – és elsősorban a nyugati kultúrkörökre jellemző – erőfeszítés és szociokulturális beidegződés ellenére sem vált alá- és fölérendeltté, egyszerűen annyi történt meglátásunk szerint, hogy a bölcselet, a tudományok szülője, hagyta, hogy a gyermekei, unokái, déd- és ükunokái járják a saját útjukat. Mára azonban kiderült, a szülői segítség hiánya ambivalens helyzetek sokaságát generálta és generálja, hiszen, ahogyan azt Ropolyi László is megfogalmazza, a tudomány egyenlő technika és filozófia, csak éppen az említett gyermekek a technikai műhelyek bűvköréből igen nehezen akarnak és tudnak kimozdulni (Ropolyi 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A turizmustudomány, melyet sokan máig kétkedve sorolnak – vagy nem sorolnak – ebbe az akadémiai kategóriába, véleményünk szerint az egyik leggyümölcsözőbb példájává válhat az egymással újra diskurzusra képes két rokon területnek. Nem feledkezhetünk meg Heidegger alapvető, ontológiai jellegű tanításáról, mely a tárgyaink „státuszváltásáról” is árulkodik, amikor is a kézhez álló és a kéznél lévő eszközök különbségét elemzi (Marosán 2004). Kézhez álló e szerint az, ami mintegy meghosszabbítja az ember kezét, illetve bővít. Ezt az analógiát használhatjuk az utazás és a turistáskodás közötti különbség filozófiai meghatározása során is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azaz, az utazó világ- és létezésviszonyulása bensőséges, ön- és környezetmegismerő vágyából fakad elsősorban. Ehhez képest a turista térfogyasztóként definiálható, aki egy olyan létezője a jelenlegi világnak, aki mintegy irányított módon a saját maga által előállított, kvázi megvásárolt szabadidejét az anyagi javainak felélésével tölti el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szintén ebbe a heideggeri mintázatba illeszthető az akadálymentesség-természet és az akadálymentesítés közötti különbség, ahol az akadálymentesítés mára tulajdonképpen egy jó esetben kéznél lévő eszközrendszer, míg az akadálymentesség-természet egy kézhez álló, alapvetően az emberi szellem fizikai térbe történő megjelenését lehetővé tevő komplexebb létezésviszonyulás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A későbbiekben az Együtt vagy külön: az utazásszervezés integrációs és szeparációs dilemmái című fejezetben tovább fogjuk gondolni és vizsgálni az akadálymentesség és az akadálymentesítés, valamint a turista és az utazó, és ezekhez szorosan kapcsolódóan a fogyatékosság és az egészségesség problematikáját és értelmezési tartományait.
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave