A megfelelő források bevonása után a következő megoldásra váró feladat a pénzbevételek és -kiadások illeszkedése. Mint ismert, a számvitel általában üzemgazdasági szemléletben, realizációs elven rögzíti az eseményeket, míg a cash flow kérdéseket pénzügyi realizációs elven kell megközelíteni. A probléma egyik klasszikus megközelítése a következő: tételezzünk fel egy vállalatot, amelynek bevételei folyamatosan nőnek, ezzel szemben költségei folyamatosan csökkennek, így a vállalat pénzügyi beszámolóiban hatalmas és egyre csak növekvő nyereséget mutat ki. Majd teljesen váratlanul ez a vállalat fizetésképtelenné válik és megszűnik. Ez úgy lehetséges, hogy a számvitelben a bevételeket azonnal ki kell mutatni, a költségeket azonnal elszámoltnak kell tekinteni, amint a teljesítés megtörtént (realizációs elv). Azonban, ha a vevők csak hosszabb határidő után fizetnek, ezzel szemben a szállítókat azonnal készpénzben kell a vállalatnak kiegyenlítenie (pénzügyi realizációs elv), akkor csak idő kérdése, hogy a vállalat likvid eszközei elfogyjanak és fizetésképtelenné váljon.

 

 

Az illeszkedés hosszú távú kérdését a 6.4. ábra alapján tekinthetjük át. A számviteli mérleg eszközoldala likvidációs, míg forrásoldala lejárati sorrendbe van rendezve. Ennek segítségével könnyen áttekinthetővé válik az eszközök és források lejárat szerinti illesztése az adott vállalat esetében. Az eszközoldal elején olyan vagyonelemek szerepelnek, amelyeket a vállalat nem tud, vagy nem akarhat pénzzé tenni, míg velük nagyjából egy szinten olyan források találhatóak, amelyeket vagy sohasem kell a tőketulajdonosoknak visszafizetni, vagy csak hosszú távon. Természetesen a gyakorlatban sosem lesz az illeszkedés tökéletes, mely különbséget a nettó forgótőkével hidalja át a vállalat. Az ábrából az is látható, hogy a nettó forgótőke tulajdonképpen a forgóeszközök azon része, amelyet hosszú lejáratú forrásokkal finanszírozunk.

 

 

A pénzügyi menedzsment felfogható egy folyamatként is, amelynek több szakaszát és részterületét tudjuk megkülönböztetni. A folyamat első szakasza a bázisadatok összegyűjtése. Ebben nagy segítségünkre lehetnek a meglevő számviteli rendszerek, amelyek közel naprakész adatokat nyújtanak. (Megjegyzendő természetesen, hogy minél kisebb a vállalat, az adatok feldolgozásában annál nagyobb időbeli csúszás lehet, azonban pont ezeket a típusú vállalatokat a tulajdonosok sokkal könnyebben látják át a napi szintű kézi vezérlés során.) Ezzel párhuzamosan a stratégiai és operatív célokkal is tisztában kell legyünk, ami a helyes helyzetértékeléshez és a megfelelő célok kitűzéséhez nyújt segítséget. A pénzügyi tervezés különböző részterveinek összefüggéseit a 6.1. táblázat mutatja be.

 

 

A pénzügyi tervezés jelen megközelítésben három nagy részterületet ölel fel:

A cash flow terv a vállalat pénzeszközeinek változását mutatja be, az eredményterv az üzemgazdasági szemléltben készült eredménykimutatást és azon keresztül az adózott eredmény alakulását mutatja be, míg a kettő közötti kapcsolatot a vagyonváltozáson keresztül a mérlegtervből ismerhetjük meg. Természetesen itt a gondolkodás fókusza nem a múltra irányul, tehát nem a hagyományos könyvviteli dokumentumok előállításáról van szó, hanem a tervezésnek, azaz a következő időszak(ok)ra vonatkozó pénzügyi kimutatások összeállításának a feladatain van a hangsúly.

A legfontosabb vizsgált területek az alábbiak: