Cím:

James D. Watson 90, a kettős hélix 65 éves

James D. Watson at 90 and the Double Helix at 65
 
Hargittai István
az MTA rendes tagja
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
istvan.hargittai@gmail.com
 
Összefoglaló
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

James D. Watson 90 éves 2018-ban. Watson a DNS kettős hélix szerkezetének Francis Crickkel közös felfedezése után is évtizedekre a csúcson maradt a tudományban, elsősorban mint szerző és tudományszervező. Személyes hangvételű esszénk nyolc szakaszra bontva tekinti át Watson egyedülálló pályáját és értékeli hagyatékát.
 
Abstract
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

James D. Watson is 90 in 2018. Following the Watson-Crick discovery of the double-helix structure of DNA, Watson has stayed in the top of science for decades as author and science administrator. This rather personal essay reviews his unique career in eight segments and draws conclusions about his legacy.
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Kulcsszavak: James D. Watson, Francis Crick, DNS, kettős hélix, Cold Spring Harbor Laboratórium
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Keywords: James D. Watson, Francis Crick, DNA, double helix, Cold Spring Harbor Laboratory
 
James D. Watson 2000 nyarán Budapesten a szerző otthonában
(Hargittai Magdolna felvétele)
  
DOI: 10.1556/2065.179.2018.2.9
  
Bevezetés
 
„Jim azzal a különleges lehetőséggel ajándékozott meg, hogy bepillanthattam a gondolataiba.” (Hargittai István, 2008, 15.)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A 2018-as év jeles évforduló James D. Watson (1928–) és a DNS kettős hélix szerkezetének felfedezése szempontjából. A DNS kettőshélix-szerkezetét 1953-ban fedezték fel (Watson–Crick, 1953), és ez mérföldkő volt a tudománytörténetben. A felfedezést James D. Watson és Francis Crick (1916–2004) kutatói eredetisége, a röntgenkrisztallográfia lehetőségei, a szerkezeti kémiában felhalmozott ismeretanyag és a kémiai analízis módszereiben bekövetkezett áttörések együttesen eredményezték (Hargittai, 2003a).116 A felfedezés utat nyitott az orvosbiológiai tudományok forradalmasításához, és különleges pályára röpítette Watsont.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A két felfedező tulajdonképpen „csak” javasolt egy szerkezetet, és nem állították, hogy meghatározták volna a DNS szerkezetét. Más kutatók két évtizedes aprólékos munkájára volt aztán szükség ahhoz, hogy a javasolt szerkezet az 1970-es évekre megdönthetetlen kísérleti bizonyítást nyerjen.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson nagyon fiatalon került a csúcsra és a figyelem középpontjába, ami nem egyedülálló. Az viszont nagyon ritkán fordul elő, hogy egy tudós olyan sokáig maradjon a csúcson és a figyelem középpontjában, ahogyan ez Watsonnal történt. Watson 90. születésnapja alkalom arra, hogy áttekintsük különleges életpályáját, szemügyre vegyük személyiségét, és elgondolkozzunk hagyatékán.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A huszadik századi tudományos felfedezések természete és története iránti érdeklődésemet szerencsésen kiegészítette Watsonnal való személyes kapcsolatom (Hargittai, 2008). Először 2000 elején találkoztunk, amikor feleségemmel együtt meglátogattuk Cold Spring Harborban. A látogatás célja egy beszélgetés felvétele volt, amely nehezen indult. A beszélgetés közepén aztán volt egy pillanat, amikor minden megváltozott, és a kérdések és válaszok egy csapásra érdekfeszítő intellektuális kalanddá váltak. Alig tudtuk abbahagyni, de indulnunk kellett a repülőtérre. Watson kivitt bennünket az állomásra, és megígértette velünk, hogy legközelebb hosszabb látogatásra jövünk. Annyit már tudtam róla, hogy ilyet nem mondana puszta udvariasságból. Legközelebb ugyanabban az évben, 2000 nyarán találkoztunk, amikor Watson és felesége meglátogattak bennünket Budapesten. Zsúfolt programú látogatásuk középpontjában – Watson kérésére – egy magyar értelmiségiekkel szervezett találkozás volt. Watson 2001-ben előszót írt a Nobel-díjról szóló könyvemhez (Hargittai, 2004).

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A következő találkozás 2002 tavaszán volt, amikor Watsonék személyes meghívására, a Cold Spring Harbor Laboratórium (CSHL) vendégeként, három hónapot töltöttünk náluk. A látogatás egyetlen konkrét célja az volt, hogy ideális körülmények között dolgozzak azon a részben önéletrajzi könyvemen, amely később Életeink címmel magyarul (Hargittai, 2003c), majd hamarosan angolul, és utána német fordításban is megjelent. A látogatás során sokat és sokszor beszélgettem Watsonnal, beszélgettünk Watsonékkal, és sor került két hosszabb beszélgetés rögzítésére is, az egyik velem, a másik a feleségemmel. A három beszélgetésből alakult ki azután egy könyv, amely először angolul, majd magyar fordításban is megjelent (Hargittai, 2008).

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A következő években voltak tervezett és véletlen találkozások. Ilyen volt például a kettős hélix felfedezésének 50. évfordulójára 2003-ban rendezett ünnepség és konferencia az angliai Cambridge-ben. Egy másik alkalommal 2004-ben találkoztunk Matthew Meselsonéknál, Woods Hole-ban. Majdnem minden alkalommal, amikor az USA-ban voltunk, meglátogattuk Watsonékat Cold Spring Harborban vagy New York-i lakásukban.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

2007-ben Watson interjút adott egy volt munkatársának, aki egy újság megbízásából kereste fel. Watsonnak éppen megjelent egy új könyve, és angliai bemutató körútra készült. A volt munkatársból lett riporter akkor is bekapcsolva hagyta a diktafonját, amikor erről Watson nem tudott. A tudósítás Watsont olyan kijelentésekkel idézte, amelyekben Afrika és az afrikaiak nem reményteljes perspektívával jelentek meg, és Watson véleményét rasszistának is lehetett minősíteni. Az újságcikk nyomán a felháborodás megsemmisítő volt. Szinte mindenki, aki közel állt Watsonhoz elhatárolta magát nemcsak kijelentéseitől, hanem Watsontól is. Ebben élen járt az általa felvirágoztatott Cold Spring Harbor Laboratórium (CSHL), amely ezután sokáig nem engedte, hogy nyilatkozatot adjon. Sajtóst alkalmaztak mellette, ami gyakorlatilag a gyámság alá helyezését jelentette, és nyugdíjba kényszerítették.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Mi tudtuk, hogy Watson nem rasszista, de hajlamos a pontatlan és felületes fogalmazásra, és az sem állt távol tőle, hogy sokkoló megjegyzéseket tegyen. Nem távolodtunk el tőle, amit nem sok barátjáról mondhatott el. Amikor 2008 tavaszán először megengedték, hogy interjút adjon egy amerikai lapnak, Watson megkért, hogy legyek én is jelen. Szomorú esemény volt, a riporter láthatóan nem tudott semmit Watson munkásságáról, obligát kérdéseket tett fel, és figyelme arra összpontosult, hogy rögtön bepötyögje a komputerébe a válaszokat. Úgy tűnt, hogy Watsont önálló gondolataitól is meg akarják fosztani. Ezután már csak javulhatott a helyzet, és a következő években találkozásaink – most már szinte mindig manhattani lakásukon – egyre jobb hangulatban teltek. Ezzel párhuzamosan a CSHL is rájött, hogy Watson pénztámogatásokat generáló képessége töretlen, és ezt igyekeztek kihasználni. Watson legutóbb akkor kapott nagyobb sajtónyilvánosságot, amikor elárvereztette Nobel-díj aranyérmét. Az érmet több mint négymillió dollárért egy orosz milliárdos vásárolta meg, majd visszaadta Watsonnak. Az érem visszaadására Moszkvában, az Orosz Tudományos Akadémia székházában került sor, és az érmet az Akadémia elnöke adta át Watsonnak.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson az utóbbi időben már ritkán lép a nyilvánosság elé. Legszívesebben egyetemi hallgatókhoz beszél, és nekik ad tanácsokat a tudományos siker titkairól. A legfontosabb frontvonalnak a tudományos haladás szempontjából az agy működésének és az információ agybeli tárolásának megértését tartja. Ebben az érdeklődésében szerepet játszik az is, hogy két fia közül az egyik bipoláris zavarban (mániás depresszióban) szenved.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson maga is sokat foglalkozott saját pályájának, sikerei eredetének és természetének tanulmányozásával (például, Watson, J. D., 2000, 2001, 2007, 2012). Ebben nem áll egyedül a Nobel-díjasok körében. Tapasztalatom szerint azonban Watson sokkal inkább reális kérdéseket tesz fel saját magával kapcsolatban, mint sokan mások. Így például foglalkoztatja, hogyan tudott nem igazán nagy tudósként a tudomány csúcsára emelkedni. Ne tévesszük össze a nagyságot a zsenivel, mert azt senki sem tagadja, hogy Watson zseni. A továbbiakban vázlatosan áttekintem Watson életét, amelyet nyolc szakaszra osztottam (Hargittai, 2016).
 
1 Előkészületek, 1928–1951
 
„Jórészt azért vagyok tudós, mert nagyon kíváncsinak születtem.” (James D. Watson, idézi Cook, 2005)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson 1928. április 6-án született egy főleg ír és skót gyökerű, vallást alig gyakorló keresztény családba. Watson szóhasználata szerint annyiban kvázi-zsidós légkörben nőtt föl, hogy a könyveket fontosabbnak tartották, mint az anyagi javakat. Watson szép könyvet publikált édesapjáról (Watson, J. D., 2014). Iskolái nem voltak különösebben említésre méltók, de olyan bölcsességekre hamar szert tett, hogy a nála okosabbak társaságát keresse, és értékelte a Chicagói Egyetem elnökének azt a véleményét, hogy a klasszikusok olvasása fontosabb, mint a lexikális ismeretek.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson fantáziáját eredetileg az ornitológia mozgatta meg, de amikor elolvasta Erwin Schrödinger Mi az élet? című könyvecskéjét, örökre eljegyezte magát a genetikával. Azon túl, hogy ambiciózus volt, nem tűnt ki semmivel, és amikor posztgraduális képzéshez keresett egyetemet, a nagynevű intézmények nem érdeklődtek iránta. Így került az Indiana Egyetemre, amelyik akkor sem számított, és most sem számít nagy nevűnek. Pont azokban az években azonban, Watson érdeklődését tekintve, jobb helyre nem is kerülhetett volna. Ott működött a Nobel-díjas Hermann J. Muller és a későbbi Nobel-díjas olasz–zsidó menekült Salvador Luria – ő lett Watson témavezetője – és egyik diáktársa a későbbi Nobel-díjas Renato Dulbecco. Ezek a nagyszerű nevek nemcsak színvonalas kutatói elméket, hanem európai szellemi légkört is jelentettek. Watson doktori dolgozata nem volt különleges, ami annyiban előnyt is jelentett, hogy nem érzett késztetést a folytatására.
 
2 A kettős hélix – a felfedezés, 1951–1953
 
„Watson és Crick felfedezése… nagyon egyszerű szerkezeti kémiai kérdést oldott meg.”117 (Stanley Shostak, 1998)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Posztdoktori tanulmányait Dániában kezdte, de semmi izgalmas téma vagy kutatói környezet nem marasztalta, és ezért változtatni akart. Egy konferencián találkozott a biológiai nagymolekulák szerkezetének problémájával, és tudatosult benne, hogy az élet szempontjából legfontosabb anyagok működését szerkezetükön keresztül lehet csak megérteni. Elhatározta, hogy Angliában folytatja, és a DNS szerkezetét fogja felderíteni. Két fontos megjegyzést kell tennünk ezzel a döntéssel kapcsolatban. Az egyik, hogy ez nem kis nehézséget jelentett, mert addigi szponzora helytelenítette a változtatást, és leállította ösztöndíját. Ez Watsont nem rendítette meg döntésében, pedig még nem tudta, miből fog megélni. A másik, hogy a röntgenkrisztallográfiában való járatlansága segítette célja kitűzésében, mert a hozzáértők számára ez a cél akkor még elérhetetlennek számított. Döntése egyértelműen helyes volt annyiban, hogy fontosabb feladatot nem is választhatott volna, és ez a döntés jelzi, hogy géniusz volt. Bizonyos korlátozott tájékozatlanság hasznos is lehet, és a tudományos kutatásban soha sem lehetünk biztosak a kitűzött cél realitásában, ha valóban az új felé törekszünk.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Azután, hogy eldöntötte, mit akar kutatni, ki kellett választania a helyet és a társakat. A Cavendish Laboratórium Cambridge-ben, annak vezetője, W. Lawrence Bragg és a partnernek megnyerendő Francis Crick összességében ideális feltételeket jelentett. A nagy tekintélyű Cavendish Laboratórium egyik előnye abban állt, hogy mindenhonnan a legkiválóbb kutatók zarándokoltak oda, hogy legújabb kutatásaikról beszámoljanak. Így értesülhettek első kézből Erwin Chargaff DNS-analízisének és Linus Pauling modellépítésének eredményeiről. A Cavendish munkatársaként Cricknek és Watsonnak lehetőségük nyílt arra, hogy mindent megtudjanak a londoni King’s College röntgendiffrakciós DNS-vizsgálatairól. Azt sokat vitatták, hogy mennyire volt legális, ahogy a King’sben kutató Rosalind Franklin adataihoz – Franklin tudta nélkül – Watson és Crick hozzájutott, de abban mindenki egyetértett, hogy nem tisztességes úton jutottak az adatokhoz. Ennek volt aztán szomorú következménye, hogy amikor erre sort kellett volna keríteni, meg sem köszönhették a megfelelő módon.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson és Crick kutatása több szempontból is briliánsnak bizonyult. Nagyszerűen építettek már megszületett felfedezésekre. Ragyogóan kiegészítették egymás érdeklődését és tehetségét. Meg tudták különböztetni a lényegest a lényegtelentől, és itt érdemes egy szóra megállni. Nem vezet jóra, ha túlságosan felületesek vagyunk, de az sem, ha elveszünk a részletekben. Nincs általános érvényű recept, és az igazán jó kutató maga kell, hogy megállapítsa, az adott projektben mi számít felületességnek és mi túlzott aprólékosságnak. Továbbá, az egyébként dicséretes kemény munka nem helyettesíti a koncentrált gondolkodást, és közöttük is meg kell találni az egyénfüggő és projektfüggő helyes arányt. Watsonnak és Cricknek ez láthatóan sikerült. Az biztos, hogy nem hagyományos módon végezték a munkájukat, és szükség volt a Cavendish Laboratórium és W. Lawrence Bragg toleranciájára, mert nem minden kutatóhely és vezető viselte volna el Watson és Crick munkastílusát.
 
3 Átmenet, 1954–1962
 
„James Watson égett a vágytól, hogy nyilvános dicsőítésben és elismerésben részesüljön…” (Richard Lewontin, 1968)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A felfedezést követő években Watson kereste a helyét. Egy ideig még próbálkozott konkrét kutatásokkal, de idővel rájött arra, hogy huszonöt évesen tett felfedezését meg sem tudná közelíteni, még akkor sem, ha minden sikerülne, és nem is minden sikerült. Az átmeneti időszak végén a felfedező kutató a tudomány impresszáriójává transzformálta magát. Az átmenet során egyébként elismert Harvard egyetemi professzor lett, de már ez is kevésnek bizonyult, mert a Harvard Egyetemen sok „legnagyobb” professzor működik. Közben jöttek az elismerések, amelyek az 1962-es Nobel-díjban kulmináltak. Ebben az időben kezdett Watson tankönyvírással foglalkozni, és ebben újra úttörőt alkotott. A gén molekuláris biológiájáról írt tankönyve volt az első, és ez témájában és módszertanában is egyedülálló volt, és új irányt nyitott.
 
4 A kettős hélix – a könyv, 1962–1968
 
„Watson elsősorban azt akarta megmutatni, hogy a tudósok is emberek…” (Francis Crick, 1974)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Az 1968-ban megjelent, magyar fordításban A kettős spirál118 címet viselő könyv (Watson, J. D., 1972) sokáig készült, évekig tartó viták előzték meg, többek között Francis Crickkel, aki egy ponton azzal is megfenyegette Watsont, hogy ha megjelenteti a könyvet, bepereli. A Harvard Egyetem kiadója, amellyel Watsonnak szerződése volt a könyv kiadására, elállt a könyv megjelentetésétől, és Watsonnak új kiadót kellett keresnie. Watson úgy írta meg a felfedezés történetét, ahogy látta, ami különbözött attól, ahogy mások látták, de semmit sem lakkozott. A friss, őszinte vallomás méltán keltett megrökönyödést egyesekben és elismerést másokban, és milliós példányszámú eladási sikert hozott.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Óriási szolgálatot tett a tudománynak azzal, hogy emberközelbe hozta a sokszor misztifikált tudományos kutatás természetét a kívülállók számára is. Rosalind Franklin negatív ábrázolása Franklin szerepének tüzetesebb vizsgálatát, eredményeinek jobb megismerését és végső soron olyan univerzális elismertetését hozta, ami Watson könyve nélkül nem történt volna meg. Watson mint szerző is a csúcsra került, amit ragyogóan kiegészített két további sikertörténet. Végre megtalálta álmai feleségét, és megtalálta a méltó kihívást is egy nagy lehetőségeket hordozó, de leromlott állapotú kutatóhely, a Cold Spring Harbor Laboratórium vezetésében.
 
5 Cold Spring Harbor Laboratórium, 1968–
 
„Jim Watson mindig jó érzékkel választotta ki a feladathoz illő megfelelő embert.” (William F. Dove, 2000)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Az első években Watson csak részidőben vezette a CSHL-t, de 1976-ban végleg elhagyta a Harvard Egyetemet, és a CSHL teljes idejű igazgatójaként folytatta a munkát. A CSHL az orvosbiológiai, közte a rákkutatás tudományában a világ egyik vezető intézményévé fejlődött közvetlen irányításával. Személye minden vonatkozásban, nemcsak a tudományban, rányomta a bélyegét a CSHL-re. Építészettörténettel foglalkozó felesége, Elizabeth L. Watson alkotó bevonásával a CSHL fizikai megjelenése is méltó lett tudományos felemelkedéséhez, miközben az építészeti emlékeket a legnagyobb tisztelettel kezelték (Watson, E. L., 1991). A CSHL és Watson együtt futották be a sikerpályát, ami messze túlmutatott a kettős hélix társfelfedezőjének nimbuszán. A CSHL mind alapkutatásban, mind biotechnológiában, a biomérnökség esetleges veszélyeivel való szembenézésben, a gyökeresen új kísérletek biztonságos elvégzésére vonatkozó óvintézkedések kidolgozásában és a biotechnológia etikai vonatkozásainak megnyugtató kezelésében is élen járt. 1988-ra eljött az ideje annak, hogy Watson országos szintérre lépjen ki.
 
6 A Humán Genom Projekt, 1988–1992
 
„…a humán genom program […] az ember soha többé nem talál még egy ilyen fontos használati utasítást” (James D. Watson, 1990, 44.)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

A Humán Genom Projekt (HGP) az 1980-as évek közepétől egyre intenzívebben foglalkoztatta Watsont. Nagyfokú túlegyszerűsítés a DNS kettős hélix szerkezetének felfedezésére visszavezetni a HGP eredetét, de elég természetesnek is adódik a szerkezet közismertsége és szépsége révén. További mérföldkövek voltak, amikor Marshall Nirenberg és mások megfejtették a genetikai kódot, és amikor Frederick Sanger, Walter Gilbert és mások kidolgozták a nukleinsavak szekvenálásának módszertanát.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Az 1980-as évek közepétől egyre erőteljesebben jelentkeztek azok az elvárások, amelyek a humán genom megfejtésére vonatkoztak, mert kezdettől fogva ott volt az orvosbiológiai alkalmazások reménye és ígérete. Amikor a projekt országos programként beindult, Watson lett a tudományos vezetője, és ez döntő szerepet játszott abban, hogy a program átütően sikeres lett. Watson széles látókörének és előrelátásának köszönhető, hogy a HGP költségvetésének meghatározott részét kezdettől fogva a projekttel kapcsolatos társadalmi és etikai problémák tanulmányozására fordították. Watsont 1992-re kiszorították a HGP vezetéséből, de továbbra is a program elkötelezett híve maradt.
 
7 A bölcs guru szerepében, 1993–2007
 
„Jim […] úgy érzi, csak ő mondhatja ki a kimondhatatlant.” (Sydney Brenner, 2003, 69.)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson 1993-ban lemondott a CSHL igazgatói tisztéről, és mint a CSHL elnöke folytatta. Ez azt jelentette, hogy felmentette magát a napi teendők végzése alól, és az újonnan létrehozott tisztségben általános feladatkört alakított ki magának. Továbbra is belefolyt a CSHL mikromenedzselésébe, de nem voltak ilyen kötelezettségei. Erős egyénisége továbbra is rányomta a bélyegét a CSHL mindennapjaira és jövőképének alakítására, és tulajdonképpen megakadályozta, hogy kívülről erős egyéniségeket kapcsolhassanak be a CSHL vezetésébe. Egy ponton aztán Watson már az elnökséget is terhesnek találta, és a CSHL ugyancsak újonnan létrehozott kancellárságával váltotta fel, ami azt jelentette, hogy továbbra is oroszlánrészt vállalt a támogatási pénzek megszerzésében, és továbbra is korlátlan befolyást gyakorolhatott a CSHL-re, de semmilyen adminisztratív kötelezettség nem terhelte többé. Idejének és figyelmének egyre nagyobb részét kötötte le az, hogy hatalmas személyes archívuma segítségével dokumentálja életének legapróbb mozzanatait. Ez volt a helyzet, amikor 2007 októberében kitört a bevezetőben említett botrány.
 
8 Tekintélyvesztés, majd konszolidáció, 2007–
 
„Egyszer talán Jim is megtanulja, hogy bármennyire szellemesnek tűnnek is meglátásai, nem kell mindet feltétlenül közölnie…” (André Lwoff, 1968)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson híres volt politikailag inkorrekt kijelentéseiről, amelyek azonban korábban sohasem léptek át bizonyos határokat. A vád, hogy rasszista, ugyanannyira volt súlyos, amennyire igaztalan. Watson nyolcvanéves korában élete legkritikusabb szakaszába jutott, amikor ez az egyébként megzabolázhatatlanul öntörvényű egyéniség éppen autonómiáját látszott elveszíteni. Ez az állapot hosszú hónapokig tartott, és következményei sohasem tűntek el teljesen, különösen, ami az autonómiát illeti. A következő években a CSHL mindent megtett azért, hogy elhatárolja magát Watsontól, de azért is, hogy továbbra is részesüljön Watson hatalmas tehetségének jótéteményeiből, ami nimbuszából és különleges pénzügyi támogatásokat generáló tehetségéből származott.
 
Megítélés és hagyaték
 
„Watson már életében legenda lett.” (Hargittai István, 2008, 13.)
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson és Crick mérföldkő jelentőségű egyoldalas Nature-beli cikkének utolsó mondata arra vonatkozott, hogy a bázispárok jelenléte közvetlenül utal a genetikai anyag másolási mechanizmusára. Ma ez közhely, de 1953-ban forradalmi megállapítás volt. Amikor 1944-ben Oswald Avery és két munkatársa leírta, hogy a DNS (és nem a fehérjék) az öröklés anyaga, a felfedezést kevesen vették észre, még kevesebben fogadták el, és csak két jelentős kutató további munkáját befolyásolta. Amikor 1952-ben Alfred Hershey és Martha Chase ugyanarra a következtetésre jutott az Avery-kísérleteknél kevésbé pontos megfigyelésekből, a fogadtatás lelkes volt és széles körű. A DNS kettős hélix szerkezetének felfedezésétől négy évtizeddel később közvetlen út vezetett a Humán Genom Projekthez, amelynek hosszú távú jótékony hatásait elképzelni sem könnyű.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watsont egész életében foglalkoztatja az a kérdés, hogyan tudott képességein messze túlnőve a csúcsra kerülni. Mindig voltak kételyei a saját tehetségét és problémamegoldó képességeit illetően, és abban is, hogy valaha lesznek-e eredeti ötletei. Inkább géniusz, mint nagy tudós, ha a géniuszt váratlan összefüggések felismerésének képességével és a nagy tudóst a nagy tudással jellemezzük.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Túlegyszerűsítő, de szintén igaz, hogy Watson szerencsés volt, mert a megfelelő helyen volt a megfelelő pillanatban, és az általa kiválasztott feladat megoldására megfelelő személynek bizonyult. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Watson szerencséje nem vakszerencse volt, és pályája során – elsősorban a kezdeti szakaszra gondolok – többször is elágazásokhoz érkezett, amikor nehéz döntéseket kellett hoznia a folytatásról. Például ösztöndíjának elvesztését is vállalta, de megváltoztatta posztdoktori témáját és kutatóhelyét. Szerencséje abban is megmutatkozott, hogy mindig megtalálta a megfelelő mentort, támogatót, kutatói partnert, ha nem is gyorsan, feleséget, kutatóhelyet és a megfelelő vállakat, amelyekre állva elődeinél messzebbre láthatott.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson és Crick sohasem ismerte be egyértelműen, még az 1953. áprilisi Nature-cikkben sem, hogy Rosalind Franklin tudta nélkül jutottak hozzá és használták fel Franklin adatait. Ez ugyanannyira etikai vétség volt, mint az a mód, ahogy Franklin adataihoz hozzájutottak. Watson egyébként sem adott sokat a társadalmi konvenciókra. Erről legendákat mesélnek, de ezeket a legendákat Watson is erősítette. Ismert volt szórakozottságáról, hogy elfelejti megkötni a cipőfűzőjét, de volt, aki megfigyelte, hogy mielőtt Watson becsöngetett, hogy csatlakozzon egy partihoz, gondosan kikötötte a cipőfűzőjét. Viselkedésbeli furcsaságai – és bőven volt belőlük – nemhogy elriasztották volna tőle a társaságot, inkább növelték népszerűségét. Hasonlóan, előadásaiban gyakran alig hallhatóan beszél, és sokszor a táblának és nem a hallgatóságnak magyaráz, de ez nem csökkentette az érdeklődést előadásai iránt. Húszas, harmincas éveiben zavarban volt nők jelenlétében, és ügyetlenül mozgott, de sohasem maradt partner nélkül.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Élete évtizedeken keresztül folyamatos sikertörténet, de a sikerrel való kapcsolatát nem bízta a véletlenre. Sokat gondolkozott azon, hogyan lehet valaki sikeres a tudományban. Foglalkoztatta a Nobel-díj, már a nagy felfedezés előtt is. Az általános tapasztalat szerint, aki nagyon hajt a Nobel-díjra, azt az rendszerint elkerüli, de Watson ebben is kivétel volt. Ambicionálta a hírnevet, recepteket dolgozott ki a sikerre, és tartotta magát a recept ajánlásaihoz. Száz szabályban foglalta ezeket össze, részletesen és többször is írt róluk.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson és Crick remekül kiegészítették egymást érdeklődésükben és tehetségükben, meg emberi kvalitásokban. Mindketten kíváncsiak voltak és ambiciózusak, de Watson ambíciója erősebb volt kíváncsiságánál, míg Crick kíváncsisága felülmúlta ambícióit.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson megkülönböztette a fontos és kevésbé fontos tennivalókat, és bár kínosan vigyázott az idejére, ha valamit fontosnak talált, akkor nem sajnálta rá az időt. Nagy türelemmel vágta ki keménypapírból a kettős hélix modellezéséhez szükséges szerkezeti elemeket. Nem sajnálta az időt a tankönyvírásra és arra, hogy didaktikailag is tökéletest nyújtson, ne csak szakmailag pontosat. A kettős hélix könyv már kész kéziratát hosszú hónapokig csiszolta, levelezett és tárgyalt róla kollégáival és másokkal. Sohasem sajnálta az időt arra, hogy csinosítsák és minél vonzóbbá tegyék a Cold Spring Harbor Laboratórium parkjait és épületeit. A könyvírásban és közte a tankönyvírásban méltó kihívást talált, de csak azért, mert szakított az addigi hagyományokkal, és a tudományos felfedezés történetének, éppen úgy, mint a tudományos ismeretek közvetítésében új utakat keresett és talált.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Az is fontos, hogy mit nem csinált. Nem folytatta jól bevált kutatásait, amikor úgy látta, hogy belőlük már nem számíthat valóban új eredményekre. A közvetlen tudományos kutatást is feladta, amikor csak olyan feladatokat tudott elképzelni, amilyeneket mások is megoldhatnak. A Harvard egyetemi professzorságot sem folytatta, amikor azt látta, hogy többé nem jelent számára méltó kihívást.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Nem volt soha könnyű személyiség, és nem volt soha könnyű beszélgetőpartner. A Watsonnal folytatott beszélgetésekben úgy éreztem, mintha az én felelősségem lenne az érdekes témák tálalása. Ez feszélyezettséget okozott, és ezen sokan sohasem tudják túltenni magukat. Watson két volt posztdoktor munkatársa, később mindkettő jó nevű professzor, mesélte, hogy egy szemeszteren keresztül mérték a Watsonnal folytatott beszélgetések időtartamát, és egyikük se érte el az összesen harminc percet, pedig Watson rendszeresen benézett hozzájuk a laborba. Esetemben első találkozásunk közepén változott meg a helyzet, amikor az érdekességre törekvés átkerült Watson oldalára, és attól kezdve találkozásaink feszélyezetlenek voltak. Ezt segítette, hogy Watson előtt óriási nimbuszuk van a „marslakóknak” és általában a magyar értelmiségieknek. Szoros kapcsolatban volt az 1950-es és 60-as években Szilárd Leóval, majd Klein Györggyel.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson hagyatékát, saját megítélése szerint elsősorban könyvei és a CSHL jelentik, mert a DNS kettős hélix felfedezését bárki megtehette volna. Ez előbbutóbb Watson és Crick nélkül is megtörtént volna, bár valószínűleg nem egy csapásra, ahogy nekik sikerült, hanem kisebb lépésenként. Crick pályája szempontjából a DNS szerkezetének felfedezése kisebb jelentőségű volt, mint Watson pályája szempontjából. Watson mindent elkövetett azért, hogy ne csak a kettőshélix-szerkezettel, hanem magával a DNS-sel is azonosítsák. Természetesen nem Watson csinálta meg a DNS-t, ugyanakkor annál valószínűbb, hogy a DNS csinálta meg Watsont. Watson hosszú távú hatása csak a jövőben fog eldőlni, de a DNS-sel való azonosulása azt vetíti előre, hogy nem merül egyhamar feledésbe. A felfedezések, kutatóhelyek, még a könyvek élettartama is korlátos – a DNS örök.
 
Irodalom
 

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Brenner, S. (2003): Jim and Syd. In: Inglis, J. R. – Sambrook, J. – Witkowski, J. A. (eds.): Inspiring Science: Jim Watson and the Age of DNA. Cold Spring Harbor, NY: Cold Spring Harbor Laboratory Press

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Cook, M. (2005): Faces of Science. New York and London: W. W. Norton & Co.

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Crick, F. (1974): Foreword. In: Olby, R. (ed.): The Path to the Double Helix: The Discovery of DNA. (Dover Books on Biology) Seattle: The University of Washington Press

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Dove, W. F. (2000): Closing the Circle: A. D. Hershey and Lamda I. In: Stahl, F. W. (ed.): We Can Sleep Later: Alfred Hershey and the Origin of Molecular Biology. Cold Spring Harbor, NY: Cold Spring Harbor Laboratory Press, https://mcardle.oncology.wisc.edu/dove/pdfs/Dove_Hershey.pdf

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Hargittai I. (2003a): Kettős csavar – a megkettőzött tudomány. Magyar Tudomány, Új folyam, XLVIII, 5, 549–556. http://www.matud.iif.hu/03maj/hargitta.html

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Hargittai I. (szerk.) (2003b): 50 éves a „kettős csavar”. Magyar Tudomány, Új folyam, XLVIII, 5, 548–614. http://www.matud.iif.hu/2003-05.pdf

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Hargittai I. (2003c): Életeink: Egy tudományos kutató találkozása a 20. századdal. Budapest: Typotex Kiadó

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Hargittai I. (2004): Út Stockholmba: Tudósok és Nobel-díjak. (ford. Kakuk Ágnes) Budapest: Galenus Kiadó, Angol eredeti: The Road to Stockholm. Nobel Prizes, Science, and Scientists. Oxford: Oxford University Press, 2002

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Hargittai I. (2008): Doktor DNS: Őszinte beszélgetések James D. Watsonnal. (ford. Silberer Vera) Budapest: Vince Kiadó, Angol eredeti: The DNA Doctor: Candid Conversations with James D. Watson. World Scientific, 2007

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Hargittai I. (2016): James D. Watson 88 – The Discovery of the Double Helix Was an Iconic Event in Structural Chemistry. Structural Chemistry, 27, 2, 419–428. DOI: 10.1007/s11224-015-0688-3, https://www.researchgate.net/publication/285045549_James_D_Watson_88_-_The_discovery_of_the_double_helix_was_an_iconic_event_in_structural_chemistry

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Lewontin, R. C. (1968): ‘Honest Jim’ Watson’s Big Thriller, about DNA. Chicago Sun-Times, 25 February, 1–2. (recenzió)

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Lwoff, A. (1968): Truth, Truth, Waht Is Truth (About How the Structure of DNA Was Discovered?) Scientific American, 219, 1, 133–138. (recenzió)

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Shostak, S. (1998): Death of Life: The Legacy of Molecular Biology. London: Macmillan

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, E. L. (1991): Houses for Science: A Pictorial History of Cold Spring Harbor Laboratory with Landmarks in Twentieth Century Genetics – A Series of Essays by James D. Watson. Cold Spring Harbor, New York: Cold Spring Harbor Laboratory Press

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. (1972): A kettős spirál: Személyes beszámoló a DNS szerkezetének felfedezéséről. Budapest: Gondolat Kiadó. Angol eredeti: The Double Helix. A Personal Account of the Discovery of the Structure of DNA. New York: Atheneum, 1968, http://faculty.washington.edu/hqian/amath532/Watson_The_Double_Helix.pdf

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. (1990): The Human Genome Projekt: Past, Present and Future. Science, 248, 4951, 44‒49, DOI: 10.1126/science.2181665

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. (2000): A Passion for DNA: Genes, Genomes, and Society. Oxford: Oxford University Press

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. (2001): Genes, Girls and Gamow. Oxford – New York: Oxford University Press

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson. J. D. (2007): Avoid Boring People: Lessons from a Life in Science. New York: Alfred A. Knopf

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. (2012): The Annotated and Illustrated Double Helix. (Edited by Gann, A. – Witkowski, J.) New York: Simon & Schuster

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. (2014): Father to Son: Truth, Reason, and Decency. Cold Spring Harbor, New York: Cold Spring Harbor Laboratory Press

Hivatkozás

Kérjük, válassza ki az önnek megfelelő formátumot:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be.

Watson, J. D. – Crick, F. H. C. (1953): The Structure for Deoxyribose Nucleic Acid. Nature, 171, 737–738. http://www.exploratorium.edu/origins/coldspring/printit.html
 
A DNS szerkezete felfedezésének 50. évfordulója alkalmából 50 éves a „kettős csavar” címmel a Magyar Tudományos Akadémia előadóülést rendezett, amelynek előadásai a Magyar Tudomány 2003. májusi számában jelentek meg.
A szerkezetről részletesen lásd például Hargittai, 2003a.
A biológiai nagymolekulák hélix szerkezete azt jelenti, hogy hengerszerű alakzatuk átmérője állandó. A spirál fokozatosan változó átmérőjű. Ennek ellenére a magyarban jogosult, mert megszokott, a geometriai értelemben pontatlan kettős spirál kifejezés használata, ugyanúgy, ahogy a spirálfüzet kifejezésé.