A műfaj kérdése nem csupán az Esti által sokrétűen megidézett Kosztolányi-műben, az Esti Kornélban tűnik nehezen megkerülhetőnek. A műfaji elvárások aktiválásához kapcsolódó kérdések magában az Esterházy-szövegben még összetettebben kerülhetnek a figyelem előterébe. Az esettanulmány célja, hogy olyan kiindulópontokat jelöljön ki (4.2.1.1.), amelyeket érvényesítve a műfajiság vonatkozásában Esterházy Estijéről és Estije kapcsán lényeginek tartható kérdések fogalmazhatók meg (4.2.1.2.). Az esettanulmány – a műfajokat diszkurzív sémákként értelmezve, és egyúttal a beszédműfajok bahtyini koncepciójának újraértelmezését kezdeményezve – egyfelől a regény műfajával kapcsolatos elvárások aktiválásának relevanciája mellett hoz érveket, pontosabban amellett, hogy az Esti – akárcsak az Esti Kornél – értelmezhető regényként, még ha nem is prototipikus regényként. Ezzel összefüggésben arra is rá kíván mutatni, hogy a regény keretében aktiválódó számos egyéb műfaji séma is lényegi szerepet játszik a jelentésképzés dinamikus folyamatában. Másfelől a vizsgálat arra is rá kívánja irányítani a figyelmet, hogy az Estiben a mondat nem egyszerűen csak sajátosan kimunkált nyelvi konstrukcióként jelenik meg, hanem a regénybe ágyazott sajátos megnyilatkozástípusként, azaz műfajként is megképződik.