Cím:

Bevezetés

Introduction

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Vokó Zoltán1, Poór Gyula2

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

1az MTA doktora, igazgató, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ, Budapest

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

voko.zoltan@semmelweis-univ.hu

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

2az MTA levelező tagja, főigazgató, Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

poor.gyula@orfi.hu
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

DOI: 10.1556/2065.180.2019.11.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása kétségkívül az egészségben mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. A lakosság egészségi állapotában mérhető egyenlőtlenségek mélyen gyökereznek a társadalmi-gazdasági állapotokban és azokban a társadalmi strukturális tényezőkben (politikai berendezkedés, intézményrendszer, kultúra stb.), amelyek fenntartják ezeket. A magyarországi roma lakosság egészségi állapota évtizedek óta különösen kedvezőtlen, és elmarad a többségi társadalom nemzetközi viszonylatban egyébként is rossz egészségi mutatóitól. Ez a kedvezőtlen kép az egészségi állapotot közvetlenül meghatározó életmódbeli és környezeti tényezőkben is tükröződik, ahogy ezt az elmúlt évtizedek kutatásai világosan bemutatták. A helyzet javítása nem tűr halasztást. A fentiekből fakadóan érdemi, lényegi változás csak széles körű, tudományosan megalapozott, kitartóan, következetesen, éveken-évtizedeken keresztül végigvitt társadalompolitikai, oktatási, foglalkoztatási, fejlesztési intézkedésekkel, programokkal lehetséges. Emellett az érintettek bevonásával kialakított és megvalósított, a hátrányos helyzetű, esetenként speciálisan a roma lakosságot célzó egészségügyi, egészségfejlesztési programoknak is van létjogosultságuk, de önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy tartós, nagy léptékű, a lakosság széles tömegeit érintő változást hozzanak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A kérdéskör megvitatása céljából az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága, a Megelőző Orvostudományi Bizottság és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület A magyar roma populáció egészségügyi, szociális és társadalmi jellemzői és a felzárkóztatás lehetőségei címmel közös tudományos ülést szervezett 2018. május 31-én a XV. kerületi Polgármesteri Hivatalban. A következő közlemények az ezen az ülésen elhangzott előadások kibővített összefoglalói. Általuk képet nyerhetünk a roma lakosság egészségi állapotának főbb jellemzőiről, illetve néhány sikeres kezdeményezés eredményeiről is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

Ádány Róza és Sándor János közleménye sokrétűen mutatja be a roma lakosság egészségi állapotát, és felhívja a figyelmet arra, hogy a kép jóval árnyaltabb annál a sommás megállapításnál, hogy az rosszabb, mint az átlaglakosságé. Hangsúlyozzák a társadalmi-gazdasági tényezők elsőrendű szerepét, de egyes betegségcsoportok esetén vizsgálataik alapján a genetikai fogékonyság eltéréseit is kimutatják. A Roma Integráció Évtizedével (2005–2015) párhuzamosan történt egészségmagatartás-vizsgálatuk aláhúzza annak fontosságát, hogy milyen nagy szükség lenne az egészséghatás-vizsgálatok megfelelő léptékű és színvonalú végzésére hazánkban. Kósa Karolina és Kőműves Sándor írása az egészségegyenlőtlenség szakterületén kevésbé jártas olvasóknak kiváló bevezetőt ad a kérdés fogalmi rendszerébe, és ráirányítja a figyelmet a probléma globális jellegére. Petrányi Győző nagyon specifikus területtel foglalkozó közleménye rávilágít arra, hogy az egyes etnikumok genetikai sajátságainak ismerete hozzájárulhat a hatékonyabb egészségügyi ellátásukhoz. Az etnikumok genetikai jellemzőinek kutatása az ezen a területen korábban elkövetett történelmi bűnök miatt társadalmilag, etikailag érzékeny terület. A bemutatott munka azonban igazolja, hogy a tudományos kutatás etikai szabályait betartva végzett kutatásoknak van létjogosultságuk és lehet közvetlen társadalmi hasznuk. Elkötelezettségből, szakmai alázatból sokat tanulhattunk mindnyájan K. Nagy Emese előadásából. Közleménye tudományos igényességgel mutatja be a hazai közoktatás jellemzőit, az iskolai szegregáció jelenségét, azt a hazai környezetet, amelyben a hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók számára kialakított oktatási modelljüket sikerre tudták vinni. A hejőkeresztúri iskolában a Stanford Egyetemről adaptált, majd továbbfejlesztett Komplex Instrukciós Program (KIP) kiváló példája annak, hogy elkötelezett, hozzáértő szakemberek a helyi közösséggel együttműködve sikerre tudnak vinni népegészségügyi programokat, projekteket – a hejőkeresztúri oktatási program teljes joggal tekinthető annak –, és ezek országosan kiterjeszthetőek. A programot ma már közel százötven iskolában alkalmazzák.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépjen be!

A négy kiváló tanulmány ugyan csak egy-egy kis szeletét tudja megvilágítani az egészségegyenlőtlenségek és azokon belül a roma lakosság egészségproblémái témakörnek, de felhívják a figyelmet arra, hogy rendelkezésre állnak azok a tudományos eredmények, amelyekre támaszkodva ezen a területen fejlődést lehetne elérni. Mindnyájunknak van felelősségünk, kötelességünk abban, hogy végre megszülessen a közös társadalmi szándék, politikai akarat az érdemi cselekvésre egy egyenlőbb, igazságosabb társadalom felépítésére, amelynek nem jellemzője, hogy évtizednyi különbség lehet egy-egy gyermek várható élettartamában, attól függően, hogy milyen családba születik.