Jelenleg is írt, Eugenio Montale korai költői időszakát elemző doktori disszertációmban arra törekszem, hogy ezt a pályafutást minél alaposabban mutassam be. Írás közben kiderült számomra, hogy sokkal részletesebb és átfogóbb képet tudok adni a Montale-versek gondolatvilágáról, ha egyetlen kötetre koncentrálok. Választásom az 1925-ben megjelent Szépiacsontok (Ossi di seppia) című, első verseskötetre esett, mivel ez a mű előrevetíti a montaléi költészet egészének lényegét. A költői karrier talán legikonikusabb darabjáról van szó, olyan költői képekről és nyelvi megoldásokról, amelyek végérvényesen egybefonódtak nem csupán Montale munkásságával, de az egész 20. századi olasz irodalom szövegvilágával, kérdéseivel és kétségeivel. Az univerzálisan is értelmezhető mondanivaló ellenére azonban Montale líráját alapvetően személyes líraként lehet kezelni, amelynek előterében az életrajzi én tapasztalatainak ábrázolása, hátterében pedig a század hihetetlen eseményei állnak. A világháborúk, a fasizmus, a fogyasztói társadalom mind-mind felsejlenek a Montale-versekben, azonban az alkotások középpontjában kizökkenthetetlenül foglal helyet a különböző életszakaszaiban magára kívülállóként tekintő költő személyes vívódása.

Kutatásom során hamar kiderült, hogy a disszertáció csakis úgy adhat hiteles képet a költői pálya alapkövéről, ha a kötet összes verse le van fordítva magyarra, éppen ezért dolgozatomban leginkább saját fordításaimra támaszkodtam, csak néhol hívva segítségül a már létező magyar műfordításokat. Ennek szükségességét a pontos ábrázolás iránti igényem indokolta. Mivel a Szépiacsontok teljes egészében eddig nem rendelkezett magyar fordítással, ezért fontosnak tartottam egy homogén, az elejétől a végéig általam fordított kötet megalkotását. Fordításkor egyetlen célom kizárólag a tartalom visszaadása és a szöveghűség volt, a formai szempontok figyelembevétele nélkül. Ez jelenti az elsődleges különbséget a már létező műfordítások és saját munkám között, mivel a műfordítás – olykor a pontos tartalom átadásának rovására – az esztétikai szempontokat is figyelembe véve nem csupán az eredeti alkotó, de részben a műfordító gondolatvilágát is elkerülhetetlenül tükrözi, disszertációm ugyanakkor egy az egyben Montale szavaira kíván reflektálni. A tartalomhű fordítás révén nem csupán Montalét akartam láthatóbbá tenni, hanem saját gondolatiságomat – a műfordítói mintával ellentétben – is ki akartam zárni, ezzel lehetővé téve a mondanivaló komplexitásának átadását anélkül, hogy azt bármilyen más behatás megzavarta volna (saját gondolataim természetesen a fordítások elemzése során már megjelennek, de maga a fordítás az olasz szöveggel párban közölve csupán a montaléi gondolatvilágot kívánja tükrözni). Mivel Montale az olasz – és nemzetközi – közönség szemében egy ismert és elismert költő, disszertációmat feleslegesnek tartottam volna olasz nyelven megírni, hiszen a költő anyanyelvén már rengeteg esszé, elemzés, cikk, könyv és doktori dolgozat született. A népszerűség ellenére ugyanakkor Montale kevéssé ismert Magyarországon, ezért azzal a nem titkolt szándékkal vágtam neki a kötet lefordításának, hogy hazánkban is népszerűsítsem a véleményem szerint a magyar közönség számára is értékesnek és egyedinek ható Szépiacsontok műveit.