Orvosok, dobok és táncok: egy ismeretlen amerikai–magyar utazó és amatőr vizuális antropológus, Andreas E. Laszlo (1899–1960)

Doctors, Drums and Dances: An Unknown American-Hungarian Adventurer and Amateur Visual Anthropologist, Andreas E. Laszlo (1899–1960)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kürti László

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

egyetemi tanár, Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete, Miskolc

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az USA-ba kivándorolt magyar kutatók és tudósok neve és munkássága kellőképpen feldolgozott, ám korántsem teljes. A tanulmány egy olyan magyar származású orvos életét és munkásságát ismerteti, aki eddig még nem került a tudománytörténet kutatóinak a látószögébe. Andreas E. Laszlo orvosként beutazta Afrika egyes országait, különösen az 1955-ben megjelent angolai élménybeszámolója jelentős, amely több kiadást megért. Laszlo beszámolóin túl jelentős vizuális anyagot is hagyott az utókorra: nemcsak Angolában, hanem Alaszkában és a krí indiánok között is filmezett. Páratlan értékű filmjeit a család a Smithsonian Intézetnek adományozta. A tanulmány remélhetőleg felkelti az afrikanisták, észak-amerikanisták és az emigráns kutatók életművével foglalkozók érdeklődését.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

The names and works of Hungarian researchers and scientists who emigrated to the USA are well documented but far from complete. This study describes the life and work of a medical doctor of Hungarian origin who has not yet been included in the history of science. Andreas E. Laszlo travelled to several countries in Africa, and his account of his experiences in Angola is particularly significant. In addition, Laszlo has left a considerable visual legacy not only of that continent but also of the North American Cree Indians. His invaluable films have been donated by the family to the Smithsonian Institution. It is hoped that this study will kindle the interest of Africanists and North Americanists as well as those interested in the work of scholars of Hungarian descent working elsewhere.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: Angola, krí indiánok, vadászat, útleírás, vizuális antropológia
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: Angola, Cree Indians, hunting, travelogue, visual anthropology
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.184.2023.8.9
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A külföldi magyar származású kutatók és antropológusok munkásságát számontartja a magyar tudománytörténet, bár sokuk élete és munkássága a mai napig nem kellően feltárt. Róheim Géza (1891–1953) és George Devereux (Dobó György, 1908–1985) neve külföldön haláluk után is fennmaradt, jóllehet a tanulmányaikban írottak nem állták ki az idő próbáját, munkásságuk maradandó tudománytörténeti kuriózum lett (Kürti, 2000). Az Észak-Amerikába emigrált Vincze Lajos (1920–1990), Borhegyi István (Stephen Francis de Borhegyi, 1921–1969), Máday Béla (1912–1997) és Rohan-Csermák Géza (1926–1976), valamint a Németországban élt Vajda László (1923–2010) munkássága főként történeti és néprajzi szempontból jelentős, teljes életművük feldolgozásra vár. A magyar tudománytörténet sokkal inkább figyelemmel kísérte a Távol-Kelet és Szibéria kutatóit, a klasszikusoktól (Munkácsi Bernát, Reguly Antal, Stein Aurél) egészen a huszadik századi kutatókig bezárólag (Diószegi Vilmos, Schmidt Éva). Hasonló elismertséget élveznek úgy hazai, mint külföldi berkekben a korai afrikanisták úttörő felfedezései, leírásai, akik közül Magyar Lászlót (1818–1864) és Torday Emilt (1875–1931) érdemes itt említeni (Biernaczky, 2020; Mack, 1991).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Andraes E. Laszlo, 1955
(Ilona Laszlo Higgins engedélyével)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy utazó-kutató magyar orvos munkásságáról és családjáról azonban hallgat a magyar tudomány: Andreas E. Laszlo (1899–1960).1 Nevét hiába keressük olyan fontos kötetekben, mint például a Messzi Népek Magyar Kutatói, a Magyar Életrajzi Lexikon vagy akár a Magyar utazók lexikonja. A Magyar Afrika Társaság online szakmai könyvtára (Magyar Afrika-Tudás Tár) sem tud róla, a „szerző neve” legördülő ikonban szereplő névsorban a nevét még csak nem is említi. Andreas E. Laszlo mellőzése azért is meghökkentő, mert nagy sikerű könyvét, Doctors, Drums and Dances – azaz Orvosok, dobok és táncok (Laszlo, 1955) első amerikai kiadása után egy évvel brit, majd német, spanyol és francia kiadók is megjelentették. Legutóbb a klasszikus szerzők reprint kiadásaira szakosodott amerikai Palala Press adta ki 2018-ban. Mielőtt rátérnék e kuriózumértékű nagyszerű útleírás és beszámoló ismertetésére, röviden ismertetem Laszlo családi hátterét, életrajzát és munkásságát, így gyarapítva a külföldön hazát talált neves magyarok névsorát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Laszlo (a nevet angolosan, ékezet nélkül írom) családi múltja nem kellően ismert.2 A jómódú asszimilált neológ zsidó család története behálózza Szatmár, Máramaros, Beszterce és Szolnok-Doboka vármegye településeit. A tisztviselő apa, László Sámuel (1874–1946) szülőhelyéül Sajóudvarhely (románul Șieu-Odorhei, Beszterce-Naszód vármegye) van feltüntetve. Felesége Halász Ilonka (1876–1954), kinek családja valószínűleg Fischről magyarosította a nevét. A házaspárnak több gyermeke született, András-Andreas, tanulmányunk főszereplője 1899-ben, és két lánytestvérről tud még a családi hagyomány. László András Endre szülőhelyeként Avasújváros (ma Orașu Nou, korábban Ioarăș) szerepel több dokumentumban. Azt nem lehet tudni, a család mikor változtatta meg nevét, meglehet a tisztviselői állás és az általános asszimilációs nyomás játszhatott ebben közre. László fiatalon, még az első világháború utolsó évében bevonult mint önkéntes, és huszárként szolgált a magyar hadseregben. Állítólag ügyes kardforgató és kitűnő lovas volt. A németül kiválóan beszélő László a háború befejeződésével Németországban folytatta tanulmányait, 1923‑ban szerzett orvosi diplomát a kieli egyetemen (Christian Albrechts Universität Medizinische Fakultät).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt követően rövid praxist folytatott Avasújvárosban, majd 1924-ben kivándorolt Amerikába. Connecticut államban telepedett meg, belgyógyászként Bridgeportban kórházi, South Fairfieldben magánpraxist folytatott. 1929-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1932-ben megnősült, felesége Lucille Phelps (1913–2002) később minden útjára elkísérte, a fényképek nagyrészt az ő ügyességének voltak köszönhetőek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Andreas és Lucille házasságából három gyermek született: a legidősebb, az 1933-as születésű Polly (Polly Laszlo Brody), ornitológus és költő, Tibor (1935–2006) és Ilona, akik mindketten, apjuk foglalkozását követve orvosok lettek. Polly utolsó kötetében szép emléket állít szüleinek, és köszönetét fejezi ki a sok utazásért és a természet szeretetének átadásáért (Brody, 2005).3 Ilona (Lonny) Laszlo Higgins szakmájában ismert szülész-nőgyógyász, egyik könyvében megírta, ötven felett miért vállalt asszisztált reprodukciós eljárás segítségével egy harmadik gyermeket (Higgins, 2006).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lucille Laszlo Phelps Kenyában, 1950
(Andreas E. Laszlo films, Human Studies Film Archives, Smithsonian Institution)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Talán érezve a háború szelét és az erősödő antiszemitizmust, Andreas Laszlo 1938-ban szüleit és két lánytestvérét is kimenekítette Európából. Tovább bonyolítja a családi hátteret az, hogy egyes dokumentumokban szülei, Sámuel és Ilona utolsó lakhelyéül Szatmárnémeti van jelölve, viszont vízumukat Budapesten állították ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Annak ellenére, hogy az Orvosok, dobok és táncok című könyvet etnológiai-antropológiai tanulmánykötetként árusították, Laszlo – ahogyan egyébként Magyar és Torday sem – nem volt képzett antropológus, kutató. Hasonlóan Torday Emil munkásságához, akit tudása és nyelvismerete hamar kiemelt a gyarmatosító tisztviselők sorából, és a Royal Anthropological Institute és a British Museum megbízásából folytatott kutatásokat Afrikában, Laszlo is egyre jobban közeledett a tudományos körökhöz. Az USA keleti partvidékének társasági életében aktívan részt vállalt; tagja volt a The New York Explorers Clubnak és az Amerikai Földrajzi Társaságnak (American Geographical Society). 1958-ban többekkel egyetemben megalapította a gyerekek oktatását célzó múzeumparkot (Mid Fairfield Youth Museum), amely Earthplace néven mind a mai napig működik.4

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Angola természetesen már Laszlo előtt felkeltette a kutatók és az utazók érdeklődését; a 20. századi, főként portugál (Alexandre Sarmento, Fernando Mouta) és német (Alfred P. G. Schachtzabel) etnográfusok leírásai alaposak, és nem hasonlíthatóak össze Laszlo kissé romantikus beszámolójával. Valójában nem tudjuk, könyvéből sem derül ki, mi is indította Laszlót arra, hogy Afrikába utazzon. Nem kizárt, hogy szenvedélyes vadászként és utazóként már korábban is fontolgatta a „sötét kontinens” felfedezését. Az sem kizárt, hogy már németországi egyetemi évei alatt megismerkedett Afrika művészetével, hiszen akkoriban már az afrikai német gyarmatokról igen sok információ állt rendelkezésre, számos városban volt múzeum, ahol Afrikát bemutató antropológiai kiállításokat (Berlin, Hamburg, Lipcse, München) rendeztek. Nem kizárt az sem, hogy a nyugodtabb életvitelt és megélhetést is biztosító amerikai orvosi praxisa tette lehetővé számára az egzotikus utazásokat. Itt is találkozhatott Afrika egzotikumaival: New Yorkban már az 1920-as évektől számos afrikai törzs művészetét bemutató kiállítást rendeztek (1923, 1927, 1930, 1933), azonban az 1935-ös, nagy szenzációt keltő és kellő szakavatottsággal – több európai múzeum anyagát is magában foglaló – mintegy hatszáz tárgyat bemutató kiállítást is láthatta (Sweeney, 1935). Röviden érdemes utalnom arra, hogy a kiállításon több olyan afrikai tárgy is szerepelt, amelyet európai gyűjtőktől kölcsönzött a MOMA (Museum of Modern Art). Több ilyen tárgy a körmöcbányai (ma Kremnica, Szlovákia) születésű, párizsi műgyűjtő, Hein Béla (Bela Dezso Hein, 1883–1931) francia gyarmatokon gyűjtött kollekciójából származott.5

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem kizárt az sem, hogy Laszlót vadászszenvedélye vonzotta Afrikába, ekkor már bestseller volt a brit Hubert Conway Maydon őrnagy 1932-ben megjelent könyve a nagyvadak afrikai vadászatáról (Big Game Shooting in Africa). Hasonló indíttatással kelhetett útra a Laszlónál fiatalabb, angol Quentin George Keynes (1921–2006), aki szintén kamerával örökítette meg a gyarmati sorsból hamarosan felszabaduló afrikai országokat. Laszlo beszélt angolul, németül és természetesen magyarul, ami nem sok segítséget jelentett Angolában, ahol a portugál és valamelyest a francia nyelv volt használatban a sok törzsi nyelven kívül. A bakongo, ovimbundu, mbundu, csokve és bushman törzs tagjaival csak tolmácsok segítségével tudott kommunikálni. Az angolai útleírás egyik fontos mozzanata mindig a vacsorához szükséges állat elejtése volt. Ezeket könyvében néha alaposan, máskor csak éppen megjegyzésképpen említi; „elejtettem egy szárnyast vacsorára”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tudjuk a könyvből, hogy Laszlo 1948-ban már bejárta Kongó és Tanganyika egyes részeit, ám erről az utazásáról nem született könyv, talán naplót, feljegyzést és bizonyosan számos fénykép- és filmfelvételt is készített. Laszlo bevallja, hogy orvosként és agnosztikusként, sok hagyomány és törzsi praktika igen kérdéses volt a számára, de sohasem – és ez kiemeli a sok előítéletes kutatói magatartást tanúsítók köréből – írt le elutasító, kritikai megjegyzéseket arról, amit látott és tapasztalt az angolai törzsek között. Laszlo számtalan betegséget diagnosztizált, észrevette, hogy milyen paraziták és baktériumok támadták meg a törzsek tagjait. Ugyanakkor arra is felfigyelt, hogy a modern orvostudomány mennyire nem képes arra, amit a hagyományos gyógyítás tud: a közösségi gondolkodásnak és a beteg érzelmi fűtöttségének, és így a placebo hatásának a lehetőségét.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Andreas Laszlo feleségével és három rendőrrel, Angola, 1953
(Lucille Phelps ajándéka, Andreas E. Laszlo films, Human Studies Film Archives, Smithsonian Institution)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen Laszlo könyvét a gyarmatosítók és a gyarmatosítottak kapcsolatának tükrében szükséges értelmezni. Laszlo például így ír: „Az a néhány primitív falu, amelyen keresztül mentünk, tele volt félig öltözött, félig civilizált emberekkel és nőkkel, és mindenütt biciklik voltak. Számomra semmi sem tűnik szomorúbbnak, mint egy bennszülött ingben és rövidnadrágban, feldíszítve a civilizált élet minden eldobott kellékével.” Annak ellenére, hogy Laszlo a kor euró-amerikai etnocentrikus gondolkodásának képviselője volt, elismerően nyilatkozott a törzsbeliek társadalmi kohéziójáról, a falubeliek sajátosságairól, kiváló testi vonásaikról. A cuanhama (kwanyama) nők egyenes és kecses testtartását például irigylésre méltónak mondja. Jó megfigyelőként, alapos leírást ad a természeti veszélyekről, a kígyóharapásról és az ismert cecelégy, valamint a moszkitók okozta kellemetlenségekről. Orvosként természetesen felfigyel a betegségekre, a törzsi gyógymódokra, amelyek inkább meghökkentik, ám sohasem ítélkezik. A „primitív” szó használata ellenére, szkeptikusan jegyzi meg, hogy a legtöbb javallatnak inkább pszichológiai, mint valós haszna van. Egyik faluban igen alaposan leírja a házassági rítust, az előkészületektől az utolsó nagy családi étkezésig, ajándékozási szertartásig. Orvosként látja a törzsi esküvő időzítését a menyasszony menstruációja utáni tizenkettedik napon – ez az ovuláció ideje, amely nagyban növeli a fogamzás esélyét. A poligámiát elítélő misszionáriusi gondolkodást egyenesen elutasítja, gazdasági szükségletként értékeli. Még azt is elismeri, hogy az asszonyok tartják fenn a családokat, dolgoznak a kertekben, gondozzák az állatokat, kereskednek, és nevelik a gyerekeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár sokszor ecseteli a nyugati kultúra vívmányait, nem palástolja a misszionáriusok és a nyugati civilizáció káros következményeit az őslakosok kultúrájára. A nyugati kultúrát nem tartotta felsőbbrendűnek, sőt: a nyugati emberek stresszes életével szemben az angolaiakét nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak tartotta. Az elhízást és a mozgásszegény életmódot pedig kimondottan a civilizáció káros melléktermékeinek írta. Ugyanakkor megjegyzi, a fehérjehiányos alultápláltság, a lepra és a malária mennyire nagy arányban szedi áldozatait Angolában. Dondi városka a kanadai misszionárius orvos, William Sidney Gilchrist és felesége által vezetett lepratelepéről szóló beszámolója igazán megrázó leírás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Addig amíg a misszionáriusok elítélték a törzsi zenét és a táncot, Laszlo csak az alvását zavaró dobszót emlegeti. A táncrítusokról kimondottan érzéki leírást ad, egy teljes filmtekercset például az egzotikus táncoknak, egy másikat a gyermekek játékainak szentelt. A táncolás, az együtt táncolás pozitív erejét, amikor a felnőttek a gyerekekkel együtt járják, nem győzi hangsúlyozni, ami – szerinte – már kihalt, vagy meg sem volt a nyugati civilizációban. Nemcsak a vadászatról ír sokat, ahogyan azt a klasszikus 19. századi gyarmatokon tett európai utazók is tették, de az időjárási és útviszonyokról is alaposan beszámol. Megcsodálja az Angolában és Namíbiában honos velvícsiát (Welwitschia mirabilis), egy különleges virágú növényt, amely az elmondások szerint több száz évig él (ezt később a tudomány be is bizonyította).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az útleírások mellett figyelemre méltó Andreas Laszlo vizuális antropológiai tevékenysége is. Egy 16 mm-es, néma Bolex-kamerát használt, ezért a Bolex-cég Laszlo fényképével hirdette a filmfelvevőt. 1954-ben utaztak északra, British Columbiába, a Teslin Lake környékére, ahol barátságot kötött két krí indiánnal, akik bemutatták neki a hótalp készítését. A velük eltöltött időről és a táborhely felállításának műveletéről több filmet is forgatott. A történelmi-antropológiai értékű fényképek sorsa máig nem tisztázott. Ilona Laszlo Higgins nekem nem tudott bővebben nyilatkozni, szerinte azok jórészt a Smithsonain Institution tulajdonába kerültek, a feleség, Lucille Laszlo elhunyta után. A mintegy 10 000 méternyi filmanyagon túl ennek nem találtam nyomát. Kérdés, hogy Tibor Laszlo vagy más családtag hagyatékai közt mi lappanghat még, az utazó eredeti anyagaiból. A Smithsonian archívumában 24 filmtekercs van, összesen mintegy hétórányi anyaggal. Az anyaghoz jegyzetek és fotók is tartoznak, ám ez korántsem lehet a Laszlo házaspár mintegy két évtized utazásai során készített teljes anyaga.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Andreas E. Laszlo sírja a fairfieldi Oak Lawn Cemeteryben, CT, USA
(S. N. Carlson, Find a Grave)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Laszlo könyvét természetesen a kor szemüvegén keresztül érdemes olvasni, nem a korai huszadik századi funkcionalista antropológiai monográfiák mércéjéhez mérni (Hambly, 1934). Hangneme személyes, benyomásokat és az orvosi hitvallásának megfelelően alapos diagnózisokat tartalmaz, így antropológiai terepmunkaként semmiképpen sem értékelhető a könyv. Igazi felfedező, utazó és merész vállalkozó volt, akinek munkássága, kisebb mértékben ugyan, de hasonlít a cseh orvos, Emil Holub (1847–1902) Afrika-felfedezőjéhez. Laszlo munkásságának hazai ismertségét talán éppen a mérhetetlen nagy utazásvágy gátolta leginkább. Az 1920-as évektől Amerikában élve, amerikai állampolgárként, valójában már nem számított sem magyar orvosnak, sem pedig magyar kutatónak. Talán amerikai–magyar orvosként kelthetett volna nagyobb érdeklődést munkássága, ám a magyar enklávéban nem vállalt aktív szerepet. Szülei átköltöztetése, tulajdonképpen kimentése után új hazájában, munkája és más irányú érdeklődése miatt nem állt kapcsolatban magyarországi intézményekkel, kutatókkal. Ennek ellenére, hangsúlyozni kell, hogy amatőr antropológussá válása páratlan a külföldön élő magyarok történetében! Addig, amíg Devereux és Róheim a kezdetektől fogva az etnológia/antropológia és a folklór elkötelezettjei voltak, Laszlo már csak a biztos anyagiak birtokában és teljesen autodidakta módon fordult az antropológia felé. Andreas E. Laszlo bár magyarul nem írt – és sem Magyarországra, sem Romániába nem tért vissza többet –, és inkább a távoli Afrika törzsei vagy az észak-amerikai indiánok kultúrája iránt érdeklődött, a magyarságát sohasem tagadta meg. Laszlo és szülei sírja Connecticut állam Fairfield város temetőjében található. Az öt kőtömbből álló síremlékegyüttes egyike, Andreas E. Laszlo sírköve, egy egyszerű nagy kő, amelyen egy fémtábla jelzi magyar öntudatát, neve ékezettel („László”), szerepel, ahogyan írásaiban sohasem használta. Andreas Laszlo kalandos, izgalmakkal teli élete, gyermekeinek különleges karrierje, méltán érdemel nagyobb figyelmet, könyvének kritikai fordítása a magyar tudománytörténet javát szolgálná.
 

Irodalom

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Biernaczky Sz. (2020): Magyar László megismerésének útja itthon és külföldön. Polgári Szemle, 16, 4–6, 214–229. DOI: 10.24307/psz.2020.1015, http://real.mtak.hu/121548/1/PSZ%202020.%204-6.szam_15.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Brody, P. L[aszlo] (2005): The Burning Bush. Essays with Poems. Bloomfield: Antrim House

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De Grunne, B. (2001): Bela Hein: Grand initie des ivoires Lega. Paris: Galerie Bernard de Grunne

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hambly, W. D. (1934): The Ovimbundu of Angola. Chicago: The Field Museum of Natural History, https://ia800204.us.archive.org/31/items/ovimbunduofangol212hamb/ovimbunduofangol212hamb.pdf

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Higgins, I. L[aszlo] (2006): Creating Life against the Odds: The Journey from Infertility to Parenthood. Bloomington: Xlibris

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kürti L. (2000): A magyarság szociálantropológiája: Eredmények és jövőbeli feladatok. In: Cseri M. – Kósa L. – T. Bereczky I. (szerk.): Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. Szentendre: Magyar Néprajzi Társaság, 183–204. https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_SKAN_Kk_2000_Paraszti/?query=k%C3%BCrti&pg=184&layout=s

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Laszlo, A. E. (1955): Doctors, Drums and Dances. New York: Hanover House

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Laszlo, A. E. (1960): Slaughter at Tsavo. Field & Stream, July

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mack, J. (1991): Emil Torday and the Art of the Congo, 1900–1909. Seattle: University of Washington Press

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sweeney, J. J. (1935): African Negro Art. The Museum of Modern Art. New York: MOMA, https://www.moma.org/documents/moma_catalogue_2937_300086871.pdf
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 Itt szeretnék köszönetet mondani Ilona Laszlo Higginsnek, Andreas E. Laszlo lányának, aki a családdal kapcsolatos információkat osztott meg velem, és segített édesapja élettörténetének megismerésében.
2 Andreas E. Laszlo néha mint Andras vagy Andrew szerepel amerikai kiadványokban, és sokan összetévesztik Andrew Laszlóval (1926–2011), az ismert, Hollywoodban munkálkodó operatőrrel és íróval.
3 Polly Laszlo 1955-ben kötött házasságot a bridgeporti ügyvéddel, Seth O. L. Brodyval.
4 A park és a múzeum történetét, ahol említik Andreas Laszlo (Lazlo) nevét, lásd URL1.
5 A tárgyat Hein özvegye kölcsönözte a MOMA-nak. A műgyűjtő és régiségkereskedő Bela Hein és özvegye életművével is adós a magyar művészettörténeti és tudománytörténeti kutatás (De Grunne, 2001).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave