Cím:

Horthy Miklósról egy francia történész szemével

  
DOI: 10.1556/2065.179.2018.2.16
  

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A 2014-es francia kiadás után, 2017-ben magyarul is megjelent a Kossuth Kiadó gondozásában Catherine Horel Horthy Miklósról szóló életrajza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az elmúlt évtizedekben Horthy Miklós fontos szereplője volt a politikai, közéleti és a szakmai vitáknak. Születtek olyan életrajzok, amelyek egyoldalúan pozitívan, mások egyoldalúan negatívan ítélték meg a történelmi szerepét. Jelentek meg kiegyensúlyozottságra törekvő, Horthy tetteinek megértésére és nem a felmentésére vagy az elítélésére törekvő munkák is. Ide sorolható a Catherine Horel által írt életrajz is. Ezek a bevezető gondolatok elengedhetetlenek egy Horthy Miklósról szóló munka ismertetésekor, már csak azért is, mert egyrészt maga a szerző is hangsúlyt helyez arra, hogy bemutassa Horthy Miklós megítélésének változásait, ideértve annak a legaktuálisabb vonatkozásait, másrészt – már a kötet mottójával – állást is foglal Horthy Miklós megítélésével kapcsolatban. A mottó Ludwig Windisch-Graetztől származik: „A történetírásnak az is feladata, hogy véget vessen a magyarok megalapozatlan Horthy-mítoszának.” A szerző tehát ezzel a mottóval kezdi munkáját, ezzel lehatárolva a könyv értelmezési lehetőségeit, így a munka funkciójává a Horthy-mítosszal szembeni fellépés válik. Emiatt a mai közéleti és politikai vitákra adott reflexiónak tekinthető ez a szakkönyv. A kitűzött célt a szerző úgy oldotta meg, hogy eközben nem azonosul a szélsőségesen negatív Horthy Miklós értelmezésekkel, amelyeket szintén megalapozatlannak tekint. Catherine Horel Horthy-képe összességében inkább kritikus, azonban kiegyensúlyozottságra és megértésre törekvő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A könyv három nagy egységre oszlik: A tengerész (1868–1918), A kormányzó (1919–1944) és A száműzött (1944–1957). Catherine Horel írta az első olyan tudományos igényességű, jegyzetekkel ellátott életrajzi nagymonográfiát, amely Horthy Miklós életének egészével foglalkozik. (Thomas Sakmyster monográfiája az 1918–1944 közötti időszakra koncentrál.) A kötet arányaiból azonban látszik, hogy a hangsúly ebben az életrajzban is az 1919–1944 közötti időszakra helyeződik (202 oldal), míg az 1882 és 1918 között időszak, a haditengerészeti pályafutása 46 oldal, az emigráns évei, az 1944 és 1957 közötti periódus pedig 30 oldal terjedelmet kap. A Horthy Miklós utóéletéről és emlékezetéről szóló fejezet 20 oldal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Az 1868 és 1918 közötti időszakot bemutató fejezetben a szerző időrendi sorrendben mutatja be Horthy karrierjének egyes állomásait, kiemelve például a világ körüli útját, illetve a szárnysegédi szolgálatát és az első világháború időszakát, tehát a csomópontokat, kitérve azok jelentőségére, képzettségének, tapasztalatainak és kapcsolati hálójának bővülésére. Nem feledkezik meg a szerző Horthy Miklós magánéletének alakulásáról sem, amely szintén jelentős hangsúlyt kap a kötetben. A szerző az 1918-as összeomlás kapcsán hangsúlyozza a Monarchiával teljes mértékben azonosuló Horthy Miklós életpályáján belül ennek az időszaknak a kiemelt szerepét.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A könyv gerincét alkotó, az 1919 és 1944 közötti időszakot bemutató rész hét alfejezetre oszlik. A gondviselés embere című alfejezet – az 1918–1919-es eseményeket bemutató alfejezetet követően – a korszak elejét tárgyalja. Ebben a politikatörténet áttekintése során már kirajzolódik az államfői portré több eleme is, tehát – a kötet előszava után – részletesebb képet kap az olvasó arról, hogyan is látja, értékeli a szerző Horthy Miklós politikai szerepét. E portré egyik meghatározó eleme az antibolsevizmus, a másik az antiszemitizmus, amely összekapcsolódott az előzővel. Nagy hangsúlyt fektet a szerző a korabeli propaganda bemutatására a későbbi fejezetekben is, ami érthető, hiszen a kötet célja a mai – a két világháború közötti időszakból is táplálkozó – Horthy-mítosz megalapozatlanságának igazolása. A kormányzó és a király: a restauráció kérdése című alfejezet az 1921-es történéseket taglalja, összefoglalja a közismert eseményeket. Horthy szerepét illetően azt olvashatjuk, hogy a legitimisták és a szabad királyválasztók között őrlődik, majd amikor döntenie kellett a „személyes ambíciója, hiúsága és hatalomvágya” vált döntővé (114.). Ezzel Horel szerint Horthy meghozta „élete utolsó meghatározó döntését” (13.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A harmadik alfejezetet követően megszakad a kronologikus tárgyalásmód, ugyanis két tematikus fejezet következik. A Horthy-rendszer című fejezet a Horthy-korszak egyes aspektusairól szól: például a társadalomról; a gazdaságról; a politikai rendszer jellegéről, a korszakot jellemző szimbolikus politikáról, főként az irredentizmusról; és a külpolitikáról. Horthy Miklósról viszonylag kevés szó esik ebben a fejezetben. Horthy élete mellett tehát hangsúlyos a korszak bemutatása is. Ez azonban úgy valósul meg (a kötetben máshol is), hogy Horthy Miklós több esetben is elveszik a köztörténetben, azaz az életrajz és a köztörténet nem minden esetben van egymással megfelelő arányban. Az ezt követő fejezet, A kormányzó és az ő királysága címmel, két témával foglalkozik: a Horthy családdal és Horthy Miklós – a szerző szóhasználata szerinti – „személyi kultuszával”. A kormányzói családról szóló rész a kötetnek a kormányzó magánéletére vonatkozó részét erősíti. Megismerhetjük a kormányzó napirendjét, feleségének szerepét (a férjére gyakorolt befolyását), a gyermekeiknek magánéletét és karrierjét, és Horthy István kapcsán az utódlás problematikáját. Az utódlás hátterében a kormányzó kora, a háborús nemzetközi körülmények és „a hatalom megőrzésének szándéka” húzódott meg a szerző szerint (192.), majd István halála „véget vet a dinasztia születésére vonatkozó számítgatásoknak” (195.). A „személyi kultusz” esetében a szerző viszonyítási pontját a korabeli totalitárius rendszerek jelentik, így ebben a keretben elemzi a kultuszépítést szolgáló propaganda fontosabb megnyilvánulási formáit, kiemelve a fejezet végén a kormányzó hivatalos látogatásait és a külföldi vendégek fogadását, mint „a személyi kultusz megannyi ünnepi pillanatát” (212.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A kronologikus tárgyalásmódhoz az 1936 és 1944 közötti időszak bemutatásakor, a Fogaskerekek között című alfejezetben tér vissza a szerző. Az 1936 és 1942 közötti periódus áttekintése során, a köztörténetbe ágyazva a kormányzó jellemzésekor a hibáiról, a tétovázásáról, a határozatlanságáról olvashatunk, arról, hogy „rosszul választ meg embereket, ami idővel katasztrofálisnak bizonyul” (223.). A külpolitikai folyamatok bemutatásakor, ebben kitérve Horthy szerepére is, az ország mozgásterének szűkülését érzékeltetendő a szerző a „fogaskerékrendszer” kifejezést használja, amely „háborúba sodorja Magyarországot” (243.). Egyszerre jelenik meg az egyéni, a kormányzói felelősség és a nemzetközi erőviszonyok szerepe. A végjáték című, az 1944-es eseményekkel foglalkozó alfejezet jobban kiemeli a kormányzó szerepét, mint az előző. A kötelességtudata által motivált, az államfői hivataláról le nem mondó és a megszállás után „kétségbeesett” (265.) kormányzó portréja rajzolódik ki, aki – a szerző szerint – július elején „ébredt fel” (268.), és állíttatta le a deportálásokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A szerző az 1944 őszi átállási kísérlet bemutatásáig – a római, vatikáni és párizsi levéltári kutatásait leszámítva – alapvetően ismert adatokat, tényeket foglal össze, elemez és mutat be olyan források alapján, amelyeket a történeti kutatások során más történészek már használtak. Az emigráció éveivel kapcsolatos ismereteinket Horel lisszaboni és berni kutatásai egészítik ki, és pontosítják több esetben is, például a Portugáliába költözés körülményeit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Azt követően, hogy a rendszerváltozást követő időszakra koncentrálva, a Horthy utóélete című fejezetben a szerző bemutatja Horthy Miklós megítélését, Catherine Horel összegzi a könyvének lényegi üzenetét. Eszerint Horthy élete „győzelemnek álcázott bukások hosszú sorozata” volt (330.), amely értékelés összhangban van a kötet mottójával.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

(Catherine Horel: Horthy. [History Könyvek sorozat] Budapest: Kossuth Kiadó, 2017, 384 o.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Turbucz Dávid

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

PhD, tudományos munkatárs

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet
Horthy Miklósról egy francia történész szemével