A kiadvány első felében három hiánypótló tanulmányt közlünk. Novák Géza Máté Alkalmazott színház Magyarországon című, átfogó írásából megismerhetjük a területünket „körülölelő” alkalmazott színház számos hazai műfaját és gyakorlatát. Az írás sorra veszi a színház önismereti és terápiás, szociális és közösségi, valamint for-profit és szervezetfejlesztési alkalmazásait. (Erről részletesebben a jelen számban, Novák et al. 843–850. oldal.) Golden Dániel Színház és nevelés Magyarországon című tanulmánya már szűkebb területünkre fókuszál. Az írás a színházi nevelés elmúlt évtizedeinek kritikai rekonstrukciójára vállalkozik, különösen fókuszban tartva a terminológia, a minősítés és a stratégia kérdéseit. Bethlenfalvy Ádám Színházi nevelési programok – nemzetközi kitekintés című tanulmánya áttekinti a terület nemzetközi gyakorlatát. A szerző megerősíti azt, amit eddig csak sejtettünk: a hazai színházi nevelés és színház-pedagógia mind sokszínűségét, mind elterjedtségét, mind minőségét tekintve nemzetközi viszonylatban is az élvonalban van.

A kiadvány második felében közel féléves egyeztetési folyamat eredményeképpen létrejött javaslatcsomagot talál az olvasó. Három munkacsoport dolgozott párhuzamosan három javaslaton a színházi nevelési/színház-pedagógiai programok terminológiája, minősítése, valamint az ilyen programokat létrehozó szervezetek közös stratégiája kapcsán. Az egyeztetési folyamat alulról jövő kezdeményezés volt, az elmúlt években számos szakmai fórumon megfogalmazott kérdésekre próbált reagálni. Arra tettünk kísérletet, hogy a területünket évek óta foglalkoztató kérdésekre önszerveződéssel és széles körű szakmai vitával keressünk közös válaszokat.

A 2017-es évben megvalósuló egyeztetési folyamat eredményeit: a mintegy kilencven szakember hozzászólásai alapján kialakult végleges javaslatokat a kötet második felében tettük közzé. A terminológia területén javaslat született a színházi nevelési/színház-pedagógiai programok műfajainak pontos elnevezéseire és azok definíciójára. Az ilyen programok minősítése kapcsán javaslat született egy olyan komplex, visszajelzés-alapú rendszerre, melyben szakemberek, pedagógusok és résztvevők egységes szempontok alapján tudják értékelni a programokat. A stratégiában a szakmaiság, a hozzáférhetőség, a képzés-kutatás és a források fejlesztési területén születtek konkrét vállalások, feladatok és ajánlások.

A záró tanulmány az előttünk álló feladatok mellett áttekinti a szakmát jelenleg leginkább foglalkoztató kérdéseket. A színházi nevelés és színház-pedagógia viszonyát leíró, egymással versengő modellekről is sok vita zajlik. Az elmúlt huszonöt évben volt, aki amellett érvelt, hogy a színházi nevelés olyan gyűjtőfogalom, amelynek része a színház-pedagógia is; mások épp az ellenkezőjét állították. Sokak szerint egymás mellett létező, esetleg kissé átfedő területekről van szó, és legalább ötféle javaslat van arra, hogyan lehetne a két területet szétválasztani. Továbbá van, aki amellett érvel, hogy a két fogalom szinonima.

A másik fontos kérdés, hogy területünk önálló diszciplína-e, vagy lehet-e az valamikor. Tisztán látszik, hogy a színházi nevelés és színház-pedagógia területére legalább nyolc jól elkülöníthető diszciplína – például a színháztudomány, a neveléstudomány, a pszichológia – van hatással, de hogy mindezek metszéspontjában egyszer létrejön-e önálló diszciplína, például a művelői által egységesen használt önálló terminológiával, ma még nehezen megjósolható.