Cím:

Előszó

Introduction
Bálint Csanád
az MTA rendes tagja, kutatóprofesszor, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet
balint.csanad@btk.mta.hu
  
DOI: 10.1556/2065.179.2018.1.11
  

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A genetika egyike a legdinamikusabban fejlődő diszciplínáknak: a Human Genom Projectet a meghirdetésekor (1985) még hitetlenkedve fogadták, majd tizenhat év alatt – hárommilliárd dollár ráfordítással – elkészült a Homo sapiens teljes genetikai térképe, ami addig elképzelhetetlen távlatokat nyitott meg (például személyre szabott orvosi kezelés lehetősége). Ugyanilyen gyors fejlődésen ment keresztül a történeti genetika is. A Luigi L. Cavalli-Sforza és szerzőtársai által írt, rövid idő alatt ismertté vált monográfia (1994) világszerte több tudomány számára volt gondolatébresztő. (A nyelvek és gének összefüggéséről írt könyve [Cavalli-Sforza, 2001, 2002] a nyelvészek részéről azonnal sok kritikát kapott [Bateman et al., 1990; Honti, 2004].) Azóta nem is vállalkoztak hasonló összefoglalásra, valószínűleg, mert annak írása már nem tudna lépést tartani az adatok napi gyarapodásával: szenzációs leletek íratják át folyamatosan a korábbi tudásunkat. Ez a kutatási helyzet és a társadalomban itthon is sokfelé tapasztalható érdeklődés indokolhatja, hogy még egy évtized sem múlt el, s a Magyar Tudomány újból egy nagyobb tematikus blokkot szentel a történeti genetikának. Ez az előzőtől, az elsősorban magyar őstörténeti szempontú tárgyalástól eltérően nemcsak a multidiszciplináris föllépésével, de a módszertani vonatkozások fölvetésével is különbözik. Azt szeretné megláttatni, hogy a durván leegyszerűsített: „megmértük – annyi – tehát” típusú szemlélet mellett a történeti genetika számára milyen létfontosságú a történettudomány módszereivel való megismerkedés. Amint az a régészek, történészek és a történeti állattan, történeti növénytan, környezettörténet stb. művelői között már régen kialakult, legyen úgy a múltra a genetika módszereivel tekintőkkel is. E folyóiratszámban régészek és történész mellett nemcsak nyelvész és tudományfilozófus, hanem humánbiológus és (látszatra távolabbról) etológus is részt vesz annak tárgyalásában, hogy melyek a történeti genetika történeti interpretációiban rejlő lehetőségek és korlátok.92
  
Irodalom
Bálint Cs. (szerk.) (2008): Genetika és (magyar) őstörténet: a közös kutatás kezdeténél. Magyar Tudomány, 169, 10, 1166–1219. link
Bateman, R. M. – Goddard, I. – O’Grady, R. et al. (1990): The Feasibility of Reconciling Human Phylology and the History of Language. Current Anthropology, 31, 1, 1–24.
Cavalli-Sforza, L. L. (2001): Genes, Peoples and Languages. University of California Press
Cavalli-Sforza, L. L. (2002): Genetikai átjáró – különbözőségünk története. (ford. Tábori Z.) (HVG Könyvek) Budapest: HVG Kiadó
Cavalli-Sforza, L. L. – Menozzi, P. – Piazza, A. (1994): The History and Geography of Human Genes. Princeton: Princeton University Press
Honti L. (2004): Mítoszok a magyar nyelv eredete körül. Nyelvtudományi Közlemények, 101, 137–151. link
 
92
Köszönetet mondok Szécsényi-Nagy Annának, Mende Balázs Gusztávnak és Oross Krisztiánnak (MTA BTK Régészeti Intézet) a velük folytatott beszélgetésekért!