Az online tér hatása az emberi viselkedésre: cybercsapda

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.182.2021.2.17
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nagy sikerű, komoly kritikai visszhangot kiváltó szakkönyv Mary Aiken The Cyber Effect (magyarul Cybercsapda) címen megjelent kötete, melynek üzenetére így reflektált a The Times recenzense: „Ha vannak gyerekei, tegyen félre mindent, és olvassa el ezt a könyvet.” A könyv pozitív fogadtatását jelzi, hogy 2016-ban a The Times az év könyvei, a Nature pedig a húsz legjobb tudományos olvasmány közé sorolta, és Aiken professzort beválasztották az Információbiztonsági Dicsőség Csarnokába.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szerző azért döntött az olvasmányos stílus mellett, mert elsősorban nem a szakemberek, hanem a gyermekeket nevelők számára írta kiugróan fontos témájú könyvét. A hivatkozott kutatások, elemzések adataiból összeállított, közel 350 tételes, tudományos igényű bibliográfia, a terjedelmes fogalommagyarázat és a részletes tárgymutató a kötet végén kapott helyet. A fordító, Török Csaba kitűnően oldotta meg a magyar nyelvre való átültetést és az új szakkifejezések magyarítását.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mary Aikent a törvényszéki cyberpszichológia első számú szakértőjeként tartják számon a világban. Mint írja, munkájánál fogva naponta szembesül azzal, milyen hatást gyakorol az online tér a gyerekekre és a tinédzserekre: „ha gyerekekről van szó, az internet a dugába dől”. Milyen okokra vezethető ez vissza? Elsősorban arra, hogy annak idején az internet tervezői a felnőtt felhasználókat tartották szem előtt, és egyáltalán nem voltak tekintettel a gyerekekre. A hőskorban a világhálót a tudományos információ és a digitalizált kulturális örökség közzétételére szánták, de néhány évtized alatt hatalmas erejű, felfoghatatlan profitot termelő, globális iparággá vált. A digitális technológiáról szóló nyilvános diskurzus nyomasztóan megosztó: a rajongók magasztalják az online elérhető termékeket, a kritikusok viszont csak a nyilvánvaló hátrányokra koncentrálnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Való igaz: az internettechnológia jó is, rossz is – erre az ellentmondásra pedig az a helyes válasz, ha kitaláljuk, hogyan lehet a jelenséggel intelligensen együtt élni. Ehhez azonban meg kell értenünk, mi, hogyan és miért úgy működik. Mary Aiken pszichológusként ehhez a megértéshez kíván hozzájárulni. Úgy tűnhet, inkább a technológia negatív aspektusaira összpontosít, ezzel azonban az a célja, hogy a vitát visszavezesse a kiegyensúlyozott középpontba azáltal, hogy a laikusoknak is megmagyarázza, milyen pszichológiai folyamatok állnak az cybertérben kialakuló viselkedésminták mögött.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kötet három központi fejezete a digitális technológia gyermekekre és fiatalokra gyakorolt hatását mutatja be. A szerző nem rejti véka alá a véleményét: a felnőtt társadalom bűnös gondatlanságot tanúsít, amiért tűri, hogy a digitális technológia kárt okozzon a gyermekeknek, kitéve őket a pornográfia, a pedofília, az internetes zaklatás veszélyeinek. Ez részben a szülők – többnyire hozzá nem értésből fakadó – elnéző magatartásának köszönhető, de az igazi felelősök a technológiai ipar irányítói, akik nem vállalják a felelősséget az általuk előidézett veszélyekért és az okozott károkért.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Facebook például láthatóan vonakodik saját szabályának érvényesítésétől, amellyel megakadályozhatná, hogy a tizenhárom évesnél fiatalabb gyermekek hamis adatokkal nyithassanak egyéni fiókot. A cég állítólag nem rendelkezik a kérdés megoldására szolgáló megoldással – ennek következtében viszont sok millió (!) tizenhárom év alatti gyermek férhet hozzá a közösségi oldalak akár „18+‑os” tartalmaihoz, és teszi ki magát a cybertér veszélyeinek. Jól ismert tény, hogy a közösségi oldalakon dívó cyberbullying célkeresztjébe kiváltképp a kiskamaszok kerülnek. Miért nem tesznek semmit a szolgáltatások üzemeltetői a gyerekek elleni súlyos támadások elkerülése érdekében?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az internetes zaklatás következményeivel hivatásszerűen foglalkozó szerző teljes joggal teszi föl a kérdést: ha a Big Data-állományok elemzésére szakosodott „közösségi analitikák” arra ki tudtak fejleszteni algoritmusokat, hogy meghatározzák (például a Twitter) felhasználóik nemét, életkorát, iskolázottságát, politikai és egyéb preferenciáit, akkor miért nem képesek kidolgozni az online zaklatást felderítő algoritmust? A kérdés nem költői: a szerző felállított egy egyenletet, melynek alkalmazhatóságát egy Palo Alto-i techcéggel együttműködve vizsgálja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az „Aiken-algoritmus”: d x c (i x f) = cyberbullying, ahol a d (direction) jelzi, kire irányulnak a c (content) gyűlölködő kifejezések.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az i (intervallum) és az f (frekvencia), vagyis az időtartam és a gyakoriság szorzata jelzi az online zaklatást.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik óriási probléma az egyre több embert a hatalmába kerítő, napjainkra elképesztő mértékűvé vált internetfüggőség. A közösségi média, az e-mailek, az online vásárlásra buzdító reklámok, a számítógépes játékok mind-mind arra késztetnek sok milliárd embert, hogy szinte percenként ellenőrizze okostelefonját, ne legyen képes kiszállni a kényszeres vásárlásból, a videójátékokból.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Aiken különösen a játékipar képviselőit ostorozza amiatt, hogy termékeiket tudatosan függőségre tervezik. A játékdizájnerek törekvése a minél addiktívabb, a játékosokat szabályosan beszippantó programok kifejlesztése. Hogyan alakul ki kényszeres internetfüggőség? „A viselkedés-lélektan tényként fogadja el, hogy az időszakos megerősítés sokkal hatékonyabb motiváló erő, mint a folyamatos jutalmazás” – írja Aiken. Sokkal valószínűbb az ismétlődés, ha a viselkedés jutalma az élvezet. A játéktervezés pszichológiája azon alapul, hogy a játékos belekerül a „fun failure” – vagyis a „szórakoztató kudarc” – örvényébe, mert a végén hiába veszít, a győzelem előérzete elég ahhoz, hogy elindítsa a biokémiai élvezethullámot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az online világ lényegében a Maslow-féle „szükségletpiramis” összes elemét: „a fiziológiai szükségletektől kezdve a biztonság, a szeretet, az összetartozás, a megbecsülés, az önismeret és az önmegvalósítás szükségletét” kielégíti. A biztonságot a névtelenségbe rejtőzés szolgálja, az online szörfölés a felfedezés örömét nyújtja, egy idő után pedig a végtelen cybertérben kalandozás addikcióvá válhat, akárcsak a drog és az alkohol. A függő embert a dopamin tartja a szünet nélküli éber várakozás állapotában.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A káros jelenségek közül Aiken talán a legriasztóbbnak azt tartja, hogy egyre több csecsemő fér hozzá a technológiához. A szülők bedőlnek a reklámoknak, amelyek a pár hónapos babák agyát „stimuláló, fejlesztő” termékek vásárlására ösztönzik őket. Az USA-ban a 2000-es években pert indítottak a csecsemőknek készülő piacvezető termékek előállítói ellen; a perek kapcsán számos tudományos kutatás igazolta, milyen károkat okoz, ha a kisbabák életük első két évében képernyőt néznek. A kisgyermekeket a beszéd és más kognitív készségek fejlesztésében a környezetükkel folytatott valóságos interakciók segítik; ezen a téren kétéves kor alatt a televízió és az online műsorok nemhogy nem használnak, inkább kárt okoznak az érzelmi és értelmi fejlődésben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Aiken által tárgyalt további témák: a sok visszaélésre lehetőséget adó online párkeresés, a tüneteiket felnagyító képzelt betegek, illetve a sötét bűnök melegágya, a rejtőző Deep Web. Az internetet jól ismerőknek meg kell küzdeniük a kognitív disszonancia problémájával – azzal, hogy a világháló egyrészt javítja életminőségüket, növeli tudásukat és képességeiket, másrészt viszont az adathalászok, a hackerek, a zaklatók miatt állandó fenyegetettségben élnek –, és ez az ellentmondás folyamatos belső feszültséget kelt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A digitális technológia életünk minden aspektusába behatolt, megváltoztatja viselkedésünket, szokásainkat, túlzottan nagy hatást gyakorol gyermekeinkre, és – nem mellesleg – lehetővé teszi a politikai befolyásolást, fölerősíti a visszataszító, antiszociális megnyilvánulásokat, tág terepet nyújt a bűnözők számára. A digitális technológia következményeit látva egyre többen vallják, hogy föl kell lépni a káros hatások ellen – különösen a gyerekek védelme terén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mélyen elgondolkodtató könyv egyúttal intő kiáltvány a felnőttek számára. Ahogy a szerző fogalmaz: „Itt az ideje, hogy olyan digitális környezetet követeljünk, amely tiszteletben tartja a gyermekkort.”
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Mary Aiken: Cybercsapda. Hogyan változtatja meg az online tér az emberi viselkedést? Budapest, Harmat Kiadó–Magyar Kurír, 2020, 412 o.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tószegi Zsuzsanna

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

PhD, címzetes egyetemi docens

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézet
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave