Farkas Jácint: Vizsgálódások az utazástudomány komplex természetéről
›
Együtt vagy külön: az utazásszervezés integrációs és szeparációs dilemmái

Együtt vagy külön: az utazásszervezés integrációs és szeparációs dilemmái

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt bő két évtizedben az akadálymentesítés slágertémája mellett, mintegy a „surranópályán” a turizmustudomány és utazásszervezés berkeiben is megjelent a fogyatékosságtudomány egyik legjelentősebb törekvése, vagyis a lehető legteljesebb körben megvalósítandó integráció megvalósítása. Esetünkben ez a következőket jelenti: a fogyatékossággal élő emberek igényei és elvárásai utazásaik szervezése és lebonyolítása kapcsán alapvetően semmilyen eltérést nem generálnak a nem fogyatékossággal élő, vagyis egészséges társaikhoz képest (Miskolczi et al. 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt érkezett el az idő, hogy látszólag ismét elkanyarodjunk a mondanivalónk utazástudományi fősodrától, és hasonlóan a megelőző fejezetben részletesebben kifejtett akadálymentesség-természet és akadálymentesítés fogalmak/tevékenységek, létezésélmény és gyakorlatpár hermeneutikai és életfilozófiai jellegű vizsgálódásainak megállapításaihoz, a fogyatékosság tekintetében is hasonló módon járjunk el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Erre annál is inkább szükség van, mert a következőkben, amikor a fogyatékossággal élő emberek valamilyen formában említésre kerülnek, akkor a funkcionális fogyatékossággal élés eseteiről beszélünk. Amikor pedig az egészséges vagy többségi társadalom tagjaira fókuszálunk, minden esetben az egzisztenciális fogyatékosság megléte is fajsúlyos olvasat (Farkas 2020, 2023).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt évtizedben filozófiai jellegű vizsgálódásunk gyújtópontjába az úgynevezett egzisztenciális fogyatékosság jelentésvilágának a kidolgozása került (Farkas 2023, 2024b; Farkas–Raffay–Dávid 2022b; Farkas–Csillag–Fekete-Frojimovics 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez egy olyan, elsősorban az antropológiai filozófiában gyökerező emberértelmezési modell, amely rólunk egy olyan képet ábrázol, amely a befejezetlenségünkből és végességünkből fakadó létviszonyulás új megközelítéseit nyitja meg. Önmagában a fogyatékosság fogalma és definíciós háttere az elmúlt évezredek során rengeteget változott és változik a mai napig is, mint ahogy a különböző kulturális és szociális háttérrel rendelkező térségek és országok eseteiben is máig – sok esetben rendkívüli módon – differenciált értelmezési és viszonyulási módokkal bír.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha elolvassuk és értelmezzük az ENSZ ide vonatkozó egyezményét, láthatjuk, hogy ez a szociokulturális diverzitás mennyire jelen van és befolyásolja a deklaráció mondanivalóját. Az sem véletlen, hogy az egyezményt ratifikáló országok különböző típusú és hatályú nemzeti jogszabályokba foglalják az általuk kiemelten fontosnak tartott szakmai területeken meglévő teendők és törekvések sokaságát (ENSZ 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezekből kiindulva vizsgáltuk és folyamatosan vizsgáljuk a fogyatékosság jelenkori értelmezési módjait és tartományait, és ebbe a munkába az utazástudomány rendkívül megtermékenyítő módon tudott bekapcsolódni. Mint már említettük, az ember természeténél fogva akadálymentesség-természetű létező, melynek egyik komponense saját maga korlátainak felismerése (Kropotkin 1908). Ezeket a korlátokat és egzisztenciális limitációkat nevezte el a modern ember fogyatékosságoknak, igaz, csak azokban az esetekben, amikor ezek explicit módon a külvilág felé – leggyakrabban érzékszervekkel detektálható módon – megjelennek, és valamilyen tudományos analitika segítségével definiálhatóak, igazolhatóak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Meggyőződésünk, hogy önmagában a fogyatékosság fogalma a magyar nyelvtől függetlenül olyan érzetet kelt, mintha az emberek közötti direkt minőségi különbség definiálása lenne az egyik fő üzenete. Mindenekelőtt megjegyezzük, az általunk megalkotott funkcionális fogyatékosság elnevezés éppen arra vonatkozik, hogy a fogyatékosság egy bizonyos embercsoportot a társadalmi lehetőségektől részben vagy egészben elzáró, tartós állapot – az időbeliség kérdése önmagában megérne egy hosszabb tanulmányt, de ennek kifejtésére most nincs további lehetőségünk –, ekképpen nem eliminálni szándékozunk az emberi és közösségi jelentését. Éppen ellenkezőleg, pontosítani és elmélyíteni szeretnénk annak jelentéstartalmát, mely által az egészséges versus fogyatékos társadalmi és kulturális berögződéseket igyekszünk oldani (Farkas 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fogyatékosságtudomány, a szociológia és a pszichológia egyaránt igyekszik máig erre a különbségtételre olyan megoldásokat kidolgozni, melyek, az eredendően medicinális egészségességmodell XX. századi megközelítésmódjától eltérően, immár a szocialitás terébe transzponálja a fogyatékosság problematikáját. Értve ezalatt, hogy a funkcionális fogyatékosság azért okoz akár rendkívüli életnehézségeket a vele együtt élő embereknek, mert a társadalmak nem képesek olyan akadálymentes környezetet megalkotni, ahol a fogyatékosságok negatív kísérőjelenségei nem, vagy csak minimális mértékben értékelhetőek (Szauer et al. 2010). Itt egy direkt kapcsolat szintén szembejön velünk az utazás tudományával és az utazásszervezés világával kapcsolatosan. Amennyiben a trendektől eltérő módon a turistáskodást utazástartalmú tevékenységként is definiáljuk, az abban részt vevő embertömegek óhatatlanul kapcsolatba kerülnek az anyaországuktól eltérő szociokulturális környezettel, és az itt tapasztalható fogyatékosságviszonyulásukkal is. Még akár az a döbbenetes élmény is érheti őket, hogy az általuk természetesnek megélt, például táplálkozási szokásaik ezeken a helyeken kultúraidegen módon értelmeződnek, és mintegy, ha nem is kimondva, de fogyatékos kategóriába kerülnek. Ennél sokkal direktebb azonban az a lehetséges kapcsolat, amit az adott országban vagy annak térségeiben tapasztalható, a funkcionálisan fogyatékos emberekkel történő interakciókban fedezhetnek fel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek nyomán tehát elkezdtük feltérképezni a nyugati és a távolkeleti filozófiai hagyományok évezredes ismerete tárházaiban fellelhető, a fogyatékosságra vonatkozó emlékeket, gondolatokat és tanításokat. Természetesen tisztában vagyunk vele, ez a vizsgálódás soha nem lehet teljes körű, ezzel együtt a soron következő megállapítások már több esetben kiállták az akadémiai publikációk próbáit, így semmiképpen sem nevezhetőek megalapozatlannak (Farkas et al. 2022; Farkas–Raffay–Dávid 2022b).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyugati filozófiai hagyomány köztudott módon egyrészről Thalészhez, mint e hagyomány úgymond megalapítójához, másrészről Szókratész Agórán történő megjelenésére teszi a saját történeti kezdetét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szókratész tanításaiban – gondolatait tanítványa, Platón lejegyzett megemlékezéseiből ismerjük elsősorban – a görög bölcs alapvetően ember- és társadalomkritikát gyakorolt, de nem felejtette el, hogy ezt az önismeretből levont következtetések kiindulópontján keresztül lehet csak hitelesen megtenni (Platón 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vele nagyjából egy idősávban, körülbelül az i. e. V. század közepén tevékenykedett Indiában Sákjamuni Buddha, aki, hasonlóan a nagy görög gondolkodóhoz, alaposan – ma úgy mondanánk – tanulmányozta az ember egymáshoz és a természethez való viszonyulását (Porosz 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindkét „tengelykori” gondolkodó, ahogy Karl Jaspers német filozófus nevezi őket, ha kimondva nem is, de implicit módon sokat foglalkozik az ember önmagában meglévő fogyatékosság-természetével és az ezzel is összefüggésbe hozható világfelfedezési szándékaival és gyakorlatával is (Jaspers 1975).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen sokadszorra fel lehet tenni a kérdést: de mi köze mindezeknek az utazástudományhoz, milyen módon fejleszti, illetve járul hozzá az ilyen típusú és mélységű bölcseleti megközelítésmód annak mindennapjaihoz? A válasz, bármily meglepő is, végtelenül egyszerű: egyetlen olyan tudományág sem létezik, amely ne rendelkezne közvetlen kapcsolatokkal az ember hétköznapi létezéséhez és világmegismerési vágyához. Azaz a tudomány alapvetően komplexitástermészetű értelmezési és értelemadásként, illetve változtatási aktivitásként kezdte „pályafutását”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mára e tudományágak számának növekedése és specializálódása ezt az originális törekvést minimum háttérbe látszik szorítani. Az utazástudomány és a komplexitáselmélet ezt a szemléletet és gyakorlatot igyekszik újra „aktiválni” (Farkas 2024b; Theise 2025). És mivel Descartes óta tudjuk, hogy a tudomány fája a metafizika-filozófia világából táplálkozik a gyökerein keresztül, a törzse a fizika és a matematika, az ágai, virágai és levelei a különböző „szaktudományok”, és ami a mi szempontunkból itt most a legfontosabb, a gyümölcse(i) az etika különböző megnyilvánulásai.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azaz, az utazástudomány nézőpontunk szerint, amellett, hogy az utazás létformává válásával, illetve annak mikéntjével foglalkozik, nagyon erős kapcsolatot alakíthat ki az etikai törekvések és gyakorlatok világával. Az etika, mint ahogy Spinoza megfogalmazza – amennyire tudjuk –, az ember kizárólagos világmegélési és arra történő reagálási módja (Spinoza 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A turizmus UNWTO1 által megfogalmazott és folyamatosan frissített/frissítésre szoruló Globális Etikai Kódexe ilyen értelemben rezonál az általunk vizsgált ember- és világviszonyrendszer kihívásaira, még akkor is, ha ezt nem direkt módon, filozófiai alapokon teszi meg. A kódex passzusai között szép számmal akad olyan, amely a turistáskodó ember felelősségére utal az utazása és térfogyasztása során. Szintén a fókuszpontok egyike a fogyatékossággal élők utazási igényeinek és lehetőségeinek kiteljesítése érdekében végzett tevékenység. És itt érkezünk el a fejezetcímünk központi üzenetéhez, az utazásszervezés felelősségéhez, illetve a fogyatékossággal élő emberek esetében kifejezetten fontos társak, esetenként segítők problematikájához (Farkas–Petykó 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyébként az utazásszervezés önmagában akadémiai értelemben ambivalens, filozófiai szempontból pedig akár paradoxnak is nevezhető a mai világban. Ennek egyszerű oka van: az elmúlt egy-másfél évtizedben (Lawton–Weaver 2006) drasztikusan lecsökkent a hivatásos utazásszervezői tevékenység igénybevételének volumene – legalábbis a hozzánk közelebb eső, „nyugati világban”, mert például Kínából többnyire szervezetten utaznak, az idősek és a fiatalok esetében is ott a szervezett utazás, amely egyrészt biztonságot ad, másrészt előírás –, az emberek javarészt az internet segítségével autodidakta módon tanulták (és tanulják) megszervezni a saját turisztikai vagy utazási tevékenységüket. Éppen ezért az utazásszervezés mint eredendően turisztikai szaktevékenység, ha nincs is eltűnőfélben, jelentősége és mindenképpen drasztikusan csökken.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt érkezünk el az együtt vagy külön kérdésköréhez, amely egy általunk folytatott nemzetközi vizsgálódás fókuszpontjában állt, különös tekintettel az utazásszervezők, illetve az attrakcióüzemeltetők és promotálók által a fogyatékossággal élő vendégek élményhozzáféréséhez és szerzéséhez való viszonyulásukat elemezte.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatás eredményei megerősítették a fogyatékosságtudomány alapvető megállapítását és törekvését, miszerint az érintett fogyatékos emberek az esetek döntő többségében nem igényelnek speciális elbánást, és ez az utazásaik során is így van.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát az együtt vagy külön ebben az esetben arra utal elsősorban, hogy a fogyatékossággal élő turisták – utazók – az úgynevezett „ép” társaikkal közösen el tudják-e érni a desztinációk kínálta szolgáltatások és élmények lehetőség szerint teljes körét. A felelősség kérdése tehát a már említett etikai dimenzió mellett abban is tetten érhető, hogy miként tekint az attrakció üzemeltetője vagy hirdetője, esetleg disztribútora a fogyatékossággal élő emberek speciális igényeire, illetve ezeket mennyire tudja helyén kezelni (Farkas–Petykó 2020; Gonda–Raffay 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Értjük ez alatt azt az emberi karaktervonást, amely az egzisztenciális fogyatékosság explicit megjelenési módjaként értelmezett funkcionális fogyatékosság stigmatizációjában sajnos máig is gyakran testet ölt (Farkas 2020, 2023; Csillag et al. 2022). Vagyis, a funkcionális fogyatékosság alapvető értelmezéséből következő fizikai, mentális vagy érzékszervi nehézségek részbeni vagy teljes akadálymentességét megvalósító vagy támogató segédeszközök, egyéb technikai kiegészítők, esetleg gyógyszerek és nem utolsósorban a személyi segítők szükségességét és meglétét mennyire tekintik akadálymentesség-természetű eszközöknek, vagy éppen azokat totális módon a fogyatékosság technikai jellegű attribútumaiként kezelik. Ez a különbségtétel nem tűnik annyira meghatározónak, azonban rendkívüli fajsúllyal bír az utazásszervezés és megvalósítás eseteiben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha ugyanis a funkcionális fogyatékosság akadályozó tényezőinek lehetőség szerinti teljes felszámolására törekszünk, akkor a nyilvánvaló és szükséges hátteret igyekszünk a lehetőségekhez képest megteremteni, annak érdekében, hogy az érintett vendég úgy érezze magát, mint a „nem fogyatékos” társai. Amennyiben önmagára a funkcionális fogyatékosság negatív mivoltára helyezzük a hangsúlyt – a legnagyobb jószándék megléte esetén is –, a fogyatékos ember, illetve utazó effektív kiszolgálása lesz a cél. Ekképpen, bízunk benne, sikerült érzékeltetnünk a két perspektíva közötti emberi, etikai és utazásszakmai különbségeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Látjuk, érzékeljük, hogy az általunk képviselt utazástudományi és filozófiaipozíció több esetben kétségeket ébreszt, hiszen az élmény -és boldogságszerzést tekintjük a legfontosabbnak a szabadidőeltöltés ezen gyakorlati megvalósulási módjaiban (Michalkó 2010). Különösen akkor hangozhat ez idealisztikusnak, ha a képletbe beemeljük a fogyatékosság és az akadálymentesség-természet egymásba is fonódó, komplex dimenzióit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt érkezünk el egy szintén fontos bölcseleti jellegű különbségtétel részleges kifejtéséhez, illetve annak szükségességéhez: ez pedig az idealizmus vagy ideatan és az eszmei dimenziók szükségszerű megkülönböztetése. Az utazástudomány ezért is rendkívül hálás, illetve egyenrangú partnerévé válhat a filozófiának, és ez a viszonyulás a bölcselet szereplői számára is gyümölcsözővé válhat. Már csak azért is, mert érthető a tudományok adat- és objektivitásigénye (amit nevezhetünk empirikus igazolási kényszernek), azonban a fogyatékosság és az akadálymentesség megéléséből és megértéséből származó tapasztalatok igen nehezen transzponálhatók az empirikus kutatások területeire.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az európai kultúrkörben tehát az ideatan elsősorban Platón munkásságából ismert, melynek lényege, hogy a világunkban érzékelhető valamennyi, így például a fizikai entitások az ideák világának árnyképei csupán, melyek valódi alakjukban és minőségükben ebben a tökéletes világban találhatók. Az ezekhez való hozzáférés azonban rendkívül korlátozott, elsősorban az ember tudati állapotának következtében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt remekül példázza a Platón által zseniális módon megjelenített barlanghasonlat, amelyben a leláncolt emberek sokasága beéri az ideák „árnyjátékénak” szemlélésével, egyetlen kivételtől eltekintve, aki a „bábjátékosok” segítségével – ők vetítik a falra az árnyakat – megszabadul a láncaitól, ezzel „kényszerítik” őt a valóság felfedezésére. Úgy is fogalmazhatunk, hogy utazóvá tették. Így a barlang bejáratán besütő nap irányába indulva kilép a való világba.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt, miután a szeme megszokta a nap természetes és mindent megvilágító fényét, megtapasztalja a valós és tudatos létezés élményét és az úgynevezett ideális világ tökéletességét. Majd úgy dönt, a megszerzett tudását és ismereteit meg kell ossza barlangbeli társaival, és visszamegy azért, hogy segítsen a tudat láncaitól megszabadítani őket (Platón é. n.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez önmagában egy gyönyörű utazási hasonlat is, hiszen alapvetően azért (kellene) utaz(n)unk, hogy az élményszerzés kikapcsolódása együtt tudjon mozogni az ismeretéhség kielégítésének vágyával.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tömegturista értelmezésünk szerint e hasonlatnak megfelelően akár a barlangban leláncolt emberek sokaságnak is megfeleltethető, élvezi a desztinációtulajdonosok és üzemeltetők árnyjátékát, az utazók azonban ennél többre vágynak és akár vállalják a barlangon kívüli, kevésbé feltérképezett részek bejárását is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A funkcionális fogyatékossággal élő emberek az esetek többségében egyszerűen kénytelenek a kevésbé komfortos helyek – nevezzük ezeket a barlangon kívüli világ perifériáinak – megismerésére is, és éppen ezért talán az utazni vágyók egy szűkebb köréhez tartoznak. Az ő általuk átélt élmények személyiségük számára többek – még az akadálymentesség-természet részbeni vagy teljes hiányának tudatával is –, mint egyszerű ingerek. Hiszen az utazásszervezéstől a megvalósulásig sokkalta több odafigyelést kell hogy fordítsanak a mindennapjaik megszervezésére, és éppen ezért, amennyiben utazásszervezői segítséget vesznek igénybe, esetükben ez akár gyakoribb is lehet, a kollégáknak erre nyitottnak és alkalmasnak kell lenniük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt hosszú évszázadok során tehát a platóni ideatan értelmezési módjai jelentősen átalakultak. Heidegger megközelítését magunkévá téve úgy látjuk, az ideák világa alapvetően a szellem használatát és jobb megértését szolgálja a görög gondolkodó repertoárjában. Vagyis ebben a kultúrkörben itt fedeztük fel az akadálymentesség- és komplexitástermészet „archetípusait”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Éppen ezért is nyúlunk kellő bátorsággal, de legalább ennyi tisztelettel e, még a Szókratész előtti időkből táplálkozó metaforarendszerhez és tanítási módhoz. Meggyőződésünk, hogy Platón egyetlen központi ideára fókuszál, ez pedig a Nap fénye, ami eloszlatja a nemtudás és félreértelmezés sötétségét és homályát (Heidegger 1994).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát az utazástudomány és az utazói létforma véleményünk szerint kifejezetten alkalmassá tehető egy gyönyörű antik görög hasonlat életre hívására, vagy ahogy Gadamer nevezi: lehetőséget ad a horizontösszeolvadás és egymásra hatás gyakorlati megvalósítására és vizsgálatára (Gadamer 2003).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Megjegyezzük, hogy a nyugati kultúrkörben buddhista hermeneutikának nevezett – általunk elsősorban praxis -és élet(filozófiai) analitikaként értelmezett szöveg és valóság értelmezési, elsősorban párbeszédre épülő – gyakorlata hasonló módon „gondolkodik” (Dreyfus 1997; Dunne 2004), azzal a különbséggel, hogy az elemzett szöveg, fogalom, műalkotás stb. akkor válik megismerhetővé, ha a vizsgálódást végző tudata képes a saját életszituációjához vonatkoztatni, ami alól az akadémiai kutató munkája sem képez kivételt (Farkas 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A platóni ideatan tehát jószerivel alig hozható kapcsolatba az idealizmusok kialakulásával, mert ahogy Jaspers fogalmaz, az ideák túlmutatnak a például a tudományos megállapítások igazolhatósági horizontjain, a filozófus kíváncsisága és nyitottsága csábítja őt ezek megismerése (Jaspers 1996). Ebből az is következik, hogy a tudományos megállapítások, kutatások forrásvidékei ezek a szellemi dimenziók, vagyis szaktudományosan még feltérképezetlen területekről beszélhetünk. Azonban az ideák világa éppen ezért sem emelhető át az emberi létezés hétköznapi szféráiba, így az idealizmussá torzult görcsös emberi cselekvések ezért veszélyesek (Kolakowski 2012).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Éppen ezért fontos esemény volt a XX. századi filozófia történetében az eszme bevezetése és újraértelmezése, erről Gilles Deleuze (1988), Maurice Merleau-Ponty (2003) és Jaspers (2008) is hasonló módon gondolkodnak. A mi olvasatunkban ez azért fontos, mert szeretnénk elkerülni azt a félreértést, hogy az akadálymentesség-természetre és az annak előtérbe hozását segítő komplexitáselméletre, esetlegesen az idealizmus vádja vetüljön. Ekképpen az eszmék gondolatkörében kívánjuk elsősorban értelmezni ezeket a szellemi „eszközöket”, és a megvalósítási módjaik is éppen az eszmei érték mentén válnak valódi értékké.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi tehát az alapvető különbség az idea és az eszme között?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A választ igyekszünk a lehető legegyszerűbben megfogalmazni, szintén Jaspers munkásságát hívva elsősorban segítségül. Itt tartjuk szükségesnek megjegyezni azt a talán kevésbé ismert tényt, hogy a német filozófust egy gyermekkori légzőszervi megbetegedéséből kifolyólag minimum egészségkárosodott, de inkább súlyosan funkcionálisan fogyatékos embernek lehet tekinteni – ahogy e kötet szerzőjét is ez utóbbi kategóriába sorolja napjaink orvostudománya –, a mai terminológiát alapul véve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez azért fontos megállapítás, mert Jaspers élethez és filozófiához való viszonya leginkább az ókori filozófusok hasonló attitűdjeire emlékeztet. Így az eszme, idea és idealizmus különbségét is úgymond a saját bőrén tudta megtapasztalni. A totális egészség hamis ideáját és az ebből kialakuló „humánidealizmust” ráadásul mint pszichiáter is érzékelte.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófiai önéletrajzában erre vonatkozóan tett elsősorban implicit utalások arra engednek következtetni, hogy a filozófussá válás felfedezőútjára ezen tapasztalatok nyomán is lépett. A tőle származó hosszabb idézetből világosan láthatjuk, miként gondolkodik a filozófus szerepéről, létezésmegéléséről és az eszmék gyakorlati hasznáról és fontosságáról: „A filozófia útonlevést jelent. Kérdései lényegesebbek válaszainál, s minden kérdése további kérdést szül. De ez az útonlét – az embernek időben folyó sorsa – mélységes lelki kielégülésre nyújt alkalmat, s emelkedett pillanatokban bizony a kiteljesülés érzetére is. Nem foglalható tudományosan megformulázott tételekbe, dogmákba, hitelvekbe: az ember lényegének történeti kiteljesedése ez, melyben maga a lét világosodik meg. Az ember egy bizonyos szituációjában a realitás eme megragadása: ez a filozófiaitörekvések célja. Hogy útonlevés közben kutatjuk, és hogy békét, pillanatnyi kielégülést találunk benne: persze minden még nem meghatározása a filozófiának. A filozófiának semmi sincs mellé vagy fölé rendelve. Nem lehet más egyébből leszármaztatni. Minden filozófia önmaga megvalósításában határozza meg önmagát. A filozófia lehetséges voltát csak megkísérelni lehet. A filozófia így az élő eszme megvalósulása lesz s egyszersmind elmélkedés erről az eszméről (reflexió); cselekvés és elmélkedés erről a cselekvésről, a kettő együtt. Csak e filozófiai kísérlet révén érthetjük meg az előre megformált gondolatot” (Jaspers 1996, 11–12).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek értelmében az utazás és a vele szoros összefüggésben álló akadálymentesség ideálját elérni lehetetlen, de az abban foglalt megtermékenyítő üzeneteket és mintázatokat megérteni és alkalmazni a mindennapi életünkben nemcsak lehetséges, de bizonyos értelemben kötelező is. Ennek a módja pedig, elkerülendő a káros idealizmusokká történő transzformálásukat, hogy az említett tartalmak eszmei összetevőit szükséges analizálnunk és szintetizálnunk. Egyik ide vezető út lehet az akadálymentesség és az akadálymentesítés általunk javasolt szétválasztása, majd paradoxnak tűnő módon, szinergikussá tevő egymás mellett kezelése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Úgy is fogalmazhatunk, az akadálymentesség-természetből származó cselekedetek és technológiák akkor válnak, illetve válhatnak kézhezálló eszközzé, ha ennek eszméjét a közösségi együttműködések során – a kölcsönös segítségre és reciprocitásra alapozva –, a hétköznapok és tudományosság világaiban is megvalósuló cselekedeteink részévé tesszük. Így újra alkalmazni kezdjük mindezeket akár az utazásszervezés és megvalósítás folyamataiban is. (Jancsik–Jászberényi–Kökény 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalva tehát, kimondhatjuk, az akadálymentesség-természet eszmei jellegét hangsúlyozzuk, különös figyelmet fordítva arra, hogy ennek egyik lehetséges fizikai hordozófelülete az technikai akadálymentesítés tökéletesítése lehet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azonban ez csak egy lehetőség, ami közel sem kizárólagos, mert tisztában kell legyünk azzal is, a tökéletes, minden utazó számára egyaránt kielégítő módon használható akadálymentes környezet kialakítása nem lehetséges, már csak a személyes lehetőségek és igények végtelen skálája miatt sem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek okán az utazás világában tevékenykedő emberek és a funkcionálisan fogyatékos utazók együttműködése és diskurzusa képes megteremteni az akadálymentesség­természetű lét, létezés és komplex utazásélmény létrejöttét. Illetőleg mint azt látni fogjuk, ez közel sem egy funkcionális fogyatékosság-specifikus területe világunknak.
1 www.unwto.org (2016).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave