A járadékvadász rendszer elemei [P1_5cimfokozat]
alcíme [P1_5cimfokozat_alcim]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Járadékok keletkezhetnek természetes módon (pl. bizonyos természeti erőforrások értékesítése során), de létrehozhatja őket a kormány/uralkodó elit is. Burundi természeti erőforrásokban szegény, így az elit „feladata” volt, hogy meghatározott csoportérdekek mentén járadékot teremtsen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Burundiban a járadékoknak több forrása is volt. Egyrészt a tea, kávé és gyapot árának befolyásolásán keresztül, másrészt állami vállalatok létrehozásával, harmadrészt kiszámíthatatlan adó- és vámrendszer üzemeltetésével érte el az uralkodó elit, hogy tagjai és támogatói megkapják a rendszer további fenntartásához nélkülözhetetlen járadékukat. A járadékvadászat központjaivá váltak a közigazgatási intézmények is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Bururiból származó tuszi elit szűrőként alkalmazta az állami oktatási rendszert, hiszen a közhivatalokba csak azon keresztül lehetett bekerülni. Ugyanakkor a rendszer nem maradhatott volna fenn a hadsereg támogatása nélkül, amelyet a megérdemeltnél jóval magasabb juttatásokkal állított maga mellé a kormány.
 
Állami és magánvállalatok [P1_bridgehead]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 70-es években a burundi vezetés nagyszabású állami befektetési programot indított, és 1977-től 1982-ig mintegy 100 állami vállalatot hozott létre és adott bizalmasok kezébe, amelynek eredménye egy ún. „haveri rendszer” lett (Biedermann, 2015). Az állami cégeket azzal a céllal hozták létre, hogy a járadékalapot kiszélesítsék, és az elit új tagjainak is juttathassanak elegendő erőforrást. A vállalatok többségének létrehozásuktól kezdve cash flow-problémái voltak, és állami segélyekkel és folyamatos tőkeinjekciókkal kellett működésben tartani őket. Az 1980-as években az éves bruttó hazai befektetések mintegy 30-35%-át ezek a tőkeinjekciók jelentették, miközben az állami vállalatok a termelésnek csak 10%-át állították elő (Ngaruko–Nkurunziza, 2006). 1995-re 36 jelentős állami tulajdonrésszel bíró vállalat saját tőkéje együttesen már elérte az ország éves GDP-jének 20%-át, de ugyanezek a vállalatok a GDP 6%-ának megfelelő nettó veszteséget könyveltek el (IMF, 1997).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek a veszteségek és a nekik juttatott állami támogatások az adófizetőktől, Burundi esetében nagyrészt a mezőgazdaságban dolgozóktól vonta el a forrásokat. Az adófizetők pénzéből olyan cégeket tartottak életben, amelyek léte csoport és nem nemzeti érdekeket szolgált. A vállalatok számára nemcsak az állami forrásokhoz, hanem külföldi valutához is privilegizált hozzáférést biztosítottak. Etnikai és regionális alapon diszkriminatív foglalkoztatási politikájuk is a járadékvadász elit érdekeinek rendelődött alá.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érdemes az állami vállalatok működését összevetni a függetlenség előtt Burundiban létrehozott magánvállalatokéval. Az 1960 előtt létrehozott vállalatok többnyire napjainkban is jelen vannak a burundi piacon, és általában aktívabbak és sikeresebbek, mint az 1960 után bejegyzett, politikai célokat kiszolgáló vállalatok. Ezt jelzi többek között, hogy kapacitáskihasználtságuk átlagosan 87%, míg az 1960 után bejegyzett cégek esetében ugyanez az érték mindösszesen 66%. Ugyanígy beszédes lehet az a tény, hogy az 1960 előtti cégek 33%-a exportál, az 1960 utániaknál ugyanez az arány csak 13%-ra rúg (Ngaruko–Nkurunziza, 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fent említett két cégcsoport menedzsmentje alapvető különbségeket mutat: míg az 1960 előtt bejegyzett cégeket belgák hozták létre és irányították, akik a függetlenség után vagy az országban maradtak, hogy folytassák munkájukat, vagy olyan burundi menedzserekre bízták a vezetést, akik korábban a belgák keze alatt dolgoztak. Ők a hatékonyságot szem előtt tartva folytatták belga stílusban a vállalatok menedzselését. Az 1960 után létrehozott állami cégek azonban kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkoztak a hatékony működéssel, és általában olyan vezetőt neveztek ki élükre, aki korábban politikus volt, és nem rendelkezett semmilyen üzleti életben szerzett tapasztalattal. Egyszerűen a politikai életben szerzett értékes kapcsolati tőkéjére hagyatkozva igyekezett menedzselni a céget (Biedermann, 2015).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az árak befolyásolása [P1_bridgehead_kozep]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemcsak a cégek életre hívása, hanem bizonyos kulcsfontosságú exporttermékek árának meghatározása révén is bevételekhez jutott az elit. A kormány az állami vállalatokon keresztül közvetett módon befolyásolni tudta bizonyos termékek árának alakulását is, többek között a telekommunikáció, gyapot-, kávé- és teatermelés területén (Biedermann, 2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kávé Burundi legfontosabb exportterméke (az exportbevételek 80%-a kávéeladásból származik). A kávétermelésben számos kisebb termelő, közvetítő és exportőr is részt vesz, azonban az OCIBU (Office du Café du Burundi) határozza meg a felvásárlói árakat. Habár napjainkban már termelők, exportőrök és kormánytisztviselők is vannak a vezető testületében, korábban egyértelműen a kormány akarata érvényesült minden fontosabb kérdésben (World Bank, 2004). A kormány rögzített áron átvette a farmerektől a kávét, de általában jóval olcsóbban a szomszédos országokban fizetett áraknál. A kormány az OCIBU-n keresztül rendszeresen beavatkozott a kávészektorba, ezt azzal indokolta, hogy a burundi farmereket meg kell védeni a fluktuáló nemzetközi áraktól (garantált áron vették át tőlük a kávét) (USAID Compete, 2010). Ennek azonban ellentmond a termelőknek fizetett és világpiaci ár közötti magas korreláció (0,90) (Ngaruko–Nkurunziza, 2008). Tehát ahogy Bates is megállapította „a marketingtestületek által felvett összegek, és nem a farmerek bevételeinek stabilizálása zajlott” (Bates, 1981).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második legfontosabb exportcikk a tea, amely az exportbevételek mintegy 10-15%-át adja. A Burundi teatermelésért felelős állami szervnek, az OTB-nek (Office du Thé du Burundi) monopóliuma van a tealevelek szárítására öt különböző gyárában (World Bank, 2004). Az állami kezekben lévő COGERCO (La Compagnie de Gérance du Coton) felelős a gyapot összegyűjtéséért és áruba bocsátásáért. A gyapot legnagyobb részét a 2010-ig szintén állami kézben lévő, azonban azóta már privatizált textilgyár, a COTEBU vásárolta meg (Iwacu, 2013). A tea, kávé és gyapot termeléséért felelős állami vállalatok bevételei az elit bevételeit gyarapították.
 
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave