Gyermekkorban a táplálékallergiák 5–8%-os előfordulásúak, azonban az allergiás gyermekek mintegy 85%-ánál három–öt éves korra alacsony IgE-szint mellett kialakul az orális tolerancia. A közleményben a laktóz és fruktóz felszívódási zavar mellett a két leggyakoribb táplálékallergia, a tehéntej-, illetve a tojásallergia dietoterápiája kerül részletes bemutatásra. A közlemény kitér a táplálékallergiák étrendi összeállításának általános szabályaira is. A dietoterápia az allergént elkerülő étrend, a molekuláris diagnosztikának köszönhetően átalakul, és egyre inkább allergénre és személyre szabottá válik. A felszívódási zavaroknál az étrend kialakítása az egyéni tolerancia függvényében történik. A gyermekkori táplálékallergiák és felszívódási zavarok esetében a kiváltó táplálék elkerülése fontos, így az élelmiszerek allergén jelölése kötelező.

 

 

Food allergy affects between 5–8% of children, but oral tolerance (on low plasma IgE level) is developing in 85% of infants and young children suffering from food allergy. In this publication we focus on the more frequently occurring food allergens (cow’s milk proteins and hen’s egg proteins) and lactose and fructose malabsorption as well. In addition, their dietotherapy is fully discussed. Food allergy as defined component resolved diagnosis influences the dietoterapy, at it will be more tailor-made. The diet for malabsorption is affected by tolerance/absorption level. For young patients with these disorders it is important to avoid the causing food sources, therefore the allergen labelling are also regulated of food packaging.

 

 

 

 

 

 

A táplálékallergia a táplálék valamely összetevője által kiváltott, mindig reprodukálható, adverz tüneteket okozó, kóros immunreakció, amelynek változatos, általános tünetei azonnal vagy rövid időn belül (24–48 óra) jelentkeznek. A táplálék-összetevők IgE-mediált, azonnali (Type I.) vagy késői allergiás reakciót (Type III.–IV.) okoznak (Muraro et al., 2014; Sicherer–Sampson, 2014). Az allergia kiváltó okai pontosan nem ismertek, de feltételezhető, hogy mind genetikai, mind környezeti tényezők szerepet játszanak benne. Számos hipotézis közül a higiéné-hipotézis a legelfogadottabb (Collins, 2016; Gupta et al., 2016). A környezeti tényezők közül leginkább a környezetszennyezést, valamint a nyugati civilizáció életmódjában történő változásokat emelik ki. Étrendi tényezőként a D-vitamin-ellátottság vagy a rossz n-6 : n-3 arány mellett, az újabb kutatások szerint a mikrobiom változását mint az allergiák gyakoribbá válásának okát feltételezik. A mikrobiom-változás az alacsony élelmirost fogyasztással (kevés zöldség, gyümölcs) és a túlzott zsír-, cukorfogyasztással lehet kapcsolatban egyes vizsgálatok szerint (Singh et al., 2017; Skypala–Vlieg-Boerstra, 2014).

 

 

Mivel az enyhébb tünetekkel rendelkező emberek sok esetben nem jelennek meg az egészségügyi ellátásban, és gyakran öndiagnózissal állapítják meg problémáik okát, illetve mivel a napi gyakorlatban a táplálékallergia diagnosztizálása különböző orvosi szakterületen, többféle eljárással történik, az előfordulási gyakoriságáról igen változatos adatok állnak rendelkezésre. A felnőtt táplálékallergiások száma 1-2% körülire becsülhető Európában, a gyermekek 5-8%-a lehet táplálék­allergiás, azonban mintegy 85%-uknál kialakul alacsony IgE-szint mellett az orális tolerancia 3-5 éves korra (Sicherer–Sampson, 2014, 2018). Egy 1977-es kutatás szerint amennyiben mindkét szülő allergiás, akkor a születendő gyermeknek 70%-os esélye van arra, hogy ő is allergiás lesz, míg egy allergiás szülő esetében a születendő gyermek esélye 33%-ra csökken (Kjellman, 1977).

 

 

A táplálékallergia gyógymódja még nem ismert, kezelési lehetősége az allergént kizáró étrend, amelynek hosszát és szigorúságát több tényező befolyásolja. Ilyen befolyásoló tényezők az allergének, a beteg életkora és toleranciaszintje (Collins, 2016). Lényeges azonban, hogy az egyéni toleranciaszint megállapítása nehéz a klinikai gyakorlatban. A legnagyobb szigorúságú allergént elkerülő diéta gyermekkorban és/vagy életet fenyegető reakció (anafilaxiás sokk vagy orális allergia szindróma) esetében szükséges. Kisgyermekkorban az esetek zömében az allergénmentes étrend az orális tolerancia kialakulásáig tartandó. Azonnali típusú reakció (Type I.) esetén a beteg az allergént elkerülő diétára gyorsan (24 órán belül), míg a késői reakciónál (Type III.–IV.) a diéta hatása lassabb, mintegy 2 héten belül várható.

 

 

Az allergéntájékoztatás nem kizárólag az élelmiszercímkén történhet, hanem előfordul külön tájékoztató füzetben, polcon, konzolon, pulton, étteremben elhelyezett táblán vagy a gyártó cég, étterem honlapján.

 

 

A tehéntej fehérjéi a leggyakoribb allergének csecsemő- és kisgyermekkorban mind az azonnali típusú, mind a késői reakciókban. Az eozinofil ezofagitisz (EoE) egyik kiváltója. Gyermekeknél szigorú elkerülő diéta mellett, IgE-mediált reakció esetében idővel kialakul az orális tolerancia. Az orális tolerancia kialakulását gyermekkorban 6–12 havonta specifikus IgE-teszttel és táplálékprovokációval (oral food challenge, OFC) ellenőrzik. Az érzékenység a gasztrointesztinális rendszeren keresztül alakul ki. A tehéntejfehérjére allergiás betegek több mint 50%-a a tej kazein frakciójára és a tejsavó fehérjékre allergiás. A tej major allergénjei tehát a kazeinek (Bos d 8), azon belül is a αs1-kazein (Bos d 9), a αs2-kazein (Bos d 10), a β-kazein (Bos d 11) és a kappa-kazein (Bos d 12). A tehéntej kazein­frakciója több mint 85%-os mértékben egyezik a kecske- és juhtej kazeinfrakciójával, illetve 90%-os esélyű klinikai keresztreakció diagnosztizálható esetükben. Mintegy 5%-os klinikai keresztreakció áll fenn a szamár-, kanca-, bivaly-, tevetej kazeinfrakciójával. A másik major allergéncsoport a tejsavófehérjék, azon belül is az α-laktalbumin (Bos d 4), β-laktoglobulin (Bos d 5), a Bovine serum albumin (BSA, Bos d 6), az immunglobulinok (Bos d 7) és a laktoferrin. A savófehérjék és a marhahús között 80%-os a homológia, és 15–20%-os a keresztreakció esélye a nyers marhahússal (Matricardi et al., 2016). A kutatások és a klinikai tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a savófehérje allergenitása kisebb, míg a kazein allergenitása nagyobb, mert az emésztésnek jobban ellenálló allergén, éppen ezért a β-lactoglobulin allergiás egyének a sült tejet tartalmazó ételeket (hosszan tartó magas hőhatás) biztonsággal fogyaszthatják (Matricardi et al., 2016). A β-lakto­globulin-allergiás gyermekek 70-80%-a tolerálja e termékeket. Kazeinallergia esetében azonban sem a friss, sem a hőkezelt tej nem fogyasztható. A tej tápanyagtartalma (komplett fehérje, kalcium) semmilyen élelmiszerrel nem helyettesíthető, de konyhatechnológiai helyettesítésére alkalmas termékek kaphatók, ilyenek például a gabona- és magitalok. A sajtokat, tehéntúrót helyettesítheti az ételkészítés során a tofu, a szejtán vagy a tempeh, míg a tejföl, tejszín, joghurt helyett használhatunk zabtejszínt, szójajoghurtot, rizstejszínhabot, szójatejszínhabot. A tehéntejben található, jól felszívódó és hasznosuló, szükségletnek megfelelő kalcium pótlása kalcium- és D-vitamin-tartalmú étrend-kiegészítőkkel lehetséges.

 

 

Az előfordulás gyakorisága gyermekkorban 0,2–1,1% körüli, de körülbelül ötéves korra alacsony IgE-szint mellett kialakul az orális tolerancia. A tojás allergénjei mind a fehérjében, mind a sárgájában megtalálhatók. A major tojásfehérje allergének az ovomucoid (Gal d 1), ovalbumin (Gal d 2), ovotransferrin (Gal d 3), tojás lizozim (Gal d 4), a major tojássárgája allergének a fosvitin, az α-livetin (Gal d5). Az ovomucoid hőstabil, míg az ovalbumin hőlabilis. Ovomucoid allergia esetén reakcióra kell számítani a tojás összes formája fogyasztásakor, míg a Gal d 2, Gal d 3 allergia esetén csak a nyers vagy a gyengén hőkezelt tojás (lágytojás, tükörtojás) tünetprovokáló. A tojás többi allergén fehérjéiről ilyen adatok nem állnak rendelkezésre. Éppen ezért különösen lényegesek tojásallergia gyanújakor a jól kikérdezett táplálkozási anamnézis és a validált táplálkozási napló (nyers, félig nyers, főtt tojás tünetokozó hatása) információi. A diétában a tojásnak csak az a formája kerülendő, amely klinikai tünetet okoz. Minden más formája a kiegyensúlyozott táplálkozásnak megfelelően fogyasztható. A tojásallergia három klinikai megjelenése írható le. Ha klinikai tünet nélkül pozitív a szérum IgE-teszt eredménye (alacsony/közepes pozitivitás a tojásfehérjére; negatív/alacsony pozitivitás ovomucoidra), akkor a tojás minden formája fogyasztható. Ha csak a nyers tojás és részlegesen nyers tojás okoz tünetet, és a szérumteszt alacsony/közepes pozitivitást mutat tojásfehérjére, negatív/alacsony pozitivitása van ovomucoidra, akkor a főtt tojás és a hőkezelt tojást tartalmazó élelmiszerek, ételek fogyaszthatók. Ha tünetokozó a tojás összes formája, és magas pozitivitás van tojásfehérjére, ovomucoidra, ovalbuminra, akkor a tojás minden formáját szigorúan el kell kerülni (Matricardi et al., 2016).

 

 

Laktózfelszívódási zavarban az étrend a tejcukoremésztés függvényében laktóz­szegény vagy súlyosabb esetben laktózmentes (Wilder-Smith et al., 2017). Az étrend a kiegyensúlyozott egészséges táplálkozás irányelveinek megfelelően napi fél liter laktózmentes tejet vagy ennek megfelelő tejterméket tartalmaz (URL3). A forgalomban vásárolhatunk laktózmentes tejeket, tejfölt, joghurtot, vajat, tehéntúrót, túródesszertet egyaránt. Az egyéb élelmiszercsoportokból az egyéni tolerancia függvényében választhatók a tejcukormentesek. Az étrendi megszorítás mellett a gyógyszertári laktázenzim készítmények alkalmazása is megkönnyíti a mindennapokat. Általában 1 adag laktáz enzim aktivitása kb. 200 ml tej (10 g laktóz) elfogyasztásához elegendő.

 

 

A fruktózfelszívódási zavar étrendi kezelése az egyéni tolerancia figyelembe­vételével kialakított fruktózszegény diéta, amelynek szigorúságát az szabja meg, hogy körülbelül mennyi fruktóz váltja ki a tüneteket. Lényeges szempont, hogy az étrendben a fruktózfogyasztás 50 g/nap alatti legyen, de inkább a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz hasonlóan 10 g/nap alatt az ideális. Az étrend összeállításánál törekszünk a kiegyensúlyozott táplálkozás irányelveinek figyelembevételére, így semmi esetre sem javasoljuk a nyers zöldségek, gyümölcsök teljes elhagyását, hiszen a szükséges élelmi rostot és a vízben oldódó vitaminok többségét csak ezek fogyasztásával tudjuk biztosítani. Korlátozni szükséges a magas fruktóztartalmú gyümölcsök (sárgabarack, körte, alma, cseresznye, szilva, datolya, füge, őszibarack, mangó, sárgadinnye, görögdinnye) és zöldségek (sütőtök, paradicsompüré és paradicsomlé, hagymafélék) fogyasztását. Fruktóz felszívódási zavarban tünetprovokálók lehetnek az inulintartalmú csicsóka, cikória, de az is előfordulhat, hogy a magas fruktántartalmú gabonafélék is panaszokat okoznak, mint például a búza. Ebben az esetben a nagy mennyiség elfogyasztását kell csak kerülni, és semmi esetre sem javasoljuk a teljes elhagyását. Az étrendben teljes mértékben kerülendő a méz (35 g fruktóz és 29 g glukóz/100 g), az aszalt és kandírozott gyümölcsök, dzsemek, lekvárok, szörpök, nektárok, levek, smoothie-k, gyümölcskoncentrátumok, a fruktózzal, kukoricasziruppal (HFCS – high fructose corn syrup), glükóz-fruktóz sziruppal, invert- és izo-cukorral, szorbittal és egyéb cukoralkoholokkal édesített élelmiszeripari termékek (Staudacher–Parkes, 2014; Shepherd, 2014).