5. A stílus perspektiváltsága: stílustulajdonítás hétköznapi és irodalmi diskurzusokban

Elsőként azokat az elméleti belátásokat tekintjük át, amelyek a stílus megértésének funkcionális kognitív pragmatikai megközelítéséből következnek (5.1.). Ennek keretében első lépésként a szociokulturális szituáltság fogalmának értelmezését végezzük el a közös figyelem, a kontextus és a nézőpont fogalmaival összefüggésben. A stílustulajdonítást itt a különböző szociokulturális tényezőket a megformálásban érvényre juttató, azokat a konstruálás integráns részévé tevő, deiktikus természetű folyamatként írjuk le (5.1.1). Ezt követően a stílustulajdonítás a stilisztikai sémák (stílusminták) aktiválásaként jelenik meg, amelyekhez képest a stíluselemekként funkcionáló különböző nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségének, illetve jelöletlenségének a feldolgozása megtörténik (5.1.2.).

A két egymásra épülő kérdőíves vizsgálatból álló empirikus vizsgálat (5.2.) központi, tárgytudományos kérdésfeltevése az, hogy a megnyilatkozó szociokulturális szituáltsága mint kontextusfüggő kiindulópont hogyan, milyen tényezőket, azok mely aspektusait, tartományait aktiválva jut érvényre a stílustulajdonítás folyamatában. E kutatás tehát nem törekszik arra, hogy a stílustulajdonítás folyamatát a maga komplexitásában empirikus vizsgálat tárgyává tegye. A stílustulajdonítással kapcsolatos reflexiók többszintű vizsgálatával az ilyen jellegű kutatásokat csupán kezdeményezni kívánja. Az empirikus vizsgálat kérdéseinek, feltevéseinek, illetve módszertani hátterének ismertetése után az eredmények bemutatása három probléma köré szerveződik, a kapott adatok egymásra épülését szem előtt tartva. Elsőként azokat a stílustulajdonításra reflektáló nyelvi kategóriákat tekintjük át, amelyeket az első kérdőív adatközlői megneveztek (5.2.1.). Ezt követően – szintén az első kérdőív adataira támaszkodva – a diskurzusrészletekben szereplő egyes nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségének kérdéseit vetjük fel (5.2.2.). Végül a második kérdőív eredményeinek ismertetését a stílus szociokulturális tényezőinek érvényesülésére fókuszálva végezzük el, a stilisztikai jelöltség kérdését is szem előtt tartva (5.2.3.). A fejezetet a következtetések levonása zárja, természetesen arra is kitérve, hogy az első, nyitott kérdőív eredményei milyen mértékben korrelálnak a második, zárt kérdőív eredményeivel (5.2.4.).

A stílus homogenitásának és heterogenitásának a problematikáját középpontba helyező harmadik egység a stílusimitáció, a stíluskeveredés és az iróniaértés közötti összefüggések feltérképezéséhez kínál fogódzókat (5.3.). A fejezet az elméleti belátások relevanciáját, valamint az azokból következő vizsgálati szempontok alkalmazhatóságát három szépirodalmi szöveg, Szerb Antal A választott lovag, a Szerelem a palackban, valamint a Cynthia című novellájának célzott, kvalitatív elemzésével szemlélteti. A vizsgálat a három novella elemzésével egyfelől a stílusimitáció három különböző, karakteres lehetőségét mutatja be: A választott lovag a homogenizáló, a Szerelem a palackban a polarizáló, a Cynthia pedig a relativizáló stílusimitációt szemlélteti (5.3.1.). Másfelől a vizsgálat arra is kitér, hogy a stílusimitáció jelzett megoldásai az ironikus értelmezés milyen lehetőségeit aknázzák ki (5.3.2.). Ez a vizsgálat, amely szépirodalmi diskurzusokban tematizálja a stílustulajdonítás perspektivikusságának kérdését, azzal, hogy a stílustulajdonítást a szociokulturális szituáltság, az iróniaértést pedig a tudati beállítódás működésével hozza összefüggésbe, e két kontextusfüggő kiindulópont kapcsolatára is rá tud kérdezni.