Ha a szövegtípus és a műfaj fogalmának, illetőleg a két fogalom viszonyának értelmezéséről folyó szakmai diskurzusba kívánunk belépni, a téma összetettségét szem előtt tartva, érdemes óvatosan és ugyanakkor kellő egyértelműséggel kijelölni a vizsgálat céljait. Először is érdemes egyértelművé tenni, hogy e helyütt nem a szövegtípus és a műfaj fogalmi viszonya tematizálódik. E tekintetben osztjuk Kocsány Piroska (2002) álláspontját, amely szerint „a mindennapi nyelvhasználat szövegtípusai és az irodalmi műfajok egyformán kétarcú jelenségek, amennyiben egyfelől megragadhatók jelenvaló voltukban, struktúrájukban, sajátosságaikban, másfelől egyúttal mind létrejöttükben, mind a folyamatos használatban, elválaszthatatlanul történeti kategóriák is. […] A szövegtípusok (Textsorte) besorolhatók az irodalmi műfajok mellé” (2002: 59).1 Az így értett szövegtípust és a műfajt tehát lényegüket tekintve azonos fogalmakként kezeljük, és inkább utóbbi terminust részesítjük előnyben, legyen szó akár mindennapi, akár irodalmi (nem csupán szépirodalmi, hanem tudományos, hivatalos, publicisztikai) irodalmi diskurzusokról (l. ehhez még Simon 2017). Ugyanakkor azt is szem előtt tartjuk, hogy a mindennapi társalgások műfajai különböznek is a tágan értett irodalmi műfajoktól. Amíg ugyanis az irodalmi szövegek esetében a műfaji elvárások nagyfokú kodifikáltságot mutatnak, addig a mindennapi társalgások műfajait a kapcsolódó elvárások kisebb mértékű kodifikáltsága jellemzi (l. Tátrai 2011a: 74–80; 2017a: 988–996).