Ebben az alfejezetben a magyar kisvállalatok nemzetköziesedését mutatjuk be a Kisvállalati versenyképességi kutatás adatállományának adatai alapján. A kisvállalatok nemzetköziesedésének mérésére jellemzően négy mutatót használunk: a külföldi tulajdonossal rendelkező vállalatok arányát, az export, az import és a külföldi telephellyel rendelkező vállalatok arányait. A külföldi telephely kialakítása a nemzetközivé válás legmagasabb szintjét jelenti. Erre a szintre a minta vállalatai közül mindössze nyolc vállalat jutott el, ami a vállalatok 0,6%-át jelenti. A külföldi tulajdonossal (magánszemély vagy más vállalat) rendelkező vállalatok aránya legalább mérhető. Ez látható a 12.2. ábrán.

 

 

A mintában szereplő vállalatok 3,6%-ának volt külföldi a tulajdonosa. Ez a 79 028 működő magyar MKKV-ra vetítve azt jelenti, hogy hazánkban mintegy 2860 5–249 főt alkalmazó MKKV található, amelynek tulajdonosai között külföldi is van. A külföldi magánszemélyek tulajdoni részaránya jellemzően többségi, sokszor 100% volt, hasonlóan a külföldi vállalattulajdonhoz.

 

 

Mint az látható, a hazai 5–249 fős MKKV-szektor vállalatainak nagyjából 60%-a rendelkezik részben vagy teljes mértékben külpiacon értékesíthető termékkel/szolgáltatással.

 

 

Mint a 12.3. táblázatban látható, a magyar kisvállalatok több mint 80%-a szerint ők a külpiacon senkivel nem versenyeznek. Ha viszont versenyeznek, akkor már jellemző, hogy nem csupán egy ország, hanem több ország piacán is megjelennek, sőt vannak olyan vállalatok, amelyek a világpiaci versenyben is jegyzett szereplőknek tartják magukat. Érdekes módon az exportáló vállalatok aránya magasabb, mint a külpiacon versenyző szervezeteké (12.3. ábra).

 

 

A 12.3. ábra alapján látható, hogy összességében vállalataink 36%-a folytat exporttevékenységet, az export valószínűsége pedig a cégmérettel együtt folyamatosan nő. Ez magasabb értéket mutat, mint a nemzetközi statisztikák alapján láthattuk (12.1. táblázat), aminek egyik oka lehet, hogy a mikroméretű vállalatok esetében mi csak a nagyobb, 5–9 fős szervezeteket vettük be. Összehasonlítva az exportáló vállalatokat a külpiaci versenyben részt vevő vállalatok lényegesen alacsonyabb számával, ez úgy lehetséges, hogy a hazai kisvállalatok jelentős része olyan kismértékben folytat nemzetközi tevékenységet, hogy ez számukra csak marginális jelentőségű. Ezt alátámasztják azok az adatok, amelyek azt nézik, hogy mekkora a vállalatok exportjának aránya az árbevételben (12.4. táblázat). Az exportáló magyar MKKV-k nagyjából fele, az összes MKKV mintegy 17%-a esetében az export árbevételbeli részaránya a 10%-ot sem éri el. Az összes, 5–249 főt foglalkoztató MKKV mindössze 8%-a, ahol az export meghaladja az árbevétel 50%-át. Ezen vállalatok jó része az MKKV-szektor nagyobb vállalatai között található.

 

 

A nemzetköziesedés egy másik fontos mérőszáma az import: amikor a vállalat terméket, szolgáltatást vagy technológiát közvetlenül más országból szerez be. Felmérésünk alapján a hazai MKKV-k 38,7%-a folytatott közvetlen importot (12.4. ábra).

 

 

Az importot folytató vállalatok részaránya – hasonlóan az exporthoz – a mérettel párhuzamosan emelkedik. Ameddig az 5–9 főt foglalkoztató mikrovállalatok nagyjából harmada, addig a középvállalatok kétharmada végez direkt importot. Ezek a számok hasonló tendenciát mutatnak, mint amit az Eurostat jelentett (12.1. táblázat). Eszerint az importáló vállalatok aránya magasabb az exportálókénál, viszont az MKKV-adatállomány itt is magasabb importarányt mutat, mint az Eurostat adatállománya.

 

 

A befelé irányuló nemzetköziesedés a hazai MKKV-k esetében alacsony (beszállítói hálózat tagja) vagy alig látható (külföldi licensz, franchise) szinten van jelen. A beszállítói hálózatnál, érdekes módon, a méret nem igazán játszik szerepet, azaz a különböző vállalatméretű szervezetek nagyjából azonos arányban válnak beszállítóvá. A külföldi licensz és franchise eseteiben némi mérethatás felfedezhető, de ezek az együttműködési formák marginális szerepet játszanak a magyar gazdaságban.

 

 

Mint azt a 4. fejezetben bemutattuk, a versenyképesség tíz pillére közül az egyik a Nemzetköziesedés, amely a vállalatok komplex nemzetköziesedési képességeit méri négy dimenzióban. Ezek az alkotóelemek a külföldi vevők száma, az export részaránya az árbevételen belül, az idegen nyelveken beszélő munkatársak és a beszélt nyelvek száma, végül pedig a vállalat elhelyezkedése. A 12.6. táblázat a nemzetköziesedés pillérértékét mutatja az MKKV-k méretkategóriáiban.

 

 

A Nemzetköziesedés pillérátlagértéke 0,446 a [0;1] intervallumban. Ahogyan már megszokhattuk, a kategóriában kisebb vállalatok (5–9 fő foglalkoztatott) Nemzetköziesedés pillérértéke majd 50%-kal marad el a közepes méretű vállalatok teljesítményétől, és ez az érték folyamatosan nő a legkisebbektől a nagyobbak felé haladva. Ez összhangban van azzal az általános megfigyeléssel, hogy a nagyobb és versenyképesebb vállalatok nemzetköziesedése nagyobb a kisebb, kevésbé versenyképes vállalatokéhoz képest.